Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-30 / 281. szám

4 1995. november 30., csütörtök Máriapócs UJ KELET Évforduló Jeles évfordulót ünnepel holnap Máriapócs. Két évvel ezelőtt, december 1-jén avat­ták várossá. Bár, ha vissza­tekintünk a történelemben, akkor a településnek koráb­ban már volt városi rangja. Palóczy Lajosné polgármes­ter asszony úgy fogalmazott; Máriapócs 1993-ban nyerte vissza méltóságát, amit meg kell becsülni és ünnepelni. A város fontos térségi sze­repet is betölt. Az egészség- ügyi ellátás területén komoly előrelépések történtek, en­nek eredményeként a házior­vosi ellátáson kívül van fo­gászat, labor és fizikoterá­pia. így a vizsgálatokért nem kell más városba utazni a be­tegeknek, de rövidesen lesz gyermekorvosi ellátás is. Si­keres pályázat esetén jövő év március l-jétől tervezik be­tölteni az állást. A világhoz nemcsak a pá­palátogatás miatt került kö­zelebb Máriapócs, hanem ezt köszönheti a nemrégiben be­üzemelt modern telefonköz­pontnak is. Kiépült a gázhá­lózat, Tigáz-kirendeltség is működik, ami „őrzi" a kék lángot. De őrzi és védi a vá­rosban lévő rendőrőrs is, melynek tagjai példásan ügyelnek a közbiztonságra. Ügyeskedik a képviselő-tes­tület is. Nemcsak azzal töltik az időt, hogy ülést ülésre tar­tanak, hanem keresik a lehe­tőségeket a város boldogu­lására. Pályázat ide-oda, és megteremtődött a pénz a szennyvízhálózat kiépítésé­re. De egy másik kérelemmel hétmillió forintot kasszíro­zott be a város. Hogy mi tör­tént még? Nem könnyű fel­sorolni. Csak a legfrissebbek, amikről korábbi összeállítá­sainkban már beszámoltunk. Kialakították a helyi kábel­tévé-hálózatot, már megérke­zett az engedély a stúdió be­üzemelésére. Megoldódott a régi és az új temető körüli kál­vária. Marad az új, de újra megnyílik a régi. Nincs város piac nélkül. Úgy volt egy ide­ig, de ma már saját „zsibo- gója" van a településnek. A kultúra és a sport támogatá­sára is nagy gondot fordíta­nak a városatyák. Sorolhat­nánk még az eredményeket, a sikereket, mert ha ünnep, ak­kor ezekre emlékezni kell. Vannak nehézségek is. Talán az egyik legnehezebb a szo­ciális feladatok ellátása. A polgármester asszony nem dicsekedett, de néhány tényt felsorolt: az utóbbi időben 45 ‘család kapott lakásfenntar­tási támogatást. Az év első felében negyvennégy család részesült rendszeres nevelési segélyben. A munkanélküliek jövedelempótló támogatását 97 lakosnak folyósítják. Rendszeres szociális segélyt, ápolási díjat és gyermekne­velési segélyt negyvenen kap­nak, de az eseti segélyek szá­ma is meghaladja a százat. Telkeket adnak-vesznek, a befolyt összegből utat építet­tek, korszerűsítették a fűtést az intézményekben. A műve­lődési ház munkatársai éven­te többször „ megmozgatják" a város lakosságát; műsoro­kat szerveznek a jeles ünne­peken. A holnapi évforduló­ra is készültek, minden város­lakót várnak a Templom té­ren a közös ünneplésre. Isten éltessen, Máriapócs! Hírek röviden Ajándék mindenkinek. A Népjóléti Minisztérium Gyors­segély Alapítványának dönté­se alapján 450 élelmiszeraján- dék-csomagot küldenek a vá­rosnak. Ezért az önkormányzat képviselő-testülete úgy dön­tött, hogy hozzátesznek még 250-et, és karácsonyra a város minden családja részesül az 1800 forint értékű meglepetés­csomagból. Testületi ülés elé került teg­nap az 1995. évi harmadik ne­gyedévi gazdálkodásról egy tá­jékoztató, valamint az 1996. év előzetes pénzügyi terve. Megtár­gyalta még a testület dr. Szegedi János háziorvos kérelmét, mi­szerintjövő év január l-jétől vál­lalkozóként folytatná a lakosság betegellátását. Döntés születik még a városi temető üzemelteté­sével kapcsolatosan is. Indul a Városi TV. A Műve­lődési és Közoktatási Minisz­tériumtól megérkezett az enge­dély helyi televízióstúdió in­dítására. Szerdánként saját műsort sugároznak, de a későb­bi tervek között szerepel a tes­tületi ülések közvetítése is. A decemberi kísérleti adások után, januárban már rendszere­sen jelentkezik a helyi telvízió műsora. Újabb telefonvonalak. A városban elhelyezett ezervo­nalas konténeres telefonköz­pont lehetőséget ad újabb te­lefonvonalak kiépítésére. Ed­dig 104-en nyújtották be igé­nyüket. Hatvankét állomás tel­jesen elkészült, ezekre folya­matosan kötik rá a készüléke­ket. Újabb 18 vonal építése fo­lyamatban van... (A Pócsi új­ság nyomán). Jövőre nemzetközi egyházi konferencia rendezői lesznek „Megtiszteltetés Máriapócson szolgálni” Ez év június l-jétől dr. Mo­solygó Marcell személyében új parókusa van a máriapócsi gö­rög katolikus egyháznak, ő a kegytemplom igazgatója is. —Tisztelendő úr! Kérem, szí­veskedjék bemutatni önmagát az Új Kelet olvasóinak! — Nyírbátorban születtem, 1954-ben. Kicsit máriapócsi- nak is vallom magam, mert édesapám 1953-tól 1962-ig itt volt segédlelkész, nagyapám pedig közel negyven évig Kislétán szolgált. Szüleim Nyíregyházára költöztek, így ott fejeztem be az általános is­kolát. Középiskolai tanulmá­nyaimat a pannonhalmi bencés gimnáziumban végeztem. In­nen Budapestre kerültem a központi papnevelő intézetbe és 1978 augusztusában szen­teltek pappá. Első szolgálati helyem Nyíregyházán volt, ahol a görög katolikus egyház- községben négy évig segédlel­kész voltam. Utána Fábián- házán szolgáltam 1988-ig paró- kusként. Ezt követően, 1988. szeptember l-jétől négy éven át a kispapok nevelésében vet­tem részt. 1992-től három éven keresztül Sátoraljaújhelyen szolgálhattam. Bacsóka Pál halála után, 1995. június 1- jével bízott meg a püspök úr a pócsi egyházközség vezetésé­vel és a kegytemplom igazga­tói tisztségével.-— Ez a két feladat egyet je­lent? — Elválaszthatatlanok egy­mástól. Itt van egy közösség — segédlelkészek, kántorok, főál­lású sekrestyés — a zarándo­kok fogadására, akiknek az élére álltam, és lelkipásztora vagyok az itt élő híveknek, ugyanazokkal a segítőtársak­kal. Valamikor Máriapócson szerzetesek vezették a kegy­templomot, csak a világhábo­rú után alakult úgy, hogy itt a hajdúdorogi egyházmegye papjai szolgálnak. Várható, hogy újból szerzetesek veszik kézbe a templomot és az egy­házközséget. Emiatt is nagy szükség lenne a Nagy Szent Bazil rend épületére, amiben most szociális otthon működik a fővárosi önkormányzat keze­lésében. Reméljük, rövidesen sikerül velük egyezségre jutni, és visszaadják az épületet a rendnek. Egy kis csoportjuk már itt él, de jönnének többen is, ha lenne hely. — Mit jelentett önnek, ami­kor megkapta kinevezését Má- riapócsra? Dr. Mosolygó Marcell — Én úgy gondolom, hogy bármelyik görög katolikus lel­késznek megtiszteltetés itt szolgálni. Máriapócs az egy­házmegyénk szíve, lelki köz­pontja. Éppen ezért ebben az egyházközségben élni nem­csak azt jelenti, hogy az itt élő hívek lelki üdvösségéért kell fáradozni, hanem azokéért is, akik itt zarándokként megfor­dulnak. Végül is ez egy nagy­szerű kihívás bármelyik pap­nak, én is annak tekintem. — A pápai látogatás meny­nyire segített megismerni Má- riapócsot mint zarándokhe­lyet? — Hogy Európában ismer­tebbek lettünk, nagyban kö­szönhetjük a látogatásnak. November 16—19. között az olaszországi Loretóban volt egy találkozó, amelyen az eu­rópai búcsújáró helyek temp­lomainak igazgatói találkoz­tak. Összejöttünk vagy 150-en. és közös gondjainkat beszél­tük meg. Első alkalom volt, amikor együtt voltak a zarán­dokhelyek vezetői. Hogy mi­ért említem mindezt? Azért, mert a második konferenciát 1996-ban Máriapócson tart­ják. Ez egy olyan megtisztel­tetés a városnak, amit csak az ért meg, aki európai léptékek­ben látja a búcsújáróhelyek nagyságát. Például a Lourdes- ban egy évben 9—10 millió ember fordul meg, a spanyol- országi Compostellába és a portugáliai Fatimába 6—8 millióan látogatnak el... De so­rolhatnám még azokat a he­lyeket, ahol több millió a za­rándokok száma, és ezt a ta­nácskozást mégis Máriapócs tarthatja meg. Ez dr. Keresz­tes Szilárd püspök úrnak is köszönhető, akinek kitűnő emberi kapcsolatai vannak a zarándokokat összefogó pápai intézettel. S a rangját még nö­veli Szűz Mária könnyezé- sének 300. évfordulója, ami egybeesik a rendezvénnyel. Ez nagy figyelemfelhívás Má- riapócsra, még több zarándo­kot és hírnevet jelent. — Feladat van bőven. Be­szélne a terveiről? — Elsősorban a Máriapó- cson élő keresztény családok­nak szeretnénk az életébe örö­met és reménységet vinni. Sze­retnék jó lelkipásztoruk lenni, hisz nagyszerű elődeim van­nak, mint például az elhunyt dr. Bacsóka Pál, vagy előtte dr. Szavicskó János. Én azon az úton megyek, amit ők eddig kitapostak. A másik nagy fel­adatom a zarándokok fogadá­sa. Azzal kezdtem az itteni szolgálatomat, hogy a püspök urat rábeszéltem ingatlanok vásárlására, mert ahhoz, hogy kulturáltan tudjuk fogadni a zarándokokat, területre van szükség. így a templommal szemben három ingatlant sike­rült megvásárolni. Szeretnénk egy zarándok- és egyben lelkigyakorlatos házat felépíteni és működtetni, amely mentálhigiénés feladatot is be- töltene. Most például Leány­faluba kell vinni a híveket lel­kigyakorlatra. További terve­ink, hogy szeretnénk a temp­lomot és a környezetét szebbé tenni. Egy pályázaton sikerült is erre a célra nagyobb össze­get elnyerni. — Fejlesztési terveik mikor valósulnak meg? — Lépésekben fogunk ha­ladni a kivitelezéssel. Az első épületszárnyat jövő év au­gusztusára tervezzük átadni, mert az említett konferencia miatt erre már szükség lesz. Méltó helyen szeretnénk fo­gadni a búcsúhelyeknek a vi­lág minden tájáról ide jövő vezetőit. Nem túlzók, ha azt mondom, hogy ez az esemény a pápalátogatáshoz hasonló nyilvánosságot fog jelenteni Máriapócsnak. De a zarándok­házra az ország távolabbi pontjairól ide jövők méltó fo­gadása miatt is minél előbb szükség lenne. Végül is az anyagiak szabják meg az épí­tés ütemét. Én biztos vagyok abban, ha innen úgy távoznak el a zarándokházak igazgatói, hogy itt két busznyi embert is el lehet szállásolni, akkor na­gyon hamar bekapcsolnak bennünket a mostanában ki­alakuló egyházi turizmusba. Munkámban a hangsúlyt szeretném arra helyezni, hogy az ide zarándoklók fogadása mellett az itt élőkkel is szo­ros kapcsolatot alakítsak ki, és közösen munkálkodjunk a zarándokhely felvirágoztatá­sában, még akkor is, ha van­nak kétkedők, akik nem örül­nek a látogatóknak. Ne felejt­sék el: mindaz, ami Mária­pócsnak sajátja, ami miatt város lett, az a búcsújáró hely. A pápa is ide fordította a nem­zetközi figyelmet. Ezzel a lehetőséggel élni kell... A városlakó szerint A település központjában sétálva járókelőket szólítot­tunk meg, és három kérdést tet­tünk fel nekik: 1. Mi változott a pápaláto­gatás óta? 2. Hívőbbek-e itt az emberek, mint a környező településeken? 3. Mit tart jónak, illetve rossznak a varosban? íme hárman a válaszadók közül: Dudás László 1. Pócs sokkal szebb lett. Ugrásszerűen javult az infrast­ruktúra. Majdnem minden út pormentes, nagyon sok telefon­vonalat hoztak ide a sajtótudó­sítók miatt, amit később itt­hagytak nekünk. Kiépítették a gázhálózatot. 2. Nem hívőbbek, mint másutt. 3. Rossznak tartom, hogy kevés a munkahely, de a me­gyében másutt sem jobb a hely­zet. A központot és a Pápa te­ret szépítik, de az az út is, ahol én lakom, még mindig földút, esős időben nehezen járható. Ráadásul három hete nincs közvilágítás. A Selyem utcát az Ofehértói úttal összekötő kis dűlőt aszfaltozták, pedig ott csak néhány ház van. Arra ju­tott pénz, a mienkre nem. Nagy Károlyné 1. Az előző kormány munká­jának köszönhető, hogy eljött a pápa. Az ő vívmányuk volt az is, hogy Máriapócs még is­mertebb lett, mint azelőtt volt. 2. Akik eddig hívők voltak, azok is maradtak. Akik pedig nem, azok a rendszerváltozás­tól nem váltak istenfélő embe­rekké. 3. Jó az, hogy működőké­pesek maradtak az intézmé­nyek a városban, csőd nem fe­nyeget. Rossz, hogy az élet- színvonal ilyen mértékben romlott. Az itt élő emberek többsége már minden tartalé­kát felélte. Lehetetlen bármi­lyen továbblépés, előreha­ladás. A munkahelyteremtés­re sincs pénz. Ezzel együtt rosszabb lett a városlakók egymás közti viszonya is. Az emberek begubóznak a saját házukba, és nem érdekli őket, mi van a másikkal. Régebben inkább eljártak kalákába épít­kezni, segítettek egymásnak. Doviscsák Tibor 1. Nagyon sokat változott az akkori falu. Telefonkábelt fek­tettek, utat építettek, és még a focipálya is megszépült. Or­szág-világ megismerte Mária­pócs nevét az alatt a pár nap alatt. 2. Vallásosabbak itt az embe­rek, különösen a fiatalok. Ren­desen járnak templomba. A hét­végeken annyian vannak, hogy le sem lehet ülni. Olyankor még az udvaron is'ácsorognak. 3. Jó, hogy saját színházuk van a fiataloknak. Ugyanakkor nincs egy megfelelő diszkó, így átjárnak a szomszédos fal­vakba szórakozni. Mint ahogy másutt, városunkban is romlik a közbiztonság.

Next

/
Thumbnails
Contents