Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-20 / 298. szám
UJ KELET Gyermekeinkért 1995. december 20., szerda 5 Kor-kór-kép Egy kis statisztika Ifjúkori válságok menedzselése a világban Csillagfény és Kék telefon A megyei önkormányzat rendelkezésünkre bocsátotta azt a tájékoztatót, amit Miklós Elemér, a gyermek- és ifjúsági bizottság elnöke tárt október végén a közgyűlés elé a megye ifjúságának helyzetéről. Ebből szemelgettük az alábbiakat: Az országban még mindig megyénkben legmagasabb a fiatalok aránya. A 0 és 29 év közöttiek szűkebb pátriánkban a lakosság 45 százalékát alkotják, míg a hazai átlag 41 százalék. Az viszont elgondolkodtató tény, hogy számarányuk fokozatosan csökken. Szabolcs-Szatmár-Bereg az egyetlen megye, ahol a 15 év alattiak száma még eléri a 15—29 éves korcsoportba tartozókét. A születések száma azonban egyre alacsonyabb. Az aktív keresőkre tehát komoly teher hárul a gyerek- nevelésben, az élet- és pályakezdés segítésében. A bölcsődék száma 57-ről 28-ra csökkent az elmúlt öt évben, az óvodák szolgáltatásait 10 százalékkal kevesebben veszik igénybe, mint 1990-ben. Ez több okra vezethető vissza. Az egyik a kedvezőtlen normatív támogatás, mely ténylegesen nem fedezi a működési költségeket, a másik az anyák kényszerű otthonmaradása. Általános iskoláinkban jelenleg 67 ezren tanulnak. A költségvetési hiánnyal küszködő önkormányzatoknál egyre kevesebb jut oktatásra. Ez mindenképpen veszélyezteti az oktatási törvény maradéktalan végrehajtását. Ennek az érvnek konkrét tapasztalata, hogy egyre többb települési önkormányzat csupán az oktatási intézmények kötelező feladatait képes finanszírozni. Tanulócsoportokat vonnak össze, pedagógusokat „építenek le” . Elmaradnak a szakkörök, a fakultatív tehetséggondozási formák. Tartalmas szabadidős tevékenységről alig beszélhetünk. Az általános iskolások 80—82 százaléka tanul tovább. A középfokú intézmények többsége jó színvonalon, de egyre több szülői hozzájárulással készít fel az érettségire. A rendszerváltással járó gazdasági szerkezetváltozást leginkább a szakmunkásképzőkben lehet megérezni. A gyakorlati oktatást a nagyipari háttér megszűntével egyre nehezebbb megszervezni. A folyamatosan változó szakmai képzési igényekhez a rugalmatlan képzési rendszer nem tud alkalmazkodni. Ezzel is magyarázható, hogy évente 1500—1700-an (4—6 százalékos arányban) morzsolódnak le. Sorsuk kilátástalan. Az ifjúsági munkanélküliség ebben a régióban meghaladja a 20 százalékot. Jelenleg ez a legsúlyosabb probléma, amit a fiatalok jogérvényesítésében a közgyűlésnek kezelnie kellene. Szakemberek szerint a drogfenyegetettség a tranzit- útvonalak miatt itt súlyosabb, mint másutt. A kábítószer-fogyasztókról nincs konkrét számadat, legtöbbször csak egészségkárosodás után derül fény arra, hogy valaki hallucinogén szerekkel él(t). A megelőző munka összehangolását a Mentálhigiénés Közalapítvány végzi. A veszélyeztetettség felismerése, okainak feltárása, megszüntetése nem mindig történik időben. Sok a párhuzamosság e munkában, a településeken jobb együttműködésre van szükség. Nem működik megfelelően az iskolai ifjúságvédelmi felelősi rendszer (a benne résztvevő tanárok nem kapnak pénzt feladataik ellátásáért — a szerk.). Legtöbbször akkor intézkednek, amikor már a gyámhatóságnak kell közbelépnie. Nagyon hiányzik egy országos koncepció, mely az első lakáshoz jutást tenné elérhetővé. Szomorú, hogy a települések egy részében egyáltalán nincs hol találkozniuk a fiataloknak, bezárták a mozikat, könyvtárakat, a vállalkozók más profillal üzemeltetik a művelődési házakat. A civil szféra nem képes a hiány pótlására. Általában igaz tehát a gyermek- és ifjúsági korosztály egészére, hogy érdekvédelmük nem megfelelő. Léteznek jó kezdeményezések, például a Nyíregyházán életre hívott, civil és hivatásos szervezetekkel működő ifjúsági kerekasztal, vagy a Petneházán, Fehérgyarmaton és a megyeszékhelyen megválasztott gyermek- és diákönkormányzat.) Ám nem született meg a gyermek- és ifjúsági jogokról szóló törvény, nincs konkrét munka- és feladatmegosztás. Az irányelvek kidolgozása nem halasztható tovább. Gy.Á. Dr. Szűcs Lászlóné dr. Siska Katalin a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola adjunktusa. Emellett az ICEA nevű, közösségépítéssel és -menedzseléssel foglalkozó intemacionális szervezet hazai levelezője. A szervezetnek, amelyiknek a tagja, az az egyik fő célja, hogy szerte a világon megoldást keressen az ifjúkor válságaira. Nyáron Skóciában rendeztek tanácskozást e témában, amelyen a tanárnő is felszólalt. A hazai ifjúkori bűnözést elemző tanulmányát ismertette. Most azért kerestük meg, hogy megtudjuk: milyen modellek léteznek a különböző országokban, például a deviancia vagy a pályakezdők munkanélküliségének kezelésére. — Először arra kérem, mutassa be kicsit részletesebben az ICEA-t. — Helyi, nemzeti és nemzetközi szinten tevékenykedik. Nem a kormányok irányítják. Programok, források, információk közvetítésével létre kívánja hozni a közösségekkel foglalkozó oktatók hálózatát. Kapcsolatot teremt ügynökségekkel, politikusokkal, más szervezetekkel. Központi irodája Nagy-Britanniában, Co- ventryben van, de minden egyes szinten működik döntéshozó és igazgatási testületé. — Júliusban Edinborough- ban nyilván a miénknél rosz- szabb helyzetben lévő országok képviselőivel is találkozott... — Például az oroszországi adatok voltak megdöbbentőek: a szüléseknek csak a 45 százaléka normális. Az anyák szülés közben bekövetkezett haláleseteit szakszerűbb egészségügyi ellátással 84 százalékban el lehetne kerülni. A fiatalok által elkövetett öngyilkosságok a századelőhöz képest megtízszereződtek. Jelenleg az árvák száma félmillió, s ez a szám folyamatosan nő. A fiatalkorú bűnelkövetők többen vannak a felnőtt bűnözőknél. Gallyas Anna testvéreivel együtt intézetbe került. Hároméves korában nevelőszülők vették magukhoz. Saját gyermekükként, önzetlenül, szere- tetben nevelték. Amikor érdeklődött édasanyja után, segítettek megtalálásában. Anna most tizenhét éves. Hónapokkal ezelőtt elköltözött otthonról. Szerelmes lett. Későn döbbent rá, hogy a fiú mégsem az, akire vágyott, akire szüksége van. Hirtelen távozott otthonról, nevelőszülei mégis visszavárták, és segítettek a nehéz időkben. Néhány nappal ezelőtt egészséges kisfiút hozott a világra, aki ötvenegy centiméter, és több mint három kilogramm. — Amikor megszületett, rögtön felsírt — újságolta Anna. — Aztán a hasamra tették, beszéltem hozzá, és rögtön abbahagyta. A szemével keresett, tudni akarta, hol vagyok. Megismerte a hangomat, hiszen — Milyen helyi civil szervezetek jöttek létre a gondok orvoslására? — Tulajdonképpen egyet érdemes megemlíteni: a Csillagfény Szövetséget, amely önállóságra igyekszik tanítani a hátrányos helyzetű gyerekeket. — Biztosan feljegyzett egy sor követendő példát is a nálunk fejlettebb országok gyakorlatából. — A németországi példák közül érdekesnek találtam a Land Ahoy oktatási projektet, melyet az állam támogat. Ezzel olyan lányok számára kívánnak szélesebb horizontot nyitni, akik alacsony végzettségűek. Hajóépítőknek képzik ki őket. Valószínűleg érdemes lenne nálunk is elgondolkodni azon, mely szakmáknál lehetne lerombolni a hozzájuk kapcsolódó munkamegosztási hagyományokat. Létezik Németországban egy szintén az állam által finanszírozott magánkezdeményezés, mely a gyerekeknek, fiataloknak — különösen a valami miatt veszélyeztetetteknek — részvételt ajánl a politikai életben. A résztvevők komoly autonómiával rendelkeznek, megvitatják a korosztályuk tagjai által felvetett politikai kérdéseket. Éppen a néhány hónapja Nyíregyházán rendezett ICÉÁ- szimpóziumon hallhattuk, hogy Magyarországon is megalakították a gyermek- és diákparlamentet, de Gerzsány Róbert beszámolójából úgy tűnt: működése nem éppen zökkenőmentes. Tetszik az osztrák módszer. Irigylendő, hogy ott a hátrányos helyzetű fiatalokkal naponta foglalkoznak szociális munkások. A Spattstrasse Centre nevű szociálpedagógiai intézeten belül létezik egy független csoport, a Noé Bárkája. A Noé óceánjárón néhány hónapos utazáson vesznek részt az európai partok mentén azok kor még a pocakomban volt. Értelmes baba, ez biztos. Csodálatos érzés gyereket világra hozni. Az orvosom nagyon kedves és megértő volt. Azt mondta, nagyon ügyesen szültem, nem kiabáltam és nem ordítottam, tartalékoltam az erőmet. Meglepett, hogy a szomszédos ágyakon szülő kismamák milyen dolgokat kiabáltak. Egymással foglalkoztak, holott a gyerekre kellett volna koncentrálniuk. Én igyekeztem, hogy minél hamarabb láthassam. Szülés közben maszkot tettek a fejemre, amiből olyan anyagot szívhattam fel, ami csökkentette a fájdalmat. Ettől még aludni is tudtam egy a 13—19 éves fiúk, lányok, akik valamilyen válságon mentek keresztül. Ezalatt kísérőik segítségével megtanulják a problémamegoldás módjait azt is, hogyan kell együtt élni és dolgozni. Egyébként Finnországban is tanítják a Karrierem című programot, amely vezérfonal arra, hogyan használandók a problémamegoldáshoz szükséges társadalmi képességek. Nyíregyházán is találkozni hasonló kezdeményezéssel: tudomásom szerint Gubacsi Józsefné a Kodály Zoltán Általános Iskolából és Bácsi Irén, a nyírteleki általános iskola tanára vállalták fel az egészséges életvezetési ismeretek kialakítását, pallérozását. Még egy nálunk bimbózóban lévő, nemzetközi párhuzamokat mutató törekvésről számolhatok be: azt a szerepet, amit Petneházán vagy Fehérgyarmaton a gyermek- és diákönkormányzat tölt szobába, nagyon szomjas lettem, teát kértem, de a nővéreknek annyi dolguk volt, hogy nem tudtak hozni. A szülészorvosom jött be, és háromszor is hozott nekem innivalót. Ilyen kedvességet még nem tapasztaltam, pedig mondtam is a doktor úrnak, hogy ne ő mászkáljon utánam. Attila, a gyerek édesapja is meglátogatta a gyereket. Ez nagyon meglepett. Talán másabb, mint volt, de tudom, óvatosnak kell lennem. Érdeklődött, hogy érezzük magunkat; ő nem mindig ilyen kedves. Elmentünk megnézni a kis Attilát, csak később vettem észre, hogy csaknem húszán álltak a hábe, az Egyesült Királyságban — tágabb körben — a Devon Megyei Fiatalok Tanácsa. Petneházán például a GYÖK szervezte meg a szemét elszállítását a háztartásokból. A Devon megyeieknek szintén a környezetvédelem az egyik fő profiljuk. — Végül azt árulja el, legyen szíves, milyen elképzelésen dolgozik most ön! —Pszichológusokkal, szociális munkásokkal, rendőrökkel szeretnénk létrehozni egy Kék Telefon elnevezésű, ingyenesen hívható távbeszélő-szolgálatot, melyre például azokat a bántalmazásokat, zaklatásokat lehetne névtelenül bejelenteni, amik miatt a szenvedő alany valamilyen okból nem mer rendőrséghez fordulni, illetve ezekkel kapcsolatban lehetne tanácsot kérni a társadalmi munkásoktól. Gyüre Agnes apja elhozta magával a barátait és az unokatestvéreit is. Ha jól megleszünk egymással, én nem fogom tiltani a gyerektől, hiszen mégis csak ő a kicsi édesapja. Azonban ez nem jelenti azt, hogy mindent megtehet. Ha csak rólam lenne szó, akkor talán másképp látnám kapcsolatunkat, most azonban van egy tündéri csöppség is mellettem. A gyereket felelőséggel kell nevelni. Nekünk olyan apára van szükségünk, aki nevelni képes, akinek munkahelye van, aki képes eltartani egy családot. Amíg ez hiányzik, én nem vagyok hajladnó kockáztatni a gyermekemet. Anyukám nagyon sokat segít nekem. Most a védőnőt várjuk, jegyzetelni fogom tanácsait, hiszen pontosan akarom tudni, mit kell tennem, hogy jó legyen a kicsinek, és hogy én jó anya legyek. „Nem kiabáltam, nem ordítottam...” Anna mint édesanya Szerencsés az a fiatal, akinek a nehéz pillanatokban is van pártfogója. A szülők a kellemetlen helyzetekben is a gyerekeik mellé állnak. Vannak azonban olyan gyerekek, akiknek nincsenek közeli hozzátartozóik. Árván maradtak vagy a család olyan körülmények között él, hogy a hatóság (vagy saját) véleménye alapján az állami gondozásba vétel mellett döntenek.
