Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-23 / 301. szám
Gyermekfejjel I Karácsonyi interjú büntetéssel AZ UJ KELET MELLÉKLETE Tájoló Boldog karácsonyt, Hollandia! Ez már nem is város! Ez egy csengő-bongó és csillogó ékszerdoboz. Az utcák „tetőt” kaptak erdőnyi fenyőből és színes lámpácskák milliójából. Futófények a villamoskocsikon, a buszok és autók — megannyi feldíszített „mobilkarácsonyfa”. A tereken, utcákon zenekar zenekarba ér. A presszók, a kocsmák, az éttermek, az üzletek, az áruházak bejáratai: megannyi „mennyei” kapu. Melyik lehet az igazi Télapó? Tíz perc alatt már az ötödikkel találkozom. A házak falát lesúrolták vagy kifestették, a járdákat is „sterilre” mosták — falun még le is meszelték! Az ablakokon lámpák — ősi viking hagyomány. (II. oldal) Boldog karácsonyt, Kanada! Az utcákon hullámzik a tömeg. Az emberek úgy néznek ki, mint az eszkimók, csak az orruk látszik. Nem csoda. Fütyül a szél, és mínsz húsz fok van. Kit érdekel? Itt a karácsony! Családi bevásárlások. Ott nem divat a meglepetés. Az ajándékot nem a Jézuska hozza és nem szenteste. Az ajándékozás egészen szilveszterig tart. Praktikus dolog, mert így mindenki mindenkit meg tud látogatni és elvinni ajándékait. Zsúfolt parkolók minden bevásárlóközpontban. Felmálhá- zott, de nagyon vidám emberek kutakodnak kocsijuk után, majd megtömik roskadásig. (II. oldal) Mennyből az angyal... Mennyből az angyal... Lejön hozzánk? Berepül az ablakon? Eriink mi annyit ma, mint értek egykor a pásztorok, akik megkapták a jó hírt?. Mennyből az angyal... Van-e angyal, aki jó hírt hoz nekünk? Aki mellé hoz egy kis szeretetet. Egy kis megértést. Jó szót. Hitet. Reményt. Mennyből az angyal... Létezik-e a csend angyala? Aki elhallgattatja a szidalmat, a gyűlöletet, a zajt, az oktalan beszédet. Aki megörvendeztet az egymásra figyelés némaságával. Mennyből az angyal... Hová megyünk mi sietve? Betlehembe Jézus-nézőbe? Vagy van egy utunk egymáshoz? Lélektől lélekig. Szívtől szívig? Mennyből az angyal... Angyalról énekünk. Mindenfelé szól, szólt a dal. Hallgattuk vagy csak hallottuk? Eszünkbe jutott-e, miért is énekel az angyal? Érdekel? Mennyből az angyal... Most lejött hozzánk. Aztán elmegy. Mi itt maradunk. Elszáll az énekhang. Istennek Fia megszületik. Megérdemeljük? Mennyből az angyal... A hétköznapok folytatódnak. Angyalok nélkül. (bürget) Karácsonyi fényben Szenteste 1950 Békésen indult az a novemberi este. Az anya a mese elmondása után megfürdette és elaltatta a picit, majd nagyobbik kisfiával nyugovóra tért. Aztán, valamikor az éjszaka közepén, verni kezdték az ajtót. „Tessék kinyitni! Állam- rendőrség!” A gyerekek felriadtak, és keserves sírásba kezdtek. Az anya nyugodt volt. Már amennyire akkoriban nyugodt lehetett valaki. (VI. oldal) Hívő lelkek Szobonya Józsefié, evangélikus: — Karácsonykor Isten sze- retetének megtestesülésére emlékszünk. Még a nem hívő emberek számára is a szeretet ünnepe, anélkül, hogy átéreznék igazi értékét. Számomra a hit tölti meg tartalommal. Eszembe jutnak gyermekkorom karácsonyai, mikor lázasan készültünk a templom díszítésére. (IV. oldal) Félelmek 1989 Lassan történelemmé szelídül az a korszak, amelyet egyszerűen csak a kommunizmus időszakának szoktunk nevezni — negyven évnyi, szabadságnak kikiáltott rabiga, mely alatt összeroppantak a közép-európai rendszerek. A leglátványosabb és legvéresebb volt a román diktatúra bukása 1989 karácsonyán. Tragikus ünnep a diktátorházaspár számára, ajándék Románia népei és a fejlődni vágyó Európa számára. (VI. oldal) Az öreg hasogatja a tűzifát a tyúkól mögött. A nyári konyhából riadt kotkodácsolás hal- lik, majd csönd és egy csobba- nás. Gáspár bátyó, mint egykor a bibliai király az aranyakat, úgy rakja Eszti néni lába elé a fát. (V. oldal) Gyermekkorban talán nagyobb a várakozás, nagyobb az ünnep varázsa. Felnőttként nyugalmat jelent, egy rövid szünetet a nagy rohanásban. Csak valahogy hirtelen szakad ránk az ünnep, nincs mindig idő a teljes felkészülésre. Kezdődik a rohanással az ajándékok megszerzéséért, és máris szenteste, a gyertyagyújtás ideje. Az idősebbek a régi-régi karácsonyokra emlékeznek vissza. A szerencsésebbek gyerekeik, unokáik társaságában élvezhetik a szeretet ünnepét. Erről vall dr. Mocsáry Péter, a Jósa András Megyei Kórház szülész-főorvosa, Várkonyi Zsuzsa, a Jonatán rádió főszerkesztője, Szabó Dénes Liszt-díjas karnagy (képünkön), a Kodály Zoltán Általános Iskola tanára, Pásztor Miklós, a megyei rendőr-főkapitányság gazdasági osztályának vezetője, Egyiid János, a megyei közgyűlés alelnöke, Kézy Béla, az Új Kelet főszerkesztője. (VII. oldal) Dr. Keresztes Szilárd hajdúdorogi megyéspüspökkel — „Karácsony ünnepe megmagyaráz valamit az Istenről, az emberről, az emberi történelemről. Egy-egy ünnepi esemény mindig alkalmas arra, hogy a maga sajátos eseménysorozatában a bibliai történet elevenségével, életszerűen mutasson be olyan igazságokat, amelyeket elvont, hittani igazságokként is meg lehetne fogalmazni. Ha azt kérdezzük, hogy ki az Isten, akkor a katekizmus szavával nagyon egyszerűen tudunk rá válaszolni. A karácsony válasza azonban sokkal életszerűbb. Isten az, aki „úgy szerette a világot, hogy egyszülött Fiát küldte, hogy aki őbenne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen.” Isten nem egy filozófiai fogalom, amit meg kell tanulni, nem egy törvény vagy rend. amit meg kell valósítani és aminek a megsértése —1_____ _________________ (m . oldal)Szeretet Az Ember lényege, és egy Istennek kellett születnie és meghalnia, hogy látva lássuk, úgy bánunk vele, mint bordélyba lökött lélekkel. Amint a gyemnek gubózik kaijainkba, úgy bújnánk, olvadnánk fel mi is piciny testükben. Nemcsak egy keveset, nemcsak kimért porciót, hanem a teljeset, amindent betöltőt érezni a Szeretetből. Hol leszünk kufárok, hol kezdjük rőtben, forintban mérni a másik Embert, a másiknak adható, a másiktól kapható Szeretetet? Mert kufárok lettünk, és ezért űzetünk egyre messzebb a Nyugalom Templomától. Annyira szeretünk, amennyire a másik szeret, félünk, hogy többet adunk, mint kapunk, de félünk attól is, hogy ebben az adok-kapokban alulmaradunk. Ha egyszer egy kéz felénk nyúl, segíteni vagy csak simogatni, ijedten rezzenünk össze. Miért teszi, mit akar, mit akar majd érte? Miért költözött a félelelem a szeretet helyére? Mennyit csalatkozhatott az Ember, hogy fél, fél szeretni? Az Ő egyszülött fiát adta, úgy szerette az Embert. Magunktól csak annyi áldozat kellene, hogy kérés, kérdés nélkül, múltra, jövőre nem gondolva adjunk. Beosztjuk az időnket, időnkbe osztjuk szeretteinket, időzítjük a szerzetünket. Egy-két napra. S nem értjük, miért nem lesz legalább arra a néhány pillanatra teljes és boldog a világ. Mert a Megváltót nem holnap, vagy holnapután kelt várni. Hanem most és mindörökké. Tapolcai Zoltán Ajándék Csomag, szalaggal átkötve... benne szív, érzés, lélek és gondolat... tárggyá változott szeretet. Az ünnep egyre közelebb. Töprengünk, fülelünk, hallgatózunk, elejtett megjegyzésekbe kapaszkodunk, mindenből mindenféle következtetésre jutunk, cím nélkül, de határozott céllal néha mi is megszólalunk... és közben persze osztunk, szor- zunk, kivonunk, összeadunk. Üzletbe be... nem kapni. Üzletből ki... hátha ott? Van, de nem egészen olyan. Amott meg... nekem tetszik, de vajon neki(k) is? Bizonytalanság, tétovázás, miért is nem az előbbit... márrégen elvitte más. Újult erővel bele a forgatagba, már nincs, még nincs, volt, lesz. Tessék! Köszönöm! Talán még mást is. ó nem... Ez is megvan... ez is... ez is... Szép a világ! De a kisördög nem szunyókál... Valóban ez a legszebb, a legjobb, a leginkább várt, a legszükségesebb. a legnagyobb örömet szerző? Reménykedünk... Ez végre már kellemes izgalom. És dugdosunk, rejtegetünk, gyerekes trükköket eszelünk, titokzatosak és sejtelmesek vagyunk. Mert a legnagyobb meglepetést akarjuk, a boldogság fényét szeretteink szemében. Önzők vagyunk. Minél jobban örülnek mások általunk, annál nagyobb a mi örömünk is. Szép fajtájú gyarlóság. Ökölvívó szindróma. Gyertyafény, csiling-csiling, csillagszórók, mennyből az angyal, lázas bontogatás. Boldogság. Nem lehetne mindennap? Kanda Ferenc Tájoló
