Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-20 / 298. szám
4 1995. december 20., szerda Információ UJ KELET Bemutatkozik a Peregrinus Szövetség Országjárás és történelemidézés Már csak régi regényekben él az a korszak, amikor a tanulásra szomjazó diák vagy mesterlegény nyakába borította fel- leghajtó köpenyét, hátára szí- jazta ládáját, és útra kelt messzi vidékekre, hogy okosodjon. Amikor évek múltán hazatért vándorlásából, elhozta magával á legnagyobb kincset: a tudást, a bölcsességet, ujjaiban mestersége minden fortélyát. A diákból tanító jegyző lett, a legényből a mestermunka elkészítése után céhének megbecsült tagja. Ezt a régi hagyományt elevenítette föl nevében emlékezve a tudásért zarándokló elődökre az 1993-ban gyermek- szervezetként megalakult Peregrinus Szövetség. Népszerűsége egyre nagyobb, hisz nemcsak az általános iskolás gyerekeket, de a szüleiket is izgalmas kalandokra hívja a csodás magyar tájakra. — A szövetség célja, hogy felfedezzük az országot, histó- riás múltunkat, egyben megszerettessük a gyermekekkel a természetet, az állat- és növényvilágot. Kirándulunk, nyáron táborozunk — mondja Szűcs Attila országos elnök. — Ha például elmegyünk a regéd várhoz, történelmi játékokkal idézzük fel a vár múltját. Ezek nem csupán testi, de szellemi akadályjátékok is, próbákat kell tenniük a gyerekeknek, hogy továbbjussanak. Vagyis fel kell készülniük előre az adott történelmi korokból. —És lelkesednek érte? A tapasztalat azt mutatja, hogy sokuknak kényszer a tanulás. — Mind a hatezer tagunk szereti a történelmet és a természetjárást. Az iskolákban baráti körökbe tömörülnek, s ezekre a kis közösségekre épül a már kilenc megyét magában foglaló országos szövetség. Százhatvan ilyen közösség alakult két év alatt, különösen hazánk északi régióiban. A baráti köröket középiskolás vagy főiskolás fiatalok vezetik. Annak, hogy az országot minden értékével együtt felfedezzék a zömében általános iskolás tagok, először szűkebb pátriájukat kell megismerniük. Ezért hoztuk létre előpróbaként a helytörténet-kutatói tagozatunkat. Nagy lelkesedéssel kutatják fel a helyi néphagyományokat, régi mesterségeket, neves szülöttek életéről szóló írásokat. De ez nem kötelező, rögtön kezdhetik a peregrinus tagozatban, a természetjárással. A szövetség központja augusztus óta Nyíregyházán van. Köszönhető ez annak is, hogy megyénkben a gyerekek igen tevékenyen vesznek részt ebben a nagy kalandban, amit a szövetség kínál nekik. Az öttől negyvenfős baráti köröket területi központok fogják össze. Csarodán található a bereg- szatmári központ, amihez a fehérgyarmati, mátészalkai, táko- si stb. baráti körök tartoznak; a szabolcsi viszont a megyeszékhelyen működik. Azonkívül, hogy a könyvtárakat, levéltárakat bújva, öreg emberek emlékezéseit hallgatva komoly helytörténeti feltáró munkát végeznek, észrevétlen kitágul látókörük, gazdagodik a lelkűk. Tudásszomjuk egyre nagyobb lesz, és belőlük nevelődik majd ki jövőnk értelmisége. A szövetség csekély díj fejében azokat a gyermekeket is elviszi táborozni, országot látni, akik másként aligha juthatnának el Egerbe vagy például Kőszegre. A nagycsaládos, vagy épp munkanélküli szülők gyermekeinek így teremti meg a hasznos, értelmes nyaralás lehetőségét. Ez a másik célunk a játékos formában történő históriatanítás, hazaszeretetre és természetvédelemre való nevelés mellett. Készülődnek a millecente- náriumi ünnepségekre is. Már a boltokban van a Vár a földvár Szabolcsban című társasjátékuk (képünkön), amelynek segítségével kicsik, nagyok szórkozva tanulják meg a honfoglalás, az államalapítás történéseit. A Peregrinus Szövetség pályázatokból, szponzori támogatásokból tartja fenn magát. Taglétszámuk örvendetesen nő, de a nehezedő körülmények között minden segítség elkél, hogy a kis „vándordiákokat” megismertethessék hazánk tájaival, históriás múltunkkal. Ezért kérik azokat, akik céljaikkal egyetértenek, hogy akár pénzzel, akár természetbeni támogatással járuljanak hozzá munkájukhoz. Címük: Peregrinus Szövetség Országos Központja, 4401 Nyíregyháza, Pf. 307, bankszámlaszám: OTP Bank Rt. Nyíregyháza 11944003- 20903558. Tóth M. Ildikó • • Önkormányzatok egy éve Sikerek, kudarcok, feladatok Az önkormányzatok megválasztása után eltelt egy év végén a megye valamennyi polgármesterének ugyanazt a három kérdést tettük fel: 1. Mi volt az elmúlt egy év legnagyobb sikere? 2. Mi volt az elmúlt egy év legnagyobb kudarca? 3. Mi az elkövetkező év legfontosabb feladata? Pataki László, Pócspetri: 1. — Az elmúlt év legnagyobb sikere — közhelynek számít ugyan, de én is csak ezt tudom mondani — településünk működőképességének megőrzése volt! Ebben a kormányzati ciklusban kevés önkormányzatnak adódott meg a sikerélmény. 2. — Az 1995-ös év legnagyobb kudarcának azt tarom, hogy a kis hazánkért felelős politikai körök egyes tagjai nem tudják elfogadni a demokrácia egyik alapelemét, a másságot. Az önhibájukon kívül hátrányos helyzetbe került települések pályázata első fordulójában is csak egyeseknél vették figyelembe a kizáró tényezőket. A „csapattagoknak” pénzt, míg másoknak „választási pofonokat” osztogatott a magát szociál-liberális- nak kikiáltott kormány. Nagy hiba, hogy országunk vezetői nem érzékelik kellően a szociális ingerküszöb alsó határát. 3. —-- Településünk működtetését, polgáraink alapvető igényeinek kielégítését, a nehéz gazdasági helyzethez való adaptálást tartom egyik legfontosabb feladatunknak. Bízom a pócspetriek toleranciájában, empátiás készségében és a reánk annyira jellemző összefogásban, hogy meg tudjuk őrizni községünk gazdasági függetlenéségét. • • ünnepre készülődve, ajándékot választva Örömmel legyünk társak Pár nap van még hátra a szeretet ünnepéig. Sok fejtörést jelent, hogy mivel és hogyan lepjük meg a számunkra legfontosabbakat. Dobronyi Pálma pszichológussal ebben szeretnénk néhány jó tanácsot, segítséget adni. —Az ajándék két ember közötti kapcsolat kifejezésének eszköze. Magunkból adunk egy darabot vele. Akkor teljes, ha személyre szóló, így benne van az is, hogy mit jelent a másik számunkra. Hogyan válasszunk hát? Kigondolhatjuk, mi az, amire szüksége lenne, de nem engedheti meg magának, hogy költsön rá. Mi az, ami szerintünk nagyon illik hozzá, egyéniségét szebbé, teljesebbé tenné. Vagy mi lehetne az, ami kettőnk kapcsolatának fontosságát kifejezhetné? Az idő hiányára hivatkozva kevésbé tudunk figyelni a másikra. Ez az az alkalom, amikor mindenképpen időt kell rá szakítani, hogy magunkba nézzünk, és végiggondoljuk, mit is jelent nekünk az a másik. Probléma lehet, hogy amit igazán szeretnénk ajándékozni, nem engedheti meg a pénztárcánk. Többet adhat egy személyre szóló ötlet, mint egy értékes ajándék. Egy drága meglepetés zavarba is hozhatja azt, aki kapja. Eszébe juthat, hogy ő nem tudott ilyennel előrukkolni, vagy éppen mit várnak el egy ilyen ajándékért cserébe. Ebben a döbbenetben elveszhet az ajándéknak szóló öröm. Ha mégis nagy értékű ajándékot adunk. ne felejtsük hozzátenni, hogy aki kapja, mennyivel többet jelent számunkra ennél az értéknél, s ő már — ha nem is tárgyiakban — többet adott nekünk. Fontos, hogyan adjuk át a végül kiválasztott ajándékot! Nagyobb családokban általában a fa alá kerül, és együttes bontogatás emeli az ünnep hangulatát. Két ember közötti személyes átadás növeli a szdretet élményét. Az ajándék elrejtése és hirtelen megtalálása fokozhatja a meglepetést. Ne hagyjuk magára a megajándékozottat, élvezzük ki ajándékunk által kiváltott örömét, mert nemcsak kapni, de adni is igazi élmény lehet. Vannak, akik nem tudják kifejezni örömüket, bármennyire is érzik. Ezek az emberek bezárkóznak, nem akarják sebezhetővé tenni magukat azzal, hogy elárulják, mennyire fontos az, akitől kaptak valamit. Ez hamis logika! Szerezzünk azzal is örömet másoknak, hogy láthassák a mi örömünket! Ha nem tetszik a kapott ajándék, próbáljunk arra figyelni, hogy a másik figyelme, szeretete van benne, ha még rosszul is választott. Fontos, hogy mindent idejében csináljunk, és ne csak „beessünk” a karácsony estére. Amit lehet, végezzünk el hamarabb, vonjuk bele a készülődésbe a család többi tagját, ez nemcsak m _ * nekünk segítség, hanem előkészítheti a hangulatot is. Két olyan csoportról szeretnénk még szólni, akik jobban várják, illetve jobban tartanak ettől az ünneptől: ők a gyerekek és az egyedülélők. Nincs szebb, mint az örömtől felcsillanó gyermeki tekintet. Az apróságoknak nagyon fontos a meglepetés élménye, a rákészülés, a TITOK. Nekik nem az a lényeges, hogy kitől kapják, hanem hogy olyan „le- petést” kapjanak, aminek örülnek. A tévében reklámozott drága játékokról álmodozik a legtöbb lurkó, de ezeket nem minden család engedheti meg még karácsonykor sem. Próbáljunk úgy választani, hogy legyen valami az áhítozott darabok közül is, de mi is készíthetünk például egy mesefigura- jelmezt apróbb csemetéinknek. Nagyobb örömöt jelenthet bárminél, ha az új játékkal együtt játszik a család. Még az ünnep előtt beszéljük meg a gyermekekkel, hogy ne legyenek irreális várakozásaik, így nem érheti őket nagy csalódás. Sokan töltik a szeretet ünnepét szeretet hiányában, legalábbis ők így érzik. Özvegység, válás, partnemélküliség, hogy csak a leggyakoribb okokat említsük. Karácsonykor fokozódik a magány érzése, ekkor igazán nehéz túltenni magunkat ezeíi. Ha van környezetünkben ilyen helyzetű rokon, barát, még jobban figyelnünk kell rá. Ha késztetést érzünk, bátran hívjuk meg, ünnepeljen velünk. De csak akkor, ha ez nem feszélyez senkit. Lehetőleg senki ne maradjon magára! Ha haláleset történt, és ez az első karácsony az elhunyt nélkül, idézzük fel a hozzá kötődő emlékeket. Lehet, hogy ilyenkor néhány könnycsepp is megjelenik, de jobb ez, mintha belülről feszítene. Az idősebb nagyszülők nagyon hasznos tagjai lehetnek a készülődésnek. A nagymama régi receptjei sokkal finomabbak, mint a maiak, a nagypapa nagyszerűt tud sakkozni vagy szánkózni a készülődéskor láb alatt lévő gyerekekkel. így mindenkinek van feladata, s nem érzi feleslegesnek magát. Mindenkire szükségünk van! Hatházi Andrea (Lengyelffy Produkció) Tóth Tímea rajza, aki a nyíregyházi Hunyadi Mátyás Általános Iskola 2. B. osztályába jár Karácsonyi hangverseny Hétfőn este immár harmadik alkalommal rendeztek Tisza- vasváriban a református egyházközség és a városi szabadidő központ közös munkájának eredményeképpen karácsonyi hangversenyt, melynek ismét a református templom adott otthont. Örömmel tapasztalható, hogy évről évre mind többen szeretnék meghallgatni a város kórusainak előadását. A kedves, melegszívű köszöntő után a hangversenyen fellépett a Vasvári Pál Általános Iskola gyermekkórusa Kissné Gulyás Ilona és a Kabay János Általános Iskola gyermekkórusa Nádasdi Ferencné vezényletével, a Krusóczkiné Barna Mária által dirigált Szirének kórusa, a Pethe Ferenc Általános Iskola egyesített kórusa, a tisza- dadai Glória gyermekkórus, és végezetül az országhatárainkon túl is ismertté vált városi vegyeskar Gebri József karnagy vezetésével. A Csendes éj, valamint az Ave Maria mellett felcsendültek Bach, Dvorak, Sibelius és Bárdos kórusművei is. A fellépő kórusokat zongorán Grabovics Olga kísérte. Az est legmeghatóbb pillanata az volt, amikor a hangverseny záróaktusaként Gebri József karnagy intésére a részt vevő kórusok és a hallgatóság közösen elénekelte a Dicsőség mennyben... című karácsonyi éneket. A szerzők ezúton szeretnék köszönetüket kifejezni a Tisza- vasvári Városért Alapítványnak, a városi oktatási és kulturális bizottságnak és a Legány és Társa nyomdának az önzetlen segítségért, mely nélkül az idén kérdésessé vált volna a hangverseny megrendezése. Fülöp Attila
