Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-23 / 275. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 23., csütörtök 7 A DAC Alapítvány kezdeményezései Hazánk nyugati integrációját segítik A rendszerváltást követő időkben kezdte meg Magyarországon is tevékenységét a Democracy After Communism (DAC) Alapítvány. A kommunizmus utáni demokrácia gyakorlatának elsajátítását kívánta eddig is segíteni, kiadványokat bocsátott rendelkezésre, tréningeket tartott, a legkülönbözőbb közegekben ismertette a demokratikus politikai technikák mibenlétét. A mostani időszakban tevékenységük változott, előtérbe kerültek Magyarország integrációs kilátásai, az ebből adódó új helyzet érdekességei. Lapunkat Holbók Sándor, a DAC Alapítvány magyar ügyvezetője tájékoztatta arról, mivel is foglalkoznak napjainkban. — Kezdem talán azzal, hogy november 11. és 17. között újfent hatpárti magyar parlamenti delegáció utazott szervezésünkben Brüsszelbe, hogy ott ismerkedjék a NATO- val. Fontosnak tartjuk, hogy a magyar politikusoknak személyes impresszióik is legyenek, hiszen ez alapvetően befolyásolhatja döntésüket. Ezeket a képviselői utakat nagy érdeklődés kíséri, és meg kell mondanom, ezekkel kapcsolatban létezik a hatpárti egyetértés. Az út során a honatyák megállnak Strasbourgban is, hogy az Európa Parlament munkájába is betekintést nyerjenek. Úgy vélem, most, az integráció esélyének felgyor- sultakor fontos, hogy a döntéshozók helyzetbe kerüljenek. Egy másik kezdeményezésünk ugyanebben a témában egy könyv volt, ami most jelent meg. Ezt a környező országokban élő — lengyel, orosz, szlovák, cseh —- szerzők magyar kollégáikkal írták. Nem közírókról van szó, hanem a politikatudomány vagy éppen a politika művelőivel. A téma a közép-kelet-európai térség és a NATO-csatlako- zás, a szervezet bővítése. A könyv nem afféle udvariasko- dó mű, ebben igen éles nézetkülönbségek is megfogalmazódnak, éppen azért jó. Aki olvassa, az érvek és ellenérvek sokaságával találkozik, mérlegelhet. Arra a kérdésre, hogy mi van a szegény állampolgárral, akinek majd egykor döntési szava lesz az integrációban, ugyanakkor messzemenően alulinformált, Holbók Sándor a következőket mondta: — A kérdés aktuális és kényes. Alapítványunk, sajnos, nem rendelkezik olyan anyagi erővel, hogy meg tudjon felelni annak a szükségletnek, hogy a közvéleményt tájékoztassa. De talán nem is a mi elsőrendű kötelességünk ez. Ez kormányzati feladat, és bízvást remélhető, hogy a közvélemény tájékoztatása meg is fog történni. Nekünk — a jelen helyzetben — arra kell szorítkoznunk, hogy a politika csinálok készítsük fel, tőlünk telhetőén érdekes és értékes módszerekkel, lehetőségekkel. A NATO bővítésének kérdése, ez tudott dolog, nem csak nálunk kelt érdeklődést. A DAC Alapítvány éppen ezért minden környező országban, ahol jelen van, igyekszik reális képet adni mind az előnyökről, mind a várható kötelezettségekről, gondokról. Tudjuk, nem mi vagyunk egyedül a színen, mások is foglalkoznak ezzel a témával. Az élet úgy hozta, mi egy olyan réteget igyekszünk segíteni, mely a megszerzett ismereteivel képes lesz arra, hogy tovább informáljon ebben a fontos kérdésben. Holbók Sándor befejezésül elmondta: az integrációs kérdések megismertetése során arra a következtetésre jutottak, hogy az Európai Unióhoz való csatlakozást könnyebben fogadják el az emberek, de talán a politikusok is, mert ettől az anyagi viszonyok jobbra fordulását remélik.. A NATO- csatlakozás ügye korántsem ennyire egyértelmű, ezért is kap kiemelt hangsúlyt a jelen és a jövő programjaiban. (bürget) Nagy Erzsébet exkluzív nyilatkozata Követendő példakép a mindennapok emberének Nyíregyházán tartózkodott a közelmúltban a Nagy Imre Társaság vezetősége: a mártír miniszterelnök lánya, Nagy Erzsébet, a társaság örökös elnöke és a két alelnök: Vészi János író-újságíró és dr. Kopácsi Sándor altábornagy. Erről a baráti látogatásról, a klülönböző szintű tanácskozásokról a napi tudósításokban számot adtunk. Ezúttal egy hosszabb összefoglalót készítettünk az elhangzottakról Nagy Erzsébettel. rencet és Katit. Az élet egyik legnagyobb adományának tartotta a meleg családi otthont. A családja és még nagyobb családja — hazája — volt az O számára mindig a legfontosabb. Úgy értékelem — monA képen balról jobbra: Kovács László, a társaság megyei elnöke, Vészi János országos alelnök és Nagy Erzsébet — Köszönettel és tisztelettel tudom értékelni, ahogyan az ’56-os társaságról, annak eszmeiségéről, céljairól beszéltek, bármerre jártam a megyeszékhelyen. Számomra igen meg- rendítőek voltak a szervezett programok, a kegyeleti megemlékezések — foglalhatók össze Nagy Erzsébet szavai. Az első kérdések mindenhol a társaság céljairól és tevékenységéről hangzottak el. Ezekre a következő válaszokat adta az elnök asszony: — Társaságunk a társadalom demokratikus építésében, a politikai pártoktól függetlenül, a napi politikán kívül állva, a családiasság, a barátság, a szeretet, a tolerancia alapelvére helyezkedve, az alkotmány keretei között működik. Támogat minden olyan kedzeményezést, amely valamennyi magyar állampolgár és a külföldön élő magyarok egyetemes érdekeit szolgálja, ezzel is elősegítve nemzeti felemelkedésünket és a világ előtti megbecsülésünket. —Többen felvetették, hogy ki is volt valójában az ’56-os forradalom mártír miniszterelnöke? Mint a leánya hogyan értelmezi, illetve értékeli a történteket? — Nehéz helyzetben vagyok, s ez érthető, hiszen életemben jelentős szerepet töltött be édesapám életútja. Két és fél éves koromban, a bécsi emigrációban ismertem meg először. De voltak olyan események is, melyek tragikusak voltak családunk számára. Letartóztatások, kizárása a pártból, majd rehabilitációja, mártírsá- ga, nemcsak a múlt, hanem a jelen és a jövő történelme is valamennyiünk számára. A történészek feladata, hogy megítéljék: ki is volt Nagy Imre. Voltak olyan vélemények, hogy a XX. század progresszív erőinek olyan magasan kiemelkedő személyisége volt, aki mint ember, mint politikus és mint államférfi követendő példát mutatott a mindennapok emberének, politikusainak, az államférfiaknak. Felvetődtek olyan kérdések is: miben lehet az én édesapám mint ember a mai helyzetben példakép? Erre azt szeretném mondani, hogy mindenek előtt családszeretetben. Tisztelte és szerette nagyszüleit, édesanyját, édesapját, feleségét, és ha adódtak is nehéz helyzetek, gondoskodott egyetlen leánygyermeke neveléséről is. Rajongásig szerette két unokáját: Jánosi Fedotta Nagy Erzsébet —, hogy példakép lehet honfitársai szere te lében, tiszteletében, megbecsülésében és a sorsukért vállalt személyes felelősségben is. Példakép lehet a vitákban tanúsított kulturált, a másságot tisztelő emberi magatartásáért. Édesapám mindig változtatásra kész, változtatni akaró ember volt, ami tanulsággal szolgálhat a ma hatalmon lévőknek s a hatalomra készülő politikusoknak. De ’56-os magatartását felfoghatjuk elsősorban egy emberközpontú politika megfogalmazásában, megalkuvás nélküli felfogásban, hiszen egyetlen aláírás megmenthette volna az életét, de ő a népét, annak igaz ügyét nem hagyta cserben. Kérdések hangzottak el: mi történt '56. november 4. után? A válasz: — A jugoszláv nagykövetségen három hetet töltött, ahol 43 személy, 13 gyerek kapott menedéket. Innen került a romániai Snagovba száműzetésbe, ahol egy fél évet töltött elzárva társaitól, a világtól. Se rádió, se újság, így a forradalom harcairól, áldozatairól csak elvétve, néhány üzenet útján értesült. Többen megkeresték, hogy lemondásra kényszerítsék, de ő ezeket elutasította. 1957. március 19-étől április 14-éig sorozatban tartóztatták le a romániai fogságban lévő férfiakat. így kerültek Nagy Imre és társai Budapestre, a Fő utcai börtönbe. A szovjet KGB jóvoltából száműzetése, vizsgálati fogsága és pere 1958. június 15-éig tartott, mely halálos ítélettel fejeződött be. Június 16-án végrehajot- ták a halálos ítéletet a budapesti Kozma utcai börtön udvarán. Nagy Erzsébet tájékoztatójában elmondta, hogy 1996-ban, a 40 éves évforduló alkalmából megemlékezéseket tartanak országszerte, így Nyíregyházán is. Ez azonban nem pótolhatja édesapját, a forradalom, a demokrácia igazi eszmeiségét. ' — Megismétlődött az 1849- es tragédia — fejezte be gondolatait —, ismét életét kellett feláldoznia egy magyar miniszterelnöknek az elveiért, egy forradalom igazságáért, hazájáért, mint gró/Batthyány Lajosnak. Édesapám Petőfi Sándor szellemében cselekedett, verssorai örökké szívemben élnek. „... Ha férfi vagy légy férfi, / Legyen elved, hited./ És ezt kimondd, ha mindjárt, /Véreddel fizeted/. Százszor inkább életed /Tagadd meg, mind magad:/ Hadd vesszen az élet, ha/A becsület megmarad/. Dragos Gyula Francia tanulmányút tanulságokkal Lászlóné.— Párizsban először Nyolcnapos franciaországi, metzi tanulmányúton vett részt másfél héttel ezelőtt Csabai Lászlóné ötvenöt polgármestertársával. A napokban Somorai Béla (Kápolnásnyék), Kóródi László (Encsencs) és Fodor János (Nagykálló) társaságában sajtótájékoztatón számoltak be az út tapasztalatairól. — Göncz Árpád köztársasági elnök úr korábban találkozott francia vezetőkkel, akkor született meg az elhatározás, hogy a francia közigazgatást megismertetik a magyar önkormányzati szövetségekkel, polgár- mesterekkel, belügyminisztéri- úmi dolgozókkal. A francia közigazgatás helyszíni tanulmányozása azért fontos, mert ennek jó néhány elemét át fogjuk venni, illetve többet már meg is kezdtük „honosítani” — mondta bevezetőjében Csabai az ottani BM-munkatársak adtak tájékoztatást a választójogi törvényről, a közigazgatás felépítéséről, az önkormányzatok finanszírozásáról. Ezt követően utaztunk északra, Moselle megyébe, Metzbe. Ez egy hátrányos helyzetű térség, ahol jelenleg kényszerűségből bányákat zárnak be. Ott a nagyarányú munkanélküliséggel ugyanúgy küszködnek, mint mi. A francia közigazgatás a miénknél sokkal centralizáltabb, sokkal egyértelműbb állami irányítással és ellenőrzéssel működik. Ez azt jelenti, hogy a prefektusok a kormány kihelyezett megyei felelőseiként feladatokkal, kötelezettségekkel, ám hatalommal is rendelkező szervezetet alkotnak. Az önkormányzati pénzügyek fölülvizsgálatára, kontrollálására is van lehetőségük. Egy prefektúra 3—6 megyét fog össze. Érdekesség, hogy az önkormányzatokhoz nem tartozik az egészségügy és az oktatás. Az iskolák és a szociálpolitika a megyei szinthez tartozik. A kápolnásnyéki polgármester arra hívta fel a figyelmet, hogy Franciaországban jórészt egyik önkormányzat sem csinál egyedül semmit. Több mint 30 ezer olyan település van, amelynek lélekszáma 700 fő körül mozog. Rengeteg társulás van, még a többmilliós Párizs is társul másokkal. Moselle egy hárommegyés prefektúrához tartozik, ahol több mint 900 társulási forma van. Pedig ott a feladatokat nagyon elhatárolják települési, megyei, régió- és állami feladatokra. Kóródi László már „rutinos” utazó, Encsencs polgármestere tavaly is részt vett egy hasonló német úton. — Nagyon megfogott a nemzeti öntudatra nevelésük gyakorlata. A középületeken nem egy árva zászló díszeleg, hanem állandóan 3—5 van kirakva. A magyar gyerekek tudásszintje jóval magasabb szinten van, mint a francia gyerekeké. Például a mieink ismerik a nyugat-európai művészetet, kultúrát, de nagyon rosszul esett, hogy francia felnőtt emberek képtelenek voltak behatárolni, hol van Magyarország. Ha tudnám, bevézetném a megismert szociális rendszert nálunk is. Megyei szinten az 1,2—1,3 millió lakosból mindössze háromszáz notóriusan visszatérő segélyezettel állnak szemben. A többség azt tartja, ha segélyeket kér, elveszíti önérzetét, kibillen lelki egyensúlyából. Nem lehet az, hogy valaki „rákapjon” az állami segítségre, és ő maga semmit ne tegyen meg azért, hogy a nehéz helyzetből a családjával együtt kikerüljön. Fodor János így összegezte a számára érdekes dolgokat: — Az önkormányzatok költségvetése Franciaországban 50 százalékban a helyi adókból áll, a másik 50 százalékot támogatási formában kapják az államtól. A költségvetésbe be nem tervezett feladatokra év közben nincs forrás. Az önkormányzatok ellenőrzését a számvevő- széken, a prefektúrán keresztül oldják meg. A nálunk most életbe lépő közbeszerzési törvény — ha nem is ilyen címszó alatt — odakint már működik. Felajánlottuk nekik, hogy látogassák meg megyénket, itt számos lehetőség vár rájuk az esetleges együttműködés során. (sz—a) Kutyából szalonna Olyan időket élünk, amikor sok minden a feje tetejére állni látszik. Régi, veretes igazságok dőlnek meg s újak születnek. Misiké már más törvények tudója, mint akár pár évvel korábban Mihály. A régi, jól bevált köz- és szólásmondások sem állják ki az időt, elég, ha a napokban mazsolázott apróhirdetésre gondolok, miszerint: törzskönyvezett kan kutya eladó vagy hízott sertésre cserélhető. Méghogy nem lehet kutyából szalonna... (lefler)
