Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-06 / 260. szám
2 1995. november 6., hétfő Belföld-külföld UJ KELET Liberális Internacionálé „A kisebbségeknek — legyenek azok társadalmi, gazdasági, nyelvi, etnikai vagy vallási kisebbségek — sajátos problémáik megoldása érdekében szükségük van a kollektív jogokra és a pozitív diszkriminációra” — ezt nyilvánította ki a Liberális Internacionálé Végrehajtó Bizottsága, amely a hét végén a horvát tengerparton ülésezett. Az ülésen — az eddigi megfigyelői státust megszüntetve — teljes jogú taggá minősítették át a szlovák parlament hárompárti Magyar Koalíciójához tartozó liberális Magyar Polgári Pártot. Ily módon először fordult elő, hogy egy országot egyedül valamely nemzeti kisebbség pártja képviseli egy tekintélyes nemzetközi szervezetben. A végrehajtó bizottság ülésén a Fidesz-Magyar Polgári Pártot Orbán Viktor elnök, a Szabad Demokraták Szövetségét Eörsi Mátyás, az Országgyűlés külügyi bizottságának elnöke képviselte. Leszállt a Columbia Tizenhat napos repülőprogram teljesítése után vasárnap leszállt a Kennedy űrközpontban a Columbia űrrepülőgép. Az amerikai űrkutatási hivatal illetékesei korábban attól tartottak, hogy az űrrepülőgép csak hétfőn vagy kedden térhet vissza a Földre a Florida feletti hidegfront, az alacsony felhőzet és a heves széllökések miatt. A Columbián Ken Bowersox paracsnokkal együtt 7 űrhajós végzett kísérleteket, egyebek között proteinkristályokkal, burgonyapalántákkal és fluidokkal. Csernomirgyin az utódjelölt Ha Oroszországban Jelcin államfő lelép a politikai színtérről, a jelenlegi miniszterelnök, Viktor Csernomirgyin lesz az utódja — nyilatkozta a Le Point című francia hetilap legfrisebb számában a neves történész, Michel Heller, Ke- let-Európa-szakértő. Heller ezt a véleményt két tényezővel, Csernomirgyin személyes adottságaival, illetve a versenytársak gyengeségével magyarázta. A történész emlékeztetett arra, hogy Csernomirgyin ellenőrzi Oroszország legfőbb gazdasági forrását, a gázipart (ő volt e tárca minisztere, s még kormányfőként is megmaradt „legfőbb döntéshozónak”), ráadásul az idő előrehaladtával bebizonyította, hogy a politikát is elsajátította. Fogytán az erő Kisvállalkozó ismerősömmel beszélgettem a minap. Ót még — bár nem koros ember — nevezték kisiparosnak, sőt, maszeknak is. Soha nem volt a nagy kaszálás híve, bár lett volna rá módja. Műhelye kicsi, talán három alkalmazottja van, s bár nem a legkisebb szakmát műveli, nemcsak tisztaság van nála, a szerszámok is mindig a helyükön vannak, sőt, azt is elvárja magától és alkalmazottjaitól, hogy a munkafolyamatnak megfelelően helyezzék el maguk köré a munkaeszközöket. Mindig optimista volt, örök pozitív kisugárzó, a mai panaszos időkben sokan meg is mosolyogták ezért. Most mintha ő is megkeseredett volna egy kicsit. —Nem látom a jövőt — panaszolja. — Azt tudom: nehéz helyzetben van az ország, csak azt nem értem, hogy a fekete- meg a szürkegazdaság „megfogása" ürügyén miért megint a becsületesen dolgozó, adózó, tb-ző, szponzoráló, mindenféle sápot tisztességgel megfizető kisvállalkozók zsebében nyúlkálnak az ország vezetői. Pedig vélhetően ezek a vezetők is tudják, merre lehetne megtalálni a nagy feketéket, de hát, egyszerűbb a kicsiken meg az alkalmazottakon megfogni a pénzt. — Tudod, ma is egy kisebb lakótelepen élek, s azok a kisiparosok nem költöztek el onnan, akiket vagy a vállalkozó szellem, vagy a munkanélküliség késztetett arra, hogy a maguk erejéből próbálkozzanak. Már az is jó hír, hogy még mindig megvagyunk. Este hét órakor szoktam hazaérni. Nem a kocsmából, hanem innen, a műhelyből. Ahogy megfigyeltem, ilyenkor ér haza a háztartásigép-szerelő a szomszéd lépcsőházból, a kisboltos a földszintről, az asztalos a harmadikról, a lakatos, akié a szomszéd garázs. Ók sem a kaszinóból jönnek munkaruhában. Egyik egy öreg Ladával jár, a másiknak már nyugati furgonja van, lehet vagy tízéves, ezért már sokan irigylik. S amikor kimásznak otthon a zuhany alól, még keresni kell a könyvelőt, az anyagbeszerzőt, el kell olvasni az újságot, hiszen nekünk megadatnak a mindennapi jogszabályok, amiket ha nem ismerünk, könnyen megbukhatunk. Meg tudod mondani, hogy miért irigyelnek minket azok, akik nemcsak a délután, de gyakran a napot is a kocsmában meg a tévé előtt töltik? S meg tudod azt magyarázni, miért kezdik megint egyre hangosabban mondani az egyenlősdit? Mi a kocsmába járókra is dolgozunk, de több erőnk már nincs. A kérdésre nem tudtam igazi választ adni. Talán nekem is, mint sok mindenkinek, fogytán az erőm. (Kézy) Meggyilkolták Jichak Rabint A merénylet Az életút Jichak Rabin izraeli miniszterelnököt szombat este meggyilkolta egy zsidó szélsőséges.' A tel-avivi Izrael királyainak terén, ahol a kormányzó Munkapárt szervezésében több tízezres tömeg részvételével tüntetést tartottak a békefolyamat megtámogatására, a támadó ötméteres távolságról adta le a lövéseket akkor, amikor Rabin távozóban volt a térről. A nyomban kórházba szállított miniszterelnök sérüléseibe belehalt. Mint a jeruzsálemi rádiójelentette, Rabin egyik biztosító tisztjét is eltalálta két golyó, az ő állapota súlyos. A merénylőt, Jigal Amir 28 éves herclijai lakost a hatóságok a helyszínen elfogták. Az izraeli tv jelentése szerint egy szélsőséges zsidó szervezet vállalta magára a gyilkosságot. Egy névtelen telefonáló Jigal Amir, a merénylő vasárnap azt vallotta kihallgatói előtt: tettében ama vallási parancsolat vezérelte, amely szerint „megengedhető bárki olyannak a megölése, aki izraeli földeket idegen kézre ad”. A tettesről — a tel-avivi Bar-Ilan egyetem hallgatójáról —, közeli Az izraeli tv késő szombat esti jelentése szerint a gázai palesztin autonóm körzetben örömünnep tört ki Jichak Rabin izraeli kormányfő halálhírére. Az autonómia jegyében hatalmat gyakorló Palesztin Hatóság felszólította a lakosságot, egy ez idáig ismeretlen csoport, a „Bosszúálló Zsidó Szervezet” nevében jelentkezett a tv-nél akkor, amikor még nem lehetett tudni, hogy a merénylet halálos kimenetelű, és azt mondta: „ez egyszer nem sikerült megölnünk, de legközelebb megtesszük”. Az izraeli politikai élet szereplői, közöttük a jobboldali ellenzék vezetői — így Jichak Samir volt izraeli miniszterelnök és Benjamin Netanjahu, a Likud jelenlegi vezére — egymás után nyilatkoztak, hogy elítéljék a gyilkosságot. Úgyszólván folyamatosan érkeznek a részvéttáviratok Jeruzsálembe, az elnöki rezidenciára. A jordániai látogatáson tartózkodó Kovács László magyar külügyminiszter is részvéttáviratot intézett az izraeli kormányhoz, illetve Izrael elnökéhez. ismerősei úgy tudják, hogy közel állt a hajthatatlanul arabellenes Kach mozgalom egyik szélsőjobboldali csoportjához, az Ejalhoz. Az izraeli rádió azt is közölte róla, hogy korábban egy illegális telepes mozgalomban is részt vett a Jordán-folyó nyugati partján. hogy az ünneplést azonnal szüntesse be. Az izraeli hatóságok a két palesztin körzetre zárlatot rendeltek el, a Gáza- övezetből és Ciszjordániából vasárnap hajnaltól palesztinok nem tehetik be a lábukat a zsidó állam területére. Az izraeli miniszterelnök, Jichak Rabin halálával megkérdőjeleződött a közel-keleti békefolyamat; végül is Rabin volt az, aki országát lépésről lépésre a palesztinokkal való megbékélés útjára vezette — írta portréanyagában az AFP és a dpa. Rabin 1922. március elsején született Jeruzsálemben, a zsidó állam létrejöttéért küzdő földalatti szervezet, a Palmach tagjainak sorába tartozott. 1964-ben a tapasztalt stratéga vezérkari főnök lett; 1967-ben, a hatnapos háborúban fényesen bizonyított. Miután kivált az- izraeli hadseregből, Rabin nagykövetként Washingtonban szolgált 1968-tól. 1974- ben Golda Meirt követte a kormányfői székben a szociáldemokrata Munkapárt politikusa, ő lett Izrael első miniszterelnöke, aki az ország területén született. 1977-ig maradt kormányfő, majd ezt követően többször miniszteri posztot vállalt a jobboldali Likud tömbbel alkotott koalíciós kormányokban. 1992-ben vette át ismét az izraeli kormány vezetését. Megfontolt beszédmódjával, takarékos mosolyaival Rabin befelé fordulónak, már-már félénknek tűnt. „Jichak olyan személyiség, aki nem mutatja ki érzelmeit” — mondta egyszer felesége, Lea. A Jordániával kötött békeszerződés para- fálása 1994. október 17-én Ammanban kivétel volt: soha korábban nem látták Rabint ennyire boldognak és felszabadultnak. Munkatársai ugyanakkor a javíthatatlan dohányos, Rabin dühkitöréseit is kénytelenek voltak időnként elviselni. A béke felé vezető lépések ellenére az egykori „héja” vezérkari főnökből nem máról holnapra vált „galamb”. Az 1987 decemberében kezdődött palesztin felkelést, az intifádát erővel akarta leverni. Rabin azonban csakhamar beismerte, hogy a konfliktusnak a megszállt területeken nem lehet katonai megoldása. 1993 szeptemberében átugrotta saját árnyékát: kezet fogott Arafattal, Washingtonban aláírta az elvi megállapodást a palesztin autonómiáról. Egy évvel később Nobel-békedíjban részesült. Rabin számára országa biztonsága mindennél előbbre való volt. Külügyminiszterével és riválisával, Simon Peresszel ellentétben nem egy nyitott határokkal bíró Közel-Keletről álmodott, ahol a gyűlölet a múlté. Keményen kitartott azon formula mellett, hogy „nincs béke biztonság nélkül”. A hatnapos háború hőse nem szerette a hosz- szú diskurzusokat. Megvetése különösen azokat sújtotta, akik a radikális palesztin szervezetek, a Harnász és Dzsihad elleni harcában keresztezték útját. Az izraeli lakosság körében Rabin, a közvélemény-kutatások szerint, erős támogatást élvezett. „Rabin népszerűségének titka igen egyszerű: Izraelnek először van olyan miniszterelnöke, aki inkább a jövő, nem pedig a múlt felé fordul” — írta tavaly az angol nyelvű Jerusalem Report. A temetés A merénylő Zárlat a területen F elfüggesztették a kivonulást Jichak Rabin miniszterelnök meggyilkolása miatt az izraeli hadsereg vasárnap felfüggesztette kivonulását Ciszjordániából —közölték Jeruzsálemben vasárnap hajnalban katonai források. Az AFP jelentésében emlékeztet arra, hogy a szombaton meggyilkolt Jichak Rabin és Jasszer Arafat PFSZ- vezető szeptember 28-án aláírt palesztin autonómia-megállapodása értelmében Izraelnek az év végéig hat ciszjordániai palesztin városból kellene kivonulnia. A vártnál magasabb béremelés Tájékoztató a kormányülésről Az eredetileg engedélyezett 15 százalékkal szemben 21 százalékos béremelésre nyílik lehetőség azoknál a többségi állami tulajdonban lévő gazdasági társaságoknál, amelyek jelentős nyereséget értek el s a tervezettnél lényegesen hatékonyabban gazdálkodtak. Ezzel a többlet béremelési lehetőséggel azonban csak azok a cégek élhetnek, amelyek nem áremelésből javították eredményeiket. Erről döntött a kormány vasárnapi ülésén. Kiss Elemér államtitkár a kormányülést követő tájékoztatón elmondta, hogy várhatóan vi-. szonylag szűk körben vehetik igénybe a cégek ezt a többlet béremelési lehetőséget. A döntést — mely vállalat tartozhat ebbe a körbe — a tulajdonosi jogokat gyakorló miniszter hozza meg. Jóváhagyta a kabinet a kormány ár—bér-meg- állapodási javaslatát. Felhatalmazták az előterjesztőket, a pénzügyi, illetve a munkaügyi minisztert, hogy a javaslatot hétfőn juttassák el az ET-part- nereknek. Hétfő délután helyezik örök nyugalomra a szombat este Tel- Avivban meggyilkolt Jichak Rabin izraeli kormányfőt — jelentette be szombat éjjel Simon Peresz, aki ügyvezetői minőségben vezeti az izraeli kormányt. A bejelentés a kormány rendkívüli ülésén hangzott el, amelyen a kabinet országos gyászt rendelt el. Noha a zsidó vallási előírások szerint a temetésnek a halál másnapján kell megtörténnie, a szertartást hétfőre tűzték ki, hogy lehetővé tegyék a külföldi vendégek számára a megjelenést. Bili Clinton amerikai elnök és Husszein jordániai király máris tudatta, hogy ott kíván lenni Rabin búcsúztatásán. Több gáz vagy onper (Folytatás az 1. oldalról) A hét megye képviselői egyetértettek a Szabolcs-Szat- már-Bereg megye önkormányzatai által az APV Rt. és a Tigáz Rt. ellen indított megállapítási per folytatásával, és megvizsgálják annak lehetőségét, hogyan lehetne ahhoz jogilag csatlakozni. Az egységes fellépés és az információáramlás biztosítására héttagú egyeztető bizottság megalakításáról döntöttünk, mely vezetésére dr. Zilahi Józsefet, a Szabolcs-Szatmár- Bereg Megyei Önkormányzat Közgyűlésének elnökét kértük fel, és megbíztuk a privatizációt értékelő kormányzati bizottságban a hét megye településeinek képviseletével. A részvényesek — akik a meghirdetett elsőkörű privatizációban tulajdonosok is — a privatizációt csak akkor fogadják el, ha az abból befolyt összeget megosztják— a vagyonhányad arányában — az APV Rt. és az érintett önkormányzatok között. A térségek képviselői kinyi- latkozzák, hogy a Tigáz Rt.-ből járó vagyoni hányadaikra igényt tartanak, annak önkormányzatok közötti megosztási módjáról testületi határozattal rendelkeznek. A saját tiszta gázközművagyonú önkormányzatok kérik annak írásos biztosítékát, hogy a privatizáció során gázvagyonukat is hasonló feltételekkel értékesítsék. A tanácskozás résztvevői elhatározták, hogy egyeztető bizottságukon keresztül folyamatos, rendszeres munkakapcsolatot tartanak a problémák mielőbbi megnyugtató rendezése érdekében. KvZ
