Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-20 / 298. szám

UJ KELET Gyermekeinkért 1995. december 20., szerda 5 Kor-kór-kép Egy kis statisztika Ifjúkori válságok menedzselése a világban Csillagfény és Kék telefon A megyei önkormányzat rendelkezésünkre bocsátotta azt a tájékoztatót, amit Mik­lós Elemér, a gyermek- és if­júsági bizottság elnöke tárt október végén a közgyűlés elé a megye ifjúságának hely­zetéről. Ebből szemelgettük az alábbiakat: Az országban még mindig megyénkben legmagasabb a fiatalok aránya. A 0 és 29 év közöttiek szűkebb pátriánk­ban a lakosság 45 százalékát alkotják, míg a hazai átlag 41 százalék. Az viszont elgon­dolkodtató tény, hogy szám­arányuk fokozatosan csök­ken. Szabolcs-Szatmár-Bereg az egyetlen megye, ahol a 15 év alattiak száma még eléri a 15—29 éves korcsoportba tartozókét. A születések szá­ma azonban egyre alacso­nyabb. Az aktív keresőkre tehát komoly teher hárul a gyerek- nevelésben, az élet- és pálya­kezdés segítésében. A bölcsődék száma 57-ről 28-ra csökkent az elmúlt öt évben, az óvodák szolgálta­tásait 10 százalékkal keve­sebben veszik igénybe, mint 1990-ben. Ez több okra ve­zethető vissza. Az egyik a kedvezőtlen normatív támo­gatás, mely ténylegesen nem fedezi a működési költsége­ket, a másik az anyák kény­szerű otthonmaradása. Általános iskoláinkban je­lenleg 67 ezren tanulnak. A költségvetési hiánnyal küsz­ködő önkormányzatoknál egyre kevesebb jut oktatásra. Ez mindenképpen veszélyez­teti az oktatási törvény mara­déktalan végrehajtását. En­nek az érvnek konkrét tapasz­talata, hogy egyre többb te­lepülési önkormányzat csu­pán az oktatási intézmények kötelező feladatait képes fi­nanszírozni. Tanulócsoporto­kat vonnak össze, pedagógu­sokat „építenek le” . Elma­radnak a szakkörök, a fakul­tatív tehetséggondozási for­mák. Tartalmas szabadidős tevékenységről alig beszél­hetünk. Az általános iskolások 80—82 százaléka tanul to­vább. A középfokú intézmé­nyek többsége jó színvona­lon, de egyre több szülői hoz­zájárulással készít fel az érett­ségire. A rendszerváltással járó gazdasági szerkezetvál­tozást leginkább a szak­munkásképzőkben lehet megérezni. A gyakorlati ok­tatást a nagyipari háttér meg­szűntével egyre nehezebbb megszervezni. A folyamato­san változó szakmai képzési igényekhez a rugalmatlan képzési rendszer nem tud al­kalmazkodni. Ezzel is ma­gyarázható, hogy évente 1500—1700-an (4—6 száza­lékos arányban) morzsolód­nak le. Sorsuk kilátástalan. Az ifjúsági munkanélküli­ség ebben a régióban megha­ladja a 20 százalékot. Jelen­leg ez a legsúlyosabb prob­léma, amit a fiatalok jogérvé­nyesítésében a közgyűlésnek kezelnie kellene. Szakemberek szerint a drogfenyegetettség a tranzit- útvonalak miatt itt súlyo­sabb, mint másutt. A ká­bítószer-fogyasztókról nincs konkrét számadat, legtöbb­ször csak egészségkárosodás után derül fény arra, hogy valaki hallucinogén szerek­kel él(t). A megelőző munka összehangolását a Mentálhi­giénés Közalapítvány végzi. A veszélyeztetettség felis­merése, okainak feltárása, megszüntetése nem mindig történik időben. Sok a párhu­zamosság e munkában, a te­lepüléseken jobb együttmű­ködésre van szükség. Nem működik megfelelően az is­kolai ifjúságvédelmi felelősi rendszer (a benne résztvevő tanárok nem kapnak pénzt feladataik ellátásáért — a szerk.). Legtöbbször akkor intézkednek, amikor már a gyámhatóságnak kell közbe­lépnie. Nagyon hiányzik egy or­szágos koncepció, mely az első lakáshoz jutást tenné elérhetővé. Szomorú, hogy a települé­sek egy részében egyáltalán nincs hol találkozniuk a fia­taloknak, bezárták a mozikat, könyvtárakat, a vállalkozók más profillal üzemeltetik a művelődési házakat. A civil szféra nem képes a hiány pót­lására. Általában igaz tehát a gyer­mek- és ifjúsági korosztály egészére, hogy érdekvédel­mük nem megfelelő. Létez­nek jó kezdeményezések, például a Nyíregyházán élet­re hívott, civil és hivatásos szervezetekkel működő ifjú­sági kerekasztal, vagy a Petneházán, Fehérgyarmaton és a megyeszékhelyen meg­választott gyermek- és diák­önkormányzat.) Ám nem született meg a gyermek- és ifjúsági jogokról szóló tör­vény, nincs konkrét munka- és feladatmegosztás. Az irányelvek kidolgozása nem halasztható tovább. Gy.Á. Dr. Szűcs Lászlóné dr. Siska Katalin a nyíregyházi Bes­senyei György Tanárképző Főiskola adjunktusa. Emellett az ICEA nevű, közösségépítés­sel és -menedzseléssel foglal­kozó intemacionális szervezet hazai levelezője. A szervezetnek, amelyiknek a tagja, az az egyik fő célja, hogy szerte a világon megol­dást keressen az ifjúkor válsá­gaira. Nyáron Skóciában ren­deztek tanácskozást e témában, amelyen a tanárnő is felszólalt. A hazai ifjúkori bűnözést elem­ző tanulmányát ismertette. Most azért kerestük meg, hogy megtudjuk: milyen modellek léteznek a különböző orszá­gokban, például a deviancia vagy a pályakezdők munkanél­küliségének kezelésére. — Először arra kérem, mu­tassa be kicsit részletesebben az ICEA-t. — Helyi, nemzeti és nemzet­közi szinten tevékenykedik. Nem a kormányok irányítják. Programok, források, informá­ciók közvetítésével létre kíván­ja hozni a közösségekkel fog­lalkozó oktatók hálózatát. Kapcsolatot teremt ügynöksé­gekkel, politikusokkal, más szervezetekkel. Központi iro­dája Nagy-Britanniában, Co- ventryben van, de minden egyes szinten működik döntés­hozó és igazgatási testületé. — Júliusban Edinborough- ban nyilván a miénknél rosz- szabb helyzetben lévő orszá­gok képviselőivel is találko­zott... — Például az oroszországi adatok voltak megdöbben­tőek: a szüléseknek csak a 45 százaléka normális. Az anyák szülés közben bekövetkezett haláleseteit szakszerűbb egész­ségügyi ellátással 84 százalék­ban el lehetne kerülni. A fiata­lok által elkövetett öngyilkos­ságok a századelőhöz képest megtízszereződtek. Jelenleg az árvák száma félmillió, s ez a szám folyamatosan nő. A fia­talkorú bűnelkövetők többen vannak a felnőtt bűnözőknél. Gallyas Anna testvéreivel együtt intézetbe került. Három­éves korában nevelőszülők vették magukhoz. Saját gyer­mekükként, önzetlenül, szere- tetben nevelték. Amikor ér­deklődött édasanyja után, se­gítettek megtalálásában. Anna most tizenhét éves. Hónapokkal ezelőtt elköltözött otthonról. Szerelmes lett. Ké­sőn döbbent rá, hogy a fiú még­sem az, akire vágyott, akire szüksége van. Hirtelen távo­zott otthonról, nevelőszülei mégis visszavárták, és segítet­tek a nehéz időkben. Néhány nappal ezelőtt egészséges kis­fiút hozott a világra, aki ötven­egy centiméter, és több mint három kilogramm. — Amikor megszületett, rög­tön felsírt — újságolta Anna. — Aztán a hasamra tették, be­széltem hozzá, és rögtön abba­hagyta. A szemével keresett, tudni akarta, hol vagyok. Meg­ismerte a hangomat, hiszen — Milyen helyi civil szerve­zetek jöttek létre a gondok or­voslására? — Tulajdonképpen egyet érdemes megemlíteni: a Csil­lagfény Szövetséget, amely önállóságra igyekszik tanítani a hátrányos helyzetű gyereke­ket. — Biztosan feljegyzett egy sor követendő példát is a ná­lunk fejlettebb országok gya­korlatából. — A németországi példák közül érdekesnek találtam a Land Ahoy oktatási projektet, melyet az állam támogat. Ez­zel olyan lányok számára kí­vánnak szélesebb horizontot nyitni, akik alacsony végzett­ségűek. Hajóépítőknek képzik ki őket. Valószínűleg érdemes lenne nálunk is elgondolkodni azon, mely szakmáknál lehetne le­rombolni a hozzájuk kapcso­lódó munkamegosztási hagyo­mányokat. Létezik Németországban egy szintén az állam által finanszí­rozott magánkezdeményezés, mely a gyerekeknek, fiatalok­nak — különösen a valami mi­att veszélyeztetetteknek — részvételt ajánl a politikai élet­ben. A résztvevők komoly au­tonómiával rendelkeznek, megvitatják a korosztályuk tagjai által felvetett politikai kérdéseket. Éppen a néhány hónapja Nyíregyházán rendezett ICÉÁ- szimpóziumon hallhattuk, hogy Magyarországon is meg­alakították a gyermek- és diák­parlamentet, de Gerzsány Ró­bert beszámolójából úgy tűnt: működése nem éppen zök­kenőmentes. Tetszik az osztrák módszer. Irigylendő, hogy ott a hátrá­nyos helyzetű fiatalokkal na­ponta foglalkoznak szociális munkások. A Spattstrasse Cent­re nevű szociálpedagógiai in­tézeten belül létezik egy füg­getlen csoport, a Noé Bárkája. A Noé óceánjárón néhány hó­napos utazáson vesznek részt az európai partok mentén azok kor még a pocakomban volt. Értelmes baba, ez biztos. Cso­dálatos érzés gyereket világra hozni. Az orvosom nagyon kedves és megértő volt. Azt mondta, nagyon ügyesen szül­tem, nem kiabáltam és nem or­dítottam, tartalékoltam az erőmet. Meglepett, hogy a szomszédos ágyakon szülő kis­mamák milyen dolgokat kia­báltak. Egymással foglalkoz­tak, holott a gyerekre kellett volna koncentrálniuk. Én igye­keztem, hogy minél hamarabb láthassam. Szülés közben masz­kot tettek a fejemre, amiből olyan anyagot szívhattam fel, ami csökkentette a fájdalmat. Ettől még aludni is tudtam egy a 13—19 éves fiúk, lányok, akik valamilyen válságon men­tek keresztül. Ezalatt kísérőik segítségével megtanulják a problémamegoldás módjait azt is, hogyan kell együtt élni és dolgozni. Egyébként Finnországban is tanítják a Karrierem című prog­ramot, amely vezérfonal arra, hogyan használandók a prob­lémamegoldáshoz szükséges társadalmi képességek. Nyíregyházán is találkozni hasonló kezdeményezéssel: tudomásom szerint Gubacsi Józsefné a Kodály Zoltán Ál­talános Iskolából és Bácsi Irén, a nyírteleki általános iskola ta­nára vállalták fel az egészséges életvezetési ismeretek kialakí­tását, pallérozását. Még egy nálunk bimbózóban lévő, nem­zetközi párhuzamokat mutató törekvésről számolhatok be: azt a szerepet, amit Petneházán vagy Fehérgyarmaton a gyer­mek- és diákönkormányzat tölt szobába, nagyon szomjas let­tem, teát kértem, de a nővé­reknek annyi dolguk volt, hogy nem tudtak hozni. A szü­lészorvosom jött be, és három­szor is hozott nekem innivalót. Ilyen kedvességet még nem ta­pasztaltam, pedig mondtam is a doktor úrnak, hogy ne ő mász­káljon utánam. Attila, a gyerek édesapja is meglátogatta a gyereket. Ez na­gyon meglepett. Talán másabb, mint volt, de tudom, óvatosnak kell lennem. Érdeklődött, hogy érezzük magunkat; ő nem min­dig ilyen kedves. Elmentünk megnézni a kis Attilát, csak később vettem észre, hogy csaknem húszán álltak a há­be, az Egyesült Királyságban — tágabb körben — a Devon Megyei Fiatalok Tanácsa. Petneházán például a GYÖK szervezte meg a szemét elszál­lítását a háztartásokból. A De­von megyeieknek szintén a környezetvédelem az egyik fő profiljuk. — Végül azt árulja el, le­gyen szíves, milyen elképzelé­sen dolgozik most ön! —Pszichológusokkal, szoci­ális munkásokkal, rendőrökkel szeretnénk létrehozni egy Kék Telefon elnevezésű, ingyene­sen hívható távbeszélő-szolgá­latot, melyre például azokat a bántalmazásokat, zaklatásokat lehetne névtelenül bejelenteni, amik miatt a szenvedő alany valamilyen okból nem mer rendőrséghez fordulni, illetve ezekkel kapcsolatban lehetne tanácsot kérni a társadalmi munkásoktól. Gyüre Agnes apja elhozta magával a baráta­it és az unokatestvéreit is. Ha jól megleszünk egymás­sal, én nem fogom tiltani a gyerektől, hiszen mégis csak ő a kicsi édesapja. Azonban ez nem jelenti azt, hogy mindent megtehet. Ha csak rólam lenne szó, akkor talán másképp lát­nám kapcsolatunkat, most azonban van egy tündéri csöppség is mellettem. A gye­reket felelőséggel kell nevel­ni. Nekünk olyan apára van szükségünk, aki nevelni képes, akinek munkahelye van, aki képes eltartani egy családot. Amíg ez hiányzik, én nem va­gyok hajladnó kockáztatni a gyermekemet. Anyukám nagyon sokat se­gít nekem. Most a védőnőt vár­juk, jegyzetelni fogom taná­csait, hiszen pontosan akarom tudni, mit kell tennem, hogy jó legyen a kicsinek, és hogy én jó anya legyek. „Nem kiabáltam, nem ordítottam...” Anna mint édesanya Szerencsés az a fiatal, akinek a nehéz pillanatokban is van pártfogója. A szülők a kellemetlen helyzetekben is a gyereke­ik mellé állnak. Vannak azonban olyan gyerekek, akiknek nin­csenek közeli hozzátartozóik. Árván maradtak vagy a család olyan körülmények között él, hogy a hatóság (vagy saját) vé­leménye alapján az állami gondozásba vétel mellett dönte­nek.

Next

/
Thumbnails
Contents