Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-28 / 279. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 28., kedd 3 Életre keltett hagyomány Vasutasok egymás között Egy hagyomány megszakadt a rendszerváltás után. A csehszlovák, a szovjet, és a magyar vasutasok évről évre összejöttek, ismerkedtek, ápolták a kapcsolatokat és jól érezték magukat. A nagypolitika ezt a folyamatot is megszakította, az átalakulás, a piacgazdaság kialakulása, a nacionalista irányzatok felerősödése a találkozók elmaradásához vezetett. A szünet november 24-éig tartott, amikor ukrán felvetésre a Magyar Vasutasok Szakszervezete megszervezte Záhony, Csap és, Ág- csemyő állomások részvételével az 1995-ös vasutastalálkozót, ami az egyszerű vasutasok összejövetele volt. Összehozták őket a közös ismerősök, emlékek, rokonok, valamint a közös szakma és hivatás, a vasút. Három ország egy-egy képviselőjének tettük fel a kérdést, milyen ma náluk a vasút, a vas- utasság helyzete? Először Tarbaj Igor, Agcsernyő Vasúti Szakszervezeti Szövetség titkára válaszolt kérdésünkre. — Szlovákiában a más üzemeknél dolgozók helyzetéhez képest a vasutasoké elég jó. Nagyon jó a kollektív szerződésünk. A forgalmistáknál, kocsivizsgálóknál és még néhány szakmánál 36 óra, a többi munkásnak 40 óra a heti munkaideje. A jövőben a 36-ot szeretnénk 32 órára, a műszakban dolgozóknak pedig 36 órára csökkenteni a munkaidejét. A munkabérek viszonylag jók, 12 bérosztály van, ebből az első, a legalacsonyabb 3900 koronával kezdődik, és ehhez jön a szombati, vasárnapi és az éjjeli pótlék. A szakszervezet mindenestre azon van, hogy tovább emelkedjenek a bérek. Vannak még eredményeink, például mindenkinek van egy hét plusz szabadsága, azok az alkalmazottak pedig, akiknek 8 évnél fiatalabb gyereke van, minden hónapban kivehetnek egy szabadnapot, amire átlagbért kapnak. Ebben az évben értük el, hogy a hétvégi és éjjeü pótlékot óránként tízről tizenöt koronára emelték. Szerintem elégedettek az emberek. A metszőén hideg levegőben nem akaródzott a focipálya felé indulni, ahol az ukrán kolléga nézte a meccsre készülők bemelegítését. A villáminterjú után először inkább a balomon ülő Pöhacker Attilához, a Vasutasok Szakszervezete Záhony Területi Bizottságának titkárához fordultam kérdésemmel. —Nagy a vasúti vezetéssel és a kormánnyal szembeni bizalmatlanság. Amikor az elmúlt évi sztrájknál kivívott eredményeinket a parlament keresztülhúzta az új szja-törvénnyel, tehát a kedvezmények megvonásával és más inflációgerjesztő intézkenehezebb helyzetben. A szlovákoknál 300, magyaroknál 200—230, az ukránoknál pedig 50—100 dollár a havi átlagkereset, 150 az állomásfőnököké. Az árak pedig közel ugyanazok. Közös nyelvet nem beszélünk, Tarbaj úr vállalta a tolmács szerepét, de néha Pöhacker Attila is besegített. Látszik, a vasutasok határoktól és nációtól függetlenül szót értenek egymással. — Az ukrán vasutasok két hónapig nem kaptak fizetést. Annyit sikerült elérni, hogy éppen ma kifizetik az októberi bér felét. Ha ez így folytatódik, mi is sztrájkba lépünk, akár a magyarok, de nem a béremelés, hanem a bérkifizetés miatt! Ukrajnában sajnos nincs sztrájk- törvény, a bányászok közelmúltban lezajlott munkabeszüntetésének sem volt sok eredKözépen kucsmában Anatolij Muszicsuk, tőle balra Pöhacker Attila, jobbra Igor Tar baj désekkel, még tovább növelte ezt a bizalmatlanságot. Nehezen tudjuk elfogadni az ez évi további reálbérveszteségeket, annál is inkább, mert népgazdasági átlagban 10—11 százalékos volt a reálkereset csökkenés, ezzel szemben a vasúmái 15—16 százalék! Ezt a következő évben nem tudjuk elviselni. Elfogyott az üdítő, elindultunk hát a pálya felé. Ott találtuk Muszicsuk Anatolijt, Csap szakszervezeti elnökét. Nem kellett biztatni, szívesen beszélt az ukrán vasutasság helyzetéről. Szívesen, de mosoly nélkül, mert ők vannak hármójuk közül a legménye. A szakszervezet „válla- in” nyugszik a feladat, hogy rávegye az embereket, menjenek dolgozni, mert ha nem, akkor úgysem kapnak pénzt. Ha dolgoznak, még van rá valami esélyük, hogy megkapják a bérüket. Csütörtökön jöttek össze Uzsgorodon a szakszervezetek képviselői, és úgy döntöttek, hogy ha a december 14-ei Ívovi konferenciáig nem indul meg a kifizetés, akkor ott határoznak a hogyan továbbról, és lehet hogy sztrájkba lépnek, de arra nincs semmi garancia, hogy el is érnek vele valamit. Dojcsák Tibor Iskolauj ság-írók „Ősz van! Árván hullanak a levelek, A fényük, a színük nem őrzi a meleget. Fának ágán hideg eső egyre koppan, A Nap sárga csóvája még néha fellobban' ' mmr ■-t--» Hajdú Ágnes tanárnő és az alkotógárda néhány tagja A versidézet az Őszi képek című iskolaújságból való, melyet a nyíregyházi kertvárosi iskola diákjai állítanak össze. A lelkes fiatalokkal egy óraközi szünetben ültünk le beszélgetni. — Hányadik osztályosok vagytok?—kérdeztem szószólójukat, Lőrinczi Andrást. — Az alkotói gárda jórésze hatodik osztályos, de írtak már a lapba ötödikesek és nyolcadikosok is. Minden lelkes társunkat befogadjuk magunk közé. — Honnan jött az ötlet; hogy iskolaújságot írjatok? — Amikor visszajöttünk a nyári szünetről, mindenki tele volt élményekkel. Akkor jutott eszébe magyartanámőnknek, Hajdú Ágnesnek, hogy mi lenne, ha leírva egy csokorba össze- gyűjtenénk, ki hol töltötte a szünidő hónapjait. Nekigyür- kőztünk, és volt, aki versben, volt, aki fogalmazásban örökítette meg a szép pillanatokat. —Miért fontos számotokra az írás? — Szeretnénk megmutatni, hogy mire vagyunk képesek. Tanárnőnk szerint sok tehetséges gyerek van köztünk, s nekünk magunknak is nagy élmény az írások elkészítése. —Milyen gyakorisággal jelenik meg az újság? — Nemrégiben készült el a második kiadványunk, mely az ősz szépségeit öleli körül. Úgy gondoltuk, hogy évszakonként egy ilyen lapot állítanánk össze. A kiadványok érdekessége, hogy nemcsak magyarul, de angolul is szól a diákokhoz. Az írások mellett rejtvények és grafikák is színesítik. — Ki segít abban, hogy ilyen szép legyén az újságotok? — A Nyírségi Nyomda. S ha lehet, ezúton szeretnénk köszönetét mondani Balogh Zoltán vezérigazgató úrnak, aki „szárnya alá” vett bennünket, és a nyomda összes dolgozójának, akik — bár csak egy diáklapról van szó — a lehető legszínvonalasabban oldották meg a feladatot. — Hogyan terjesztitek a kiadványt? — Elsősorban házon belül. Ötven számot kapunk ingyen a nyomdától, azt az iskolatársaink és a család között szoktuk szétosztani. — Vannak már terveitek a jövőt illetően? — Már a napokban hozzákezdünk a téli szám összeállításához. Nem kis munka, de mi nagyon szeretjük csinálni. SiTi Mit szól hozzá? Balogh József A Magyar Demokrata Fórum a hétvégén előre hozott választásokat jósolt. Megkérdeztük az utca emberét, szívesen venné-e, ha a jelenlegi kormányt új váltaná fel? Koch Endre (Kisvárda): — Nagyon jónak tartanám, ha lemondana ez a szociál-liberális kormány. Nem sok jót tettek a népnek. Már az egekig emelték az energiahordozók árát, és az adóterhek is lassan elviselhetetlenné válnak. Csak a bérből és fizetésből élőket tudják ellenőrizni, a feketegazdaságot, a csalókat nem tudják megfogni. Az elmúlt másfél év alatt a korrupció olyan méreteket öltött, amely már túl van az el- viselhetőség határán. Ha alakulna egy újabb kormány, akkor mindenképp több fiatal kellene a kabinetbe. Jelenleg Torgyán József vezeti a népszerűségi listát. Úgy érzem, hogy az én érdekemet is ő tudná a legjobban képviselni. A jövendőbeli kormánynak is az lesz a legnagyobb problémája, hogy nagyon eladósodott az ország. Ebből a gazdasági mélypontból csak külső segítKomor Anikó séggel tudna kilábalni az ország. Komor Anikó (Újfehértó): — Örülnék neki, ha ez a kormány lemondana. Eddigi tevékenységének csak a negatív következményeit ismerhettük meg. Egy szűk réteg meggazdagodott, a többség elszegényedett. A középréteg eltűnt, nincs. A pályakezdő fiatalok és a nyugdíjasok látták a legnagyobb kárát ennek a pénzügyi politikának. A pályakezdőket nem segélyekkel kellene támogatni, hanem munkahelyeket kellene teremteni. A főiskolai és az egyetemi hallgatók kedvét nem kellene elvenni a tanulástól a tandíjjal, mert több művelt emberre lenne szükség. Ha újra kiírnák az országgyűlési képviselő-választásokat, akkor nem mennék el szavazni. Akiket újraválasztanának, azok sem tudnának mit kezdeni ezzel a tönkrement gazdasággal. Akik a parlamentben ülnek, nem a köz érdekeit képviselik, hanem a saját önös céljaikat helyezik előtérbe. A hat parlamenti pártnak megvan az ■ ("Ki Koch Endre érdekképviselete az Ország- gyűlésben, de az ország lakosságának nincs. Balogh József (Nyíregyháza): — Jó lenne, ha lemondana a Hom-kormány, mert nem sok jót tett ezzel az országgal. Az intézkedéseikkel a munkanélkülieket és a vállalkozókat sújtották a legjobban. Hibás gazdaságpolitikát folytattak. Például ez az adórendszer inkább hátráltat, mint ösztönöz. Úgy lehetne hatékonyabbá tenni a gazdaságot, hogy hagyni kellene a vállalkozókat érvényesülni, mert ők lendíthetik majd fel az országot. Nem kell újra külföldi hiteleket felvenni, mert van itt pénz az országban, csak nem arra fordítják, amire kellene. Egy új parlamentnek legelőször a képviselők tiszteletdíját kellene rendbe tenni. Borzasztóan sért, hogy az országgyűlési képviselők akkor is megkapják a pénzüket, amikor nincsenek is jelen az ülésteremben. A televízióközvetítésekben látni, hogy egy-egy „vitanapon” hány képviselő vesz részt. — Fekete Tibor — Olvasói levél Megyei Vérellátó Állomás Dolgozóinak Tisztelt Hölgyek és Urak! A Véradók Napja alkalmából őszinte tisztelettel és szeretettel gondolunk Önökre, a központ minden dolgozójára és a naponta „tumézók”-ra, akik áldozatkész és szeretetteljes munkájukkal hozzájárulnak, hogy sok beteg ember gyógyulásában segítsenek. A véradók iránti szeretetüket pénteken is kifejezésre juttatták, amikor több társammal feledhetetlen ünnepségen vettünk részt. Mi töretlen akarattal azon leszünk, hogy az Önök áldozatkész munkájának gyógyuló emberek legyenek gyümölcsei. Véradó társaim és a magam nevében kívánok Önöknek, a vérellátás .NÉVTELEN HŐSEINEK” erőt, egészséget, boldog ’96-os esztendőt mind a munkában, mind a magánéletükben. Sok donor nevében: Ficze István „40-szeres M EG( A)-bosszúságok A sajtóban megjelent reklámok meglepetést ígértek a bolt nyitásakor. Az emberek kíváncsiak és fogékonyak az új iránt. Bár tudják, hogy egyik boltban ugyanaz van, mint a másikban, de mégis, ami most nyílik, az vonzza a vásárlókat. így volt ez szombat reggel is. A Kert utcában reggel hat órakor megnyitották a MEGA élelmiszer-üzlet- házat. A környékről, de a város más részéről is ezen a reggelen a háziasszonyok és a „legkisebbek” erre vették az irányt. Jómagam is megkaptam otthon a bevásárlólistát, és elmentem a frissen felavatott üzletbe. Különösebben nem reménykedtem, hogy olcsóbban tudok vásárolni, annál inkább abban, hogy egy helyen mindent a szatyorba tudok rakni. Az első meglepetésem az volt, hogy alig vásárolnak az emberek, ezzel szemben mindenki sorban áll a pénztárnál. Gondoltam, hirtelen összeszaladt a nép, majd ritkulnak addig, míg bevásárolok. Egyébként szép, tágas üzlet fogadott, ízléses, modern berendezéssel, az eladók is kedvesek voltak. A nyitás alkalmából még kóstolót is kínáltak a betérőknek különféle termékekből. A másik meglepetés akkor ért, amikor alapvető napi cikkeket nem kaptam. Mint például élesztő, tojás... Ha hét közben nem is, de hétvégen szükség van ezekre egy háztartásban. A harmadik meglepetés akkor jött, amikor kissé csalódottan befejeztem a vásárlást, és a pénztárhoz készültem. Az előbb említett pénztárak előtti sorok még hosszabbak voltak. Az emberek egyre türelmetlenebbek lettek. Volt, aki nem bírta tovább a várakozást, és feladta. Volt olyan vásárló is, aki benézett, és látva a sorban álló embertömeget, inkább más üzletet választott a hétvégi beszerzésre. Mit tehettem, beálltam a sorba, most már kivárom — gondoltam. Több mint fél óra várakozás után eljutottam az egyik pénztár közelébe. A várakozás oka nagyon egyszerű volt. A legmodernebb pénztárgépek kezelését most tanulták a pénztároshölgyek! Mellettem megjegyezte egy bosszús házaspár:—Talán ha egy hetet várnak a nyitással, ha az üzletet jobban feltöltik áruval és ha a pénztárosok is megtanulják a gépek kezelését, sikeresebb lett volna a bemutatkozás... —fuli — j
