Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-30 / 281. szám
Belföld-külföld 1 1995. november 30., csütörtök nemzetközi i!iz.ei&uz.i Oroszország MIG-ekkel törleszt Jozef Gajdos szlovák védelmi államtitkár szerdán a Pravda című pozsonyi napilapnak adott interjújában közölte, hogy Oroszország adóssága fejében az év végéig nyolc MÍG vadászgépet szállít Pozsonynak —jelentette az AFP. Gajdos elmondta, hogy a gépek közül hét MIG-29, egy pedig pilótaképzésre szánt MIG-29 UB típusú lesz. A gépek összértéke fegyverzettel és pótalkatrészekkel együtt 200 millió dollár. Az első négy a napokban, a többi az év végén érkezik meg. Prága is küld katonákat Boszniába A cseh kormány szerdán úgy döntött, hogy Prága is küld katonákat Boszniába. A NATO-nak a boszniai békeszerződés biztosítására felállítandó nemzetközi erőiben egy cseh kötelék vesz majd részt — jelentette az AFP Prágából. Václav Havel államfő, aki részt vett a kormány háromórás ülésén, úgy értékelte, hogy a döntés annál is inkább jelentős, mivel cseh katonák — a II. világháború óta először —- harci helyzetbe kerülhetnek. Castro Pekingben Tíznapos látogatásra szerdán Pekingbe érkezett Fidel Castro kubai elnök, hogy — mint úticélját hivatalosan megfogalmazták — megismerkedjen a Kínában végbement gazdasági fellendülés folyamatával. A kubai elnök látogatása során várhatóan szélesebb körű gazdasági együttműködésre és a még megmaradt kommunista rendszerű országok közötti szolidaritás erősítésére ösztökéli majd a kínai vezetést — jelentette az AP. A kubai politikus most első ízben jár Kínában, ám a diplomáciai kapcsolatok helyreállítása óta ez már a második kubai—kínai csúcstalálkozó. 1993-ban Csiang Cö-Min kínai államfő látogatott el a szigetországba. Lövöldözés a szavazóhelyiségben Egyiptomban szerdán reggel, a választások megkezdése után több helyen összecsaptak a különböző képviselőjelöltek támogatói. Szóhág déli tartományban megöltek egy férfit. A szavazás megkezdése után lövöldözés volt két szavazóhelyiségben; két ember megsebesült — jelentette Kairóból az AFP a rendőrség tájékoztatása alapján. Pavel Gracsov Izraelben * Pavel Gracsov csütörtökön Izraelbe utazik —jelentette szerdán Brüsszelből az ITAR-TASZSZ. Az orosz hírügynökség szerint ez az első alkalom, hogy orosz védelmi miniszter Izraelbe látogat. A látogatást még az időközben merénylet áldozatává vált Jichak Rabin izraeli kormányfő kezdeményezte. A Munkáspárt elnökségének véleménye Az idegen csapatok jelenléte veszélyezteti a társadalmat ——^UJ KELET Aláírták a Tigáz-szerződést (Folytatás az 1. oldalról) Az aláírás alkalmából tartott sajtótájékoztatón Such- man Tamás hangoztatta: az első kelet-európai gázszolgáltató társaság privatizációja jó példa arra, hogy lehetséges olyan döntést hozni, amely üzleti szempontból megfelelő, ugyanakkor figyelembe veszi a nemzetgazdaság, a fogyasztók és a befektető érdekeit, illetve szempontjait is. A magyar fél méltányolja, hogy a részvényvásárlással Olaszország a tőkekapcsolatok terén is jelentős partnerré vált. Az olasz üzletemberek a sajtótájékoztatón hangsúlyozták: nem csak technológiát, hanem a közszolgáltatásban szerzett tapasztalataikat is Magyarországra hozzák, rendelkezésre bocsátják gázforrásaikat — például az észak-adriai készleteket is. A Tigáznál hajlandók akkora tőkeemelésre, ami a hitelállomány csökkentéséhez szükséges. A Tigáz Magyarország északkeleti területén 7 megyében szolgáltat földgázt, több mint 600 település számára, ezzel mintegy 800 ezer fogyasztót lát el évente. Összesen 19 ezer kilométer hosszú hálózatán 2,3 milliárd köbméter gázt szállít minden évben. A cégnek ígéretes fejlesztési lehetőségei vannak, a következő öt év során egymillióra kívánja növelni fogyasztóinak számát, három- milliárd köbméter gáz értékesítésével. Suchman Tamás elmondta még, hogy másik három regionális gázszolgáltató — a Dégáz, a Ddgáz, az Égáz — esetében az APV Rt. igazgatósága várhatóan a jövő héten dönt a nyertesekről. A jelenlegi fázisban az üzleti tervet vizsgálják, mivel az árajánlat alapján már előzetes nyerteseket hirdettek. E három társaság pályázatát várhatóan már az idén lezárják. A Kögáz esetében viszont második fordulóra kerül sor, s a döntés várhatóan a jövő év első felében születhet meg. Moi-cáfoiat: Nem lesz jelentős leépítés Mint ismeretes, a Munkáspárt csatasorban állt, hogy egy népszavazással akadályoztassa meg hazánk NATO-tagságát. Az események felgyorsulása — a délszláv válság amerikai megoldása — azonban gyakorlatilag túlhaladta a felvetést, hiszen a parlament éppen most szavazta meg az amerikai jelenlétet, ami természetesen még nem jelenti hazánk tagságát, de közelebb hozhatja. A Munkáspárt elnöksége nyilatkozatot tett közzé november 29-én, melyben kijelentette, hogy „a parlament döntését mélységesen erkölcstelennek és politakailag rövidlátónak tarja, mert az sérti Magyarország érdekeit”. Úgy vélik, hogy erővel, katonákkal nem lehet békét teremteni, és nem látnak arra vonatkozóan semmilyen garanciát, hogy aki fegyverrel megy békét teremteni, békében is térhet vissza. „A döntés kiszolgáltatja hazánkat a nyugati hatalmaknak, súlyos politikai és katonai kötelezettséget vállal a NATO-val szemben, holott még a magyar nép nem is döntött arról, kívánja-e az ország NATO- tagságát. A történelem keserű tapasztalatai azt mutatják, hogy szomszédaink ügyeibe még békés rendendezés címén sem szólhatunk bele, mert az ilyen akciók veszélyeztetik az egész magyarság létét” — folytatja a nyilatkozatot. Azt az érvet, miszerint gazdaságilag jót tenne az országnak — közelebbről Dél-Du- nántúlnak —, hogy amerikai csapatokat állomásoztatunk, azzal ellenvéleményezi a közlemény, hogy ebből csak néhány százan fognak meggazdagodni, azonban „vesztesei leszünk valamennyien”, mert kénytelenek leszünk elviselni a bűnözés, a kábítószer-fogyasztás, a prostitúció, a spekuláció további terjedését. A nyilatkozat, végül felhívja az Országgyűlés figyelmét, mielőbb írja ki a népszavazást, és semmilyen körülmények között ne engedélyezze, hogy a békefenntartók között magyar katonák is legyenek. Mekkora áron? Aggódom. Olyan döntés előtt állnak a honatyák, amely súlyosabb lehet következményeiben, mint eddig bármi más. Bölcsességüket csak remélni tudom, eddig ugyanis nem kényeztettek el túlságosan. A nyomasztó gazdasági gondok, a „muszáj vállalások” korát éljük, sokszor pillanatnyi előnyökért kockáztatva a jövőt. Ezt megtennünk jelen esetben nem szabad. A legfontosabbról van szó. A békéről. Az életről. Megértem én. hogy vágyunk tartozni valohová, és annak ára van. Ha nemzeti biztonságunk ellenértéke az, hogy idegen csapatok állomásozzanak hazánk területén — és nincs más választás —, ám hadd legyen. Végtére is megszoktuk már az utóbbi néhány száz év alatt. Mástól félek, más miatt aggódom. Aggodalmammal nem vagyok egyedül és nyilvánvaló, hogy politikusaink tudják: most már nem babra megy a játék. A döntést is elhalasztották. Nevezetesen ama gondolok, szabad-e küldenünk magyar katonákat a volt Jugoszláviába? Az amerikaiak nagyon is akarják, hogy utász alakulataink jelen legyenek, méghozzá egy kis létszámú fegyveres —őrző— kontingenssel egyetemben. Óhajuk érthető. A hidászok szállítása nagyon nehézkes. Nem állítom, hogy arról volna szó, miszerint az „amik” könnyezi beszélnek, hiszen ők is vásárra viszik a bőrüket. A különbség csupán az — és ezt nem igazán érthetik —, az ő tengerészgyalogosaik mun- déija — ab óvó — nem irritálja a szerb nemzeti érzést, míg ugyanez nem biztos, hogy elmondható a magyar egyenruháról. Áthidaló megoldásként — ha ez annak nevezhető — az egyik párt azt javasolja, hogy fegyveres kíséret nélkül, csak műszaki alakulatok menjenek. Ez a variáció ugyan még meg is felelne a magyar törvények szellemének, azonban nem változtat a veszélyen, hogy jelenlétüket szélsőséges emberek esetleg provokációként élik meg. A térségben számo- latlanui—és ellenőrizetlenül — vannak magánkézben a fegyverek. Mindhiába ezért minden tűzszünet és békemegállapodás, hiszen egyetlen eszement magánakciója is katasztrófát okozhat. A világot rettegésben tartják a terroristák. Egy esetleges antipátia — amit déli jelenlétünk okozhat — nagyon könnyen oda vezethet, hogy a tenorizmus réme nálunk is felüti a fejét. Tudom én, hogy szeretnénk bizonyítani jóakaratunkat a nagy és erős remélt szövetségesnek. Az is világos, hogy jó szándékuknak ára van. A kérdés csak az, hogy mekkora! Palotai István Horn Gyula szerda délután fogadta Manfred Stol- pét, Brandenburg német tartomány miniszterelnökét. Ugyancsak Magyarországra készül Oskar Lafontaine, a Saar-vidék tartományi kormányfője is. Az elkövetkezendő években a Mól nem tervez számottevő létszámleépítést. Minderről Kazal János, a Mól Rt. PR- igazgatója tájékoztatta szerdán az MTI-t annak kapcsán, hogy az ausztriai Der Standard című lap keddi számában olyan információ jelent meg, miszerint a magyar olajipari vállalatnál az alkalmazottak 20 százalékát elbocsátják a jövőben. Nem sikerült megállapodásra jutni a főbb kérdésekben a szocialista és ü szabaddemokrata frakció több napja tartó egyeztetésén a személyi jövedelem- adóról és a költségvetés egyes kérdéseiről—derült ki a szerdai tárgyalásokat követő rögtönzött sajtótájékoztatón. Az egyeztetés tovább folytatódik a legmagaKazal János kifejtette: az osztrák lap újságírója félreértette Mándoki Zoltán vezérigazgató tájékoztatását. Valószínűleg fordítási nehézségekkel magyarázható a lap által közölt információ. A Mól nem jelentősebb létszámleépítést tervez, hanem a szervezeti korszerűsítést folytatja. Ez már korábban megkezdődött. Egyes tevékenységeket önállósítottak, a leválasztható egységeket társasabb szinteken, a kormány tagjainak részvételével. A felek egyelőre bíznak a megállapodásban, s ha ez létrejön, akkor a bizottsági tárgyalások során még testületi javaslatok formájában benyújthatók a változtatások. Az SZDSZ leginkább az adótábla 48 százalékos kulcsát tartja elfogadhatatlanul magasnak, és az Ságokként működtetik tovább. Ezek a társaságok Mol-tulaj- donban maradtak, ám a dolgozóik nem tartoznak az anyacéghez. így az elmúlt két-három esztendő során mintegy 3—4 ezer fővel csökkent a vállalat létszáma. Várhatóan ez a folyamat a jövőben is folytatódik, ám mindez nem jelenti azt, hogy a Mól dolgozói jelentősebb számban válnának munkanélkülivé. önkormányzati, illetve az oktatásfinanszírozás területén szeretne változtatásokat elérni. A szocialista frakció is támogat—feltételekkel — egyes változtatásokat, a kormány azonban az ön- kormányzati támogatásoknál mindössze egyetlen 2 milliárd forintos módosítást tart elfogadhatónak. A magyar csoda Na nem gazdasági! Legfeljebb annyiban, hogy még vagyunk. Nem talpon, nem is lábujjhegyen, hanem balett- spiccen... Politikai csoda! Gólok és öngólok — labda nélkül. Balról előzni akaró, szociális érzékenységüket hirdető konzervatív pártok, lyukas zsebüket kifordítva mutogató liberálisok, jobbra száguldó baloldali realizmus. Akik számíthatnának, azok keresztbe verik egymást nem létező körmérkőzéseken, aki meg nem szabadna, hogy számítson, az páholyból közvetíti a „ meccset", azt az érzést plántálva a nagyközönségbe, hogy értője eme „sportnak"... Egyszer leírták — azt hiszem, Moldova György —, miért ne írnám le én is a vonatkozó népi alapigazságot: „finggal nem lehet tojást festeni" . Mi mégis kísérletezünk, próbálkozunk, és az eredmény csak annyi, hogy egyre rosszabb a levegő. A légkör. Most legújabban arról kéne döntenünk, hogy kitől essék jobban a farbarúgás? Az egyik fél is győzködne, hogy az övé a lágyabb, a kellemesebb, a másik is ugyanezt állítja. Nem hiszem, hogy egyéni és extrém nézeteket vallók, ha kijelentem: akit fenéken billentenek, annak nem az lesz az első kérdése, hogy balvagy jobblábas volt-e?! Ez is, az is fáj. Ettől is, attól is pofára esik az embeifia. Tisztelettel kérném tehát azokat, akik politikából élnek; ne állítsanak válaszút elé, mert hiába is döntenek — mondjuk elveimhez hűen — a bal lábas mellett, amikor megkaptam, úgyis felordítok. Nem elvtelenségből, hanem mert a reflexeim épebbek az eszemnél... Jobban jár tehát, aki nem is próbálja önmagát abban a tévhitben ringatni, hogy bárki is ebben az országban toleranciából csendben marad... Volna azonban két mód is — a társadalmi béke keretei között— jó hangulatú billent- getésre. Mondjuk az egyik az lehetne, hogy a dolog humorát propagálnák. Kellemes, vidám műsor keretében jelenthetné be például a pénzügy- miniszter az újabb „karcsúsításokat" . Vagy bízza egyenesen Húgyos Józsira! O is lesz olyan szakszerű — esküszöm! Lehetséges, de nem biztos, hogy így a hasunkat fogjuk majd a röhögéstől... A másik lehetőség pedig nem más, mint a Tisztesség. Nagy tével, tehát politika- mentesen. Politikai háttér- szándékokkal ezt ugyanis nem lehet tisztességesen végigcsinálni. Politizálni csak akkor lehet, ha van miből! Az országot—független szakembereknek — a mindenkor legjobban választva lehet csak kivezetni ebből a nem- kívánatos csodából. Függetlenül pártérdekektől, majdani választásoktól és párt-eg- zisztenciális felhangoktól. Nem beígért szakértelem kell, hanem valódi! A reklám szavaival élve: nekem nem ígéret kell, hanem bizonyíték, és nekem őaz igazi bizonyíték... A politikusszakemberek és a szakemberpolitikusok botcsinálta szerencsétlenkedéseiből már mindenkinek elege van. Itt már csak és kizárólag a pragmatizmus segít. A szakértelem. Az elvek már leértékelődtek. Elvekből nem lehet jóllakni. Legfeljebb az elvektől. Márpedig éhségről, fagyhalálról is szó esik immár. Fel kell tölte- nünk magunkat valódi és bizalombéli ételekkel, a test és a szív melegével. Aztán jöhetnek az elvek. Labda nélkül ugyanis nem lehet focizni! Koalíciós egyeztetés
