Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)
1995-12-11 / 290. szám
8 1995. december 11., hétfő Születésnap UJ KELET JONATÁN RÁDIÓ Nyíregyháza 70,88 MHz Bálint Pál és Gégény Gábor, a technikai „varázslók” Egy kis pihenő' műsor közben — az előtérben Felföldi Oszkár Valóra vált álmok Egy lelkes kis csapat Várkonyi Zsuzsa főszerkesztő Ennek íze van...! Kóstoljanak meg bennünket! — szólalt meg először egy évvel ezelőtt, december 11-én, déli tizenkét órakor a Jonatán rádió az FM 70,88 MHz-en. Eltelt egy esztendő, de a rádiós csapat mindig ugyanolyan lázban ég, mint az első napokban. A Jonatán rádió születésnapja alkalmából megkerestük a stáb néhány tagját. Várkonyi Zsuzsa főszerkesztő a műsorsugárzás első napjára így emlékszik vissza: — Tavaly, december 10-én Miklós-napot ünnepeltünk, Debrecenben. Másnap indultunk haza, egyenesen a szerkesztőségbe. Reggelre azonban olyan jegesek lettek az utak, hogy az autóval csak lépésben tudtunk haladni. Két órán át jöttünk, annyira féltem a késéstől, hogy egész idő alatt csörgött a szememből a könny. Még akkor is, amikor a mikrofon előtt ültem... Azóta sok-sok nap eltelt, a rádióban dolgozó munkatársak együtt tanulták meg a szakmát. Tanítottam őket, és együtt tanultunk, kicsit a saját gyerekeimnek érzem valamennyit. A kollégák egymásnak adták a kilincset és együtt beszéltük meg, hogy mit csináltunk jól és mi az, amin változtatni kell. Ennek a csapatmunkának varázsa van, s csak azok tudnak ittmaradni, akik igazán szeretik a rádiós műfajt. A kezdetektől arra törekedtünk, hogy ez a rádió mindenkinek szóljon, a városé legyen a városért legyen. Jó példája ennek, hogy bemondtuk, egy lakásban ömlik a víz a csapból, és a házigazda nem talál vízvezetékszerelőt. Segítséget kértünk a hallgatóktól. Néhány perc elteltével négyen is jelentkeztek... Büszke vagyok a kollégáimra. Büszke vagyok arra, hogy nagyszerűen tudunk együtt dolgozni. A sportműsorunkban sportújságírók dolgoznak, akik nagyszerűen megszervezik a bejelentkezéseket és friss információval látják el a hallgatóságot. Örülök a Deszkának, a Móricz Zsigmond Színház művészei műsorának, hiszen egy rádióban helyet kell kapnia a művészetnek is. Jónak tartom a színes zenei választékot, ami minden igényt kielégít. * A vasárnap délutáni műsorokhoz Lippai Mariann és Bálái János neve fűződik. Ők a BAJELEM telefonos játék és a sportműsorok szerkesztői. János a rádió egyik őstagja, hiszen már a kezdetektől jelen volt. Emellett húsz éve röplab- dázik, az írott és az elektronikus sajtó újságírója. Mariann és János kiválóan dolgoznak együtt, a kollegális kapcsolat mellett azonban más szálak is kötik őket egymáshoz. — Itt ismerkedtünk meg a stúdióban, Mariann próbafelvételekor — mondta János. — Azóta együtt dolgozunk. Aztán, munka közben szerelem bontakozott ki közöttünk. Jegyesek vagyunk, márciusban szeretnénk összeházasodni. * Felföldi Oszkár iskoláskorától lemezekre költötte az ebédpénzét. Amikor kiderültek ezek a dolgok, édesanyja elrejtette az egész gyűjteményt. — Kisfiam, ez hobbi — mondta sokszor édesanyja, míg Őszi csak annyit tudott válaszolni, hogy neki a zene másról szól, mint a többieknek. Akkor még egyikük sem gondolta, hogy nemcsak az otthoni lemezjátszón hallgathatják majd felvételeit, hanem több ezernyi lakás rádiójában is. — Kezdetben viszolyogtam a rádiótól, el sem bírtam képzelni, hogy én valamikor mikrofon elé üljek — mondta Felföldi Oszkár a Jonatán Rádió zenei szerkesztője. — Farkas Tibi hívott: most elmondhatod az embereknek mindazt, amit akarsz. Ma már, egy év elteltével örülök, hogy engedtem Tibi felkérésének. Egyfajta szerelem az, amit a rádió iránt érzek. * Egy-egy műsor szerkesztésében, kialakításban óriási szerepe van a technikusoknak. Ők a háttérben dolgoznak. — Húsz éve erre a munkára vágytam. Korábban a megyei könyvtár zenei részlegében dolgoztam. Tizenkilenc évig és harmincegy napig. Ott is jól éreztem magam, de a kérésre, hogy dolgozzak egy fiatal rádiónál, azonnal igent mondtam. Tizenhat éven át a Nyíregyházi Rádió külső munkatársa voltam, tehát volt gyakorlatom ebben a munkában. Nem csalódtam örülök, hogy így döntöttem. Kezdetben amatőr volt a csapat nagy része, együtt tanultunk, a jó az egészben, hogy mindenki szereti a rádiós műfajt, és szereti ezt csinálni! Azt mondhatom, hogy nekem teljesült az álmom. Van még egy szerelmem, a Dongó együttes, amely már idestova húszéves... * Természetesen a stáb valamennyi tagjáról beszélhetnénk. A rádió attól színes, hogy színes egyéniségek szerkesztik a műsorokat. Említhetnénk még Jászfalvi Kata hírszerkesztőt, akinek jellegzetessége, hogy mindig két órát hord. Gombos Ildikó reklámmanagert, akit csak a rádiótelefonján lehet elérni. Folyton jön-megy, szervez, irányít és nem ijed meg semmilyen munkától. Hegyi Bettit, aki a környék egyetlen női technikusa, aki mosolyával nemcsak az ideges műsorszerkesztőt nyugtatja meg, hanem a lámpalázas riportalanyokat is. Kozma Ibolya Zenei hátteret adni a műsorvezetőknek Az élő legenda Nap mint nap az ő kellemes mély hangja köszönti a Jonatán rádió hallgatóit. Nyíregyházán alig van, aki ne ismerné, s a megyében, az országban, de a határokon túl is nagyon sok jó barátja van. Nem rajong érte, ha dicsérik. E sorok írója — amikor első botladozó mondatait elmondhatta a Jonatán rádióban — az ő segítségével tehette. Hihetetlen biztonságérzetet ad minden műsorvezetőnek, ha ő ül a zenei keverőpult mögött. Ő akkor kezdett rockműsorokat szerkeszteni, amikor ez — a hivatalos politika részéről — nem igazán számított dicső tettnek. Bizonyára e néhány mondatból mindenki kitalálta, hogy a Jonatán rádió zenei főszerkesztőjéről, Farkas Tiborról van szó. Farkas Tiborról akit legtöbben csak Schulz-ként emlegetnek. Tibor így vall az egy évről: — Harminc éve vágytam arra, hogy egyszer szabadon, a régi értékeket feltárva egy helyi rádióban dolgozhassak. Amikor először ültünk néhá- nyan egy sör mellett a Gösserben, csak annyit tudtunk: most itt a lehetőség. Azt is tudtuk, hogy nem lesz könynyű, de talán mégsem számítottunk ennyi gyötrelemre. A zenei műsorvezetők ugyan valamennyien aktív diszkósok voltak, de csak a Gömöri Robi rendelkezett rádiós tapasztalatokkal. Mára kialakult a a zenei stáb, amely az ötvenes évektől napjainkig minden zenei irányzatot a hallgatók elé tud tárni, s nemcsak az aktuális dolgokat ismerik, hanem lexikálisán is nagyon felkészültek. A hallgatók a zenei szerkesztők nevei alapján is be tudják mérni, hogy az adott műsorsávban mit fognak hallani. így kell felépíteni egy városi rádiót. Ennek nagy hagyományai vannak az Egyesült Államokban és csecsemőkorban van nálunk. Elvis Presley tízéves volt amikor a memphisi rádióban B.B. King -et hallgathatta műsorvezetőként. Jim Reevs egy helyi adó műsorvezetője volt, s egy véletlennek köszönheti, hogy híres énekes lett, hiszen amikor nem jött meg egy zenész vendége, kézbe vette gitárját, és énekelt egyenes adásban. Óriási sikere lett. — Nekem és a csapatomnak az is a feladatunk, hogy a prózai műsorokhoz odillő zenei hátteret adjunk. ( Ebben Farkas Tibi különösen nagy mester. A riportalany mond valamit az időjárásról, a mezőgazdaságról, a szárazságról, Tibi berohan a lemeztárba, s a következő zeneszám rárímel az interjúalany által mondottakra: mondjuk beúszik a Dél-Ka- lifomiában sohasem esik című szám. megfelelő Schulz-os felvezetéssel. De Tibi a legképtelenebb képzettársításokat is képes zenével aláfesteni. Hihetetlen zenei ismeretanyagot halmozott fel nemcsak lemezein, CD-in, lexikonjaiban, hanem a fejében is, és ezeket azonnal kapcsolja is a megfelelő időpontban és helyen.) — Csodálatos dolog sok embert megismerni, csodálatos dolog velük beszélgetni, úgy, hogy tudjuk: nagyon sokan hallanak minket. Az igazi öröm amikor megcsörren a telefon és a hallgató azt mondja: de jók vagytok. — Sok-sok nagy élményem volt. De kettőt, azt hiszem soha nem fogok elfelejteni. Az egyik a Jonatán első adásnapja. Akkor azt mondtam, ha egy év múlva jobban fog menni, akkor lesz mit ünnepelni. így lett. A másik: amikor a nyáron Londoni Wembley StaFarkas Tibor alias Schulz dión bejáratánál felmutattam szerény kis Jonatános igazolványomat, azonnal elvezettek egy kitűnő stúdióba, ahonnan közvetíthettem a Rolling-Stones koncert legforróbb pillanatait. A helyi sajtófőnök, bár nem ért magyarul, megérezte a közvetítés hangulatát, és odajött gratulálni. — Van okom arra is hogy büszke legyek, hiszen kollégám Sinka Zoltán Gábor mostanában műsort vezet a Top TV-ben, Bokor Karcsi meg saját rádiót alapított. Nézem Farkas Tibi barátom kétméteres langaléta alakját. Nézem, ahogy cserélgeti a CD-ket a lemezeket, boszorkányosán kever a zenei pulton. Hallgatom ahogy a nótákhoz hozzáteszi gegjeit, ahogy beszélget a vendégeivel. Tudom hogyan segíti a kezdő zenei szerkesztőket, műsorvezetőket, hírolvasókat. Emlékeimben felrémlik egy spontán összehozott kiváló hangulatú közös éjszakai műsorunk. Ez mind együtt Schulz, a helyi rádiózás immár élő legendája. Kézy Béla
