Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-23 / 275. szám
Megyénk életéből UJ KELET - Mikro és makro Egyre többet hallani ma arról, hogy a magyar polgár nem látja, hogy a gazdasági intézkedések egész sora mint szolgálja a makrogazdaságot. Vagyis a gazdaság nagy egészét. O — istenem, milyen balga módon — belevész a mikrogazdaságba, vagyis abba a világba, amelyben él. A tendenciák ugyanis a makróban jók és biztatók, míg a mikrobán egyre rosszabbak vagy rosszabbnak tűnnek. Mindez így igaz. Az emberek a bőrükön, illetve a pénztárcájukon mérik az élet milyenségét, képtelenek arra, hogy nagy összefüggésekben gondolkodjanak arról, hogy ami ma rossz, az holnap talán jobb lesz. Nem tudom hibáztatni a polgárt, évtizedeken át nem tudta, mi a piacgazdaság, fogalma sem volt arról, hogy mi zajlik a gazdaság felső szféráiban. A politikai gazdaságtan elnevezésű tantárgy sem adott a múltban erre választ, lényegében csak azzal foglalkozott, ami az adott szocialista kurzusnak érdekében állt. Sokk tehát az, ami történik, és ami a legnagyobb baj, mindenki csak beszél, de nem magyaráz. Politikusok, gazdasági szakemberek csak úgy ontják az érveket és ellenérveket, de arról keveset hallani: ahhoz, hogy itt valaha piacgazdaság legyen, sok mindentől búcsút kell venni. De arról sem szól senki világosan, hogy a mai intézkedések többnyire nagyon népszerűtlenek, hogyan alakulhatnak, mi bennük a logika. Ez a tájékozatlanság azonnal tág teret nyit a demagógoknak, akik frontális támadásba lendülhetnek. De ők sem megoldást, érvet sorolnak, csak elutasítanak. És itt kezdődik a baj. Érv sehol, nagy hang mindenütt. Hangos a reformer, de az ellenreformer is, senki nem osztja meg a polgárral ismeretét, csak szenvedélyét adja kölcsön. A tőzsde egyik prominense azt mondta a napokban egy beszélgetéskor: a külföldi nagy befektetőnek bizalma van, hisz az év végi nagy privatizációkban, és megfelelőnek tartja a magyar politikai légkört, gazdasági környezetet, így látja a tőzsde egyik vezetője. így látja ezt Bokros Lajos. De sorolhatnám, kik azok, akik nem látják a makrót, csak a mikrót, és meg sem kísérlik megkeresni az összefüggéseket. Valahogy úgy van: mi akartuk, hogy a szocializmus helyett kapitalizmus legyen. Hogy pont ilyen, azt nem állítom, a legtöbb emberben már a kész, a Nyugaton látott, működő, gazdag kapitalizmus képe sejlett fel a jövőt illetően. Amitől messze vagyunk. Egyelőre próbálgatjuk, alakítgatjuk, és közben hüledezve látják legtöbben: van mikro és makro, a kettő nem vág egybe. Jó lenne, ha valakik valahol egyszer arra is vállalkoznának, hogy értelmesen elmondják: mi is a helyzet ma Magyarországon. Felvilágosítanák az embereket arról, milyenek is a mai gazdasági összefüggések. Elmondanák őszintén, mi az, ami az ország érdekében történik. Érdekes lenne azt is hallani, milyen alternatívákat tud az ellentábor, de érvekkel alátámasztott, hiteles változatokra lennének kíváncsiak azok, akik a makro és mikro malomkövei között darálódnak. Addig is, amíg ez meglesz, reménykedjünk, lesz talán egyszer olyan gazdaság, amelyben ez a makro és mikro nem lesz egymástól olyan messze. (bürget) Érted! Nem ellened! Meggyőződésem, hogy a félreértéseket tisztázni kell! A szőnyeg alá söpört ellentétek és a kellőképpen meg nem vitatott nézeteltérések csak rossz vért szülnek. Főleg, ha nem is léteznek! Mint például az alábbi esetben. A múlt héten kritikát írtam a budapesti Vidám Színpad Négy meztelen férfi című újfehértói előadásáról. A látottakról alkotott véleményem meglehetősen lesújtó volt és ma is az. A művészek kritikán aluli, ripacs, a közönséget semmibe vevő eszközeikkel, azt hiszem, joggal keltettek bennem ellenérzéseket. Hangsúlyoznom kell: minden felelősség őket terheli! Csak és kizárólag őket! Sajnos, nem egyedi jelenséggel állunk szemben. Sokszor tapasztalhatjuk, hogy fővárosi színészek vidéki turnéikon — hogy úgy mondjam — nem mindig a legtisztább művészi eszközökkel élnek. Összecsapott, elkapkodott, a darabtól független, egyénieskedő produkciók ezek. Az kétségtelen, hogy sikerük szokott lenni, a közönség, fetreng, tapsol. Nem mindegy azonban az, hogy min nevetünk!!! Az újfehértói Ady Endre Művelődési Házat bérlő és üzemeltető kft. és annak ügyvezetője, PappJózsefné azonban minderről nem tehet! Az ő jó szándéka mindenképpen tiszteletreméltó! Minden tiszteletet megérdemel és támogatandó az, aki húsz évre felvállal egy anyagilag nagyon is kétes kimenetelű népművelési tevékenységet, és bérbe vesz egy kultúrházat. Sajnálatos, de tény, hogy a piaci törvények itt is „magyarosan” érvényesülnek: a vevők — a művelődési házak — előtte nem nézhetik meg az „árut”, amit megvesznek, és így a néhány jól csengő névvel operáló haknibrigádok minősíthetetlen művészi színvonalú produkciókkal állhatnak elő. Az anyagias szemléletet tehát nem az újfehértóiaknak róttuk fel, hanem a pesti művészek „szereplése” miatt. Pontosan ők azok, akik veszélyeztethetik ezeket a tisztességes vállalkozásokat! Biztos vagyok benne, hogy az újfehértói publikum — szeretvén a színházat és a kultúra egyéb területeit — ezek után is kitün teti szeretetével és látogatásával az intézményt. 1995. november 23., csütörtök Katona Bánk Bánja a kassai színház előadásában Petur, a bőrfejű A magyar nemzeti drámák— általában mind — az elnyomás időszakában születtek. A Bánk bán sem kivétel ez alól. A Habsburgok fékevesztett gyarmatosító törekvései váltották ki a nemzeti ellenállásnak azt a közegét, amelyben a mű létrejött és színre került. Sikere azt jelezte, hogy az, amit hordoz, gyógyír a nemzet sebeire. Mit mondhat a ma magyarjának Katona József darabja? Most, amikor már valóban felszabadultunk, és azt, ami van, már kizárólag csak magunknak köszönhetjük? Javainkat nem fosztogatják „merániak”, nem dorbézol idegen hazánk földjén. Mivel és kivel szembesülhetünk? Önmagunkkal, illetve önmagunk kreációival! A kisebbségi magyarság alaphelyzete sajnos nagyon is más, azonban a nacializmus, a „békédének” hőzöngése ma már ott is ugyanúgy hitetlen, mint az elvtelen internacionalizmus. Új problémákkal, új kérdésekkel kell szembenéznünk. Új tényeket kell elfogadnunk. Nevezetesen: a birtoklott hatalom — függetlenül az elvi hovatartozástól — destruktív erővé válik. A politikacsinálók függetlenül minden elviségtől kötnek kompromisszumokat, lépnek koalícióra. Verebes István éles elmével vette észre Katona József Bánk bánjában ezeket a sajnálatos alapigazságokat. Az előadásban egyetlen darabellenes pillanat sincs, azonban annál több a világról alkotott bölcs és nemes rendezői vélemény. II. Endre király és Bánk bán — elfogadván a reálpolitikai helyzetet egy pezsgős, makaró- nis vacsorán—kompromisszumot kötnek. A szélsőséges nacionalizmus vonalát képviselő Ottó és ellenpárja, Petur bán mindketten egyformán hiteltelenek. Zseniális rendezői eszköz a két figura brechti — jelzett — színházi mozgatása. Ez a hiteltelenség külső jegyekben is megjelenik, olyanok, úgy Mit nekem négy forint?! Hideg van, a pocsolyák sem engednek ki, pedig dél körül jár az idő. Az enyhe kis szellő éppen olyan erősen fúj, mint ahogyan nyáron szokott. Akkor simogat, most pedig húsomba vájja körmeit. A busz pontos. Feltételes reflexeim parancsa előtt meghajolva magam elé engedem a megállóban velem együtt fagyoskodó két nőt.Végre én is fellépek, a motorszagú meleg levegő egyetlen suhanással kiűzi testemből a hideget. Jegyet kérek, a sofőr beüti az adatokat a gépbe. A jegyemen rajta van melyik megállónál szállók fel, a dátum, idő és a jegy ára. Utóbbi 46 forint. Adok három húszast és várok. Kapok egy jegyet, egy tízest, és a sofőr már a következő utassal foglalkozik. Nem kérdi, hogy nincs-e hat forintom, nem mondja hogy nincs aprója, majd legközelebb, nem mond semmit. Már el is felejtett. Én is őt meg a visszajárót. Mit nekem négy forint?! mozognak, mint egy történelmi panoptikum résztvevői. Alapvető viselkedésmódjuk — a hőzöngés — vesztességüket determinálja. A valódi „parlamenti” hatalom birtokosai, például Bánk bán, nem attól hiteltelenek — mint törénelmi figurák—, mert külső jegyeik utalnának erre. Nagyon is mai, nagyon is disz- tingvált, nagyon is polgári ez a Bánk bán. Szinte már azonosulni is tudnánk vele, ha nem kötne egyezséget az éppen makarónit „zabáló” felettes hatalommal. Politikájuk külső jegyeiben ugyan elfogadható, tartalmában azonban mégis tisztességtelen, mint minden, ami politika ezen a földön. Verebes ezzel az ábrázolási móddal nem Bánk bán, a történelmi emberi mivoltát kérdőjelezi meg, hanem rajta keresztül véleményt mond a jelenkor disztingvált politikai maffiájának elvte- lenségéről. Furcsa és merőben szokatlan, de mélységesen igaz a ma Tiborcának megformálása. Az ő iróniája és belső keserűsége már nem is nyomora ellen tiltakozik, hanem alapvetésként fogadja el a világ dolgait. Tiborc egyetlen forradalmi pillanata az, amikor a „demokrácia” védelme alatt beleeszik a király vacsorájába. Tiborc ma már bizonnyal szemtelenül kényszerül lopni a hatalom birtokosainak szeme láttára! Melinda meggyalázásának képi brutalitása egész brutális korunkra jellemző. Vérben és mocsokban élünk, azonban erre senki nem figyel. Még az őrület sem kelt részvétet a hatalomban. Biberach sem aljas ma már, csupán reálpolitikus. Az előadás felszólít, hogy nézzünk szembe a valósággal, tegyük félre történelmi illúzióinkat, és vegyük tudomásul, hogy a reálpolitika, a világpolitika igenis önjáró. Senki nem kért fel minket nemzeti önfeláldozásra, vagy arra, hogy a világ lelkiismeretének szerepkörében tetszelegjünk, ne is várjunk hát köszönetét ezért. Minden egyéb üres hazugság, önámítás. Mesebeszéd. A koncepción felül maga az egész rendezői munka is mestermű. Az a történelmi divatrevü, amit elénk tár, egyben tükör is. Bátran rántja le a leplet hazugságainkról. Színészvezetése hibátlan. Egyszerre képes megjeleníttet- ni a polgári, a brechti, a deklaratív, a hagyományos történelmi, valamint a mai Európa elidegenedett színjátszásának elemeit. Eklektikája mégsem bántó, ellenkezőleg, ez a történelmi körhinta teljes művészi egységet mutat. Dőry Virág jelmezei, valamint a maszkok az első pillanatban megdöbbentők, majd egyre világosabbá válik az a cél, amit híven és remekül támogatnak. Tóth Tibor — Ottó— és Boldoghy Olivér — Petur bán szerepében— briliáns technikával mutatják fel a jelzett stílusú színművészét legjobb példatárát. Lendületük, tehetségük lenyűgöző. Kövesdi Szabó Mária Gertru- disa és B. Kovács Ildikó Melindája olyan mélységeket tár fel, amelynek magyar színpadokon ritkán tapsolhatunk. Az a disztingvált polgári színjátszás, amit Petrik Szilárd Bánk bán szerepében közvetít, a Vígszínház színpadán is kiválóan megállná a helyét. Sólom mester Czajlik József megfogalmazásában a mindenkori hatalom azonali és gondolkozás nélküli kiszolgálója. Döbbenetes erejű színészi alakítás! A vásott, fekete atillába öltözött bőrsipkás leninfiű csendes, részeg figurájától valóságosan retteg a néző. Dudás Péter Biberachja, Bocsarszky Attila Tiborcja, Bandor Éva Izidórája szintén kiváló alakítások. Pólós Árpád — klasszikus történelmi drámák legjobb közvetítőit idéző módon — remekbe szabott Michál bánt teremtett. Ereje, tiszta, szép magyar beszéde torokszorító. László Géza és Érsek György Simon, illetve Myska bán szerepében remek kabinetalakítást nyújt.Fabó Tibor II. Endre szerepében egyszerre volt képes felvonultatni a színjátszás több stílusát, mindig ahhoz alkalmazkodván, akivel éppen dialógust folytat. Mindezt a remek színészi bravúrt képes volt egyetlen csendes jelenetében létrehozni. A remekbe szabott előadás és a döbbenetes erejű figurák — Ottó, a görcsökben fetrengő szexmániákus, Petur, az idegengyűlölő bőrfejű és az újságíró Biberach (aki a realitások embere), mind-mind mai életünk tipikus figurái. A Bánk Bánt ezen a héten péntekig játssza Kisvárdán a kassai Thália Színház társulata. Palotai Taxin jön a mikulás Immár több éves hagyomány, hogy ha beköszönt a december, akkor a Korona Taxi télapója szán helyett autóba ül, hogy széthordja városszerte az ajándékokat. Ez évben is beindul az akció, és a taxi munkatársai egészen december 4-ig várják a csomagokat küldők jelentkezését Nyíregyházán, a Fazekas János tér 9/a alatt. A reklámtáskába rejtett ajándékokhoz mellékelni kell a pontos nevet és címet, valamint néhány soros jellemzést a kis lurkóról. A nagyszakállú 5-én indul útnak, és a város területén díjmentesen látogat el a gyerekekhez. Ki Mit Tud? November 25-én szombaton délelőtt kilenc órától Nyíregyházán a Kölyökvárban kulturális találkozóra kerül sor, melyet az Értelmi Fogyatékosok Országos Szövetsége rendez. Az összejövetelen fellépnek a mándoki, a nyíregyházi és a tiszalöki foglalkoztató iskolák tanulói, a kisvárdai, mátészalkai és a nyíregyházi napközi otthonok fiataljai, valamint a szakolyi Szociális Foglalkoztató Intézet KOKTÉL zenekara. A környezeti károk ellen A technikai civilizáció fejlődése, az ipari termékek tömeges gyártása megkönnyítette ugyan az emberi életet, de súlyos környezetkárosító hatásokat okoz. Ezért fontos, hogy a gyárak törődjenek termékeik sorsával az előállítástól azok újrafelhasználásáig. Az E-Misszió Természetvédelmi Egyesület november 24-én, pénteken délután öt órakor Nyíregyházán, a Váci Mihály Művelődési Központban előadást szervez, hogy mit tesz és mit tehet egy Magyarországon is jelen lévő világcég ezzel kapcsolatban. Az előadó dr. Schandul Vilmosáé, a Generál Electric magyarországi környezetvédelmi termékmenedzsere. toi— D. T. KvZ
