Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-30 / 281. szám

UJ KELET Máriapócs 1995. november 30., csütörtök A kultúra hírei Mikulástól karácsonyig A hírcsokor összeállításá­ban Vona Éva, a művelődési ház vezetője volt a segítsé­günkre. — A Csöpp Színház Miku­lás-napi bulit tart, melyen húszperces műsort adnak elő a gyerekeknek. A darab szö­vegét a szereplők maguk ír­ták. Miről szólhatna másról, mint a krampuszokról. A hu­pikék törpikék mintájára lesz itt Kramppapa. Kramppiri, Krampec, Kramphadaró, hogy csak néhányat említsünk. Mivel 4-5 éve együtt játsza­nak, és azóta jócskán meg­nőttek a gyerekek, már nem igazán illik a társulat neve elé a Csöpp jelző. Azon töpren­genek, milyen név illene job­ban hozzájuk. Minden jó öt­letet szívesen fogadnak. — December 5-én házról házra járnak a kis színészpa­lánták, és „szakképzett” tél­apók adják át a csomagokat a türelmetlenül várakozó picik­nek. A fellépésért „sztár­gázsit” is kérnek, melyet a későbbiekben jelmezekre és díszletekre fordítanak majd. Arra kérik az érdeklődő szü­lőket, hogy igényeiket leg­később december 4-éig jelent­sék be a 385-533-as telefon­számon. — December 2-án jóté­konysági bált tartanak az óvodában. Az est teljes be­vételét az intézmény udvari játékainak pótlására fordít­ják. A belépőjegyek vacsorá­val együtt hatszáz forintba ke­rülnek. — December 1-jén ünnepli várossá nyilvánításának máso­dik évfordulóját Máriapócs. E jeles napon 17 órától a Temp­lom téren fúvósfanfár fogadja a vendégeket. Látványosnak ígérkezik az öt óra tíz perckor kezdődő fénykardos mazso- rettbemutató, melyet a pócs- petri általános iskola diákjai mutatnak be. A rendezvényt fél hatkor tűzijáték zárja majd. — Megkapták a stúdióala­pításra az engedélyt a város­ban. Decemberben elkezdőd­nek a próbaadások, majd hely­színi közvetítésekkel tudósí­tanának a képviselő-testületi ülésekről és sportesemények­ről a kábelhálózatba bekap­csolt városlakóknak. A távo­labbi tervekben szerepel egy tévéstúdió létesítése is, de eh­hez még sok-sok pénz szüksé­ges. — Az iskolai oktatás segí­tésére szerdánként video- és szemléltető filmeket vetítenek a könyvtárban. A műsoron leg­inkább a földrajz és a biológia tantárgyak témájához kapcso­lódó vetítések lesznek. — Akik felszedtek néhány kilót, azoknak minden máso­dik (vagy harmadik) héten aerobiktanfolyamot szervez­nek. Újdonságként kipróbál­hatják a callanetics (mély­izom torna) jótékony hatását is. Könyvtárlátogatáson a nyolcadikosok A fiatal városba érkezvén egy iskolai osztály tanulóira leszünk figyelmesek, amint a művelődési ház felé tarta­nak. Miért nincsenek ezek a gyerekek az iskolában? La­zák Józsefné tanítónőtől megtudjuk, hogy most nem csoportosan „lógnak” a diá­kok, hanem a könyvtár hasz­nálatát jöttek tanulni. Tóth Mariann könyvtáros Mikor odabent mindenki elhelyezkedik, a tanító néni ismétlő kérdésekkel kezdi a rendhagyó órát: a népme­sékről, majd Andersenről és a GVí/wn-testvérekről tanul­nak. Végül a legnagyobb mesegyűjtővel és íróval, Be­nedek Elekkel ismerkednek a nebulók. Ezután már kötet­lenebb formában, csoporto­san gyakorolják, hogyan kell és lehet viselkedni a könyvtárban. Amíg a gyere­kek a polcok között keres­gélnek, addig a könyvtáros, Tóth Mariann beszámolóját hallgatjuk. — Hatezer kötetünk van, és 345-en iratkoztak be az idén. Inkább az iskolások jönnek el gyakran, talán ne­kik több idejük és kedvük marad az olvasásra. Az isme­retterjesztő sorozatokat sze­retik legjobban a gyerekek. Különösen népszerűek a Mi micsoda?, a Csodálatos vilá­gunk és a Szemtanú-soroza­tok. Szeretik a meséket is, leginkább azokat adják kéz­ről kézre, amelyeket a tanár­nő is megemlített. A másodi­kosoknak már nem idegen ez a hely. Többségük már járt itt. A szülőkkel, de inkább a na­gyobb testvérükkel jöttek el először. — Manapság kevés pénz jut a kultúrára... —- Mi az idén könyvbe­szerzésre nyolcvanezer forin­tot fordíthattunk. Ezenkívül pályázatok útján szerettük volna tovább gyarapítani a gyűjteményünket, de még csak választ sem kaptunk. Máriapócs zarándokhely. Megkérdezik: emiatt a vallá­sos témájú könyvekből több van-e itt? A könyvek össze­tétele hasonló, mint bárme­lyik kisvárosi könyvtárban. Női kézilabdacsapata lesz a városnak(?) Úgy tűnik, megint lesz női kézilabdacsapata a városnak, miután három játékos is visszatért a régi gárdához. Egyesüle­tet szeretnének létrehozni, és az első barátságos mérkőzést valamelyik szomszéd település csapatával vívnák meg még ebben az évben. Rengeteg tandíjat kell fizetni Még a lovak is uborkát ettek Közeledik az év vége, a ha­tárból behordtak már minden értéket. Ami kint maradt, azt a fagy takarította el. Arra kértük Miklósy András mezőgazdasá­gi egyéni vállalkozót, hogy együtt vonjuk meg az idei esz­tendő mérlegét. — Ebben az évben uborká­val, dohánnyal és kukoricával foglalkoztam, kipróbáltam az uborka szabadföldi termeszté­sét és kordonos művelését egyaránt, de mindkettő veszte­séges volt. A legnagyobb gon­dot az jelentette, hogy a felvá­sárlók legalább másfélszer ak­kora mennyiségre kötöttek szerződést, mint amennyit va­lójában felvásároltak. Szinte az egész termés a nyakamon ma­radt. Még a disznók és a lovak is uborkát ettek abban az idő­ben. —Hogyan sikerült a dohány- termesztés? — A dohánynak nem kedve­zett az idei tavaszi időjárás. Az elmúlt évekhez képest a felvá­sárlási árak nem követik az inf­lációt. Még nem adtam le az egész termést, így nem tudom, hogy lesz-e rajta haszon, de az biztos, hogy a dohánygyárak nem a kistermelőknek kedvez­nek. Öntözőrendszert szerettem volna telepíteni a dohányföld­re, de csak nagyon későn ke­rültem volna sorra. Először azoknak az igényeit elégítet­ték ki, akik nagyobb tételben rendelték meg a berendezése­ket. Mire én megkaphattam volna, addigra már benne jár­tunk a nyárban. Akkor meg minek? Nem láttam értelmét ekkora kiadásnak. Ennek kö­szönhetően gyenge-közepes termés sikerült. Egérfészek klub Szerepjáték-gyakorlatot tar­tottak a gyerekek a művelődé­si házban. A foglalkozásveze­tő éppen egy szituációt muta­tott be, amikor észrevette, hogy egy egér szalad fel az antenna- kábelen. Ijedtében felkiáltott: Jaj, egy egér! A gyerekek azt hitték, hogy a szövegkönyv­ben így van megírva. Kórusban válaszolták: jaj, egy egér! Csak akkor kezdett gyanússá válni a dolog, amikor túlságosan hi­telesre sikeredett a rémület be­mutatása. Ekkor rakták ki a táblát az ajtóra. A máriapócsi oldalakat írta: Fullajtár András és Fekete Tibor, fényképezte: Bozsó Katalin. — Úgy tudom, a kukoricának aránylag jó volt a termésátla­ga megyénkben. Ón mennyire volt elégedett? — Szerencsére az jó köze­pesre sikeredett ebben az év­ben. Ha lett volna pénzem mű­trágyára, akkor még jobb is le­hetett volna az eredmény. — Állatokat tart-e? — Igen. Sertéseket, lovakat, kecskét, és van néhány méh- kaptáram is. — Lehet-e pénzt keresni az állattartással? — A sertésnek most jó ára van, de a nyáron annyira visz- szaesett a malacok ára, hogy majdnem elvitte a hasznot, amit addig hozott. A tél végén még hétezer forintot fizettek a vá­lasztási malacokért, egy hónap­pal ezelőtt a majdnem süldő­kért is csak hatezret adtak. A bátori vásárban a napokban 3500 forint volt darabja. A pi­acon is úgy van, hogy aki anya­gilag nagyon nehéz helyzetben van, és sürgősen kell a jószág ára, az olcsóbban is odaadja, csak szabaduljon tőle. Ez na­Asszonyok, lányok gyülekez­tek pár nappal ezelőtt a város központjában lévő, korábban étteremként működő épületben. Látszott rajtuk, hogy kissé bi­zonytalanok és félénkek. Ez érthető volt;'hiszen tegtübbjük már régóta eszi a munkanélküli­ek keserű kenyerét. Most azon­ban rájuk tekintett a szerencse. Varrodai munkára választották ki őket, ugyanis a Diruváll Ru­házati Kft. bérbe vette az épüle­tet, és kialakított benne egy var­rodát. Mivel senki sem rendel­kezik varró képesítéssel, a kft., a megyei továbbképző központ­tal közösen, 25 munkanélküli számára hat hónapos tanfolya­mot indít. A vizsgák után varró­munkás képesítést kapnak, és májustól kezdődhet a termelés. gyón leszorítja a termelői ára­kat. Szerencsére nekem jó ma­lacaim szoktak lenni, így ház­tól elviszik. — Megpróbálta-e már hiz­lalni a sertéseket? — Szeretném, de ahhoz ötszáz mázsa terményt kellene betárol­nom és feldolgoznom, akkor megérné vele foglalkozni. Az igazi nyereség a nagyüzemi ál­lattartáson van. Erre nekem nincs elég helyem a portán. — Lovakat is tart. Hány da­rab van most belőle? — Jelenleg van egy pár csi­kóm. Korábban voltak nálam állami fedezőmének, de vissza­adtam őket, mert nem érte meg velük foglalkozni. Ezt a két csikót is hobbiból tartom, pénzt csak három év múlva lá­tok belőlük. Amikor a hátaslovak voltak nálam, bejelentettem az Ide­genforgalmi Hivatalnak, hogy lovasiskolát tartok fenn, küld­hetik a vendégeket. A négy év alatt egyetlenegy vendég sem érdeklődött. Még a falusi gye­rekek sem jöttek el. — Miért pont Máriapócson indítanak kihelyzett üzemet? — Az előzmények is közre­játszottak abban, hogy itt var­rodát hozzunk létre. Korábban az állomás melletti üzemben nagyon sok embert foglalkoz­tattunk. Ez most magánvállal­kozásban működik. További terveink viszont motiváltak bennünket, hogy még több embernek adjunk munkát. A nyíregyházi központban folya­matosan csökken a létszámunk, ennek oka a két műszak, és a bejárási nehézség a megnöve­kedett utazási költségek miatt. Sürgősen lépnünk kellett, hát a munkát visszük közelebb az emberekhez. így szemeltük ki Máriapócsot — válaszolt Holp János, a Diruváll igazgatója. — Mi az, amivel igazán meg­érte foglalkozni? — Van egy kis méhészetem, amelyik évről évre nyereséget hoz. Az idén nekem még jobb lett a pergetés, mint másoknak. Mindig tanul az ember, és köz­ben rengeteg tandíjat is kell fi­zetni. Sokszor melléfog az em­ber, míg megtanulja egy-egy szakma csínját-bínját. — Milyen lehetőségeket lát a továbblépésre? — Az idén fúrattam kutat, és vettem egy kis traktort. Az alap­géphez a kiegészítő tartozéko­kat a KGST-piacon vásároltam meg, mert a boltban nagyon drága. Most töröm a fejem azon, hogy gyümölcsfákat telepítek tavasszal. Ha megtanulnám a növényvédelmet, lehet, hogy az alma vagy más gyümölcs hasznot hozna. — Jövőre milyen ágazattal foglalkozik majd? — A méhészet és a csikók maradnak. A tizenkét hektár földből három hektárt betele­pítek fával, a többit mézelő növényekkel (napraforgó, rep­ce, csillagfürt). Ez utóbbi ma­gas fehérjeértékű takarmány, és a talajt is javítja. A kukoricáról, az uborkáról és a dohányról jövőre lemon­dok. Kész ráfizetés ezeket kis­üzemi módszerekkel termelni. Amikor a felvásárlókkal szerző­dést kötök, a kockázat nagyob­bik része az enyém, és nem tu­dom kivédeni a szerződéssze­géseket sem. Az idén az uborka önköltségi ára kilónként közel negyven forint. Annyi, amennyi a felvásárlási ár is volt. Ma már napszámosokat is csak százfo­rintos órabérért lehet felfogad­ni, vagy még annyiért sem... —A most beiskolázott embe­rek mennyire sajátítják el a szakmát? . — Mondhatnám, hogy ez tőlük függ. A hat hónapos tan­folyam fele elmélet, fele gya­korlat. A sikeres vizsga után mindenki szakképesítést kap. — Mennvire éri meg a cég­nek. hogy hat hónapig tanít, és csak utána lát valamit az ad­dig befektetett pénzből? — Az eddigi tapasztalatok azt bizonyítják, hogy megéri. Úgy érzem, hogy. ha a leendő dolgozóink a szülőfalujukhoz közel kapnak munkalehető­séget, akkor szívesebben dol­goznak egy ilyen kötött mun­kahelyen. — Mit termelnek majd itt? — Női felsőruházati termé­keket fognak itt is gyártani sza- lagszerűen. De meg vagyok győződve arról, hogy a terme­lés beindulása után, két-három hónapon belül exportra fog ter­melni az üzem. — Később is marad ez a lét­szám? — Az épület adottságai mi­att a lehetőség adott a létszám növelésére és az üzem bőví­tésére, s ez szándékunkban is áll. De az sem titok, hogy más jellegű elképzelésünk is van Máriapócson, ami összefügg a kereskedelemmel... Miklósy András A Diruváll Máriapócson Közelebb viszik a munkát

Next

/
Thumbnails
Contents