Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-21 / 299. szám

UJ KELET Tiszavasvári 1995. december 21., csütörtök 9 Vasvári hírek GÉPJÁRMŰADÓ — ÚTÉPÍTÉSRE Pár nappal ezelőtt rendkí­vüli képviselő-testületi ülést tartottak a városatyák. A zárt ülésen döntöttek arról, hogy a Kossuth, illetve a Kabay János úton lévő gyógyszer- tárakat hároméves időtar­tamra bérbe adják a jelenlegi vezető gyógyszerészeknek. Megalkotta a képviselő- testület a gépjárműadóról szóló önkormányzati rende­letet. Ennek lényege, hogy a gépjárművek saját tömege után minden megkezdett 100 kilogramm után 450 forint adót kell fizetni évente. A testületnek törekednie kell arra, hogy a gépjárműadóból befolyt, az önkormányzatnál maradó teljes összeget útépí­tésre, útjavításra vagy járda­építésre használja fel. Módo­sították a képviselők a vállal­kozók kommunális adójáról szóló önkormányzati rende­letet. Ennek következménye­ként az 1996. január 1-jétől induló vállalkozások eseté­ben a kezdő vállalkozók há­romévi mentességéről szóló rendelkezést hatályon kívül helyezték. Természetesen a korábban szerzett kedvezmé­nyek érvényben maradnak. Változik a város belterüle­tén közlekedő helyi autóbu­szok viteldíja is. A többszörö­sen módosított rendelet szerint 1996. január 1-jétől a vonal­jegy ára 10 forint lesz, de emelkedik a bérletek ára is... A TIZEDIK ÉVFORDULÓ Jövő év január 22-én vá­rossá válásának 10. évfordu­lóját ünnepli Tiszavasvári. A jeles évfordulóra már most elkezdődtek az előkészüle­tek, és kezdetét veszi egy színvonalasnak ígérkező ren­dezvénysorozat. Többek kö­zött január 5-én újévi kon­certet rendeznek, melyen fel­lép a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar és a városi vegyes­kar. Január 11-én tudományos ülést tartanak, ahol megvitat­ják a település múltját, jele­nét, és megpróbálják vázolni a jövőjét is. A városban élő amatőr és profi művészek al­kotásaiból nyílik kiállítás ja­nuár 12-én. Ezenkívül kon­certek, vetélkedők, ifjúsági vitanapok színesítik a prog­ramot, majd január 20-án ünnepélyes képviselő-testü­leti ülést tartanak, ahol átad­ják a Tiszavasvári díszpolgá­ra címet, és a Tiszavasvári Városért díjat is... KÖZMEGHALLGATÁS December 28-án közmeg­hallgatást tartanak a város vezetői. Az indító téma a vá­ros egészségügyi helyzete lesz. Ez azért is szükséges, mert az elmúlt időszakhoz képest ebben az évben ezen a téren volt a legtöbb válto­zás. A város polgárain kívül a Szorgalmatoson lakók fel­vetéseit, kérdéseit is várják. KÖZÖSSÉGI HÁZAK Elkészült és átadták a szor- galmatosi közösségi és a Tiszavasváriban lévő cigány közösségi házat. Tervezett feladatát január 1-jétől kezdi ellátni a két intézmény. A ci­gány közösségi ház jelenleg csak a segélykifizetések helyszínéül szolgál, de janu­ártól megkezdődnek a külön­féle rendezvények, mint pél­dául az egészségügyi tanács­adások, a védőnői szolgálta­tások és más felvilágosító programok. Elkeződik a szer­vezett fürdetés és tisztálkodás is. Szorgalmatoson más a helyzet. Ott aktív a lakosság, a házat a Szorgalmatosért Egyesület működteti. Jel­lemző, hogy már évekre előre elkészítették a programjukat. Jelentős előrelépés lesz, hogy január 1-jétől itt működik to­vább az orvosi rendelő. KERÜLŐ NÉLKÜL December elején műszaki­lag is átadták a Tiszavasvárit Tiszadobbal összekötő köz­utat. A mintegy 12 kilométer hosszúságú, aszfaltborítású úttal új lehetőségek nyíltak mindkét település számára. Azonkívül, hogy kerülő nélkül, jóval rövidebb úton érhető el a két lakóhely, Bor­sod megye felé is nyitottab- bak lettek kereskedelmi szempontból is. így különö­sen Tiszavasvári válhat a jövőben a térségben megha­tározó regionális központtá. NAGYCSALÁDOSOK EGYESÜLETE... , Ünnepi közgyűlést tartott a Nagycsaládosok Egyesülete, amely egy éve alakult meg. Az elmúlt év munkájának ér­tékelése után fontos napirend volt az előkészület a karácso­nyi ünnepség megszervezésé­re. Az ünnepséget a szakkö­zép- és szakmunkásképző is­kolában rendezik meg. A ta­nácskozás módosította a tag­díjat, az új összeg 800 forint családonként egy évre. Meg­állapították, hogy nem a tag­létszám erőteljes növelése a célja az egyesületnek, inkább több aktív tagot szeremének. A vandalizmus Vasváriban sem ismeretlen Háromszáz embernek ad kenyeret a mezőgazdaság Szárazborsó Indiába Elszunnyadt a természet, az őszi kalászosokat is belepte már a hótakaró. A gépek a szérűben pihennek, amelyik nem fért be az ajtón, azt egy ponyvával takarták le az udvaron. Erőt merít mindenki a következő esztendőre. Az óévből már csak napok vannak hátra, így nem túl korai a mérleget megvonni. A Vasvári Pál Mezőgazdasági Szövet­kezet elnökét, Oláh Sándort kerestük fel. tűnik, ígéretes a kezdeménye­zésünk. Öt évre stabil szerző­dést kötöttünk. — A tervutasításos rendszer időszakában nem sokat kellett marketingtevékenységgel foglal­kozni. Ezt is meg lehet tanulni? ■— Az agrárszakma már meg­tanult termelni, de kereskedni még nem. A marketingmunka felértékelődött, a piackutatás első helyre került a rangsorban. Azt kell termelni, ami eladha­tó. A vetésszerkezetet ehhez kell igazítani, és mindenre előre keretszeződéseket kötni. Mi öt évre előre kötjük szer­ződéseinket, és évente (a tárgy­év elején) aktualizáljuk. Csak olyan ügyfelekkel állunk kap­csolatban, akik korrekt üzleti partnerek. Magyarországon még túlságosan laza a szerző­déses fegyelem, meg kell válo­gatni, kivel állunk szóba. So­kan esnek abba a csapdába, hogy aki néhány forinttal töb­bet ígér, annak szállítják az áru­jukat, és ez gyakran visszaüt. Meg lehet találni azokat a fel­vásárlókat, akik tisztességesek, de ők nagyon kemény minőségi feltételeket szabnak. Hosszabb távra csak ilyen partnerekkel lehet tervezni. A szerződéses fegyelem nem minden esetben csak a papíron múlik, néha az adott szó többet ér. Amerikai filmekben látni erre jó példát, amikor elegendő a telefont felvenni, és úgy meg­rendelni az árut. Nem készíte­nek semmilyen papírt, a szám­lát majd utólag rendezik. Az is igaz, hogy aki ott hitelét vesz­— A valamikori téesz nevé­ből kimaradt a termelő szó. Ezek szerint ma már nem ter­melnek? — Inkább úgy mondanám, hogy gazdálkodunk. 1992-ben mi is új típusú szövetkezetté alakultunk, és a földtulajdont nevesíteni kellett. Ekkor a te­rületünk egyharmadát-egyne- gyedét egyéni művelésbe von­tuk. A maradék közel három­negyed részre középtávú — 5 éves — földbérleti szerződést kötöttünk, és a szövetkezet műveli tovább. — Milyen károkat okozott ez az átalakulás a téesznek? —- Megtorpanás és gazdasá­gi visszaesés lett a következmé­nye, ami után ’93 tavaszán vezetőváltás volt nálunk, azóta vagyok én az elnök. — Mi változott ezzel együtt? — A szövetkezet szervezeti felépítését is az élet diktálta követelményekhez kellett iga­zítani. Ma már csak az a szö­vetkezet tud talpon maradni, amelyik a piac minden rezdü­lésére azonnal reagálni tud. Rugalmasabb, mozgékonyabb, és a napi helyzethez jobban al­kalmazkodó vezetési stílust kellett megvalósítani. — Mivel érdemes foglalkoz­ni ezen a vidéken? — A növénytermesztésen belül kalászosokkal, kukoricá­val, napraforgóval és cukorré­pával. Szarvasmarhatartással — hús-és tejtermelés is —, il­letve van egy halászati ágaza­tunk is. — Hogyan zárják az idei esztendőt? — Búzából és kukoricából az elmúlt években aránytalanul nagy volt a termőterületünk. Ezt mindenképp csökkenteni kellett. Egyhangú és ezáltal nem volt elég hatékony a ve­tésszerkezet. Két évvel ezelőtt elkezdtük a konzervipari fel­dolgozásra alkalmas csemege- kukorica szántóföldi termeszté­sét. Ezenkívül termeltetési szerződés keretében zöld színű szárazborsót termesztünk indi­ai piacra. Nálunk szokatlan még ez a termék, de ott vi­szonylag biztos piaca van. Nem hoz extraprofitot, de egy garan­tált nyereséget mindig el tu­dunk érni vele. Arra kell ügyel­ni, hogy csak szerződéses ügy­feleknek szállítsunk, mert a szabadpiaci értékesítés nagyon bizonytalan. Szövetkezetünk tagjai jöve­delem-kiegészítés céljából ön­tözéses, támrendszeres (kordo- nos) uborkaművelésbe fogtak. Ez volt a tánulóévünk, és úgy A városlakó szerint A főtéren sétálgatva járó­kelőket szólítottunk meg, és három kérdést tettünk fel ne­kik: 1. Milyen csomagot szeretne a fa alá az önkormányzattól? 2. Mit vesz szeretteinek kará­csonyra? 3. Mi az, amit szeretett volna megvenni, de nem jutott rá? íme hárman a válaszolók kö­zül: Mezei Sándor: 1. — Közbiz­tonságot, rendet, fegyelmet, ami nincs meg ebben a város­ban, de az egész országra ez jellemző. Azt szeretném, ha az emberek nyugodtan, békében ünnepelhetnének. 2. Az a legnehezebb része az ajándékozásnak, hogy kinek mit vegyünk. Elképzelésem már van, de nem mondom meg, nehogy idő előtt megtudja a családom. Általában az utolsó napokra hagyom a vásárlást. 3. Sok minden van, amit sze­retnék megvenni a családnak, főleg az unokáknak. Az idén csak kisebb ajándékokra telik. Amit magunkra szánnánk, azt a gyerekekre és az unokákra költjük. A taníttatás már régen nem ingyenes, nagyon sokba kerül. Nagy Istvánná: 1. — Nem sok jót várok az önkormányzattól. Éppen most, karácsony előtt kel­lett a kommunális adót befizet­nünk. Azt szeretném, ha jövőre nem emelnék a helyi adókat. 2. Már nagyok a gyerekek, ezért minden évben pénzt szok­tunk nekik adni. Abból aztán azt vesznek, amit akarnak. Ők tudják, hogy mire van szüksé­gük. 3. Az előbbiből következik, hogy nincs olyan, amit szeret­tünk volna megvenni, de nem tudtunk. Az ajándékra szánt pénzt kiegészítik, és tetszés sze­rint költik el. Balogh Károly: 1. — Erre nem tudok mit felelni. ti, azzal a többiek sem állnak szóba. —Melyik növény féle hozta a legnagyobb nyereséget? — A legsikeresebb a cukor­répa-ágazat. A búza és a kuko­rica is eredményes volt, a szárazborsónak és a csemege- kukoricának komoly jövője van. —Nyereséges-e a tehenésze­tük? — Az elmúlt években az ál­latállomány egyharmadát le kellett cserélnünk. Ez részben fajtaváltást, részben a fajtán belül új egyedek vásárlását je­lenti. Az arány újra a magyar tarka irányában változik. Ennek az az oka, hogy ez a fajta mind a tejtermelésre, mind a hústar­tásra alkalmas. A húsexportban is javulást vélek felfedezni, úgy tűnik, hogy kimozdult a holt­pontról, de még ezek az árak sem tükrözik a valós értéket. — Néhány évvel ezelőtt még tejtúltermelésről beszéltek. Megéri ma tejtermeléssel fog­lalkozni? — Fizikai minősítéssel adtuk át 1993-ig a tejet a feldolgozó- iparnak, tavaly jelentős beruhá­zást végeztünk, és azóta bakte­riológiai minősítéssel adjuk el a terméket. Az ötforintos literen­kénti felár már jelentősnek mondható. Úgy tűnik, a 3,5 mil­lió forintos beruházás megtérül. — A Tisza közelsége és a hagyományok miatt haltenyész­téssel is foglalkoznak. Megéri? — Az elavult tórendszeren ja­vítottunk, hogy eredményesebbé tegyük a gazdálkodást. Az ez évi tenyésztés zömét karácsony előtt értékesítjük hazai piacon. Az év során két időszakban lehet jól ér­tékesíteni a halat, karácsony előtt és húvét után. — Hogyan összegezné az évet? — Most már látjuk, hogy eredményes évet zárunk. Szö­vetkezetünk helyzete stabilizá­lódik, és kilábalunk a nehéz évekből. Ez azért különösen fontos, mert a tiszabüdi város­résznek szinte egyetlen megél­hetési forrása a mezőgazdaság, háromszáz embernek adja meg a mindennapi kenyeret. 2. Ezt a feleségem szokta in­tézni, ő a pénzügyminiszter a családban. Az ajándékozásra jobb ötletei vannak, mint ne­kem. 3. Olyannak kell lenni a kí­vánságnak, amennyit a pénztár­ca megenged. Kívánhatnék én új autót is karácsonyra, ha egy­szer nem telik rá. Az igényeket a lehetőségekhez kell igazíta­ni. Az utóbbi időben sajnos a lehetőségekből van egyre keve­sebb.

Next

/
Thumbnails
Contents