Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-07 / 261. szám

Labdarúgás

1995. november 7., kedd

1

UJ KELET

Ez az

Elég volt az „alapgáz” is A legjobban a hidegtől féltek

Ezt a házi feladatot illett dadogás nélkül felmondani és ez sikerült is — summázhatunk a Hódmezővásárhely—Nyíregyházi FC (1-5) után. A Németh- vezérelte szabolcsiak nem voltak egy súlycsoportban a hazaiakkal, és bár a csongrádi tudósító — talán az öt nyíregyházi gól hatására? — elnézett egyet s mást (a „kifelejtett” Kiss György is pályára lépett, Kovács „40 m-es” gólja 20-ról esett...), az eredményt nem, mert az bizony 5-1 ide. Mégis...

— Elégedetlen vagyok! — értékelt Tóth János klubigazgató. Méghozzá azért, mert — hasonlóan a Kaba elleni meccshez — rengeteg helyzetet rontottunk el. Az eredménnyel így is „kiegyezek”, és a mádodik félidei produkciókkal is. Az első játékrészben mutatottal már nem annyira, ennek nagyrészt a külső körülmények az okai.

— Bizonyára az időjárásra gondol.

— Igen. Először is, leesett a hó, vékony hóréteg borította a pályát, ráadásul és borzalmas erősségű, metsző hosszirányú szél fújt keresztül a játéktéren. Az első 45 percben széllel szemben fociztunk. Ehhez nehezen alkalmazkodott a társaság, ez kifogásolható. A jövőben azt várom a fiúktól, hogy a váratlan viszonyokhoz jobban tudjanak alkalmazkodni. Az is idézett elő hibákat, hogy eleinte túlságosan is a gólokra játszottunk, így idő előtti megoldások születtek: pontatlan passzok, lesre futások.

— A félidei 1-0 viszonylag sovány eredménynek tűnt.

— Valóban, de a játék képe alapján nem volt ok arra, hogy esetleg az egyenlítéstől tartsunk. Szünet után egyetlenegy ziccere volt csak a Hódmezővásárhelynek, amit be is rúgott, egyébként igen egyoldalú volt a játék. A félidőben arra feketettem nagy hangsúlyt, hogy tartsuk meg a labdát, és ebben valóban lényeges javulás történt. Ekkor már a szél is segített nekünk, de...Bizony a helyzetkihasználás ismét gyenge volt.

— Egyértelmű, hogy az NYFC „alapgázzal” is jobb a Hódmezővásárhelynél. Ez megmutatkozott a végeredményben, de mutatott-e valami pluszt a játékban a társaság?

— Nem. Az időjárás annyira leszűkítette a motiválási lehetőségeket, hogy ez nem válhatott valóra. Apróság, de számít: a héten ugyan hűvösebb időben edzettünk, azonban Hódmezővásárhelyen 0 fokban, metsző szélben kellett megfelelnünk. Akadoztunk is kissé. Ami viszont tetszett, ilyen helyzetben egy emberre nem mondhattam azt, hogy nem hajtott. Nagyon örültem Bagoly és Kovács remek felfogásának és kitűnő játékának. Németh három gólt rúgott és szemfüles volt, míg Domokosnak még jobban rá kell érezni az összjátékra. Kellemetlen, hogy Csehi sárga lapot kapott,

ez neki a harmadik, így ő nem szerepelhet Salgótarjánban.

— Az ősszel először őrizte Körmös az NYFC hálóját. Minek köszönhető a változtatás?

— Úgy ítéltem meg, hogy Fékét most pihentetnem kell, és ezen a „nyugisabb” meccsen lehetőséget adhatok a műtét után álló Körmösnek. Miklós a gólról nem tehetett, ezentúl volt egy rossz kifutása és 3-4 jó hárítása. Ez az összecsapás nem tette igazán próbára.

— A tabellára tekintve egy érdekesség fedezhetőfel, nevezetesen az, hogy az NYFC rúgta — holtversenyben — a legtöbb gólt.

— Nagyképűség nélkül mondhatom, hogy — miután Sényőn megnéztük a csongrádiakat — lehetett egy nagyobb különbségű sikert is várni. Az eddigi 13 meccsünket sorra véve, a 13-ból haton arattunk nagyarányú — 3-4-5-7 gólos — győzelmet. Azonban négyszer vereséget szenvedtünk, tehát a rapszódia jellemzi a teljesítményünket, ennek tavasszal már nem szabad jelentkeznie.

— Egy „eltalált” őszi hajrá —két forduló van még hátra— mennyire „kozmetikázhatná" még az őszi helyzést?

— Ha a hátralévő két találkozón hat, vagy akár négy pontot szerzünk, igen érdekes tavaszunk lesz, amikor is nyolcszor fogunk itthon játszani. Most, ősszel azt kell elérnünk, hogy ne szakadjunk le a közvetlen élmezőnytől.

Csiky Nándor

Megyei II. osztály

Erimpex csoport Kárpát-Hús csoport

1. Nyírmeggyest

11

1

—

34-6

34

1. Gávavencsellől210

1

1

37-4

31

2. Túrricse

12

10

—

2

40-8

30

2. Kállósemjén

12

9

—

3

24-13

27

3. Jánkmajtis

12

8

1

3

28-9

25

3. Kárpát-Hús V. 12

8

2

2

28-10

26

4. Nyírlugos

12

6

3

3

38-21

21

4. Kálmánháza

12

7

2

3

27-25

23

5. Vaja

12

6

2

4

25-26

20

5. Nyíribrony

12

6

4

2

23-15

22

ő. Tiszamenti SE 12

5

1

6

22-27

16

6. Ajak

12

6

—

6

18-17

18

7. Nagyecsed

12

4

3

5

14-19

15

7. Tuzsér

12

5

2

5

20-21

17

8. Balkány

12

5

—7

21-28

15

8. Komoró

12

4

4

4

18-21

16

9. Encsencs

12

4

2

6

19-29

14

9. Napkor

12

4

1

7

18-23

13

10. Nyírbéltek

12

4

1

7

13-25

13

10. Nyírtura

12

4

1

7

18-25

13

11. Nyírvasvári

12

4

1

7

12-24

13

11. Kótaj

12

3

3

6

16-30

12

12. Tarpa

12

3

1

8

15-28

10

12. Anarcs

12

2

3

7

10-18

9

13. Olcsva

12

2

3

7

7-21

9

13. Dombrád

12

2

1

9

15-29

7

14. Hodász

12

2

1

9

11-38

7

14. Kemecse

12

1

2

9

7-28

5

Nézőtéri rendbontások

Az Angol Labdarúgó Szövetség (FA) különbizottságot állított fel a Birmingham—Mill- wall bajnoki találkozó során, majd azt követően kialakult botrányos jelenetek tisztázására.

A két klub egymásra mutogat, úgy vélik, a másik volt a hibás a sportpályára és annak környékére nem illő rendzavarások kialakulásában. A birminghami St. Andrews-stadi- onban állítólag a vendégszurkolók kezdték el a provokálást azzal, hogy köpködtek, pénzérméket és golflabdákat dobáltak be a gyepre. Mindezt Karren Brady, a Birmingham igazgatója állította. Tény, a mérkőzés vége felé már mindenféle fadarabokat hajigáltak, és rakétákat is lövöldöztek a drukkerek.

A hármas sípszót követően a stadionon kívül folytatódtak az összetűzések, amelyek lecsen- desítésében a rendőrség is részt

vállalt. Mick McCarthy, a Mill- wall vezetőedzője viszont úgy hiszi: a bajok akkor kezdődtek, amikor a cserére jelentkező, a partvonal mellett melegítő Dave Savage-t egy birminghami néző kiadósán megütötte. Steve Double, az FA szóvivője azt mondta: mindent alaposan kivizsgálnak.

— Ha lehet, a Millwall szurkolóit egy életre tiltsák el a birminghami stadion látogatásától — javasolta Karren Brady.

Tiszavasvári együttese vasárnap zimankós körülmények között csatázott a III. kerületiekkel. A játékteret hóréteg borította, a meccs alatt a pályán keresztbe erős szél fújt, csúszkáltak és fagyoskodtak is a focisták rendesen. A vendégek közül az egyik csatárnak úgy elgémberedett a keze, hogy kijött a partvonalra segítséget kérni a cipőfüzéshez. No de mit tehet a magyar futballista, novemberben is focizni kell, ha le akárják bonyolítani a bajnoki meccseket. A mérkőzés után szokatlanul feldúlt volt az amúgy mindig nyugodt hazai mester. Hétfőn kérdeztük a vasárnapi történésekről Szikszói Lajost.

—Gondolom, mára már nyu- godtabb, nem szokta mutatni érzelmeit. Most ennyire mérges volt?

— A meccs után is mondtam, az bosszantott, hogy ennyi gólszerzési lehetőséget elpuskáz-' tunk.

•— A találkozó legszokatlanabb jelenete akkor játszódott, amikor elhatározta a cserét. Lenién nem volt mez, s így nem tudott bemenni játszani.

— A váratlanul jött rossz idő nagyon megzavarta a játékosokat. A meccs előtt Lente azzal volt elfoglalva, minél több rétegben felöltözzön, hogy ne fázzon. A melegítőfelsők, puKi hitte volna...? A hó alól, majdhogynem pontot „kapart” elő a sényői legénység. Habár a nagyravágyó terveket dajkáló, a bajnokságot vezető Kecskeméti TE győzött (2-0), a játékosok aligha fognak eldicsekedni tettükkel. Nem, mert otthon pályára lépve is lopva az óramutatót lesték. A mérkőzés utolsó félórája a vendégeké volt, akik körbelövöldözték a KTE kapuját. Mily furcsa is kimondani: a pontszerzés „szele” meglegyintette Jávor Pál együttesét.

— Kétségkívül benne volt a mérkőzésben a pontszerzés esélye — fejtegette hétfőn reggel a mester. — A kilencven percet megtekintő Stadler József, Sándor István, és a helybeli vezetők egyöntetűen tetszésüket fejezték ki a csapat játéka láttán. Nekem már nem tetszett annyira a meccs. Hogy miért? Mert kikaptunk!

— Ahhoz képest, hogy sokan a nagy veréstől féltették a Sényőt, a Stadler-különítmény dicsérete nem kis dolog?

— Előre megmondtam: nem fognak „átgyalogolni” rajtunk. Sajnos kezdetben nyusziként viselkedtünk, a két csatár csak ténfergett, míg a középpályások hamar elvesztették a labdát. Mindenki azt próbálta megvalóverek sorozatából pont a meze maradt ki, és ezt csak a cserekor vette észre. Ráadásul Szabó a szünetben magára húzta az öltözőben a pádon árválkodó mezt.

— Mintha féltek volna pályára lépni a játékosai?

— Nem hiszem. Ha féltek is, a hidegtől féltek a legjobban, a pályán lévők közül is többen panaszkodtak, hogy a lábszáruk elzsibbad.

— Az első félidő nagy részében, és a második félidőben végig mezőnyfölényben játszottak. Többször eldönthették volna a meccs sorsát, így például Bohács a kiegyenlítő gól után, vagy Veres is. Mégis csak egy pontot sikerült szerezni.

—Ez így igaz, bár szerintem majdnem végig mezőnyfölényben játszottunk, kivéve a második félidő utolsó perceit. Négy-öt olyan biztos gólhelyzetet puskáztunk el, amit alacsonyabb osztályban is illik értékesíteni. Aztán a második félidőben rengeteg támadásunkat törtünk derékba a végkifejlet előtti mozzanatoknál. A játékunkban az is hiba volt, hogy főként bal oldalon indultak a támadások, Veres és Bohács révén. A másik oldalon Horváth Miki dolga lett volna a védők mögé kerülni, de ez nem sikerült. Ő azt mondja, kevés labdát kapott, de én erre azt

lósítani, amit nem tud. Esernyőcsel, kötény osztogatás — ahelyett, hogy leegyszerűsítettük volna a játékot. Ezt nem nézhettem tétlenül, szokásommal ellentétben a pálya szélére mentem, onnan „orgonáltam” a fiúknak, mit és hogyan csináljanak. Közben a KTE semmi különlegeset nem mutatott, jobbára hátulról előrevagdosták a labdát. A szünetben felfordulást rendeztem, észhez kellett térítenem játékosaimat. És a második félidőben beindult a csapat. Használtak a cserék, feljöttek a középpályások, helyzetekig, kapufáig jutottunk.

— Honnan vette az erőt a társaság ahhoz, hogy átvegye a kezdeményezést?

— A válasz egyszerű: volt hozzá kondíció. Szétfutottuk az ellenfelet, ekkor már szépen futballoztunk, egyértelműen a mi szándékunk érvényesült.

—A havas, síkos talaj menynyire kedvezett a Jávor Pál által eltervezett taktikának?

— Érdekes kérdés. Tizenegy órakor kimentünk a stadionba, feltérképezni mi is vár ránk. Délelőtt még tíz centis hó takarta a pályát, egy órakor ennek már nyoma sem volt, pedig a köztes időben is havazott. Véleményem szerint pétisót

válaszoltam, hogy keveset volt egyedül, a másik oldalt köny- nyebb volt megjátszani.

— A cserékre miért szánta el magát?

— Bohácsnál pontatlanságokat, kisebb könnyelműséget tapasztaltam, emiatt döntöttem úgy, hogy menjen be Lente, aki el is döntheti jó támadás-befejezéssel a meccset, mivel az meghiúsult, Kurilco jött. Fecs- ku cseréjével elsősorban az volt a célom, hogy három támadó legyen a pályán, így egy középpályást le kellett hoznom. Egyébként már fáradni is látszott.

— Utólag hogyan összegezné a történéseket?

— Egy tény, a III. Kerület nem rossz csapat, és a nehéz talaj általában a védekező csapatnak kedvez. Ennek ellenére egy jó lehetőséget szalasztottunk el, hogy biztosítsuk a helyünket az élbolyban. Az első hét helyezett a táblázaton megint összetorlódott. A hatodik hely elérése nincs veszélyben, de úgy gondolom, ennél többre vagyunk képesek. Az viszont pozitívum, hogy kilenc mécsesén keresztül őriztük veretlenségünket. A salgótarjáni és hatvani döntetlenek után nem bosszankodtam ennyire, most könnyebben megszerezhettük volna a pontokat.

Révay

szórtak le és ez megtette a hatását. Csúszott a játéktér, nekünk legalább annyira, mint a hazaiaknak. Akkor haltunk volna meg, ha elfogy az erő. De ettől nem tartottam. Az első gólt kifejezetten a körülmények számlájára írom, hisz Kovács doktor nadrágféken közlekedve, szánkózva nyúlt a labdához, egy „eltört” lövésbe beleérve. Ha száraz viszonyok lettek volna, esélye sincs a gólszerzésre.

— Olybá tűnik, a szezon végére elkapta a ritmust a Sényő. Nem sajnálja, hogy még két forduló, s lezáródik a bajnokság első szakasza?

— Nem, ugyanis egyre hidegebb van! Félre a tréfával, remélem a hét végén le tudjuk győzni az Egert. A hevesiektől bármi kitelik, nagyon veszélyes ellenfélnek tartom őket. Az utolsó mérkőzésünk újra Kecskeméten lesz, és most hivatkozhatnék arra, hogy a KTE-vezér- kar szerint a KSC nem jelenthet nekünk akadályt. Azzal biztattak: a mostani teljesítményünkkel húsz perc után lerendezzük a meccset. Mit tehetnék ehhez hozzá? Hiszem, ha látom...!

Koncz Tibor

Nadrágfék ellen nincs ellenszer