Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-27 / 302. szám
UJ KELET Kultúra Tovább a lennoni úton FIKUSZ a kultúráért Ebben az évben igen különös és kedves meglepetéssel ajándékozta meg a Mikulás a hátrányos helyzetű fiatalokat és a beteg gyerekeket. 1995. december 6-án született meg a FIKUSZ, a Fiatalok Kulturális Szerveződése Egyesület. Antal Györgyöt, az egyesület elnökét kérdeztem a FIKUSZ megalakulásának alapvető céljáról. — Szomorú tény, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megye igen elmaradott területe országunknak, s így sok, nehéz anyagi körülmények között élő fiatallal találkozhatunk itt, akiknek anyagi okok miatt nem adataik meg a lehetőség tehetségük kibontakoztatására, képességeik fejlesztésére. így tizen a baráti körömből úgy gondoltuk, rajtuk valamiképpen segítenünk kellene, nem szabad hagyni elkallódni őket. Az egyesületet 1995. december 6-án jegyezték be, hivatalosan ekkortól működik, munkáját egy — az egyesületen belül működő — ellenőrző bizottság felügyeli. A szervezet nem profit szerzésére törekszik, nekünk, tagoknak hasznunk nincs belőle. — Miből tudott megszületni, s miből fog működni a FIKUSZ? — Szponzori pénzekből létesült és tartja fenn magát jelenleg is, valamint minden lehetséges pályázatot megcél- zunk. Erre adnak lehetőséget a Pályázati Figyelő és a Sansz című folyóiratok. — Fogtok-e terjeszkedni a megyében, illetve az országban, vagy kizárólag a nyíregyházi fiatalok segítése a cél? — Azt hiszem, a mi régiónk fejlesztésére kell törekednünk elsősorban, hiszen ennek a területnek az elmaradottsága óriási. Egyébként Hajdú-Bihar megyében is létezik egy hasonló szervezet. — Hol találkozhatnak veletek az érdeklődők a közeljövőben? — Programokat az Open Doors Pubbal közösen szervezünk. Olyan együttesek bemutatását tervezzük, akiknek a nevét még nem ismerik, de van bennük fantázia, ambíció. Ilyen volt a nemrégiben megrendezett Tovább a lennoni úton elnevezésű koncertprogram is. December 8-án volt John Lennon halálának 15. évfordulója. Egyrészt rá emlékeztünk, mint a műfaj egyik megalapítójára, másrészt viszont jó alkalom kínálkozott a rászorulók megsegítésére, ugyanis az ide befolyt összeget olyan beteg gyerekek támogatására fordítjuk, akiknek egészségi állapotuk miatt hosszabb ideje nincs lehetőségük elhagyni a kórházat. Már első rendezvényünk megvalósításához is szép számmal találtunk segítőket, kiknek támogatását ezúton is köszönjük, s itt ragadnám meg az alkalmat, hogy felkérjem mindazokat, akiknek van lehetőségük anyagi vagy egyéb úton támogatni szervezetünket, tegyék meg azt. A program szombaton nyolc órát tett ki, vasárnap 17 órától hajnalig, egy koncertekkel teletűzdeltéjszakát. Természetesen olyan együttesek is felléptek itt, akiknek a nevét már az egész ország ismeri, mint például a Texas, Spider, Screen és az Üveges Csirkeszemek. A cél érdekében azonban ők is ingyenesen vállalták a fellépést. — Bárki lehet-e FIKUSZ- tag, vagy kizárólag az alapítótagok dolgozhatnak benne? — FIKUSZ-tag bárki lehet, aki a havi 100 Ft-os tagdíjat kifizeti, illetve két jelenlegi tag ajánlása és alapos indoklása szükséges a felvételhez. — Mire fordítják a bevételeket? — A befolyt összeget alapítványok, művészeti csoportok és bárki megsegítésére — akit erre méltónak talál a bizottság — fordítjuk. — Vannak-e már tervek a további működéssel kapcsolatban? — Természetesen vannak. Legjelentősebb programjaink között szerepel a Nagycsaládosok karácsonya — melyet az idén már nem tudtunk megszervezni —, és a Húsvéti majá, lis. Ezek és más programok megvalósításához segítséget ajánlott fel a Diák- polgármesteri Iroda. Közös rendezvények megszervezésével segítenének, irodát kapnánk, illetve a hozzájuk befolyt pénzösszeg felhasználatlan hányadát nekünk adnák. Tervbe vettük egy szabadtéri színpad felállítását is, melyhez az önkormányzattól szeretnénk egy területet kérni. S reméljük, hogy mindezek segítségével a jövőben minden anyagilag rászoruló fiatalnak segítséget tudunk nyújtani elképzeléseik megvalósításához. Faller Agnes 1995. december 27., szerda Családok a Gyermekvárosban 5 Minden gyerek tanul valahol Mátészalkán a Rácz-kertben áll egy épületegyüttes, amelyet sokáig gyanakodva méregettek a helybeliek. Az állami gondozottaknak épülő Gyermekvárossal nehezen bár, de megbarátkoztak az évek során a mátészalkaiak. Az intézmény 1991. február elsején nyitotta meg kapuit. Eredetileg 160 főre tervezték, most 150 gyerek él itt. Szokatlan az arány, hiszen általában zsúfoltság jellemző a hasonló helyekre. Az egészséges létszámnak megvan a maga oka, amelyről Kertes Zoltán igazgató beszélt nekünk. — Van egyfajta nevelési formula, ami a legtöbb intézményben csak a jövőben fog beindulni. A gyerekeket testvéreikkel együtt szeretjük fogadni. Olyan testvérpárok laknak itt, akik ketten, hárman, négyen vannak, de van nálunk nyolcas testvércsoport is. A trauma. Vannak kisegítő iskolás gyerekeink is, de azért, mert jobb képességű testvére vagy testvérei is itt élnek. Külön sajátossága ennek az intézménynek, a széles korskála. Kaptunk gyereket a csecsemőotthonból, de kaphatunk a szülőszobáról, és itt saját gyerekeik mellé vállalnak még gyerekeket. Általában nyolcfős családok vannak. Ez a módszer érezteti hatását a gyerekek magatartásán, szocializációs képességein, tanulmányi eredményein és továbbtanulási mutatóikban. A modell alkalmas arra, hogy teljes értékű felnőttekké váljanak. Az a tervünk, hogy mivel ez jól működik, a belső kollégiumi rendszert is átalakítjuk erre a mintára. Hat—nyolc gyerek itt önálló életet élhetne, önállóan gazdálkodhatna, és a kötelezőek mellett önállóan szervezné programjait. A széles korhatár megköveA mátészalkai gyermekváros másik összetevő, hogy a gondozottakról egy hozzáértő gárda dönti el a Gyermek és Ifjúságvédelmi Intézetben, hogy hová kerülnek. A szellemi fogyatékos, az enyhe fokban értelmi fogyatékos, a fizikálisán beteg gyerekeket különböző intézményekben helyezik el. Hozzánk elvileg a sérülésmentes gyerekek jönnek. A sérülésmentesség relatív, hiszen az állami gondozásba vétel már maga egy nagy nevelkedhetnek akár 24 éves korukig is. — Milyen részekből áll a gyermekváros? — Egyik része a hagyományos kollégium. A másik rész az országban egyedülálló. Ott van nyolc családias szekciónk, amelyek kis családi házaknak felelnek meg. Ez úgy működik, hogy beköltözik hozzánk egy család. Az anya főállású dolgozónk lesz, az apa végzi azt a munkát amit odáig is, és Követni a társadalom igényeit Az oktatás már évek óta átalakítások, ész- és korszerűsítések kereszttüzében áll. Érvek, ellenérvek, juttatások és elvonások, óraszámemelés, pedagógus-elbocsátások — szinte mind-mind visszaköszönő téma. A helyzetet még tovább bonyolítja, hogy a válaszok is késnek, nem is beszélve az információk sekély csordogálásáról... Úgy gondoltuk, megkérdezzük megyénk egyik legilletékesebb képviselőjét, ő hogy látja az oktatás mai helyzetét. Kérdéseinkre Szűcs Ilona, a megyei közgyűlés oktatási bizottságának tagja válaszolt. —Az önkormányzati feladat- rendszeren belül az egyik legnagyobb súlyt a közoktatási feladatok, s az ahhoz kapcsolódó kiadások jelentik. A helyi megoldásokról politikusok döntenek, így a gazdasági ésszerűséget a helyi érdekviszonyok gyakran háttérbe szorítják. Ebből adódóan az egyes feladatokhoz aránytalanul magas vagy aránytalanul kevés önkormányzati támogatás is kapcsolódhat. Maguk a pedagógusbérek rugalmatlanok, a szakmai teljesítmények alig tükröződnek a fiSzűcs Ilona zetésekben. A pedagógusok érdekeltek az egyéb jövedelemforrások felkutatásában is, és ez—főleg magasan kvalifikált tanerők esetében — gyakran pályamódosításhoz is vezet. — Milyen az oktatás „dologi” háttere? — Az intézményhálózat elavult, az oktatás szakmai és szociális követelményeinek nem felel meg. — Hogy alakult a gyermekenkénti támogatás kérdése? — A „fejkvóta” rendszerű állami támogatás nominálértékében kicsit ugyan emelkedett, reálértékében viszont csökkent. — Képesek egyáltalán követni az illetékesek afejleményeket? — A rendszerben az ellenőrzés messze nem kielégítő, ezért a fenntartók és az intézmények sok esetben nem tartják be a jogi követelményeket. — Kérem, mondjon néhány részletet a megye iskoláinak helyzetéről. — Az oktatás hálózata megyénkben jól kiépített, azonban egyes területeken hiányok mutatkoznak. Ilyenek a nyelvoktatás, a számítástechnika-oktatás, a pénzügyi, vállalkozási ismeretek oktatása. — Hogyan alakul a tanulólétszám? — Az utóbbi — lassan — tíz évben a tanulók létszáma 21 százalékkal csökkent. Bár sok tehetséges — országos versenyen is győztes — gyermek van a megyében, elmondhatjuk, hogy a szocializációban nőtt az elmaradottak aránya. Emelkedik a fogyatékos gyerekek száma is. A mulasztásokban és a beiratkozási fegyelemben is hatalmas szóródás tapasztalható. — Hányán tanulnak tovább a középiskolákban? — Az általános iskola után a diákoknak mintegy 89 százaléka tanul tovább, 10—15 százalékuk viszont lemorzsolódik. Ennek mértéke a szakmunkásképzőknél a legnagyobb. —Milyen a vállalkozások és a szakképzést adó intézmények kapcsolata? — Gyenge. A gazdasági változásokra nem reagált eddig eléggé rugalmasan a szakközépiskolai képzés. —Mennyien tanulnak tovább a felsőoktatási intézményekben ? —- A gimnáziumokból tovább tanulók 52 százaléka főiskolán, 47 százaléka egyetemen folytatja tanulmányait, míg a szakközépiskolások esetében a főiskola dominál. Sajnos elmondható, hogy a felsőfokú oktatás csak részben illeszkedik a megye és a régió szükségleteihez, gazdasági adottságaihoz, illetve a változások diktálta elvárásokhoz. Az viszont nagyon jelentős és pozitív előrelépés, hogy 1995-ben beindult a közgazdászképzés. — Milyen konkrét feladatok várnak az oktatásra és mi a legégetőbb ezek közül? — Az oktatási struktúra és a gazdasági élet változásainak összehangolása, a piaci szemlélet erősítése a képzésben, a gazdasági igényeknek megfelelő szakemberképzés. A fejlődés kulcskérdése, hogy sikerüljön a tudást húzóágazatként elismertetni. —Milyen „emberi” elemeket kell megváltoztatni? — Képessé kell tenni a fiatal generációt, hogy rugalmasan kövesse életpályája során a változásokat, magyarán változtatható életpályára kell nevelni, oktatni őket. Meg kell teremteni a munkájára egész életén át igényes és fejlődni akaró ember típusát. Növelni kell a tanuló- és alkalmazkodóképességet, átfogóvá kell tenni a magas szintű — és iskolán túli — nyelvtanulást. — Mennyiben segít ebben az új rend, a NAT? — Ennek egyik eszköze! Lehetővé teszi, hogy az ország minden iskolatípusában és ezen belül minden iskolában egységesen és arányosan érvényesítse ezeket a teendőket. — Mik a felsőoktatással kapcsolatos legfontosabb teendők? — A felsőoktatás szintje nagyon jó. Itt „csak” annyi a feladat, hogy a képzést, illetve az oktatást kell „átcsoportosítani” a piaci igények szerint. Több közgazdászra, pénzügyi, informatikai, államigazgatási, kereskedelmi szakemberre van szükség. Megyénk szempontjából viszont nagyon lényeges, hogy a felsőfokú oktatás regionálisan integrálódjék. — tai — teli, hogy a gyerekeknek megfelelő oktatási formát biztosítsunk. Két óvodai csoportunk van, általános iskolásaink pedig városi iskolákba járnak. A középiskolások is a városi, vagy a környékbeli középiskolákban tanulnak, azoknak a gyerekeknek pedig akik nem ütik meg a középiskolai követelmények mércéjét, szakiskolai képzést nyújtunk. Jelenleg van egy modern varrodánk, ahol kétéves betanított munkás, hároméves időtartamú szakmunkás, és tavaly óta technikus képzés is folyik. Itt nem csak a mi gyerekeink tanulnak. Mellette van egy másik tanműhely, ahol kerámiákat készítenek, ide főleg a gyengébb képességű gyerekeket helyezzük. Ezt a két tanműhelyt pályázati pénzből hoztuk létre, akárcsak a szőnyegszövő műhelyt. Vannak olyan nagylányaink, akik nehezen tanulnak, de a szőnyegkészítésben alig egy év alatt kitűnő eredményeket értek el. Több képzési lehetőségre talán már nincs is szükségünk, hiszen ebben a formában minden nyolcadik osztályt végzett gyermekünket taníttatni tudjuk. Nincs olyan gyerekünk, aki ne tanulna valahol. — Az itt dolgozók mátészalkaiak? — Igen, 98 százalékban. Nem a fizetések vonzották ide az embereket, de minden dolgozónk — a karbantartótól a portásig — olyan ember, aki tud gyereket nevelni. Nemcsak helyben, de országosan is jó az intézetünk megítélése. Úgy érzem ez az öt év bebizonyította, hogy életképesek vagyunk, és nem kis örömömre szolgál, hogy be tudtunk illeszkedni a mátészalkai környezetbe. Dojcsák Tibor
