Új Kelet, 1995. december (2. évfolyam, 282-305. szám)

1995-12-11 / 290. szám

8 1995. december 11., hétfő Születésnap UJ KELET JONATÁN RÁDIÓ Nyíregyháza 70,88 MHz Bálint Pál és Gégény Gábor, a technikai „varázslók” Egy kis pihenő' műsor közben — az előtérben Felföldi Oszkár Valóra vált álmok Egy lelkes kis csapat Várkonyi Zsuzsa főszerkesztő Ennek íze van...! Kóstoljanak meg bennünket! — szólalt meg először egy évvel ezelőtt, de­cember 11-én, déli tizenkét óra­kor a Jonatán rádió az FM 70,88 MHz-en. Eltelt egy esztendő, de a rá­diós csapat mindig ugyanolyan lázban ég, mint az első napok­ban. A Jonatán rádió születés­napja alkalmából megkerestük a stáb néhány tagját. Várkonyi Zsuzsa főszerkesz­tő a műsorsugárzás első napjá­ra így emlékszik vissza: — Tavaly, december 10-én Miklós-napot ünnepeltünk, Debrecenben. Másnap indul­tunk haza, egyenesen a szer­kesztőségbe. Reggelre azonban olyan jegesek lettek az utak, hogy az autóval csak lépésben tudtunk haladni. Két órán át jöttünk, annyira féltem a ké­séstől, hogy egész idő alatt csörgött a szememből a könny. Még akkor is, amikor a mikro­fon előtt ültem... Azóta sok-sok nap eltelt, a rádióban dolgozó munkatársak együtt tanulták meg a szakmát. Tanítottam őket, és együtt ta­nultunk, kicsit a saját gyereke­imnek érzem valamennyit. A kollégák egymásnak adták a ki­lincset és együtt beszéltük meg, hogy mit csináltunk jól és mi az, amin változtatni kell. Ennek a csapatmunkának varázsa van, s csak azok tudnak ittmaradni, akik igazán szeretik a rádiós műfajt. A kezdetektől arra töreked­tünk, hogy ez a rádió minden­kinek szóljon, a városé legyen a városért legyen. Jó példája ennek, hogy bemondtuk, egy lakásban ömlik a víz a csap­ból, és a házigazda nem talál vízvezetékszerelőt. Segítséget kértünk a hallgatóktól. Néhány perc elteltével négyen is je­lentkeztek... Büszke vagyok a kollégáim­ra. Büszke vagyok arra, hogy nagyszerűen tudunk együtt dol­gozni. A sportműsorunkban sportújságírók dolgoznak, akik nagyszerűen megszervezik a bejelentkezéseket és friss infor­mációval látják el a hallgatósá­got. Örülök a Deszkának, a Móricz Zsigmond Színház mű­vészei műsorának, hiszen egy rádióban helyet kell kapnia a művészetnek is. Jónak tartom a színes zenei választékot, ami minden igényt kielégít. * A vasárnap délutáni műso­rokhoz Lippai Mariann és Bálái János neve fűződik. Ők a BAJELEM telefonos játék és a sportműsorok szerkesztői. Já­nos a rádió egyik őstagja, hi­szen már a kezdetektől jelen volt. Emellett húsz éve röplab- dázik, az írott és az elektroni­kus sajtó újságírója. Mariann és János kiválóan dolgoznak együtt, a kollegális kapcsolat mellett azonban más szálak is kötik őket egymáshoz. — Itt ismerkedtünk meg a stúdióban, Mariann próbafel­vételekor — mondta János. — Azóta együtt dolgozunk. Az­tán, munka közben szerelem bontakozott ki közöttünk. Je­gyesek vagyunk, márciusban szeretnénk összeházasodni. * Felföldi Oszkár iskoláskorá­tól lemezekre költötte az ebéd­pénzét. Amikor kiderültek ezek a dolgok, édesanyja elrejtette az egész gyűjteményt. — Kisfiam, ez hobbi — mondta sokszor édesanyja, míg Őszi csak annyit tudott vála­szolni, hogy neki a zene más­ról szól, mint a többieknek. Akkor még egyikük sem gon­dolta, hogy nemcsak az ottho­ni lemezjátszón hallgathatják majd felvételeit, hanem több ezernyi lakás rádiójában is. — Kezdetben viszolyogtam a rádiótól, el sem bírtam kép­zelni, hogy én valamikor mik­rofon elé üljek — mondta Fel­földi Oszkár a Jonatán Rádió zenei szerkesztője. — Farkas Tibi hívott: most elmondhatod az embereknek mindazt, amit akarsz. Ma már, egy év eltelté­vel örülök, hogy engedtem Tibi felkérésének. Egyfajta szere­lem az, amit a rádió iránt érzek. * Egy-egy műsor szerkesztésé­ben, kialakításban óriási szere­pe van a technikusoknak. Ők a háttérben dolgoznak. — Húsz éve erre a munkára vágytam. Korábban a megyei könyvtár zenei részlegében dolgoztam. Tizenkilenc évig és harmincegy napig. Ott is jól éreztem magam, de a kérésre, hogy dolgozzak egy fiatal rá­diónál, azonnal igent mondtam. Tizenhat éven át a Nyíregyhá­zi Rádió külső munkatársa vol­tam, tehát volt gyakorlatom ebben a munkában. Nem csalódtam örülök, hogy így döntöttem. Kezdetben ama­tőr volt a csapat nagy része, együtt tanultunk, a jó az egész­ben, hogy mindenki szereti a rádiós műfajt, és szereti ezt csi­nálni! Azt mondhatom, hogy nekem teljesült az álmom. Van még egy szerelmem, a Dongó együttes, amely már idestova húszéves... * Természetesen a stáb vala­mennyi tagjáról beszélhetnénk. A rádió attól színes, hogy szí­nes egyéniségek szerkesztik a műsorokat. Említhetnénk még Jászfalvi Kata hírszerkesztőt, akinek jellegzetessége, hogy mindig két órát hord. Gombos Ildikó reklámmanagert, akit csak a rádiótelefonján lehet el­érni. Folyton jön-megy, szer­vez, irányít és nem ijed meg semmilyen munkától. Hegyi Bettit, aki a környék egyetlen női technikusa, aki mosolyával nemcsak az ideges mű­sorszerkesztőt nyugtatja meg, hanem a lámpalázas riportala­nyokat is. Kozma Ibolya Zenei hátteret adni a műsorvezetőknek Az élő legenda Nap mint nap az ő kellemes mély hangja köszönti a Jona­tán rádió hallgatóit. Nyíregy­házán alig van, aki ne ismer­né, s a megyében, az ország­ban, de a határokon túl is na­gyon sok jó barátja van. Nem rajong érte, ha dicsérik. E so­rok írója — amikor első bot­ladozó mondatait elmondhat­ta a Jonatán rádióban — az ő segítségével tehette. Hihetet­len biztonságérzetet ad min­den műsorvezetőnek, ha ő ül a zenei keverőpult mögött. Ő akkor kezdett rockműsorokat szerkeszteni, amikor ez — a hivatalos politika részéről — nem igazán számított dicső tettnek. Bizonyára e néhány mondatból mindenki kitalál­ta, hogy a Jonatán rádió zenei főszerkesztőjéről, Farkas Ti­borról van szó. Farkas Ti­borról akit legtöbben csak Schulz-ként emlegetnek. Ti­bor így vall az egy évről: — Harminc éve vágytam arra, hogy egyszer szabadon, a régi értékeket feltárva egy helyi rádióban dolgozhassak. Amikor először ültünk néhá- nyan egy sör mellett a Gös­serben, csak annyit tudtunk: most itt a lehetőség. Azt is tud­tuk, hogy nem lesz könynyű, de talán mégsem számítottunk ennyi gyötrelemre. A zenei műsorvezetők ugyan vala­mennyien aktív diszkósok vol­tak, de csak a Gömöri Robi ren­delkezett rádiós tapasztalatok­kal. Mára kialakult a a zenei stáb, amely az ötvenes évektől napjainkig minden zenei irány­zatot a hallgatók elé tud tárni, s nemcsak az aktuális dolgokat ismerik, hanem lexikálisán is nagyon felkészültek. A hallga­tók a zenei szerkesztők nevei alapján is be tudják mérni, hogy az adott műsorsávban mit fog­nak hallani. így kell felépíteni egy vá­rosi rádiót. Ennek nagy hagyo­mányai vannak az Egyesült Ál­lamokban és csecsemőkorban van nálunk. Elvis Presley tíz­éves volt amikor a memphisi rádióban B.B. King -et hallgat­hatta műsorvezetőként. Jim Reevs egy helyi adó műsorve­zetője volt, s egy véletlennek köszönheti, hogy híres énekes lett, hiszen amikor nem jött meg egy zenész vendége, kéz­be vette gitárját, és énekelt egyenes adásban. Óriási sike­re lett. — Nekem és a csapatomnak az is a feladatunk, hogy a pró­zai műsorokhoz odillő zenei hátteret adjunk. ( Ebben Farkas Tibi különö­sen nagy mester. A riportalany mond valamit az időjárásról, a mezőgazdaságról, a szárazság­ról, Tibi berohan a lemeztárba, s a következő zeneszám rárímel az interjúalany által mondottak­ra: mondjuk beúszik a Dél-Ka- lifomiában sohasem esik című szám. megfelelő Schulz-os fel­vezetéssel. De Tibi a legkép­telenebb képzettársításokat is képes zenével aláfesteni. Hihe­tetlen zenei ismeretanyagot hal­mozott fel nemcsak lemezein, CD-in, lexikonjaiban, hanem a fejében is, és ezeket azonnal kapcsolja is a megfelelő idő­pontban és helyen.) — Csodálatos dolog sok em­bert megismerni, csodálatos dolog velük beszélgetni, úgy, hogy tudjuk: nagyon sokan hal­lanak minket. Az igazi öröm amikor megcsörren a telefon és a hallgató azt mondja: de jók vagytok. — Sok-sok nagy élményem volt. De kettőt, azt hiszem soha nem fogok elfelejteni. Az egyik a Jonatán első adásnapja. Ak­kor azt mondtam, ha egy év múlva jobban fog menni, akkor lesz mit ünnepelni. így lett. A másik: amikor a nyáron Londoni Wembley Sta­Farkas Tibor alias Schulz dión bejáratánál felmutattam szerény kis Jonatános igazolvá­nyomat, azonnal elvezettek egy kitűnő stúdióba, ahonnan köz­vetíthettem a Rolling-Stones koncert legforróbb pillanatait. A helyi sajtófőnök, bár nem ért magyarul, megérezte a közve­títés hangulatát, és odajött gra­tulálni. — Van okom arra is hogy büszke legyek, hiszen kollé­gám Sinka Zoltán Gábor mos­tanában műsort vezet a Top TV-ben, Bokor Karcsi meg sa­ját rádiót alapított. Nézem Farkas Tibi barátom kétméteres langaléta alakját. Nézem, ahogy cserélgeti a CD-ket a lemezeket, boszor­kányosán kever a zenei pul­ton. Hallgatom ahogy a nó­tákhoz hozzáteszi gegjeit, ahogy beszélget a vendégei­vel. Tudom hogyan segíti a kezdő zenei szerkesztőket, műsorvezetőket, hírolvasó­kat. Emlékeimben felrémlik egy spontán összehozott kivá­ló hangulatú közös éjszakai műsorunk. Ez mind együtt Schulz, a helyi rádiózás im­már élő legendája. Kézy Béla

Next

/
Thumbnails
Contents