Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-13 / 292. szám

Adventi kalendárium Luca napja Ami magot a boszorkányhit vallói századévek alatt elvetet­tek, szárba szökkent ezen a na­pon. Szent Luca szűz és vérta­nú neve hiába jelent „világos- ság”-ot, nem tudott megbirkóz­ni a sötétség démoni erejével. Az 1582-es naptárreform előtt ugyanis ez volt az év legrövi­debb napja, a téli napforduló kezdete. Ettől a naptól a kará­csony éjjeli misére szólító ha­rangszóig tartott a lucatizen- ketted időszaka. Ilyenkor kellett elkészíteni azokat az eszközö­ket, amelyek segítségével lelep­leződnek az ördöggel cimborá- lók. A babona imádja a baljós­nak hitt páratlan számokat, s ez a közismert Luca-szék esetében könnyen kiviláglik: Aki tudni akarta, hogy ki a falu boszorkánya, az 13-án kezdett neki az ötszögű szék kifaragásá­nak. Ám megvolt az előírt mód­ja: kilenc féle fából csinálja, s mindennap dolgozzon rajta va­lamit karácsonyig. S ha aznap az éjjeli misén ráül a bűbájos szék­re, mindjárt meglátja a boszor­kányt, mert az emberalak lefosz- lik róla. A lucaboszorkányt a lustább kíváncsiak úgy is meg­leshették, hogy ezen a lidércjár- ta, gonosz uralta éjjelen kimen­tek a keresztútra. Mogyoróvesz- szővel, szentelt krétával kört vontak maguk köré, ez védte őket a rontó hatalomtól. Luca- napkor este üdvös volt fokhagy­mával keresztet húzni az istálló­ajtóra, fokhagymát dugni a pár­na alá, fokhagymát vacsorázni, hogy a házat elkerüljék a rossz szellemek. (Mindebből csak a fokhagyma használt az egész­ségnek.) Ezen a napon idegent sem engedtek be a házba, mert hátha valamilyen gonosz lélek öltött emberformát, hogy elvigye a szerencséjüket. Somogybán viszont épp a Luca-napkor be­toppanó idegen hozta meg a sze­rencsét... Az asszonyok dolog­hoz nem foghattak, mert sose ér­nének a végére. Varrótűhöz nem érhettek, mert akkor bevanják a tyúkok tojókáját; nem szomszé- dolhattak, hisz elvinnék onnan a szárnyasok hasznát. De a csi- cseri fehémép nem állhatta, hogy be ne kukkantson a szomszéd- asszony fazekába, ezért a rontást elhárítandó tyúkszart kentek a fe­ledékenyek orrára. Az asszo­nyokról különös módon azt tar­tották, hogy Luca-napon kiszá­rítják a fából készült szerszámo­kat. Ha egy asszony betévedt a malomba, a molnár rögvest be­lemártotta a zsilip vizébe. Divat volt, hogy forgácsot loptak az asszonyok a tyúkjaik alá, mert úgy vélték, ettől szépen szapo­rodnak. A szokásnak az volt csak a szépséghibája, hogy ahonnan lopták, ott a varázslás elve sze­rint megdöglöttek a csirkék. A sok eszement babonás csele­kedet mellett a Luca-nap ártatlan jóslásokra is alkalmas volt. A Luca-székre ülve a lányok meg­láthatták jövendőbelijüket. Pogá­csát sütöttek, mindegyik darab­ba tollat dugtak és adtak nekik egy férfinevet. Amelyikben épen maradt a toll, az jósolta meg az uruk nevét, ám, ha a kemence tü- zében mindegyik toll elégett, akkor a lány farsangon nem ment féijhez. Az elkövetkező esztendő termését a lucabúzával jósolták meg: ha a cserépbe vetett, napon­ta meglocsolt búza kizöldült ka­rácsonyra és olyan sűrű lett, hogy a beleállított gyerta fénye sem lát­szott, bőséges termést, gazdag évet vártak. Tóth M. Ildikó ÚJ KELET Megyénk életéből Zeneiskola a kisvárosban 1995. december 13., szerda 3 Nincs pénz új hangszerekre A Mátészalkai Zeneiskola mobil intézmény. Egy, a fürdő melletti épületben volt a helye, amikor Németh István, az isko­la mai igazgatója diákkorában zenét tanult. Nyírbátorból járt be a Dömötör Iván igazgatása alatt álló intézménybe, mely­ben alig néhány — zongora, hegedű, fuvola —• tanszak mű­ködött. Mátyus Sándor 19 évig állt az iskola élén, az ő idejé­ben, a hetvenes évek elején költözött az iskola a rendőrség régi épületébe, ahol már több tantermük volt, de sajnos a fű­tést olajkályhákkal oldották meg, ez pedig gondot okozott a téli hónapokban. A rendszer- váltás után a volt pártbizottság második emeletét kapta meg a zeneiskola. Itt 15 tantermet ala­kítottak ki, és hangversenyte­remként használják a földszin­ti nagytermet. Ez közös az épü­letet fenntartó és első emeletet használó gimnáziummal — mutatta be birodalmát az igaz­gató. — A fuvola, hegedű, zongo­ra tanszékből álló kínálat ki­bővült gordonkával, van egy fél gitár tanszékünk, amely azért fél, mert a gitár szakos nevelő itthagyott bennünket, és nem tudtuk a helyét betölteni. Jelen­leg egy kolleganő látja ezt el egyéb munkája mellett. Ezen­kívül most már működik a réz­fúvós szak, ezen belül trombi­ta, vadászkürt, bariton, harsona, a fafúvós részlegnél klarinét, fu­vola, öt-hat fővel magánének tanszak, és három-négy éve a furulya tanszak. Az iskolának van rézfúvós, vonós kamaraze­nekara és fumlyaegyüttese. Azt hiszem, eredményesen műkö­dünk, mert szinte minden tan­szakról küldtek már a kollegák gyereket az országos verse­nyekre. Legalább nyolc orszá­gos versenyen képviseltette magát iskolánk az elmúlt öt év­ben. A tanárok részt vesznek a Szabolcsi Szimfonikus Zenekar munkájában. Együttesünk fel­lépett az október 23-ai közpon­ti ünnepségen is. Ez nagyon hasznos, mert az idegen karmes­terektől tanultakat később itt hasznosítjuk. az éves gazdálkodási kerete alig hatadja meg a 54 millió forintot — mondta a polgár- mester. — A költségvetési irányszámok változása miatt év elején a szükségesnél mintegy 10-12 millió forinttal kevesebb támogatásra számítunk. Az 1996-os költségvetésünk ter­vezésénél vigyáznunk kell majd, hogy ceruzánk ne fogjon vastagon. A képviselő-testü­letnek az volt a véleménye, ha ésszerűen átcsoportosítjuk a rendelkezésre álló erőforrá­sainkat, akkor jó néhány milli­ót meg tudunk takarítani, s amennyiben év közben nem lesznek előre nem tervezhető plusz kiadások, akkor év végé­re elkerülhetjük a negatív előjelű zárómérleget. Nagyon feladta a leckét a pénzügyi kormányzat. Ha fo­lyamatosan nem pályáznánk, akkor komoly veszélybe kerül­ne egy-egy önkormányzati in­tézmény, illetve több dolgozó sorsa. Szerencsére a község vezetői mindenekelőtt az alap­vető hivatali feladatok ellátá­sát tartják fontosnak, így a jövőre nézve is ez élvez priori­tást. A támogatásokat mindin­kább a meglévő helyi adókhoz, mint saját bevételi forrásokhoz kötik. E kritériumnak eleget téve kivetettünk helyi adókat, amiknek a mértékét lehetetlen és nem is áll szándékunkban — Hogyan lehet bejutni az iskolába? — A felvételi vizsgákat álta­lában augusztus végén, szep­tember elején tartjuk, előtte az újságokban meg szoktuk hir­detni. A vizsgán ritmus- és hal­lásvizsgálaton vesznek részt a jelentkezők, ha túl kicsi a gye­rek, szolfézselőkészítőre jár, és a következő évben kezdheti el a hangszertanulást. — Mennyi időt vesz igénybe a képzés? — Ez tanszakonként válto­zó. Vannak hosszú és rövid tan­szakok. A zongora például hosszú tanszak, a fúvósok pe­dig rövidek. Ez utóbbiak négy alapfokú osztályból állnak, a hosszúak pedig hat évből, amit' megelőzhet egy előképzős év. A tanulók jó része általános is­kolás, de vannak gimnáziumi tanulóink is. — Mennyibe kerül az okta­tás a szülőknek? — Nagyon minimális tandí­jat szedünk, félévenként 200 forintot, ezenkívül tanszer­használatra 250-et. Ez összesen is nagyon kevés, de tervezzük az emelését. Nem drasztikusan, csak összesen 800 forint körü­li összegre félévenként. A hang­szerek közül a fúvósokat és a vonósokat az iskola kölcsön­zi. Ezek karbantartása a mai hangszerhasználati díjakból lehetelen. Tavaly vettünk 60 ezer forintért egy Bach-trombi- tát, de új hangszereket sajnos nem nagyon tudunk beszerez­ni, mert nincs rá pénz. — Milyen rendezvényei, fel­lépései lesznek iskolájuk tanu­lóinak a közeljövőben? — Minden tanszak ezekben a hetekben tartja hangverse­nyét, ez legalább hat-nyolc ren­dezvényt jelent. Az összevont növendékhangverseny egy másik programmal ütközött, ezért azt december helyett ja­nuárban tartjuk meg. Dojcsák Tibor Kolbász­titkok Az ünnepek közeledtével a sertések is gyakran áldoza­tul esnek az emberek mohó­ságának. A disznótort kö­vetően a jószág minden procikáját feldolgozzák, és a hosszabb tartósításra szánt részeket felfüstölik. Régebben minden falusi portán építettek füstölőt, de mára már kiment a divatból. A társasházak lakói még ha akarnák, akkor sem tudnák hol elvégezni ezt a művele­tet. Nyíregyházán szerencsére egyre több helyen vállalják', hogy a kolbászt, sonkát vagy a szalonnát felfüstölik —jó pénzért. Fotós kolléganőmmel azt gondoltuk, készítünk egy szí­nes riportot a húsfüstö­lésről. Legnagyobb megle­petésünkre emígyen utasí­tottak el bennünket: —Mit akarnak itt? Fotóz­ni? Szó sem lehet róla! Az kell még, hogy a Bokros La­jos meglássa az újságban, hogy milyen jól élnek Nyír­egyházán. (Szerintem meg nem is a pénzügyminisztertől, hanem az APEH-tői tartott jobban.) — Sch — Egy kis község nagy gondjai Nem reménytelen Csegöldnek, a kis szatmári településnek a mindennapi életét nagyon megnehezítette a kormányzati megszigorító intézke­dések sokasága. Jövőre sem várnak semmi jót, s mint Tarcza György polgármester elmondta az önkormányati gazdálko­dási keret várható további szűkülése miatt jelentős forráshi­ánnyal számolnak a jövő év elején is. — Egy ilyen kis községnek növelnünk. Csegöld kis telepü­Megy a marha vándorútra lés, s munkhelyek szempontjá­ból erősen korlátozottak a lehetőségei. A fentiekből következőleg magas a településen a munka- nélküliek aránya, s mellettük közel félszázan igényelnek jö­vedelempótló támogatást, így a szociális kiadások összessé­gében meghaladják a 4 millió forintot. Szerencsére meg­egyeztünk a munkaügyi köz­ponttal és közhasznú munka­helyeket sikerült létesíteni 28 lakos megsegítésére. Ennek a költségterhén 30—70 százalé­kos arányben osztozunk a munkaügyi központtal. A jö­vedelempótló támogatás­ban részesülők egy csoportját így tudjuk foglalkoztatni. Visszasírjuk az elmúlt négy évet, amikor közel 76 millió forintot fordítottunk a telepü­lés fejlesztésére. Sikerült beve­zetni a gáz, az útjainkat rend- betettük, megépült egy öregek otthona, az iskola épületét kibővítettük. Még 1993. óta terheli a települést egy 9 mil­lió forintos lakásberuházási hitel, amiből mára már csupán 3.2 milliós adósság és a kamat­terhei maradtak. Ennyi negatívum ellenére a jövő évben várhatóan megőrzi fizetőképességét a község, úgy hogy nem kell további hitele­kért folyamodnunk. —vip— Tejelő szarvasmarha —- álla­mi ösztönzésű megtizedelésük óta — kevés van Magyarorszá­gon, de bikákkal jól el vagyunk látva, még a környező országok­ba is exportálunk. Ilyen hosszú útra indulnak azok az üsző- boíjúk is amelyeket a csengeri marhafelvásárláson kaptunk len­csevégre. Fotó: Dojcsák Trabanttal vagy Mercedesszel A jogosítvány megszerzé­se sajnos egyre többe kerül. Ennek oka, hogy az autósis­kolák működését szabályozó törvény és végrehajtási uta­sítás rendszere állandóan változik. A korábbi években megszokottakhoz képest lé­nyeges megszorításokat, fel­tételeket szabnak az autósis­koláknak, és többféle vizsgát kémek a hallgatóktól. —Indokoltnak tartják-e az egyre növekvő árakat? — kérdeztük Hrotkó Istvántól, az ATI Kft. ügyvezetőjétől. — A sok vizsgából álló jo­gosítványszerzés díja nemré­giben a kétszeresére növeke­dett. Az árak ilyen mérvű emelkedése — szerintünk -— nem indokolt, hacsak azért nem, hogy a hatósági tevé­kenységet végző hivatalno­kok munkahelye és jó megél­hetésük biztos legyen. Amíg egy tanintézet egy személy­gépkocsi-vezetés gyakorlati oktatási áráért 200-800 forint közötti összeget kér óránként, addig egy gyakorlati vizsga 40 percéért a hatóságnak, pontosabban az államnak csekken már 2400 Ft-ot fizet­nek. Az oktatási órákhoz a tan­intézet ad gépkocsit, üzemanya­got, oktatót, a vizsgabizottság a vizsgáztatáshoz pedig csak egy vizsgabiztost, papírt és tol­lat. Az ATI a tandíjak megálla­pításánál alkalmazkodik a külső körülményekhez, neveze­tesen a változó üzemanyagárak­hoz, az inflációhoz, az energia- hordozók áraihoz, a gépkocsik, szemléltetőeszközök árváltozá­saihoz. Itt viszont nagyon figye­lembe kell venni azt, hogy Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyében élünk, ahol a pénztárcák félig üresek. Mi a meghirdetett árak­tól csak a vállalkozások feltét­eleinek megváltozása miatt té­rünk el. —Azt beszélik, az oktatók jól keresnek... — Az oktatók fizetése a köz­hiedelemben elterjedttel ellen­tétben rendkívül alacsony. Ahhoz, hogy havonta bruttó 30 ezer forintot keressen, napi 10—12 órát kell dolgoznia. Es milyen környezetben! Elméle­tileg a közlekedésben a legde­mokratikusabb szabályoknak kellene érvényesülniük, hiszen minden jog és kötelezettség egyaránt érvényes egy Trabant vagy a legdrágább Mercedes vezetőjére is. Ez azonban a va­Viharsarok lóságban nincs így, ezt ta­pasztaljuk nap mint nap. Több sofőr lenézi a tanulóvezetőket, elfelejti, hogy ő is volt „mazsola”. Né­hány járművezető társunkat annyira nem érdeklik a köz­lekedés szabályai, hogy „fittyet hánynak” a megkü­lönböztető jelzéssel robogó mentő-, vagy tűzoltóautók elsőbbségi jogára is. Nem könnyű feladat, de ennek el­lenére az oktatóknak tanítvá­nyaikat a rossz példák, a trá­gár megjegyzések ellenére úgy kell nevelnie, tanítania, hogy a vizsgák után udvarias, a közlekedésben részt vevők iránt felelősséget érző, jó vezetők legyenek. —Gondolom, a vezetőkép­zésben is egyre élesebb a ver­seny... — Természetesen, a gép­járművezetés oktatásával is egyre többen foglalkoznak. Sajnos, az újonnan alakult apró cégeknél a feltételek — nincs saját tantermük, rutin­pályájuk — távolról sem op­timálisak, tanítás ideje alatt különböző okokra hivatkoz­va többször kémek a befize­tett összegen felül pénzt a hallgatóktól. KvZ

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents