Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-07 / 261. szám
1995. november 7., kedd Sport UJ KELET Kézilabda NB I • • Összeért a csapat Labdarúgás NB III A „puska” sem segített A hét végén sikeresen szerepeltek megyénk NB I-es kézilabdacsapatai. Mindkét gárda hazai pályán lépett a közönség elé, és értékes két pontokat gyűjtöttek be. A Nyíregyházi KC legénysége Tatabányát, míg a Kisvárdai SE lányai Szekszárdot verték meg kitűnő mérkőzésen. A nyíregyháziak győzelme után Rácz Sándor nemcsak a mostani sikernek örült, de a csapat játékát illetően biztatónak látta a jövőt is. — A bajnokság elején említettem, hogy ez a csapat még forrásban van. Talán most már kezd összeállni az egységes gárda, és én is érzem a csapatot. Tartottunk a Tatabányától, a legutóbbi három győzelmük óvatosságra intett bennünket. Viszont az tény, hogy várakozás alatti teljesítményt nyújtottak ellenünk szombat este. A csapatunk játékában kiemelném a védekezésünket, amiből ragyogóan oldották meg a fiúk a kontra támadásokat. A szélsőknek meg az volt a feladatuk, hogy a gyors ellentámadásokat eredményesen befejezzék. Éltek is a lehetőséggel, de a góljaikat a csapatmunkának köszönhették. Éppen azért a nyújtott produkcióból mindenki kivette a maga részét, igazi csapatmunka volt a tízgólos győzelem, amivel már régóta adósok voltunk a közönségnek és önmagunknak. — Mégis kiket emelnél ki a csapatból? — Mindenképpen kimagaslót nyújtott Szabó Gabi a kapuban, rögtön a találkozó elején elvette a kedvét a tatabányai lövőknek. Átlag feletti teljesítményt nyújtott még Szergyuk, Kun és Medve. De mint említettem, ezúttal mindenki dicséretet érdemel. — Uzejrovics jóformán csak védezett, a beállás poszton viszont Dengi nem volt eredményes. — Uzejrovics kitűnően szervezte a csapat védekezését. Az tény, hogy Dengi most már tartozik a gólokkal, reméljük, nem kell sokáig várni rá. — Milyen mérkőzések várnak még a csapatra? — Szombaton ismét hazai pályán játszunk, az eddig gyengélkedő Nagykanizsát látjuk vendégül, majd Komlóra utazunk. Hazai pályán a Pécs ellen búcsúzunk a közönségtől és a Permi SE-nél, idegenben fejezzük be az őszi szezont. A CSAPATMUNKA DIADALA — Győzelmünket elsősorban annak köszönhetjük, hogy kiváló csapatmunkát láthattunk ezen a mérkőzésen. Egy kitűnő védekezésből robbanásszerűen rohantuk le az ellenfelet. Ezt gólokban is mérni lehetett, hiszen gyorsindításból tíz találatot értek el a lányok — állapította meg a szekszárdi mérkőzés után Benyáts Balázs, a kisvárdaiak mestere. — Megleptük az ellenfelet, hogy a legjobbjukat, Mandszicsot emberfogással fogtuk, így az ő részleges kikapcsolása is segítette győzelmünket. — Korábban említetted, hogy egy pótalapozást csináltatsz a csapattal. Hogy álltok ezzel? — Már ezen a mérkőzésen is megmutatkozott, hogy erőnléti problémája nincs az együttesnek. Minden gond nélkül végig tudják hajtani a mérkőzést. Az viszont probléma, hogy kevesen vannak. Jelenleg mindössze nyolc játékossal számolhatok, ugyanis Ignatyenkó lesérült ezen az összecsapáson. Egyelőre nem tudom, hogy számíthatok-e rá a következő fordulóban és az EHF Kupa-meccsen. — A héten is sűrű program előtt álltok. — Holnap újabb bajnoki mérkőzést játszunk. Ezúttal Kiskunhalasra utazunk. Alig érkezünk haza, és máris megyünk Lengyelországba az EHF Kupa első mérkőzésére, ami szombaton 17 órától lesz. A gondomat tovább tetőzi, hogy ezen a meccsen még kevesebb játékosom lesz, mert Buglyó a nemzetközi kupára való nevezés után érkezett hozzánk. —full — Röplabda Jó kezdés..., jó hajrá Az elmúlt hét végén két mérkőzést is játszott a Nyíregyházi VSC NB I-es röplabdacsapata. Pénteken Magyar Kupa- mérkőzésen győztek, míg szombaton bajnoki találkozót játszottak, ahol a MAFC gárdája ellen voltak sikeresek. Ennek ellenére a nyíregyháziak nem pihennek, hétfőn délelőtt már a Bujtosi Szabadidő Csarnokban edzettek. A küzdőtéren tíz órakor, az edzés kezdetekor tizenöt fok volt a hőmérséklet. Az éjszakai szeles időjárás alaposan kihűtötte, ezért Balázs István egy átmozgató edzést tartott a röpiseknek, de előtte mindenkit figyelmeztetett, hogy öltözzön fel rendesen, nehogy megfázások nehezítsék a felkészülést. Az edző gyors eligazítást tartott, aztán a hétvégi meccsekről kérdeztük. — Pénteken az esti órákban kupameccset játszottatok. Hogyan sikerült? — A mérkőzés eredménye ELTE Hicomat—NY VSC 0-3 (7, 2, 1). Ez a találkozó a cserejátékosokkal teletűzdelt csapatomnak sem okozott gondot az amatőr, de nagyon lelkesen játszó pesti egyetemi együttes ellen. Ä szokott kezdőből csak Batai volt a pályán, rajta kívül Zsukov, Pampuch, Drotár, Horváth László és Horváth Géza játszott. A mieinknek ebben a felállásban sem jelenthetett gondot a biztos siker. —Le lehet vonni valamilyen következtetést a látottakból, ki az, aki bevetésre kész, hogy ott lehessen a kezdőben? — Az ellenfél nem képviselt olyan játékerőt, hogy ez megállapítható legyen. A legjobb tizenhatba kerültünk a győzelmünkkel. Ott már oda-vissza vágó következik, méghozzá a tavaly óta igencsak megerősödött Dunaferr együttese ellen. A két meccset december elején kell lejátszanunk, és igazi felmérőt jelenthet majd abban a tekintetben, hogy a rájátszásban mit várhatunk csapatunktól. — Térjünk át a szombat délelőtti találkozóra. Végülis sikerült elérni, amit célként megfogalmaztál, 3-1-es idegenbeli győzelem. Elégedett vagy utólag is? — Igen, ezt vártam. Arra azonban fel kell figyelni, hogy most már sokadszor, a meccs kitűnő rajtja után következik egy hullámvölgy. Úgy gondolom, az elejére nagyon koncentrálnak a mieink, talán túlzottan is, és ebből következik egy kiengedés. Mintha fejben hamar elfáradnának a pályán lévők. Ezt bizonyítja, hogy a második szettben nem csak egy játékos hibázott olyan alaphelyzetben, amit máskor simán megoldanak. így vezettek 9-6- ra a hazaiak, onnan még egyenlítettünk, de sajnos újabb hibák következtek. —Aztán újabb két sima szett jött. — Igen, ennek azért is örülök, mert látszott, az ellenfél felvillanyozódott, úgy gondolták, van itt mit keresni, de kiderült, azt már nem engedi meg a mi együttesünk. A két utolsó játszma papírforma szerint alakul. — Egyénileg hogyan értékeled a játékosokat? — A csapat előtt délután teszem majd ezt meg, de természetesen már elemeztem a statisztikát. Nagyon jó teljesítményt nyújtott Zajách Bandi. Különösen a támadások befejezésénél volt elemében. Érett, higgadt, nyugodt játékot mutatott. Ha kellett, ejtett vagy elütött a sánc mellett. Összesen 42 labdát kapott négyes leütő helyen, és szélről ebből harminckettőt jól oldott meg. Az eddigi meccseken sem nyújtott rossz teljesítményt, de Ká- posztásmegyeren a MAFC ellen kiemelkedőt teljesített. Batai végig egyenletes jó formát mutatott, Gebhardt továbbra is biztosan játszik előkészítő poszton. Korcza és Pál hibázott néhányszor, de ők is elfogadható átlagot hoztak. Ezen a meccsenZáűfor bizonytalanabb volt, mint korábban, a fiatalabb játékosaimnál ezzel még számolni kell. — Még egy kérdésem lenne. A feladat adott, ki kell küszöbölni a repülőrajtot követő hullámvölgyeket. Van már erre recept? — Igen, most az a fontos, hogy egyre tovább bírja a lendületes kezdés után a jó játékot a kialakult kezdő hatos. El kell érni, hogy legalább két szetten keresztül tartson a kezdeti jó játék, azt hiszem, akkor már nem lehetnek problémáink. A recept csakis a komolyan elvégzett edzésmunka lehet. Aztán minél több tétmeccset fogunk együtt játszani, azt hiszem, annál könnyebb lesz majd ezt elérni. R.Z. Súlyos, megalázó vereséget szenvedett a kisvárdai alakulat legutóbb, Tiszaújvárosban. A várdai küldöttség öt gólt vételezett, áldozatul esve a borsodi hengernek. A kudarc okai szerteágazóak, de nem újkeletűek. Három hete porszem került a gépezetbe, s a hullámvölgy tartósnak tűnik. Komáromi György edző mérhetetlenül csalódott tanítványaiban. — Az első félidőben egy vitatható büntetővel jutott vezetéshez a Tiszaújváros. De az sem lett volna meglepetés, ha mi húzunk el két góllal. Mindez azért nem következett be, mert a kapu előtti szituációknál későn ébredtek játékosaim, vagy ha felismerték a lehetőséget, lassan cselekedtek. A második felvonásban három szabálytalanság három újabb gólt eredményezett. Lemaradtunk a beívelt pontrúgásokról, és beteljesedett kudarcunk. Fokozatosan szétesett a csapat, miközben a hazaiaknak minden bejött. — Az utolsó három mérkőzésén mindössze egy pontot gyűjtött a Kisvárda. Mitől zuhant össze ily látványosan az eddig jól szereplő együttes? — Nem tudom... Illetve ez így nem igaz. Vannak okosok a csapaton belül, akik a három és fél éve bevált, megszokott játékstílusunkat megkísérlik felrúgni, el akarnak térni attól. Szombaton „puskával” felfegyverezve érkeztünk a mécsesre, miután a hazaiakról — kémeimen keresztül — összeszedtük a legfontosabb információkat. Az ismeretanyagot a játékosok előtt is feltártam. Minden hiába! A fiúk kimentek a pályára, s egyből elfelejtették a megbeszélteket, holott még a szünetben is tüzeltem, lelkesítettem őket. Homlokegyenest mást csináltak, mint amit kértem tőlük. Rettentően el voltam keseredve a találkozót követően. —Azt elhiszem. Van-e kiút a válságból? — A betyárbecsület is azt diktálja, hogy a hátralévő két összecsapásra összeszedje magát a társaság. A játékosok pénztárcája is megsínyli az eredménytelenséget. Talán ezen elgondolkoznak! A feljövőben lévő Mátészalka, vagy a jó erőkből álló Balmazújváros ellen minden tudásunkra szükség lesz! Az biztos, gyorsan kell lépni! — Mit ért gyors lépés alatt? —Sajnos, nem sokat tehetek. A három ifistával nem fenyegethetem azokat a kulcsembereket, akik nem teljesítenek. Az az igazság, kevesen vagyunk. A csapat törzsét nem cserélhetem ki, és gólt sem rúghatok helyettük! Koncz Tibor Diáksport: birkózás Négy aranyérem Debrecenből Mostanság nemigen lehetett hallani Bökönyről — arról a kis megyeszéli szabolcsi községről, ahol a megye birkózó sportjában történelmet írtak. Biztosan sokan emlékeznek még a nyáron Budapesten megrendezésre került serdülő birkózó világbajnokságra, melyen a bökönyieknek Pistár Róbert révén Vb ezüstérem született. Ezután természetesen jöhetett a jól megérdemelt nyári pihenő, amely alatt a bökönyi birkózó palánták ismételten feltöltődhettek „energiával”, és ezt követően újult erővel kezdhettek a birkózóidénynek. Radócz János tanítványai — a mesterük irányítása mellett— augusztus közepén kezdték el az edzéseket. Sajnos a felkészülés kezdetén becsúszott egy kis „hiba”, úgyanis a bökönyiek világbajnoki ezüstérmese, Pistár Robi sérülést szenvedett, ami az ifjú „titánt” egy hónapra birkózószőnyegen kívülre helyezte. így ő a szakgyakorlatokkal teletűzdelt alapozásból csak a futást és a súlyzózást tudta elvégezni, hiszen a sérült lengőbordája csak erre „adott engedélyt”. Robinak a felkészülési terve, ezzel egy kicsit felborult — de mint az edzője, Radócz János megfogalmazta — még mindig jobb volt ez így, mintha már a válogató versenyek alkalmával sérült volna meg Robi. A többiek viszont az alapozás minden részéből kivették a részüket, hiszen a napi két edzésen nemcsak futottak és súlyzóztak, hanem a speciális birkózó gyakorlatokat is végigcsinálták —nem is akárhogy, hiszen a két fogásnemből a hét végén a szabadfogásúak mérhették fel jelenlegi állapotukat a debreceni diák „B” korcsoportos meghívásos birkózóverseny alkalmából. A viadalra hét birkózóegyesület, mintegy hatvan versenyzőjét hívták meg a debreceni szervezők — köztük a Bököny DSE „csemetéit”. E verseny is azt bizonyította a szabolcsiak számára, hogy jó úton haladnak a felkészülés során, hiszen négy aranyéremmel, két ezüsttel és három bronzmedállal térhettek haza. A 30 kilógramos súlycsoport külön érdekesége volt, hogy a bökönyiek „kibérelték” a dobógot, ugyanis a szabolcsi birkózók állhatták fel rá. Eredmények: 30 kg-ban: 1. Lovas János, 2. Kiss Csaba, 3. Bucsku István, 37 kg-ban: 1. Szálka Szabolcs, 41 kg-ban: 1. Varga József, 50 kg-ban: 1. Máté Csaba, 45 kg- ban: 2. Tóth Zsolt, 33 kg-ban: 3. Barak Sándor, 41 kg-ban: 3. Horváth Attila. A szabolcsiakra a hét végén újabb megmérettetés vár, ugyanis mind a két fogásnemben Diósgyőrben rendezik a diák csapatbajnokság területi döntőjét. Ezen a viadalon a papírforma szerint a bökönyieknek van a legnagyobb esélyük a továbbjutást jelentő 1-2. hely megszerzésére, amely az országos döntőbe vezető útat jelentené. Remélhetőleg ezt be is bizonyítják birkózó palántáink, s egy újabb sportágban üdvözölhetünk szabolcsi résztvevőt az országos döntők során.-batKözgyűlésre készülődvén Az egykoron magyar sikersportágként elkönyvelt röplabda az útkeresés nehéz időszakát éli át, új vezérkarra vár a gondok megoldása. Az országos bajnokság csatározásai folyamatosan zajlanak, köszönhetően a lelkes klubvezetőknek. A nemzetközi sorozatban (Interliga) sikeresen szerepelnek a magyar együttesek. A „sportág hónapjának” ígérkezik december, hiszen a legjobb magyar csapatok európai kupamérkőzéseket játszanak, és a sportág vezérkara is ekkor formálódik újjá. — December 18-án, hétfőn 11 órakor — várhatóan a Hotel Stadionban — tartjuk meg a Magyar Röplabda Szövetség közgyűlését — tájékoztatta Mondi József, a sportágat jelenleg irányító ügyvezető testület elnöke az MTI munkatársát. — Két bizottságot is felállítottunk. Az egyiket a fórum megszervezésére, a másikat az egyes vezetői funkciókat betöltő személyek jelölésére. — Ezek szerint nem írnak ki pályázatot a vezetői posztokra? — Azt szeretnénk, ha a közgyűlés tagjai tennének személyi javaslatokat. A közgyűlés választja meg az elnökséget, amely a tervek szerint 11-15 tagú lenne. Mi azt indítványozzuk, hogy a jövendőbeli ügyvezető elnök a főtitkári feladatokat is lássa el. Úgy nagyobb felelőséggel, ugyanakkor jelentősebb hatáskörrel irányíthatná a sportág honi életét. —Milyen elvégzendő feladat vár még a közgyűlésre? — Ki kell jelölni a női válogatott szakmai vezetőjét, dönteni a válogatott csapatok jövőjéről. December 31-éig ugyanis el kell küldeni a nevezéseket az 1997-es Eb-selejtezőkre. Itt vetődik fel egy másik kérdés. Nagyon fontos lenne, ha tőkeerős támogatókra találnánk, Eb-előselejtező tornát szeretnénk rendezni. Egy ilyen sorozat megoldaná a válogatottak gondjait, tovább ko- vácsolódhatnának az együtteseink. Örömteli hírrel is szolgálhatok: az utánpótlás legjobbjai zavartalanul készülhetnek. Azért, hogy a lányok jövőre Spanyolországban, a fiúk pedig Portugáliában jól szerepelhessenek az Eb-selejtezőkön — fejezte be nyilatkozatát Mondi József.
