Új Kelet, 1996. január (3. évfolyam, 1-26. szám)

1996-01-10 / 8. szám

UJ KELET Születésnap 1996. január 10., szerda 7 Tiszavasvári tíz városi éve Tiszavasvári és az Alkaloi­da vegyészeti gyár mindig is elválaszthatatlan fogalmak voltak, szervesen hatva egy­másra. Egy település fejlődé­sének egyik meghatározó alapfeltétele a munkahely kö­zelsége, a magas szintű foglal­koztatottság lehetőségének megteremtése. Tiszavasvárit részben e feltételben bekövet­kező változás indította el a városiasodás útján. Ehhez tár­sult a nagyközség vezetőségé­nek realitásérzéke, hogy — megragadva egy kínálkozó le­hetőséget — a nagyközséget elindították a fejlődés útján. Tiszavasvári a 70-es évek ele­jén Szabolcs-Szatmár-Bereg megye negyedik legnagyobb kiterjedésű települése volt. A nagyközség várossá fejlesztése tudatosan kezdődött el az évti­zed közepén, ugyanis az Alka­loida vegyészeti gyár nagyará­nyú modernizálása miatt meg­nőtt a munkaerőigény: az ország minden részéről érkeztek a tele­pülésre a szakemberek. Az új üzemek létesítése, a megtöbb­szöröződő munkaerőlétszám miatt jelentősen megnőtt Tisza- vasvárinak a vonzáskörzetére gyakorolt hatása. A gyár és a nagyközség ez idáig is szétvá- laszthatatlan fogalom volt, de a 70-es évek közepének iparosí­tási lendülete kimozdította csen­des hétköznapjaiból az addig „beskatulyázott” települést, s lassan átvette az akkori járási központ, a lélekszámban és von­záskörzetben is sokkal kisebb Tiszalök meghatározó szerepét. Egy—két év alatt ugrásszerű­en megnőtt lakosság, a telepü­lés befogadóképessége szűknek bizonyult: szükséges volt külön lakótelepi övezeteket létrehoz­ni a folyamatosan felmerülő el­helyezési igények megoldása miatt. Megkezdődött az Ifjúsági és a Krúdy-lakótelep felépítése, ahol a tervezők már figyelembe vették az urbanisztikai kritériu­mokat: városi színvonalú infrast- ruktúrára alapozva nőtt ki a „földből” a két új városrész. A település vezetői meghir­dették városiasodási programju­kat. A településnek akkoriban még nem volt központi tere, amit a mai Városháza környékén ala­kítottak ki, a régi könyvtárat el­költöztették új, nagyobb hely­re, ahol a városi szabványoknak megfelelő kulturális közintéz­ményt hozhattak létre. A telepü­lési úthálózat nagyobb részére aszfaltburkolat került, és meg­szervezték a városi közigazga­tást: a társadalmi és politikai szer­vezetek működési feltételeit megteremtették és átszervezték ennek hierarchiáját. 1981-re befejeződött a városi intézményrendszer kiépítése, a személyi és a szervezeti feltéte­lek kialakítása. Ekkor kapta a nagyközség lelkes vezetősége az első kemény ütést. A település gazdasági potenciáljára, a von­záskörzetre gyakorolt hatására és a megvalósított programra ala­pozva benyújtották a várossá nyilvánítási kérvényt az Elnöki Tanácshoz. A vizsgálóbizottság mindent helyénvalónak talált, lenyűgözve emlegették a közel egy évtizedes, hatalmas fejlesz­tési erőfeszítéseket—de a váro­si jog odaítélését politikai okok­ból elodázták. Tíz éve, 1986. június 22- én emelte az Elnöki Tanács városi rangra Tiszavasvárit. E megtiszteltetésre tizenöt éven keresztül készült a nagy­község. A település fejlődé­sének megindulása a térség meghatározó létesítménye, az Alkaloida vegyészeti gyár nagyarányú bővítéséhez köthető. Az ipari beruházás miatt hirtelen megugrott a lakosság száma, ami infrast­rukturálisfejlesztéseket ger­jesztett, hogy a nagyközség munkaerőt megtartó képes­sége lépést tudjon tartani a gyár igényeivel. Tiszavasvári vezetősége milliókat áldozott a község fejlesztésére, hogy a felcsil­lanó lehetőséget, a várossá válás jogát mielőbb megsze­rezhessék. A település mo­dern berendezkedésének ki­alakítását folyamatnak te­kintették Tiszavasváriban, ami a mai napig nem zárult le. A 70-es évek közepe óta a térség legnagyobb városává vált, mértékadó gazdasági potenciált jelent a település és vonzáskörzetének ipara, me­zőgazdasága. Arányosan, párhuzamosan fejlődött a város önfenntartó képessége a szociális, kulturá­lis lehetőségek bővülésével. Ma már nemzeti szinten jegy­zik a település sportegyesüle­teit, európai sportszövetség alakult a városházán, fúvósze­nekara a világot járja, a város évente helyet biztosít a Mező­ségi Expó kiállításainak. Az elkövetkező esztendőkben számtalan feladatot kell még a tiszavasvári önkormányzatnak megoldania. A tervek között sze­repel, hogy pár év alatt kiépítik a kommunális hálózatot, létre­hoznak egy saját városi tévét, kibővítik a művelődési köz­pontot, d közlekedési utakat rendbe teszik. A jövő nagy ígérete, a vá­ros fejlődésének egy továb­bi mérföldköve lehet majd a megépülő M3-as autópálya, ami a vidéki várost össze­kapcsolja majd egész Ma­gyarországgal. „Megkaptuk a lakhatási engedélyt” Rangot jelentő adomány Sulyok József polgármester a várossá nyilvánító oklevéllel Politikai okokból elutasítot­ták 1982-ben a várossá nyilvá­nítást. Ez lehangolta ugyan Tiszavasvári vezetőségét, de a további fejlesztési elképzelése­ket nem hátráltatta. Ekkor szü­letett meg az új városháza és egy modem egészségügyi köz­pont építésének gondolata. Összefogott a nagyközség és a vegyianyaggyár, s az újabb, nagyarányú építkezések elkez­dődtek... Nagy napra virradt Tisza­vasvári 1986. június 22-én. Megyei, országos párt- és álla­mi vezetők részvételével Be- recz János, az MSZMP KB tit-v kára ünnepélyesen átadta a volt nagyközség vezetőinek a más­fél évtizedes településfejlesz­tés eredményeként kiérdemelt várossá nyilvánító oklevelet. Sulyok József, az új város ve­zetője köszönő szavaiban el­mondta, hogy úgy tekint a vá­rosra és az oklevél átvételére, mint egy lakótelepi ház műsza­ki átadására. A továbbfejlődés­hez, a beköltözéshez nélkülöz­hetetlen falak elkészültek, de ahhoz, hogy lakályossá váljon, az emberi környezete kialakul­jon, a település polgárai tény­legesen az otthonuknak érez­zék, még hosszú évek folyama­tos munkájára lesz szükség. Az ünnepélyes ceremónia a város­sá válás minimális feltételeinek meglétét jelzi, olyan, mint egy megkapott lakhatási engedély. Minden egyes megoldott fel­adat újabbakat szül, s a város kialakítása még hosszú folya­mat lesz. Tiszavasvári kinőtte koráb­bi közigazgatási központját, a terjeszkedő településnek szük­sége volt egy új, modern vá­rosházára, aminek az alap­kövét az ünnepi napon rakták le. A lakosság legnagyobb megelégedésére a megjelent magas rangú vendégek átad­tak egy gyógyszertárt, orvosi rendelőt magába foglaló egészségügyi központot. Az intézmény megvalósulása újabb bizonyítéka volt a vá­ros és az Alkaloida együttmű­ködésének, mert közös anya­gi beruházásban és kivitele­zésben készült el a nélkülöz­hetetlen központ. A várossá nyilvánítással nem állt meg a fejlődés Tisza­vasváriban. Egy új rendőrka­pitányságon, a közbiztonságot fokozó polgárőrség megala­kulásán, a modern eszközök­kel ellátott tűzoltóságon kívül közel félmilliárd forintot áldo­zott a város vezetősége, hogy a település infrastruktúrája követni tudja a gyarapodó te­lepülés igényeit. Mindezt Su­lyok József, Tiszavasvári pol­gármestere ismertette. — Jogilag 1986. január 1-jé- től város Tiszavasvári — mondta —, de a kiépülése a mai napig nem fejeződött be. A 80- as évek közepétől újabb len­dületet vett a település fejlesz­tése, az infrastruktúra kiépíté­sét célba véve. A megyében elsőként készült el a teljes te­lepülési gázhálózat, amihez a közigazgatásilag a városhoz tartozó Szorgalmatos is hozzá­kapcsolódhatott. Minden ön- kormányzati intézmény fűtési rendszerét átállítottuk gázüze­műre. A elmúlt tíz esztendőben az út- és járdahálózat portalanítá­sa folyamatos megoldandó problémaként jelentkezett: kö­zel tizenöt kilométer belútra szilárd aszfaltszőnyeg került, illetve elkészült az útalapok megépítése. A járdahálózatot mintegy négy kilométerrel nö­velni tudtuk, de így is még kö­zel öt—hat kilométer földúttal szégyenkezhetünk. Ezen időszak alatt a második legnagyobb beruházás a telefon­gerincvezetékek lefektetése volt. Ez iránt hatalmas lakossá­gi igény mutatkozott, és néhány év leforgása alatt a telefontársa­ság bekapcsolta a hálózatba a lakások hatvan százalékát. A 90-es évek kezdetére a Krúdy- és az Ifjúsági lakótelep felépült, ahol külön problémát jelentett a magas belvíz elveze­tése. Ez az évtizedes fejlesztés közel 60 millió forintjába ke­rült a városnak, aminek a pénz­ügyi fedezetét már pályázati le­hetőségek kihasználásával biz­tosította a város vezetősége. Az önkormányzati intéz­ményrendszerfejlesztése során összesen mintegy harminc tan­teremmel bővült az iskolai fé­rőhelyek száma, és sikerült megvalósítani, hogy minden oktatási intézmény saját torna­teremmel rendelkezzen. Ezen felül megépült 1993-ban a Vá­rosi Sportcsarnok. Az oktatási beruházások összértéke meg­haladta a 360 millió forintot. Még abban az esztendőben 100 millió forint céltámogatást nyer­tünk. Elkezdődött a magán-, és a középületek csatornázása, de a befejezéshez még legalább öt esztendő szükséges. A gombfoci fellegvára Egy évtized alatt az önte­vékeny körök száma megsok­szorozódott, és eredményeik­kel a város jó hírét messzi föl­dekre elviszik. A kosár- és röplabda-, a labdarúgó- és a sakkszakosztályok a nemzeti bajnokságokban szerepelnek, a három éve életre hívott asztalilabdarúgó egyesület eredményességeit elismerve Tiszavasváriban alakult meg a sportág európai szövetsége. A futball- holtszezon leg­fontosabb bajnokságának, az Alkaloida Teremlabdarúgó Kupának a város ad otthont. A szociális ellátás területén nagyot lépett előre Tiszavas­vári, mert felépült két közös­ségi ház, amiket tavaly adtak át a rászorulóknak, és mint­egy 60 millió forintos költ­ségvetéssel elkezdődött a második szociális otthon kivitelezése is. Kulturális terüle­ten jelentős ese­ménynek számított a Városi Fúvószenekar létrejötte és a zeneis­kola teljes felújítása. Sport, kulturális és szociális fejlődés Az oldalt írta: Vitéz Péter A képen: a szoci­ális ellátásban részesülők ottho­na, a „kastély”

Next

/
Thumbnails
Contents