Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-28 / 303. szám
Megyénk életéből 1995. december 28., csütörtök UJ KELET A járdabuli-csali Kerékpárverseny és koncert így, év éve felé kevés művelődési ház dicsekedhet olyan eredményekkel, mint az ib- rányi. Ezt nemcsak a ház vezetői látják így, hanem főleg azok, akik egész évben megfordulnak itt a különféle rendezvényeken. Szakmai körökben is úgy ítélik meg, hogy az utóbbi három évben nem volt annyi esemény, mint 1995-ben. —Mi erről a véleménye Puskás Gyula szervezőnek, aki alaposan kivette részét a sikeres év munkájából? — Mindenesetre örülök neki, hogy így vélekednek a munkánkról. De az eredmény csapatmunka volt. A közvetlen szervezésben és lebonyolításában Román István kollégám is részt vett, aki jelenleg főiskolán tanul. — Megemlítene néhány nagyobb rendezvényt? — Egyik emlékezetes eseményünk a március 15-ei rendezvény, amikor nem egy szokványos koszorúzás volt, hanem egész napos program várta az érdeklődőket. Mint például kerékpárverseny vagy rockkoncert. De említhetném a május elsejei ünnepséget is, amikor a rendezvényt a városban lévő szabadtéri színpadon és környékén bonyolítottuk le. Igazi majálisi hangulatot sikerült teremtenünk a szépszámú résztvevőnek. — Most nagy divat a diszkó. Ezzel hogy állnak? — Pár éve még kitűnően ment, de azóta szinte teljesen megszűnt városunkban. Míg itt meditáltak rajta, hogy miért nem megy, addig Nagyhalász átvette, és ott kitűnően csinálják. A mi fiataljainknak meg nem távolság átjárni. így hiába is próbálkoznánk visszaállítani, nem sok értelme lenne. De nem keseredünk el, mert azt mondjuk, hogy Nagyhalász diszkóváros, Ibrány meg legyen az élő rockzene városa. Ennek megvannak a feltételei, és ilyen irányban mozdultunk el. Saját zenekarunk is van, de a környékről is idecsábítjuk fellépésre az együtteseket. Almunk, hogy országos hírű zenekarok is eljöjjenek Ibámyba. —Ma már nem kell csalogatni a fiatalokat, hogy bejöjjenek a kultúrházba. Ezt hogyan érték el? — A fiatalok valahol mindig összejönnek, de nincs mindenhol program, ami lekösse őket. Itt is ez történt: kiültek a ház elé a lépcsőre, de beljebb nem jöttek. Ekkor jött egy pofon- egyszerű ötlet. Mi mentünk ki hozzájuk az utcára. így indult a járdabuliakció. Kint csináltuk zenei programokat, vetélkedőket, táncmulatságot... Előbb a fiatalok elfértek a járdán, később viszont az úttest egy részét is igénybe kellett venni és kordont húzni, hogy elférjenek. Ez aztán minden héten megismétlődött, amíg csak az időjárás engedte. Mindez arra is jó volt, hogy felfigyeltek ránk és jobban kaptunk támogatást, amiből rendbe tettük az udvaron lévő szabadtéri színpadot, így bejöttünk az utcáról. Ezzel párhuzamosan sikerült létrehoznunk egy pinceklubot is. A rossz idő beálltával ide húzódtak be a fiatalok. Természetesen itt is bőven kínálunk különféle programokat, éppúgy, mint a járdabulin. — Ebben az évben milyen rendezvényeik lesznek még? — A nagy sikerű karácsonyi hangverseny után, december 29-én a Mandala Dalszínház A Padlás című darabját láthatják az érdeklődők. — Mi várható 1996-ban? — Nagy évnek ígérkezik. Részt veszünk a millecentená- rium megyei rendezvényeinek megrendezésében, így a jövő évi kulturális programunk is annak jegyében készül...-/«Tóparti léparadicsom Kevés olyan szórakozóhely van megyénkben, ahová szívesen térünk be, amikor van egy szabad szombat esténk. A vajai tó partján álló Paradise disco ilyen hely — volt. Hónapok óta nem jártam itt, de nem készültem olyan változásra, mint ami karácsony szombatjának estéjén fogadott. Ami először szemet szúrt: a bejárat mellett nem a régi, jól öltözött, kimért, de udvarias fiatalemberek adták a jegyet és biztosították a rendet. A félemeleti táncteremben alig lézengtek, pedig korábban kilenc óra előtt pár perccel már be sem lehetett férni ide. Most volt hely bőven, dacára a téli szünetnek, amikor szabadsághoz és a karácsonynak, amikor pénzhez j urnák a fiatalok. A hovánál jobban izgatott a kérdés: miért mentek el innen? Rövidesen szembesülnöm kellett néhány valószínű okkal. Belépésünktől számítva még tíz perc sem telt el, amikor áramszünet állt be. A sötétben gyufák és öngyújtók fényénél igyekezett mindenki egy széket találni. Az unatkozó, enyhén ittas fiútársaság időnként ordítozásba átcsapó éneklésétől már fájt a fejünk, de többszöri érdeklődésemre is csak azt a választ kaptam, nem tudják, mikor lesz újra fény és zene. Közben láttam, hiába mutatja jegyét néhány kívül rekedt fiatal, az ajtónál- lók kijelentették: se ki, se be senki. Álljanak a hidegben. Mindössze nyolc percig élveztem a szolgáltatást, ezért azt is megkérdeztem, visszakaphatjuk-e jegyünk árát. Mivel a főnök áram után ment, feleségéhez, Nagy Bélánéhoz irányítottak, aki nagyon kedves és előzékeny volt, egészen addig, míg a pénz szóba nem került. O nem tehet róla, hogy nincs áram, ha nekünk így nem tetszik, elmehetünk, de pénzt vissza nem adnak! —Máshol is találkoztam már áramszünettel, vissza is fizették mindenkinek a belépőjét—válaszoltam. — Nálunk is volt már áramszünet, de nem adtunk visssza semmit — kontrázott ő. A belépő itt nem tartalmaz kötelező fogyasztást, csak a zenéért, világításért és a fűtésért fizettünk ketten ötszáz forintot. Azzal, hogy jegyet adtak el nekem, ők kötelezettséget vállaltak valamire, amit — ha önhibájukon kívül is — nem tudtak teljesíteni. Tekintve, hogy teljes nyolc percig „élveztük” a zenét és több mint egy óráig — igaz, sötétben — a fűtést, megelégedtem volna 400-zal is. A főnökasszony azonban még nem hallott olyanról, hogy ha valamiért előre pénzt kémek és azt a vásárló nem kapja meg, akkor, finoman szólva, nem tisztességes dolog a pénzét megtartani. „Vaján ez a szokás” — mondta, remélem csak a maga, illetve a Paradise és nem az egész falu nevében. A bejáratnál egy magát tulajdonostársnak nevező férfi — rendfenntartói gyűrűjében — egyebek között még azzal is megfenyegetett, hogy felgyújt, ha nyilvánosságra hozom az itt szerzett rossz tapasztalataimat. (Ezt csak azért írom le, ha a közeljövőben gyanús körülmények között elhaláloz- nék, legyen egy forró nyom!) Ekkorra már értettem, kik pártoltak el erről a helyről. Azok, akik minőséget és biztonságot akarnak a pénzükért és akik nem szeretik, ha ilyen „tulajdonostársak” meg „helyi terminátoraik” lekezelik, lekezelhetik a fizetővendégeket csak azért, mert ők otthon vannak. Ez a hely már nem az a hely, amiről korábban a riportomat írtam. A minőségi Paradi- se-ból léparadicsomot csináltak, ami emberi fogyasztásra már csak mérsékelten alkalmas. A Firkász Elemicsapáskár-mérséklés Nem minden károsult jogosult A megye mezőgazdaságát súlyosan érintette az ez évi aszály- és fagykár. Az agrár- kamarai gazdajegyzők felmérése szerint a már betakarított növények szenvedte elemi károk a megyében mintegy 580 millió forintos árkiesést jelentettek a termelőknek. Az egyes mezőgazdasági növények közül az őszi árpa esetében jelentkezett a legkritiku- sabban, mert az összvetésterü- let mintegy 96 százalékán pusztított az aszály. Ugyanez az arányszám a búza esetében 62, a tavaszi árpánál 59, illetve a rozsnál 52 százalék. A meggy- és a szilvatelepítések nem annyira az aszályt, mint inkább a jégverés okozta csapásokat szenvedték meg. Ezen gyümölcsültetvények gyakorlatilag mintegy fele megsemmisült. A kora ősszel még lábon álló termények esetében csak becslésekre alapozva lehetett az esetleges károkat felmérni. Az agrárkamarai szakemberek mintegy 6,4 milliárd forintos csapáskárral számolnak, aminek tetemes részét megyénk egyik fő terménye, az alma teszi ki a maga 5,1 milliárd forintos termésveszteségével. Az aszály miatt a kukorica vetésterületeinek mintegy 54 százalékát érte tartós nedvességhiány. Előzetes becslések alapján a paradicsom 49, a cukorrépa 43, a napraforgó 40, a dohány 35, a burgonya 29 százalékára nem lehet számítani. Az agrárkamara sürgető felhívására a kormány december 14-én elfogadott egy, az elemi károk enyhítéséről szóló rendeletet, ami 1996. január 1- jétől lép hatályba. Az 1114/ 1995. számú határozat szerint a termelői elemi károk enyhítésének jogosultságát a megyei agrárkamara igazolja a területi gazdajegyzőfelmérése alapján. A határozat alapján nem minden mezőgazdasági termelő élhet a kármérséklés igényével, mivel a rendelkezésre álló anyagi keret erősen behatárolt. A rendelet alapján öt esetben kérhető a jövedelemkiesés kompenzálása: 1. A terméskiesés mérséklését kérhetik azok a mező- gazdasági termelők, akik növénytermesztés miatt egy évesnél rövidebb lejáratú pénzintézeti hitelt kaptak, és ez után az 1995-ös évben kamattámogatásra jogosultak. Amennyiben a hitelt folyósító pénzintézet hozzájárul a hitel megújításához, az igénylő jogosult az eredeti hitelszerződés időtartamára, illetve a hitelmegújítás idejére is visszamenőlegesen 10 százalékpontos elemi kár miatti többlettámogatásra. 2. Azok a mezőgazdasági termelők kérhetik a kármérséklést, akik október 31. előtt egyévesnél rövidebb lejáratú növénytermesztési hitelt kaptak és emiatt október 31-éig a hitelt folyósító pénzintézetnél az állammal szemben tartozásuk keletkezett. Az állammal szembeni tartozás elengedésének igényét a kormány által kért szükséges dokumentumokkal alátámasztva 1996. január 31- éig kell az adóhatósághoz benyújtani. 3. A kormány elengedi az 1995-ös esztendőben kárt szenvedett mezőgazdasági termelőnek a jelenleg is fennálló tartozásait, amik az Állami Fejlesztési Intézet Rt.-vel szemben a korábbi évekből származó tőkepótló hitelfelvétel miatt keletkeztek. Az adósság elengedésének igényét az elemi kár igazolásával együtt 1996. január 31-éig az Állami Fejlesztési Intézet Rt.-hez kell benyújtani. 4. Az APEH 12 hónapos fizetési halasztást ad minden, kárt szenvedett mezőgazda- sági termelőnek az állammal szembeni kötelezettségek megfizetésére. Azok vehetik igénybe a kármérséklést, akik az 1995-ös évi termelés érdekében — 1994. november 1. és december 1. között — hitelt vettek fel, és ebből adósságuk keletkezett. A kérelmeket a jogerős határozat kézhezvételétől számított 30 napon belül kell az illetékes adóhatósághoz benyújtani. 5. A Földművelésügyi Minisztérium agrárfejlesztési bizottsága lehetővé teszi a kompenzációt minden mezőgazdasági termelőnek, aki a Mezőgazdasági Fejlesztási Alapból, illetve a Mezőgazdasági és Erdészeti Alapból pályázat útján nyert visszatérítendő támogatás címén az Állami Fejlesztési Intézet Rt. részére esedékes részlet-visszafizetési kötelezettséggel rendelkezik és elemi kárt szenvedett. A törlesztőrészletek visszafizetésének felfüggesztését célzó kérvényeket — a szükséges igazolások mellékelésével — az illetékes pályázatkiíró hatósághoz kell eljuttatni. A benyújtási határidő 1996. január 31. — vip — Cigányul gondolkodnak A cigánygyerek cigányul gondolkodik, csak éppen magyarul mondja el gondolatait. A cigányok közelebb tudnak kerülni hozzájuk, jobban tudnak bánni velük, és ezért is van szükség a hodászi cigány közösségi házra. Ezért és sok másért, hiszen korrepetálószobáján kívül még számos helyisége és funkiója van, lesz az impozáns épületnek. Földrajzilag szinte a „cigánytelep” közepén helyezkedik el, a görög katolikus cigánytemplom tőszomszédságában. A hodászi görög katolikus cigányok fél évszázadon keresztül tartották istentiszeteleteiket egy rozoga kis kápolnában, ami idővel élet- veszélyessé vált. Szükség volt egy újra. 1992-ben kezdődött a templom építése, és 1995 május 28-án szentelték fel. Ezzel egy időben rakták le a közösségi ház alapkövét. Néhány hónap alatt elkészültek a 43x8 méteres, kétszintes épülettel. Az eddig befektetett 22 millió forint derekát egy Holland karitatív szervezet állta, de besegített a magyar állam is. Mára elfogyott a pénz, pedig még szükség van 5—6 millióra ahhoz, hogy beszerezzék a szükséges eszközöket egy könyvtárhoz, a korrepetálási osztályhoz, az öregek napközi otthonához, az alkalA hodászi cigány közösségi ház mazottak felvételéhez, az előadók meghívásához, cigánykonferenciák szervezéséhez. Az utolsó simításokra már az egyházközség és a cigányok rakják össze a pénzt. Kívül-be- lül ki van pucolva az épület, az ajtók beállítása a napokban folyik, a fűtés pedig már kitűnően működik. A cigányoknak nincsenek nagy építészeti hagyományaik, de az biztos, hogy kedvelték a fát. Ezt idézi a bőséges lambériaburkolat, amely formájával templomuk tetőszerkezetére emlékeztet. A földszinti nagyteremben akarják az öregek napközi ellátását megoldani, van egy modern melegítőkonyha és egy szolgálati lakás is az épületben. Utóbbi az épület gondnokának szállása lesz. Az emeleti tanulóterem 40—50 gyereket tud befogadni, mögötte pedig könyvtár- szobát alakítottak ki, ahol az olvasáson túl író-olvasó találkozók szervezését is tervezik— mutatta be az épületet Lakatos Sándor kántor, a KDNP helyi cigánytagozatának egyik szervezője, a ház és a templom építésére létrehozott alapítvány kuratóriumának elnöke. Szilveszterkor avatják az első rendezvénnyel közösségi házukat a hodászi cigányok. Előadnak egy cigányfolklórműsort, aztán, ameddig bírják a táncot, a játékokat, az evést-ivást, addig mulatnak. Akár egy nagy család. Dojcsák Tibor
