Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-20 / 272. szám

UJ KELET Augusztus 20-án szentelték fel a görög katolikus temp­lomot. A létesítményhez a telket az önkormányzat adta az egyháznak — ingyen. A templom építési munkálatai még 1993-ban kezdődtek el, és két esztendőnek kellett el­telnie ahhoz, hogy a község lakói misén vehessenek részt. Az egyházi beruházás társadalmi összefogással valósult meg, a hívek adományaiból jelentős összeg gyűlt össze. Kék község katolikus hívőinek anyagi hozzájárulása nél­kül valószínűleg nem épülhetett volna meg a falu ékessé­gének számító görög katolikus templom. A falu ékessége A kis mesemondólány Egy kislányra méltán le­hetnek büszkék nemcsak a szülei, hanem a helyi általá­nos iskola pedagógusai, a di­áktársak és az egész falu is. A tizenegy esztendős Minya Katalin, aki most hatodik osztályos, két esztendeje in­dult a Ki mit tud? versenyén mesemondóként. A Nyíregyházán megtartott megyei selejtezőn sikeresen túljutva bekerült az országos vetélkedő középdöntőjébe, és ország-világ megismerhette a televízió képernyőjén keresz­tül a szelíd mosolyú, piciny te­remtést. Amikor arra kértem, hogy monjon pár szót magá­ról és a vetélkedőről, örömmel vállalta, a megilletődöttség- nek nyoma sem volt tekinte­tében és beszédében. — Másodikos voltam, ami­kor felfigyelt rám Laskay Béláné tanító néni, hogy mi­lyen ügyesen mondok verse­ket és mondókákat. Ő vett pártfogásába -— mondja Kati. Mint megtudtuk tőle, Laskay tanító néni nevezte be a Ki mit tud?-ra, és igen nagy volt az öröm, nemcsak az iskolában, hanem otthon is, amikor kide­rült, hogy Kati bejutott az or­szágos középdöntőbe. Felkészítő tanárával és édesanyjával hármasban utaz­tak Budapestre a megméret­tetésre, és egyben a tévéfelvé­telre. Kati cseppet sem izgult Minya Katalin a kameráktól és a stúdió fé­nyeitől, ugyanolyan nyuga­lommal mesélte el Móra Fe­renc Tükrös Kata című mű­vét, mintha Kéken lett volna. A felvétel után nem sokkal le is vetítették a televízióban azt az adást, melyben a kis mese­mondólány mesélt. Kati még azt is elárulta, hogy ahány szavalóversenyen elindult a megyében, mind­egyiket megnyerte. Első lett a rétközi Szabó Lőrinc- és a Zelk Zoltán-szavalóversenyen is. Kedvenc tantárgya vala­mennyi, amit tanítanak, és ha felnőtt lesz, óvónő szeretne lenni, mert az osztályfőnöke és az édesanyja is ezt ajánlot­ta neki. Ez a döntése még nem végleges, ugyanis az osztály­társai azt javasolták, hogy le­gyen színésznő... Kék 1995. november 20., hétfő Ésszerű, takarékos gazdálkodás Sok kicsi sokra megy Rohamos léptekkel fejlődött a község az utóbbi esztendők­ben. Számos infrastrukturális beruházás valósult meg a 2070 lelket számláló településen. Arról, hogy az egyébként kevés pénzzel rendelkező községben mit tettek a közelmúltban, és milyen elképzelései vannak az önkormányzatnak a közeljö­vőt illetően. Halász Erzsébet, a falu jegyzőnője tájékoztatta az Új Keletet. — Az elmúlt ciklusban sike­rült elérnünk, hogy valamennyi utunk portalanított legyen. Fel­újítottuk az egészségházunkat és az óvodát, valamint a polgár- mesteri hivatalt is. Új épületbe költözött a posta és a könyvtár, amely korábban az általános iskola napközi otthonában volt. 1992-ben az általános iskolát is átalakítottuk. Ez a beruházás 31 millió forintba került. Jelenleg hat tanteremben tanulhatnak a diákok, és a testnevelési órákat a korszerű igényeket kielégítő tornateremben tarthatják meg. Az idén augusztus 20-án adtuk át a görög katolikus templomot, amely a község ékességének számít. 1993 végére a gázberu­házás is befejeződött, és jövőre ígéri a Matáv, hogy a telefon- készülékeket beszerelik azok­ban lakásokba, ahol igényelték. — Korábban arról lehetett híreket hallani, hogy elég sok a betörés és a lopás a faluban... — Az az idő már elmúlt, bár az egy kicsit túlzás, hogy sok lett volna a bűncselekmény. Tény, hogy voltak, de ezek -— elsősorban az 1991-ben meg­alakult polgárőrség emberei éj­szakai járőrözéseinek köszön­hetően — egy csapásra meg­szűntek. A falu közbiztonságá­nak javulását eredményezte az, hogy van egy körzeti megbízot­tunk, aki a kemecsei rendőrőrs kötelékébe tartozik, és nagyon jó a kapcsolata a polgárőrökkel. Van a településünkön egy KMB-s iroda, ő ott található meg. Ezt a létesítményt is a közelmúltban alakítottuk ki. — Mi jellemző Kéken a kö­zösségi életre? — Művelődési házunk élet- veszélyessé vált, ezért lebontot­tuk. Most nyújtottunk be pályá­zatot egy kétszintes közösségi ház építésének anyagi támoga­tására. Bízunk abban, hogy akik kérésünket elbírálják, ránk nézve kedvező döntést hoznak. Ebben a létesítményben terve­ink szerint a földszinten kultúr- ház és házasságkötő terem len­ne. Az emeletre költözne a je­lenlegi könyvtár. Erre annál is inkább szükség van, mert azt a helyiséget, ahol jelenleg talál­ható a könyvtár, 1998-ig át kell adnunk a református egyház­nak; imaháznak akarják átala­kítani. A községi életnél még meg kell említenem a futball­csapatot, amely 1993-ban ala­kult meg. Előtte 89 évig nem volt labdarúgó-együttese a köz­A jövő nemzedéke Az igazgató néni társaságában Mindent megtesznek az óvónők azért, hogy a csöpp­ségek olyan alapot kapjanak, amellyel az általános iskolát megfelelő tudással felvértez­ve kezdhetik el. Az óvoda vezetője, Farkas Lászlóné már öt esztendeje tölti be ezt a tisztséget. Ő a képviselő-tes­tület szociális bizottságának tagja, és ennek következté­ben a testületi üléseken min­dig kiáll az intézmény dolgo­zói és a gyermekek mellett. Az óvodavezető készségesen tájé­koztatta lapunkat a létesít­mény helyzetéről és minden­napi dolgaikról. — Jelenleg százkét gyermek jár az óvodába. Őket három vegyes csoportba osztottuk be. Ez azt jelenti, hogy a korábbi­akkal ellentétben, amikor osz­tott — kis-, középső- és nagy­— csoportok voltak, most egy turnusban vannak négyéves és hatesztendős gyermekek is: egy-egy csoportban közel 35 csöppség. Három csoportszo­bában helyeztük el őket, mind­egyikben felszereltünk „tini kondi” eszközöket, ezek a ki­csik testedzését segítik. Öröm­mel mondhatom, hogy az utób­bi években jelentős mértékben gazdagodtunk új eszközökkel. Az egyik csoportszobában te­levízió is van, és itt videofilme­ket nézhetnek a gyerekek, elsősorban mese- és természet­filmeket vetítünk nekik. A szemléltető-, valamint a logikai és ábrázolókészséget fejlesztő eszközökben sem szenvedünk hiányt. Az intézményben velem együtt hat óvónő felügyel az óvodásokra. Hat cigánygyerek is van, velük kiemelten foglal­koznak az óvodapedagógusok — valamennyiüknek megvan a főiskolai diplomája. Jelenleg egyikük gyesen van, helyette egy pedagógus-asszisztens dol­gozik. Arra törekszünk, hogy ha az időjárás engedi, a gyer­mekek minél többet legyenek kint a szabad levegőn, és ott ját­szadozzanak. A szülőkkel nagyon jó a kap­csolatunk. Sok függ a gyerek fejlődése szempontjából a csa­ládi háttértől. Mindig mondjuk az anyukáknak és az apukák­nak, hogy olyan játékokat vegyenek szemük fényének, amelyek az ügyességet fejlesz­tik. Aztán arra is felhívtuk a fi­gyelmet, hogy ne olyan video­filmeket mutassanak a gyer­meknek, melyekben öldöklő harc folyik. Azoknak a csalá­doknak, ahol három óvodás van, étkezési díjként nem 3900 forintot (egy picinek 1900 fo­rint az étkezési díja), csak en­nek az összegnek a felét kell fizetni. Az óvodából kikerülve az ál­talános iskolában folytatják ta­nulmányaikat a kis „gézengú­zok”. Arról, hogy milyen kö­rülmények között, Nagy Lász­lóné, az iskola igazgatónője számolt be. — Három esztendeje bőví­tették az általános iskolát, és tornatermet is építettek. Ennek köszönhetően nem szoron­gunk, szép, tágas iskolával büszkélkedhetünk, ahol öröm tanítani a 245 diákot. Összesen 13 osztály van, ebből egy a kisegítő csoport. Itt a cigányta- nulók vannak. Tizenhárom gyermek a normál óraszá­mon kívül még hat óra gyógy­korrepetálásban részesül heten­te egy alkalommal. Huszonegy pedagógusunk oktat, vala­mennyien áldozatos munká­val. Ami a tanszerellátottságot illeti, két fekete-fehér televí­ziónk van, és hat darab régi típusú számítógépünk. Leg­alább hat-nyolc darab modern készülékre lenne szükségünk, mert nélkülük nagy a lema­radásunk. A felsősöknek szá­mítógépszakkör működik, va­lamint riporteri és tömeg­sport-foglalkozásokon vesznek részt. A faliújságot a riporter­szakkör résztvevői szerkesz­tik, feladatuk az intézmény heti eseményeinek feldolgo­zása. A nebulók a különböző me­gyei és országos tanulmányi versenyeken nagyszerű ered­ményeket érnek el. Sokan nem a tanulmányi munkájuk „ered­ménye” miatt nem mennek to­vábbtanulni, hanem azért, mert szüleik anyagi helyzete nem teszi lehetővé, hogy középisko­lai tanulmányokat folytassa­nak. Az elmúlt évben öt ilyen gyerek továbbtanulási költsé­geit vállalta a Vasutas Szak- szervezet. Közülük az egy- esztendős iskolában cipészt, lakberendezőt és háziasszonyt képeztek. Az oldalt írta és a felvételeket készítette: Tóth Mihály ségnek. A megalakulásuk utá­ni évben kiharcolták a szerep­lést a körzeti I. osztályban; egy osztállyal feljebb léptek. Az ön- kormányzat évente félmillió fo­rinttal támogatja a focistákat. — Hogyan gazdálkodik az önkormányzat? — Célszerűen. Abból a ke­vés pénzből, amink van, meg­próbálunk takarékosan gazdál­kodni, nem fordítunk pénzt fe­lesleges dolgokra, és keressük a lehetőségeket. Jelenleg is ti­zenegy sertést nevelünk, a húst az óvoda konyhája dolgozza fel. így lényegesen olcsóbb a hús, mintha megvennénk. Az állatok etetésére kukoricát ter­mesztünk, és az óvodában ké­szített ételek maradékait is ezek a jószágok eszik meg. Az álla­tokat a közhasznú munká­sok gondozzák és vágják le. Tehát spórolunk, amin csak tu­dunk, de mégis megvannak a számunkra legfontosabb dol­gok. A lakók nyugalmáért A polgárőrségnek köszön­hetően sokkal nyugodtabban aludhatnak a kékiek, mert tudják, hogy éjszakánként vigyáznak értékeikre. Az 1991-ben alakult szervezet parancsnokát, Balogh Józse­fet kérdeztem működésük­ről, tevékenységükről. — Hányán vannak a kéki polgárőrök? — Négy esztendővel ez­előtt 25 fővel alakítottuk meg a csoportot, azóta lép­tek is ki tőlünk, és csatlakoz­tak is hozzánk. Az igazság az, hogy az aktív polgár­őrök, akikre számíthatunk, körülbelül 15-en vannak. —Volt-e már nagy fogásuk? — Hála istennek nem volt, ami azt jelzi, hogy puszta jelen­létünkkel elrettentjük a betörő­ket és a tolvajokat. Úgy érzem, van tekintélyünk a faluban. —Milyen eszközökkel dol­goznak? — Saját gépjánnűveinkkel járőrözünk, nincs gumibo­tunk és gázspray-nk sem, te­hát amennyiben szükség van közbelépésünkre, akkor a két szabad kezünket vagyunk kénytelenek használni. Problé­mánk, hogy amikor szolgálat­ban vagyunk, akkor sem minő­sülünk hivatalos személynek. —Az éjszakai járőrözése­ken kívül találkozhatnak még szolgálat közben máshol is a polgárőrökkel Kéken? — A futballcsapat hazai ta­lálkozóin is mi vigyázunk a rendre, valamint a nagyobb rendezvényeken is jelen va­gyunk. Ilyen volt például au­gusztusban a görög katoliku­sok templom avatása, amikor a parkoló gépkocsikat őriz­tük, és arra törekedtünk, hogy ne legyen fennakadás a közúti közlekedésben. —Miért vállalják ezt a fel­adatot? — Mert jó érezni, hogy mi is teszünk valamit a falunkért és az itt lakók nyugalmáért.

Next

/
Thumbnails
Contents