Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-23 / 275. szám
^ 1995. november 23., csütörtök Külföld—belföld Kényszerbéke Ha úgy tetszik, Clinton amerikai elnök a tető alá hozott balkáni békével gyarapította külpolitikai trófeáit. Szüksége van erre, hiszen belpolitikai kudarcai aligha ígérnek sok jót számára a következő választásra. Érthető volt a mostani igyekezet, amely pontosan négy esztendőt késett. De az amerikai politika bepörgött, sürgős lett egyszerre, ami eddig nem volt az. így is örülni kell, hiszen talán, legalábbis egy időre, béke lesz tőlünk délre, lesz nagy békebiztosítási akció, lesz sok nyilatkozat és minden. Feledtetni kell az Nyugat-Európai Unió, a NATO, az ENSZ, az eddigi amerikai politika kudarcát, most az olajáglengetők úgy tesznek majd, mintha minden a legnagyobb rendben lenne. Pikírt a vélekedésem, de hát a történelem arra tanít, hogy a bombákkal kikény- szerített, ceruzával és vonalzóval készített békék ugyancsak törékenyek voltak. A térképrajzolóknak fel kell idézni azokat az időket, amikor Curson generális jelölte ki a határokat Ázsiában, Afrikában, amelyek egy időre békét hoztak, ám aztán úgy robbantak fel, hogy nyomukban kő kövön nem maradt. Félek, hogy a mostani, boszniai béke is magában őrzi mindazokat az okokat, melyek a háború kirobbanásához vezettek. Lényegében nem oldódott fel a szerb nacionalizmus, nem született megnyugtató válasz a horvá- tok kérdéseire, nem kaptak teljes elégtételt a bosnyákok. A mai békecsinálók nem sokat foglalkoztak a térség több évszázados históriájával, hiszen ha ezt teszik, akkor aligha lennének ma elégedettek. Örvendenünk kell, hiszen a téli hideg beköszöntekor talán enyhül a polgárok szenvedése. Talán lesz élelem az éhezőknek. Lehet, hogy még karácsonyi öröm is költözik fiatalba, öregbe. így legyen, és csak örvendeni lehetne, ha ez így is maradna. És hogy így maradjon, az nem a békefenntartókon múlik. Mert a szuronyokkal sok mindent lehet csinálni, csak éppen ülni nem lehet rajtuk. A helyzet pedig az, hogy sokkal inkább egy mesterségesen fenntartott fegyverszünet született, semmint egy tartós békeállapot. Nem vitatható a jó szándék, még akkor sem, ha szüntelenül visszatér a kérdés: miért kellett eddig várni? Nem vitatható, hogy egy rossz béke is jobb a háborúnál. De újra felvetődik a kérdés: meddig tarthat ez? Meddig lehet féken tartani az orvlövészt, a szerb csetniket, a begőzölt horvát zsoldost, az elégedetlen bos- nyákot? Vajon áldoznak-e majd a fejlett országok arra is, hogy a térség lehetetlen gazdasági helyzetén javítsanak? Mert tanács lesz bőven, de nem feledhető, a romokon nehéz lenne demokráciát építeni. És vajon hogyan viszonyul majd hosszabb távon ehhez a békéhez Oroszország, mely mindig saját érdekszférájának tudta a Balkánt? A béke első napjaiban az öröm lenne az illendő, de hiszem: az aggodalmak sorolása is most időszerű. Az eddig egymást utáló politikusok mosolygással kísért kézfogásai nem fedhetik el a történelmi realitásokat. Az egyik oldalon háborús bűnösnek minősített katonai és politikai vezetők színeváltozása ugyancsak hipokrita magatartás. A megoldottnak tűnő dolog konfliktustartalma nagyobb, mint a belőle fakadó remény. Ez még nem jelenti azt, hogy nyugodt lehet a világ, mert végre békés lesz Bosznia, Horvátország, Szerbia. Kényszerbéke született. Nehéz szülés volt. Talán nem is minden szülő akarta, hogy a világra jöjjön. Túlhordott csecsemő ez, éveket késett. Már megszületése pillanatában fogai vannak. A bábák hada elégedett. Még Béke Nobel-díj is kinéz majd valakinek. A daytoni béke karácsonyi ajándéknak készült. Alkotói egyet felejtettek el csupán: a béke nem egyszerűen a háború hiánya. A béke nem csak a tárgyalóasztaloknál születik. Meg kell hogy szülessék a szívekben is. Erről viszont nem szól a daytoni dokumentum. (bürget) Újabb atomrobbantás Franciaország a csendesóceáni Mururoa-szigetén kedden újabb kísérleti atomrobbantást hajtott végre. A töltet hatóereje a hivatalos bejelentés szerint nem érte el a negyven kilotonnát. Franciaország szeptember elején kezdte el újabb - s a párizsi ígéretek szerint legutolsó — nukleáris robbantássorozatát, s ennek keretében ez volt a negyedik kísérlet. A mostani robbantásnak a párizsi védelmi minisztérium szerint a későbbi szimulációs módszerre való áttérés előkészítése volt a célja (ugyanez volt az indoklás a szeptember 5-i, első kísérletnél is), míg a második, illetve a harmadik alkalommal „a francia atomfegyverzetek biztonságosságát és megbízhatóságát” ellenőrizték. Jacques Chirac francia államfő annak idején, júniusban valóban ezzel a két feladattal (valamint egy hadászati rakéta robbanófejének kipróbálásával) indokolta a kísérletek felújítását — a francia döntés egyébként több mint három éves moratóriumnak vetett véget, s azóta is tartó nemzetközi tiltakozást váltott ki. Jacques Chirac eredeti bejelentése szerint Franciaország összesen nyolc atomrobbantást hajtott volna végre, s a kísérleti sorozat legkésőbb jövő májusban ért volna véget. Az újabb hírek azonban már csak hat kísérletről szólnak, s az eddigi menetrend, az egymást gyorsan követő robbantások arra utalnak, hogy a nemzetközi tiltakozások miatt Párizs szeretné minél gyorsabban lezárni ezt az ügyet. Chirac egyébként kötelezettséget vállalt, hogy a mostani kísérletsorozat befejezése után Franciaország aláírja majd az atomrobbantások teljes betiltásáról szóló nemzetközi szerződést. Torgyán az USA-ba Torgyán József szerdán— felesége és Terbócz Tamás, az FKGP Külügyi Főosztályának vezetője kíséretében — elutazott az Amerikai Egyesült Államokba. A Független Kisgazdapárt elnöke kilenc napot tölt a tengeren túl, eközben New Yorkban megbeszélést folytat George Patakival, New York állam kormányzójával és a magyar emigráció képviselőivel. A kisgazda politikus ellátogat Clevelandbe is, ahol két alkalommal mond beszédet a 35. Magyar Találkozón. Torgyán az MTI-nek elmondta: eddig még nem fordult elő a találkozók történetében, hogy egy politikus kétszer is felszólalhatott volna. Az, hogy a kisgazda elnök ezt mégis megteheti, az FKGP és személy szerint Torgyán József kiemelt megbecsülését jelzi. Kenyér Immár bizonyossá vált, hogy a Munkáspárt elegendő hiteles aláírást gyűjtött össze, amellyel azt kéri: az állampolgárok dönt- hessenek Magyarország NATO-tagságáról. Lapunk arra kérte a Munkáspárt elnökét, Thürmer Gyulát, értékelje, lát- e olyan akadályt, amely meghiúsítaná a népszavazást. — Azt érzékeljük — mondta Thürmer Gyula — hogy léteznek olyan politikai erők, amelyek mindenáron meg szeretnék csáklyázni kezdeményezésünket. Erre egyetlen okuk van, nevezetesen az, hogy már régen kötelezettséget vállaltak a NATO mellett. — Talált-e a Munkáspárt UJ KELET Kassai magyar művész a nyelvtörvényről Amint az ismeretes, az új szlovákiai nyelvtörvény „törvényen kívül” helyezte a nemzetiségi nyelveket. Mindez olyan gyakorlati kérdéseket vet fel, amelyeket egy törvényben szabályozni nem lehet, illetőleg szabályozásuk nevetség tárgyává tenné magát a törvényt. Az új rendelkezések várható hatásairól és a törvény hátteréről kérdeztük Fabó Tibort, a kassai Thália Színház színművészét: — Hogyan érintett benneteket a nyelvtörvény megszavazása, ami akkor történt, amikor éppen Magyarországon tartózkodtatok? — Várható volt, mégis megdöbbentünk. Egy biztos: kicsit mindenki úgy érzi, mintha egy más országba térne majd haza. — Mit jelent a gyakorlatban az új törvény életbe léptetése? — Halvány fogalmunk sincs róla, ugyanis még nincsenek rendelkezések, amelyek szabályoznák a nemzetiségi intézmények működését. Mi leginkább a szélsőséges emberek „magánakcióitól” félünk, például a szórakozóhelyeken, a nyílt utcán, végül is mindenütt. Úgy érezzük: ez olyan megkülönböztetés, ami után már csak az következhet, hogy a mellünkre kell varrni egy csillagot. — Milyen változásokat hozhat a színház életében az új nyelvtörvény? — A magyar színház művészeti tanácsának ülését ezek után elvileg szlovákul kellene tartani. Ha szó szerint vesszük a dolgot, akkor az előadások kezdésekor a függöny előtt el kéne mondani a darab tartalmát szlovákul... A színház létét kérdőjelezték meg. A Thália Színház ezentúl — a rendelkezés értelmében — olyan szlovák színház, amely magyar nyelven játszik. Ez elvi lehetőséget ad arra, hogy 1. szlovák színház magyar tagozataként beolvasz- tassék, 2. szlovákul is kelljen játszanunk. 3. tovább nem is merek menni... — Milyen politikai erőtől várható, hogy esetleges segítséget nyújt? — Sajnos az ellenzék is kiegyezett a nyelvtörvénnyel, tehát jelenleg senkitől nem remélhetünk semmi jót. A politikában semmi sem szent, mindenen átgázol, és prédája nemcsak Bánk Bán Melindája lehet, hanem úgy látszik, egy egész nemzetiség is. Azonban ki kell jelentenem, ahhoz, hogy minket beolvasszanak, ez a lehető legrosszabb politika, amely ellentétes eredményt szül: megkeményíti az ellenállásunkat! Egy biztos, nincs az országban egyetlen józan politikai csoport sem, amely Me dar örökségét átveszi. —Mikor lesznek új választások? — Két év múlva. Addig valahogy majd csak eltengődünk. tai és lakás kell, nem fegyver! politikai szövetségest ebben az ügyben? — Nem csak mi vagyunk azok, akik a fegyverkezés, az atomfegyverek magyarországi telepítése ellen szót emelnek. Egymástól függetlenül, de ugyanazért küzdünk: a töménytelen pénzt, amibe a tagság kerülne az országnak, inkább kenyérre, lakásra, oktatásra kellene költeni. Valódi népi összefogás van kialakulóban, ezért úgy vélem, sem a parlament, sem senki más nem fog a nép akaratával szembeszállni. Lehet jogi csűréssel-csavarással elodázni a döntést, de ezt a 140 ezer hiteles aláírást már senki sem veheti semmibe. —Több alkalommal volt már arra példa, hogy elegendő számú hiteles aláírás ellenére sem írtak ki népszavazást. — Amire ön gondol, az mind olyan eset volt, ahol az alkotmány módosításáról lett volna szó. Ezt pedig népszavazással nem lehet megtenni. —Milyen érvekkel próbálják meg lesöpörni ezt a népi kezdeményezést? — Egyesek túl korainak tartják a NATO-tagsággal kapcsolatos felvetést. Mások, politikusi szemmel nézve a kérdést, az ország biztonságának garanciáját kizárólag a NATO-tagság- ban látják. Véleményem szerint ezzel a kérdéssel foglalkozni nemhogy korai, de már majdnem késő. Az amerikai és a szövetséges fegyveres erők már szinte itt vannak a Dél-Dunán- túlon. Az sem igaz, hogy nem tudjuk, mibe fog nekünk kerülni a tagság, hiszen már eddig is rengeteget áldoztunk rá. Meggyőződésem, hogy Magyarország számára csak a semlegesség jelent békegaranciát. —Azok az amerikai katonák, akikre ön utal, úgy tudom, csak pihenni jönnek Pécs környékére. — Akkor majd kérdezze meg a pécsi polgárokat, mit jelent a pihengetés az amerikai tengerészgyalogosoknál. .. Palotai Bokros Lajos: még nem nyilatkozom * Még nem vagyok hajlandó állást foglalni az Alkotmánybíróság legutóbbi döntéséről — mondta Bokros Lajos pénzügyminiszter egy szerdai sajtótájékoztatón újságírói kérdésekre válaszolva. A sajtótájékoztatót megelőzően, hazai és külföldi bankárok a Pénzügyminisztériumban nemzetközi hitelmegállapodásokat írtak alá. Az ezt követő tájékoztatón hangzott el a kérdés, amelynek megválaszolásától Bokros Lajos mereven elzárkózott és azonnal távozott a helyszínről. A Pénzügyminisztérium titkárságán elmondták, hogy a pénzügyminiszter még nem kapta meg a hivatalos tájékoztatást az Alkotmánybíróságtól. Mint ismeretes, az Alkotmánybíróság kedden — visszamenőleges hatállyal — megsemmisítette az ez évi pótköltségvetés törvényi rendelkezését a kedvezményes lakáshitelek kamatainak 15 százalékról 25 százalékra növeléséről. A döntés mintegy 200 ezer lakástulajdonost érint, és a költségvetésnek több mint 2,5 milliárd forint kiadást jelent. Fiatalok érdekvédelme Nem megfelelő a fiatalok érdekvédelme Szabolcs-Szat- már-Bereg megyében — állapította meg a régió önkormányzatának gyermek és ifjúsági bizottsága, amely összefogást sürget az általa súlyosnak tartott nyírségi gondok enyhítésére. A szabolcsi önkormányzati testület most nyilvánosságra hozott átfogó helyzetelemzésében kiemeli: a nehezedő életviszonyok legjobban a fiatal korosztályt sújtják. A családok többségénél — a munkanélküliség miatt — jelentősen romlottak a gyermeknevelés feltételei, s a szociális támogatási rendszer nem képes ezt enyhíteni. A bölcsődék, az óvodák és az iskolák ugyancsak anyagi gondokkal küzdenek, a normatív állami támogatás, valamint az önkormányzatok kiegészítése nem elég a működési költségekre. Gyermekcsoportokat vonnak össze, az iskolákban csökkentik a tehetséggondozást segítő szakkörök óraszámát, s nincs pénz szabadidős tevékenységekre sem. Egyre több a délután céltalanul csellengő tizenéves gyermek, növekszik a kábítószerfogyasztás, a bűnözés. Szomorú jelenség, hogy a gyerekek egy részénél a szülők képtelenek fizetni az étkezést. Magyar—szlovák alapszerződés Slobodník fejtegetései Dusán Slobodník, a szlovák parlament külügyi bizottságának elnöke a Národná Obroda szerdai számában a magyarszlovák alapszerződés késlekedő szlovák ratifikálása kapcsán kifejtette, hogy az Európa Tanács kollektív jogokra is kiterjedő, és az alapszerződésbe is beépült 1201-es ajánlásainak „bealkonyul.” Slobodník felvetette: bizonyára a budapesti ratifikálás sem lett volna egyszerű, ha azt szlovák részről is olyan kijelentések előzték volna meg, mint amilyenek Tabajdi Csaba, vagy Duray Miklós részéről elhangzottak. A szlovák politikus sérelmezi, hogy a Miniszterelnöki Hivatal államtitkára minimálisnak tartja a szlovákiai magyarok — szlovák részről „minden más kisebbségét meghaladónak,, tekinthető—jogait. Azt is sérelmezi, hogy Duray Miklós, az Együttélés elnöke, a szlovák parlament képviselője a nyelvtörvényt „lefasisztázva”, annak megtagadását vetítette előre. „Mi lenne, ha mi is kijelentenénk, hogy az alapszerződés ratifikálása után mi a magyar- országi szlovák kisebbség hatalmi védőpajzsa akarunk lenni? Attól tartok, a magyar parlamentnek is lennének ez ellen kifogásai, és el tudom képzelni, hogy reagálnának minderre az olyan urak, mint Csurka, vagy Torgyán” — fejtegette a lapban Dusán Slobodník, majd rámutatott: „Ilyen körülmények között” természetesnek tartja, hogy a szlovák fél „nem tétovázik a ratifikálás kérdésében, csupán elemzi a hasonló magyar nézeteket”. Mindez nem jelenti, hogy Szlovákia ne akarná ratifikálni a dokumentumot, de közben az Európa Tanácsban „eredményes lépéseket tesz annak érdekében, hogy sikerüljön rámutatni: az ET 1201-es ajánlásai képtelenségnek tekinthetők.” Dusán Slobodník szerint a Kisebbségvédelmi Keretegyezménynek a nemzetiségek kulturális jogairól szóló kiegészítő dokumentuma „az 1201-es ajánlások elég sok elemét átveszi, és ez már önmagában is tanúsítja, hogy az 1201-es ajánlások fölött rövidesen bealkonyul. Az ET ugyanis időközben — 1255-ös szám alatt — szintetizáló ajánlást fogadott el, tehát nem létezik immár olyan dokumentum, amely a Duna két partján élő magyar politikusok kollektív jogokkal kapcsolatos elképzeléseit foglalná magában” — fogalmazott Du San Slobodník.
