Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-19 / 297. szám

UJ KELET Labdarúgás 1995. december 19., kedd 15 A holt szezon hírei Edzőmeccsek menetrendje Még egy hete sincs, hogy befejezte az NYFC NB Il-es labdarúgócsapata az őszi idényt, de máris kikristályo­sodott, hogy mely együtte­sekkel vív majd a téli felké­szülés során edzőmeccseket. A találkozók zömét Nyíregy­házán bonyolítják le, ven­dégségbe jön például a szlo­vák első ligás, tavaly a KEK- ben szerepelt eperjesi Tátrán vagy a Debrecen is. A tervek szerint a szintén szlovák Chemlon Humenne is érke­zik, bár az egyeztetésekben még további fejlemények várhatók. íme, a program. Január 31. 14 óra: Nyíregyháza—Tiszalök Február 1. 14 óra: NYFC—Gávavencsellő Február 3. 10 óra: NYFC—Nagykálló Február 3. 11 óra: NYFC—Nyírbátor Február 6. 14 óra: NYFC—Rakamaz Február 10. 13 óra: Békéscsaba—NYFC Február 13. 14 óra: DVSC vegyes—NYFC Február 17. 10.30: NYFC—DVSC Február 20. 14 óra: NYFC—Tátrán Presov (szlovák) Február 24. 13 óra: NYFC—Chemlon Humenne (szlovák) Február 28. 14 óra: Nyírbátor—NYFC Március 2. 14 óra: NYFC—Záhony „Albérletbe” szorul a Sényő Mint arról már beszámol­tunk, az FC Sényő—Eger NB Il-es labdarúgó-mérkőzésen történt dobálás miatt az MLSZ fegyelmi bizottsága két. zárt kapuk mellett lebo­nyolítandó hazai bajnoki ta­lálkozóra kötelezte a Sényő csapatát. Ismeretes, az össze­csapás második félidejében a játékvezetői ítéletekkel egyet nem értő szurkolók kö­zül valaki műanyag flakont hajított a partjelző lábá­hoz. A szabolcsiak az első fo­kon hozott döntés kihirdeté­sekor jelezték, élni fognak fellebbezési jogukkal. Nos, azóta sor került az újabb vizs­gálatra, amelyen a szigorú testület az enyhítő körülmé­nyeket figyelembe véve meg­változtatta korábbi határoza­tát. Eszerint a tavaszi máso­dik fordulóban az újonc szá­műzve lesz saját pályájáról, attól legalább tíz kilométer­re fekvő településen kell ven­dégül látnia ellenfelét, Ka­zincbarcikát. A sényőiek vá­lasztása Nyíregyházára esett, tehát a Városi Stadion ad otthont a meccsnek. Nagykállóban mindenki marad? „Teljes volt a létszámunk a záróvacsoránkon” — újsá­golta örömmel Nagy Tamás, a Nagykálló NB III-as együt­tesének szakosztályvezetője. Tudott, hogy több mende­monda kapott szárnyra, mi­szerint többen eltávoznak a klubtól. Információink sze­rint ilyen szándékot eddig még senki nem jelzett, sőt többen ígéretet tettek, hogy maradnak. A híresztelések­kel ellentétben például Ba­logh Zoltán sem kívánja máshol — Sényőn — foly­tami. A kállóiak szerint a leg­nagyobb erősítés a csapat együtt tartása lenne, de az örömük egy gólerős csatár igazolásával lenne teljes. Korrekt vagy, menekülj! „Csak színeket lássanak” Ha közel a közönség, megremeg a zászló...? Lehet szidni, „anyázni, ker­getni őket”, egyet nem lehet: játékvezető nélkül labdarúgó­mérkőzést rendezni. Mióta vi­lág a világ, a sípmester a táma­dások fő céltáblája, noha a csa­tár három méterről is csak a közeli fának gallyaiban végez irtást, noha a kapus lyukaskezű — a csapat pedig emiatt kikap. És mit szólnak ehhez ők, akik néha a saját bőrüket viszik vá­sárba, akik sokszor szálkák a szurkolók szemében. A megyei JB elnöke, Ambrus László ki­tárulkozott... — Másfél év alatt eljutottunk odáig, hogy a játékvezetői kar létszáma húsz fővel gyarapo­dott, jelen pillanatban hetven­nyolcán vagyunk. A működő kollégák majdnem fele a fiatal generációt képviseli, s ami en­nél is örvendetesebb: országos viszonylatban előretörtek a szabolcsi bírók. Hosszú-hosz- szú idő után — Hajdó Attila csatlakozásának okán — idén először két NB Il-es játékveze­tő öregbíti a megye hírnevét, további pozitívum, hogy a hu- szonkettes utánpótláskeret rangsorában Veres László a ne­gyedik helyet foglalja el. Ez nem kevesebbet jelent, mint­hogy reményeink szerint, a nyáron ő lesz az újabb trónkö­vetelő. Jól állunk tehát, ami köszönhető az oktatási bizott­ság hatékony munkájának. Ha sikerül a januárra meghirdetett toborzóakció, az eredményes vizsgát tevők bekapcsolódásá­val a későbbiekben nem for­dulhat elő olyan eset, hogy az ellenőrök közül kelljen a me­gyei másodosztályú mérkőzé­sekre partjelzőt jelölni. —Maradva saját házunk tá­jánál, a sárga lapok elévülése miként éreztette hatását? — A megyei labdarúgó szö­vetség elnökségi tagjaként el­leneztem a sárga lapok eltörlé­sét. A döntés bevezetésre ke­rült, ehhez kell alkalmazkod­ni. Tapasztalataim vegyesek. Megszűnt a játékvezetők hada­kozása az edzőkkel, hisz utób­biak a jegyzőkönyv kitöltése­kor minden trükköt bedobtak, csakhogy felmentsék játékosa­ikat a büntetés alól. Most nincs vita. Ellenben a sokat szabály­talankodó futballisták — ha megússzák a kiállítást — soro­zatban pályára léphetnek. Nincs mi elrettentse őket, ezért hát szívem szerint visszaállíta­nám a régi módit. — Egyre erősödik az a ten­dencia, hogy a bírák az alatto­mos szabálytalanságok fölött szemet hunynak, ám a szemé­lyüket ért sértést azonnal meg­torolják. — Nem tartom jó dolognak. Nem szabad ennyire érzékeny­nek lenni, mert ugyebár ez a játék társasjáték. Minden apró­ságot nem kell lefújni! A „mes­terkém, fütyüljön már valamit” elszólásért nem jár sem sárga, sem piros cédula. Ha a partjel­zőt megdobják, tudni kell kü­lönbséget tenni két szem mag és egy sörösüveg között! Nyil­vánvaló, ha belerúgnak a part­jelzőbe, az más kategória... Ahogy az Kislétán is történt. Végtelenül sajnálom a létaiakat — hiába volt 4-0 az eredmény —, de Dudás Lászlót megtá­madták, térdre bukott, ez eset­ben nincs pardon, a mérkőzést nem lehet folytatni, ekkor nincs helye a megalkuvásnak! A februári továbbképzésen az egységes játékvezetői szemlé­let kialakítása kap hangsúlyt, legyen az Kisléta, Záhony vagy Csenger, netán valame­lyik — neveket nem akarok mondani — problémásabb te­lepülés, ne féljen a dirigens meghozni a kellemetlen dön­tést. Persze, rendezői hiányos­ságok miatt, amennyiben me­reven ragaszkodnánk az előírá­sokhoz, sok helyütt le sem játszhatnék az ifjúsági mérkő­zést. Na és a pályák... Nem ti­tok, akadt NB III-as csapat, amely úgy futballozta végig az idényt, hogy a kapufa tizenkét centivel rövidebb volt az elő­írtnál! — Tény, az életszínvonal ro­hamos csökkenésével egyenes arányban durvul a labdarú­gást körülvevő miliő, sokszor már a kezdés előtt pocskondi­ázzák a játékvezetőket, úgy­mint „három hülye", stb...Nem általánosítható ugyan de megesik, hogy ellenséget lát­nak a feketeruhásokban. Ön észlelte, hogy megfélemlítik az ítélkezőket? — Sajnos...de ez nemcsak Szabolcsra igaz. Az élvonalban sincs mindenütt futópálya, így azután a nézők karnyújtásnyi­ra vannak a játéktértől. Na és aztán kiabálnak...mindenfélét. Csaknem biztos, hogy ennek ijesztő mivolta befolyásolja a játékvezetőket, hisz ők sem sü­ketek, ők is emberek. Ekkor az ellenfél játéko­sát lesen állít­hatják meg, jól­lehet ahhoz sem­mi köze, majd következik a mérlegelés: „en­nek nem adok csak sárgát, a másiknak még azt sem”. Ezt a felfogást tűzzel- vassal irtani kell! Elnökké választásomkor csupán annyit kértem: csak szí­neket lássanak a pályán, mind­egy, hogy hazai vagy vendégcsa­pat, az egyik csa­pat pirosban, partnere kékben játszik, tehát va­lamennyi bíró egyformán ítél­kezzen. Megyén belül ott vá­lik meleggé a helyzet, ahol — megint nem kívánok pellengér­re állítani senkit — a rendezők szítják a hangulatot. Ott na­gyon nehéz korrekten viselked­ni, ugyanis, amennyiben a já­tékvezető ezt teszi, menekül­het, ahogy a lába bírja, ke- rülőúton, gépkocsijával, a kö­zeli folyón kompon átkelve, így bújdokolva az üldözők elől. A fegyelmi bizottságnak ilyenkor le kellene sújtania a vétkes csapatokra, akár pálya­betiltások árán is. Igaz, elisme­rem, hogy a társadalmi feszült­ségek, a munkanélküliség ki­hat a játékosok viselkedésére. A győzelemért nem egy helyen három-négyezer forint üti a markukat, ennyiből pedig már futja a következő héten élelem­re, a legszükségesebb dolgok­ra. De a durvaság soha nem megbocsátható...! — Sokan kritizálják a kül­dést, mondván, a rangadókra képzetlenebb játékvezető uta­zik, míg egy szimpla bajnokit magasabb minősítésű hármas vezet. Miért fordulhat ez elő? — Ez csak elvétve történhe­tett meg. Személyesen nézem át a heti küldési rendet, ha szük­séges, javítok rajta. De kérdem én: elvisznek tizenkilenc em­berünket NB-s meccsekre, hát ki marad? Ezt egy ilyen kis megye, mint a miénk, ezt nem bírja el. Innen kerül ki a leg­több harmadosztályú csapat, ezzel együtt a legtöbb bíró. Előre lehetetlen megjósolni, hogy a Nyírmeggyes—Túrricse találkozó simán lemegy, emí- gyen oda a legjobbak lettek vezényelve. A másik véglet: az — úgymond — langyosabb mérkőzéseken kísérletezhe­tünk, ám soha nem tudható, mikor és hol izzik fel a hangu­lat, áll fejtetőre a papírforma. Ennek az a következménye, hogy a játékvezető „megég­het”. Egy konkrét példa: a demecseri vezetők egyike, csa­pata küszöbön álló összecsapá­sa előtt kifogásolta a játékve­zető személyét. Ezek után hét­főn mi jelent meg a sajtóban?: korrekt, kitűnő bíráskodás. Ha ezt valaki érti... — Mit kíván az új esztendő­től? — Elsősorban azt remélem, hogy zökkenőmentes bajnok­ságot zárunk, s nem a játékve­zetők ítéletén múlik majd a fel­jutás, illetve a kiesés. Másod­sorban annak örülnék, ha Ve­res László újabb lépcsőt ugor­va az NB Il-ben folytathatná, továbbá, ha Vida László és Hajdó Attila még feljebb kúsz­na a ranglétrán. S végül, elége­dett lennék, ha a beinduló tan­folyamokon sikerülne újabb 8- 10 fiatalembert beöltözteni szerelésünkbe. Koncz Tibor Futballvilág Ha Csehország Eb-győztes lesz A vasárnapi labdarúgó Eb­sorsolást követően változott a londoni fogadóirodák vélemé­nye arról, melyik válogatott a legesélyesebb a végső győ­zelemre. A csoportbeosztások elkészí­tése után a bukmékerek úgy vélik Hollandia megismételhe­ti 1988-as győzelmét. A na­rancsmezesekre, akik pótse­lejtezőn biztosították helyüket az Európa-bajnokság 16-os döntőjében, 9:2 arányban lehet fogadni. A hollandokat a C-csoport- ba került Németország és Olaszország követi (korábban ezt a két együttest tartották a legesélyesebbnek), mindkét csapatra 5:1 arányban tippel­hetnek. Igazán jól azonban az járhat, aki a C-csoport leggyengébb­nek tartott gárdájára, a csehek- re fogad. Ha ez a kockázatos tipp bejön, és Csehország Eu- rópa-bajnok lesz, nyolcvanszo­ros pénzért lehet a kasszához fáradni. A Botafogo a brazil bajnok A Botafogo együttese nyer­te a brazil labdarúgó-bajnok­ságot, miután Sao Paulóban 1-1-es döntetlent ért el az FC Santos ellen. Az első mérkőzésen a Bo­tafogo 2- 1-re győzött, így a riói klub 3-2-es összesítéssel sze­rezte meg az aranyérmet. A visszavágón a Botafogo leg­eredményesebb csatára, Tulio ismét gólt szerzett, ez volt 23. találata az idényben. A 23. percben fejjel vette be Edinho (Pelé fia) kapuját. A hazaiak a 47. percben egyenlítettek Pas- sos révén, sőt a 78. percben egy szabadrúgás után Caman- ducaia is gólt fejelt. Ezt azon­ban a játékvezető les miatt ér­vénytelenítette. — Nem értem, miért nem adta meg a bíró a gólt, teljesen sza­bályos volt — méltatlankodott Carlinhos, a Santos csapatka­pitánya. Mindenesetre az 1-1- es végeredmény a Botafogo si­kerét jelentette. Ahogy az a dél­amerikai országban szokás, a mérkőzés lefújása után azonnal kezdetét vette a népünnepély, többezres szurkolósereg lepte el Rio de Janeiro utcáit.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents