Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-29 / 304. szám
10 1995. december 29., péntek T eremlabdarúgás UJ KELET III. Alkaloida Kupa Kispályás Teremlabdarúgó-bajnokság Három+egy(?) szabolcsi a tizenhat között Csütörtökön korán fújtak ébresztőt a teremlabdarúgó-bajnokság résztvevőinek, mivel hosszú menetelés várt az induló csapatokra. Csak a hóval nem számolt senki... A közutak állapota olyannyira elrettentő volt, hogy öt együttes nem merte vállalni az utazással járó kockázatot. Otthon maradt a Hajdú Volán, a Herko FC Budapest, a Püspökladányi Asz, a Kópé Bt. Debrecen és a Ricfild SE Budapest legénysége. így fordulhatott elő az a felemás helyzet, hogy a csengeri csoportban az eredeti hatos létszám négyre apadt. Persze a favoritok mindenütt megjelentek, s a megye kilenc sportcsarnokában megkezdődött a gigászi csata. A túrricsei Baglyok csak ijesztgettek A Bujtosi Szabadidő Csarnokban a nyitótáncot a Túrri- cséről származó Bagoly Söröző és a CSHC 94 Budapest gárdája lejtette. Nem akármilyen derbi tanúi lehettünk. Történt, hogy a C csoport első gólját a csepeliek mokány játékosa, Karászi László helyezte el a szatmáriak kapujának bal alsó sarkában. Ám a szigetlakok csak másodpercekig élvezhették a vezetés mámorító érzését. A Zubanics irányította túrricsei gépezet elkapta a fonalat, s pillanatok alatt átcsúszott a kezükbe a kezdeményezés. A megyei másodosztályú nagypályás alakulatból verbuválódott team szebbnél szebb megoldásokkal szórakoztatta a lelátón üldögélő maroknyi, ám annál lelkesebb szurkolót. Már-már biztos győztesnek látszottak, amikor... elérték a kritikus hatodik hibapontot, ezért pedig — az új szabály értelmében —12 méterről Lővei: ha látom értelmét... A csoportmérkőzéseket nyomon követő tudósító valódi szakkommentátorra lelt, mégpedig Lővei Tamás (27) személyében. A Nyíregyházi Hardware futballistája időközben terveibe is beavatott. — Ha látom értelmét, mindenképpen maradok Nyíregyházán. A bajnokság vége óta nem volt semmilyen megbeszélés a játékosok és a vezetők között, így aztán én is az újságból informálódom. Innen tudom azt is, hogy Banka Zsolt Mátészalkára tart. — A Hardware berkein belül félévente igen kusza helyzet alakul ki. Lesz csapat tavaszra? —Nagyon remélem. Jó kis csapatunk volt ősszel is, az egyik legjobb, amióta itt vagyok. Százezer forinton múlott, hogy nem az első nyolcban zártunk. Szomorú, de ez az igazság. Három mérkőzést csere nélkül játszottunk végig, az utolsó, Záhony elleni találkozón ifistákkal kiegészülve álltunk ki. Az eseményről tudósítottak: Koncz Tibor Száraz Attila Csiky Nándor A felvételeket készítette: Racskó Tibor büntető járt. A szigeti ítéletvégrehajtó nem hibázott, ami egyet jelentett az 5-5-ös döntetlennel. A következő párosban masírozott ki a parkettre a titkos esélyesnek kikiáltott, címvédő Apenta Nestlé csapata. A kispályás-specialistaként számon- tartott Pribeli (az ország legjobbjának is választották már), valamint nem kevésbé képzett társai, úgy mint Takács és Sze- kula altatófutballt mutattak be. Öreguras játékuk nem nyerte el a közönség tetszését, viszont az eredményességet illetően kifizetődött a halogató taktika. Simán verték a fehérben pompázó fiatal haderőt felvonultató Nagyrédét. Csupán az a kérdés fogalmazódott meg a teremben: vajon magabiztosságuk szülte a túlzott nyugalmat, vagy jól megtermett játékosaik a labda futtatásával pusztán erejükkel takarékoskodnak? Tény, a „csokisok” kisebb-nagyobb nehézségek árán hozták mérkőzéseiket, különösen a Hajdúnánás izzasztotta meg őket. A budapesti profik csak a hajrában ébredtek fel, de egyöntetű vélekedés szerint: a nánásiak önmagukat verték meg, addig- addig packáztak a kapu előtt, mígnem ráfizettek — 3-1-re vesztettek. Délutánra úgy festett, a Nestlé elsősége nem forog veszélyben. Annál inkább gyilkos harc alakult ki a második helyért, hisz ez a pozíció úgyszintén a továbbjutással volt egyenértékű. A túrricsei Baglyok a Duna- pack elleni zakóval eljátszották sanszukat, igaz, parádés (talán a nap legjobb) meccsen maradtak alul (5-6). Sajnos az utolsó körre bizonyossá vált: ebből a csoportból nem lesz szabolcsi továbblépő. Lapzártakor a Nestlé mellett a Szőllőskert Nagyréde tűnt biztos befutónak. most az első helyen végezni és pénteken a Bujtosiban játszani. — Nem teremfoci, de... Mész-e Debrecenbe? — Lehetséges, lehetséges... — Ugyan már, hetekkel ezelőtt is lehetséges volt... — Már csak az aláírásra van szükség. — Tehát 99 százalék? — Annyit egészen nem adnék, de majdnem... Szegedi marad(na) Nyírbátorban... Bagoly és a D betű A leveleki „öltözőfolyosón” egy rövid, fekete hajú játékos kémlelte a pályát, majd, labdát kapva a kezébe, melegíteni indult. A német Borussia Dortmund meze virít rajta. Lehet, hogy ezt a közeljövőben egy szintén D betűs szerelésre cseréli? — Jól telt a karácsony, családi körben töltöttük, otthon voltunk anyukáméknál — magyarázta Bagoly Gábor, az NYFC (?), illetve a Haveco játékosa. — Tehát egy kipihent és friss Bagoly Gabit láthatunk? — Bevallom, már három napja a torna gondolatával fekszem és kelek. Jó lenne Aki hiányzott (a sényőieknek) Leveleken... Nos, őt megtaláltuk Nyírbátorban, a helyi ÁFÉSZ zöld mezében. Szegedi György megerősítette, hogy... — Hogyhogy Nyírbátorban? — Nézd, a selejtezőket is itt játszottam, ráadásul szeretnék visszajönni ide, Bátorba. Remélem, ennek semmi akadálya nem lesz, megegyezik a Sényő és a Nyírbátor. Tehát terveim szerint itt folytatom — szögezte le a hátvéd. Egyesek a havon csúsztak el, mások a végjátékban Ismeretes, hogy az új szabályok megengedik a becsúszó szerelés alkalmazását. A megye keleti végei felé tartó stábunk élt is a lehetőséggel, csúszkáló autóval éviekéivé a kispályás foci fellegvárai felé. Szerencsére a kicsúszás nem szerepelt repertoárunkban, így Leveleken (I csoport) meggyőződhettünk arról, hogy teljes a létszám — bár volt, aki lerobbant —, egy csapat sem hiányzik. Legalábbis első ránézésre. Mert... — Kissé megfogyatkoztunk — tárta szét a karját Rubóczki Tibor, a sényőiek vezéregyénisége. — Viszont a régi hangulat kezd visszatérni! — azzal szökellve melegítő társai nyomába eredt. Valóban, igen foghíjas volt a sényői had. Az őszi együttesből — többek között—Varró, Szegedi, Herman hiányzott, akik a hírek szerint máshol folytatják. Viszont Capatina és a balmazújvárosi Kovács érkezését bármely pillanatban várni lehetett. A sürgő-forgó emberek között rálelhettünk az „NYFC- rokonságot” mutató nyíregyházi Havecora is. Bagoly, Bessenyei, Paulik és Kovács Imre sárga-fekete mezt húzott, és máris kezdetét vehette a nagy derbi, megütközvén a sényői- ekkel. Az 5-1-es Haveco-sikert Tóth János és Kovács János, az NYFC vezetői is megszemlélhették, nyugtázva a tanítványok jó formáját. A klubigazgató Capatina felől is érdeklődött, és bizonyára nem csak a moldáv szőkeség aznapi produkciójára volt kíváncsi... Vásárosnaményba (G csoport) érve — ahol a hóban tapogatózva a csarnokból kiszűrődő sípszó jelezte: jó helyen járunk — nemcsak az alaposan kiáradt Tisza keltett feltűnést, hanem számos ismert — és régen látott — labdarúgó is. így például Csehi Zoltán, Bücs Zsolt, Szenes Sándor, de Ritter Imre, a magyar kispályás-válogatott szövetségi kapitánya is megjelent. Ezen túl színt vitt az eseményekbe — a játékba is — a váci Austin, a színes bőrű fiú felbukkanása is. A rendezők tényként újságolták, hogy a csapatok létszáma hatról ötre olvadt, ugyanis a Debreceni Hajdú Volán nem érkezett meg, mi több, a beugrónak szánt nyíregyházi gárda sem. Hiába, ezek a csúszós, havas utak... A mátészalkai sportcsarnokban (F csoport) gyakorlatilag telt ház volt, ez azt is jelenti, hogy az égi áldást az összes együttes (járműve) le tudta küzdeni. Az arénában kora délután javában zajlott az élet, a nézőtérről nem hiányzott a hangos biztatás sem. Változatos találkozó volt például a Tiszavas- vári Lokomotiv—Berek Rólad összecsapás. A „mozdonyi” erővel küzdő vasváriak a mérkőzés utolsó utáni pillanatában egalizáltak (4-4-re), hiszen a tájékoztató óra már a meccs végét jelezte. A sípmesterek, természetesen, nem ehhez igazodtak, a borsodiak igen, ezért — mondván: vége — leálltak. És bumm, ekkor egyenlítettek a szabolcsiak. Nem mondhatni, hogy a miskolciak mosolyogva vették tudomásul... Hasonlóan peches volt a nyírcsa- holyi különítmény, amely — bár látványosan terelgette a lasztit — nem egyszer a végső pillanatban csúszott el. Nem csúsztak el viszont a nyírcsa- holyi általános iskola mazso- rettjei, akik tánccal szórakoztatták a szurkolókat. A Bokafogó kiesett, csüggedt szurkolói odébbáltak, megtizedelve a nézőszámot — állapították meg Nyírbátorban (E csoport). A megyei derbit így viszonylag kevesen látták, pedig a Nyírbátori ÁFÉSZ (a délutáni órákban) hazai pályán ütközött meg Vásárosnaménnyal. Itt egyébként az a budapesti Faház FC bizonyult a csoport favorit- jának, soraiban tudhatta ATéno.vzr Ferencet és Herbály Jánost is. Hopp, ez megvan! Szemek a labdán. Pillanatkép a Haveco—Sényő találkozóról
