Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-23 / 301. szám

II 1995. december 23., szombat Csendes éj UJ KELET Marry Christmas Canada! Gelukkig Kerstfeest, Nederland! könnyű sö- röcskét — a franciák bo­rocskát. Az utcákon hullámzik a tö­meg. Az emberek úgy néznek ki, mint az eszkimók, csak az orruk látszik. Nem csoda. Fütyül a szél és mínusz húsz fok van. Kit ér­dekel? Itt a karácsony! Családi bevásárlások. Ott nem divat a meglepetés. Az ajándékot nem a Jézuska hozza és nem szenteste. Az ajándékozás egészen szilveszterig tart. Prak­tikus dolog, mert így mindenki mindenkit meg tud látogatni és eltudja vinni ajándékait. Zsúfolt parkolók minden bevásárlóközpontban. Fel- málházott, de nagyon vidám emberek kutakodnak kocsija­ik után, majd megtömik ros- kadásig. A család bepasszí- rozza magát a maradék hely­re, és lassan, óvatosan neki­vágnak a jeges, havas útnak. Előregyártott csomagolá­sok ünnepi kivitelben. Kész — csak összehajtogatásra váró — virágos, színes dísz­dobozok, színes, csillogó cso­magolópapír. A kész aján­dékcsomagot átkötni sem kell, mert van előregyártott, öntapadós talpú szalagesokor. Mindenki pulykát vesz és gesztenyét. A gesz­tenyét sós vízben kifőzik, majd felvágják, és krumplinyomóval kinyomják a héjából. A masszát a szegény áldozati pulykába gyö­möszölik, majd a hajdan volt ma­darat megszólják majoránnával és borókabogyóval. A tepsiben kör­berakják almával, szilvával, meg­locsolják borral, olívaolajjal, és pi­rosra sütik. Mindenki ezt eszi az ünnepe­ken. Hozzá CDN A közle­kedési rend­őrök ilyen­kor kissé elnézőbbek. Ókét is megérinti a kanadai karácsonyok felszabadult öröme, még akkor is, ha szol­gálatban vannak... Ez már nem is város! Ez egy csengő-bongó és csillo­gó ékszerdoboz. Az utcák „tetőt” kaptak erdőnyi fenyőből és színes lámpács- kák milliójából. Futófények a villamoskocsikon, a bu­szok és autók megannyi fel­díszített, „mobil karácsonyfa”. A tereken, utcákon zenekar zenekarba ér. A presszók, a kocsmák, az éttermek, az üzle­tek, az áruházak bejáratai: meg­annyi „mennyei” kapu. Melyik lehet az igazi télapó? Tíz perc alatt már az ötödikkel találkozom. A házak falát lesúrolták vagy kifes­tették, a jár­dákat is „ste­rilre” mosták — falun még le is me­NL szelték! Az ablakokon lámpák — ősi viking hagyomány. Errefelé nem divat a füg­göny — látni az otthonok ka­rácsonyfáit. Hatalmasak! Dí­szesek! A fákon és alattuk fából készített játékok, dí­szek. A család tagjai zokni­ban. Itt senki be nem lépne a lakásba cipővel... Bemész egy üzletbe — megkínálnak. Belépsz egy ét­terembe —- valamire biztosan a vendégük vagy. Az áruhá­zakban minden emeleten több rögtönzött pult. Mikulá­sok, krampuszok, angyalkák kínálgatják — ingyen — a forralta bort, a süteményt. Mindig szívélyes ez a nép, most azonban különösen. A világon mindenütt — ál­talában — ilyenkor a legdrá­gább minden. Nem így erre­felé, ahol árengedmény áren­gedményt ér. Szenteste dél­előttjén néhol már nyolcvan, kilencven százalékos... így az- ' tán mindenkinek jut ajándék. A legszegényebbeknek is... Boldog karácsonyt, Hollandia, boldog kará­csonyt, Amszterdam! Islads Julié Izland ,Jiatal- ✓-----------v má s” fővárosa, C IS ) Rejkjavík ün- ---------' ne pre készül. Talán most nem is olyan halszagú ez az ötvenezres város, mint általában. A kicsiny faházak előtt a fajárdákon kopo­gós léptekkel sétálgatnak a vikin­gek „igazi” leszármazottjai. Nap­pal alig van karácsony táján, és a majdnem örök sötétben a házacs­kák mint megannyi színes, vilá­gító mézeskalácsház. Ilyenkor, el­lentétben a munkás hétköznapok­kal, nyitva vannak a szeszboltok is, a megannyi Gudrundottir ki­fejezett örömére. Az izlandi Ko­vács bizony ki is használja eme szent ünnepet, hogy torkát — Is­ten dicsőségére — öblögesse. God Jul Sverige! Decemberben már alig-alig van világos. Délelőtt tíz óra körül bágyadtan feíkél a nap és délután kettőig mélyen a hori­zonton marad, hogy utána min­den sötétbe boruljon. A hó me­netrendszerűen karácsonykor szokott először leesni, ekkor már sokkal vidámabb a világ. Az ablakokban lámpások világítanak egész nap. Régi hagyomány. Arra szolgált haj­danán, hogy a hajósok megta­lálják falvaikat, városaikat. A városokban minden szebb, nagyobb fa fehér, pi­ciny égők ezreit rezgeti ága­in az állandó fuvallatban. Mil­liónyi kis ragyogó csillag. Ka­rácsonyi fénylevelecskék. A karácsonyfák egyszerűek, természetesek. Házi sütésű ál­latfigurák, szalmából font ko­szorúk és bábok díszítik. Alattuk az ajándékok hada. Mindenki kitesz magáért. Az ünnepi menü is hagyo­mány. Az egész ország ezt eszi aznap. Szentestén sárgaborsó­leves és főtt vagy lúgban pácolt hering. Ünnep első napján ma­lacsült, hurka és kolbász. Per­sze, nem magyaros hurka, ha­nem mazsolával és szegfűszeg­gel ízesített. Esetleg gesztenyé­vel töltött sült liba. Másodna­pon köttbul- lar med lig- non — svéd húsgombócok áfonyalek­várral. Az emberek egész nap te­lefonálgatnak. Távol élő szeretteiket köszöntik Jézus születése ünnepén. A templomok ilyenkor tel­nek meg igazán. Ünnepi kó­rusok, hangversenyek, misék, istentiszteletek. Mosolygós emberek az ut­cán. Sétálnak. Csend van. Az utcákon ga­lambok helyett sirályok tipeg­nek és csipegetik a semmit... Fiesta Cubana December 25. az első ünnep­nap. Január elseje az utolsó. Az első nem karácsony, csak úgy, egyszerűen ünnep. Az utolsó viszont Kuba „felszabadulásá­nak” ünnepe. Közötte meg a május elseje (!), a november hetedike (!) és egyéb hely­béli örömokok, például Fidel születés- és névnapja, persze, azok is időben átcsoportosít­va! Praktikus megoldás. Az or­szág összes ünnepét erre a hét­re helyezték át. így nem kell a gyáraknak többször leállni, a nyári cukomádaratást sem za­varja semmi. Tessék dolgozni! Ünnepelni le­het év végén, így kevesebb papír fogy a kiosztott — tequi- lás és rumos — munkahelyi fe­gyelmikre is... És a karácsony? Nos, néhány elszántabb — főleg idős — ember ilyenkor eloson a még megmaradt néhány templom­ba, és meghallgatja a misét. Ennyi. Ámbár nem is olyan kevés, ha a lehetséges következmé­nyekre gondolunk. így néz ki 1995-ben Kuba immár liberalizált szocializmu­sa. K0bnhaven 0nsenker en traevilg Jul! Az eső — mint rendesen — vízszintesen esik. Jó kis friss karácsonyi szél van — leg­alábbis a dánok szerint, akik minderre fittyet hányva szá­guldoznak a Storgeten (vagy Godadén), azaz a sétálóutcá­ban irtóztató pakkjaikkal. Amott egy űrlény közele­dik a legteljesebb nyuga­lomban. Valaki, aki hófehér bőroverállt, hófehér csizmát, kesztyűt és hozzá a változa­tosság kedvéért hófehér bu­kósisakot öltött, gépjárásban sétafikáivá ünnepli Krisztus megszületését. Fogadnék, hogy ideológiája is van hoz­zá, de megkérdezni nem me­rem... Kissé odébb három ze­nekar vív ádáz küzdelmet a hangok országútján. Hogy miért egymás közvetlen köze­lében veselkedtek neki művé­szetüket felvezetni? Ki tudja ezt megmondani? Tán ők sem. Ez Dánia. Három grönlandi eszki­mó rövid ujjú pólóban házi kö­tésű grönlandi pulóvereket árul. Olyan, mintha spárgából lenne kötve. Úgy szúr, hogy ember legyen, aki felveszi... Vegyes tengerészcsapat. Franciák, né­metek, amerikaiak, olaszok. A NATO-hadihajók éppen a kikötőben állomásoznak. Az összeverődött észak-atlanti le­génység pocsolyarészegen ka­rácsonyi dalokat énekel. A vi­lág egyik legkozmopolitább városa Koppenhága. Mégis mindenki — lett légyen arab vagy kínai — megünnepli a karácsonyt. Fények fent és lent, a csillogó aszfalton. (DK Milliónyi nép, s csak a fele csicsereg dá­nul. A Svédországba induló hajón kis feldíszített kará­csonyfa meg szalmakoszo­rúk, sualma állatkák. No, meg a Jul-Bock! A hatalmas (vagy tízméteres) óriási karácsonyi szalmabak. Szegény, soha nem éri meg az ünnep más­napját. Mindig felgyújtja va­laki... Jókedvű, boldog, felszaba­dult emberek. Még a Tivoli — a vidámpark — is kinyit pár napra. Koppenhága ünnepel! Azt pedig nagyon tud... Hot Christmas of Wellington Új Zélandon ^ \ karácsonykor ( NZ ) van majdnem a ' legmelegebb. Ez a nyár kö­zepe. Fenyő azonban van bőven arrafelé is — nem cso­da, megtermik a hatalmas he­gyek! Igazi anglikán karácsony. Csendes, vallásos és családi­as. Olyan, mint London­ban... volt vagy száz évvel ezelőtt. Az ajándékokat mindenki jó előre megveszi, hogy az utolsó napon erre már ne legyen gond. Itt is a gesztenyés pulyka járja ünnepi lakomaként, amit a csa­lád szigorúan együtt fogyaszt el. A vacsora és gyertyagyúj­tás után általában mindenki le- fürdik, hogy felfrissülve me­hessen az éjféli istentiszte­letre... F roelikke kerstfeest, Kongo! Harmincöt fokos hő­ség, kilencvenöt százalé­kos páratartalom. A gaz­dagabb családok otthoná.- ban tujafa, a leggazda­gabbaknál igazi fenyő! Több ezer kilométerről szállítva... A szegények beérik a házilag fabrikált kicsiny, „asztali” jászollal. Min­den otthonban van egy kis Betlehem. Legalább­is a katolikusoknál. Erre felé pedig nagyon sok a katolikus. Nemhiába volt hajdanán belga gyar­mat. A jászolokban fekete Jézuska, fe­kete Szent József feke­te Szűz Máriával az olda­lán. A háromkirályok is fe­keték, nem csak a szere- csenkirály. Az asztalokon a dí­szek mellett rengeteg szí­nes gyümölcs. Itt a gyü­mölcs az újjászületés, a születés egyik fő jelké­pe... Éjfélkor zsúfolásig meg­telnek a templomok. Min­denki, a papok és a hívek is pirosba öltöznek. Ez az egyház örömünnepi színe. Az Új Kelet kiküldött tudósítója: Palotai István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents