Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-20 / 272. szám
8 1995. november 20., hétfő Mozgáskorlátozottak UJ KELET MOZGÁSKORLÁTOZOTTAK SZABOLCS-SZATMAR-BEREG MEGYEI EGYESÜLETE AZ ÚJ KELET MELLÉKLETE Egy kerékpártúra emlékei Újra együtt a társaság, immár bicikli nélkül, az iskolapadok előtt /r, u (Foto: Harascsak) Bár már november közepén járunk, és kint hidegen fúj a szél, a fűtőtest halk duruzsolá- sä mellett jólesik felidézni a nyári emlékeket. Ezt tesszük mi is Ónodi Sándornéval, a START szakmunkásképző iskolájának tanárnőjével, aki osztályával a nyáron végigbiciklizte Szatmár és Bereg apró falvait. — Mi volt a túra célja? — Szerettük volna felkeresni az ezeken a területeken élő sérült, beteg és fogyatékos embereket. Tudni akartuk, milyen körülmények között élnek távol a nagyváros zajától, hogyan sikerült beilleszkedniük a családba, a közösségekbe. — Ki támogatta az utazást? — A Soros Alapítvány írt ki pályázatot középiskolás közösségek számára. Mi is beadtuk a szükséges dokumentumokat, s elnyertük a felkínált pénzt. Bár mint később kiderült, nehézségeket nem csak az anyagiak okoztak. Nagyon nehéz volt meggyőzni a szülők jó részét arról, hogy ez a családtól távol töltött egy hét nem válik majd kárára a lányoknak. S nekünk lett igazunk. Jókedvűen és minden probléma nélkül vette kis csapatunk az akadályokat. — Milyen útvonalat választottak? — Vásárosnaményig vonattal mentünk, ott aztán átszálltunk a kerékpárok nyergébe. Első úti célunk Tákos volt, ahol dr. Baráth Ida nyújtott nekünk messzemenő segítséget. Na nehogy azt higyjék, hogy csak úgy nekiindultunk a nagyvilágnak. Először végigtelefonáltam minden olyan helyet, ahová el szerettünk volna jutni, hogy tudjanak az érkezésünkről. Tákoson tehát a doktornő fogadott minket, és rögtön el is vitt édesanyja házába, a drága Ilike nénihez. O főzött nekünk, kinek-kinek saját szájíze szerint, s nála meg is füröd- hettünk. Sátrainkat viszont a templomkert öreg fái alatt állítottuk fel. Bár csak egy éjszakát töltöttünk ott, nagyon jól éreztük magunkat. Akár hiszi, akár nem, Tákoson nem találtunk sérült embereket. Helyettük viszont nagyon kedves nénikékkel ismerkedtünk meg, akik sok érdekes dolgot meséltek a városról jött kis fruskáknak. Még el se indultunk Csa- rodára, amikor az ottani körzeti megbízott elénk jött autójával, hogy megtudja, mire is lesz szükségünk a náluk eltöltendő rövid idő alatt. Itt sem kértünk mást, csak hogy valahol tábort verhessünk. A múzeumként szolgáló aprócska parasztházat bocsátották rendelkezésünkre. Na persze nem ott aludtunk, hanem kint, sátrainkban, de legalább csomagjainkat volt hová tenni. Sőt, még az éppen üzemen kívüli öregek napközi otthonába is bemehettünk, ahol nagy fürdést és kisebb mosást végeztünk. A már említett körzeti megbízottnak köszönhetjük az út egyik legszebb élményét. Kukoricaföldeken és réteken vitt át minket, míg végül elérkeztünk egy mocsárhoz, mely még a jégkorszakból maradt ránk szebbnél szebb növényekkel. Szakszerű előadást is tartott nekünk, és a látvány minden képzeletünket felülmúlta. Csaroda utcáin járva már beteg embereket is találtunk, akikkel otthonukban, kellemesen elbeszélgettünk. Aztán újra biciklire ültünk, és meg sem álltunk Márokpapiig. Pontosabban útiterveinkben nem is szerepelt ezen a helyen pihenő, de amikor velünk szemben megláttunk kerekezni egy tolókocsis férfit, mind egy emberként fékeztünk le. Először csak a szabad ég alatt váltottunk néhány szót, majd az egyedül élő férfi meghívott minket rendkívül tiszta és takaros otthonába. A legnagyobb meglepetésünkre éppen uborkát tett el télire. Tarpán meglátogattunk az elmebetegek szociális otthonát, ahol tárt kapukkal vártak minket. Ez a látogatás, azért volt nagyon tanulságos, mert a gyerekek megláthatták, milyen az, ha egy sérült ember család nélkül éli az életét. Utólag már bevallom, hogy kicsit féltem ettől a látogatástól, mert nem tudtam, hogyan reagálnak a furcsa arcokra és néha kicsit zavaros tekintetekre tanítványaim. Ok azonban felnőtt módra viselkedtek,-őszintén átérezték a több tucatnyi idegen emberi sorsot. Ezt követően Tivadarban álltunk meg, ahol nem volt különösebb dolgunk, csak a kempinget vettük igénybe. Másnap Szatmárcsekére mentünk, ahol egy idős pap, Barna bácsi volt az idegenvezetőnk. Mikor kiderült, hogy az egyik kislányhoz a csoportban távoli rokoni szálak is fűzik, még orgonán is játszott nekünk a templomban. Csodálatos embert ismertünk meg személyében. Életre keltette előttünk történeteivel a Kölcsey-família életét és mindennapjait, egészen az utolsó fiú kihalásáig. A kirándulás utolsó állomása Túristvándi volt, ahol három éjszakát töltöttünk el. Az óvoda udvarán szállásolt el minket a jegyző, s a konyha dolgozói szinte lesték minden kívánságunkat. Innen kisebb kirándulásokat tettünk a környék gyönyörű tájaira, majd a harmadik napon rengeteg élménnyel gazdagabban indultunk hazafelé. — Mit jelentett a lányoknak ez a hét nap? — Óriási kalandot, és valahol egy jókora testi, szellemi erőpróbát. Sok új és számukra addig még ismeretlen dolog került közel hozzájuk. Jórészt városi gyerekek lévén ugyanolyan ujjongással fogadták a rét virágait, mint a szénaboglyát, vagy a legelésző tarka teheneket. Furcsa volt számukra a sok beteg ember is, akiket kérdezgethettek, akiknek örömükben, bánatukban osztozhattak. Mindent egybevéve azonban azt mondhatom, hogy felejthetetlen és örök élményeket adott ez a nyár. Sikli Tímea A Mozgáskorlátozottak Egyesületeinek Országos Szövetsége megalakulása óta töretlenül fejlődik, ha olykor nem is olyan gyorsan, mint ahogy azt szeretné. Az elmúlt két év során a taglétszám 30 százalékkal nőtt. Ennek köszönhetően a szövetséghez tartozók száma megközelíti a százezret. Ez is azt bizonyítja, hogy ma már a hazánkban élő mozgássérültek becsülhetően 25-30 százaléka tagja valamilyen egyesületnek. Szerencsére ezen a téren nincs hiány, hiszen a MEOSZ ma 47 tagegyesületet számlál, s itt még nem számoltuk azt a hét csoportot, akik felvételre várnak. Ha egészen pontosak akarunk lenni, a számok 19 megyei és 28 vonzáskörzeti vagy települési hatáskörrel működő érdekérvényesítő szervezetet takarnak. A majd ötven tagegyesület mellett tizennégy sportegyesület is működik, melyek közvetlenül a Magyar Mozgáskorlátozottak SportA szabolcsi fővárosban két csapat is található, a Start- Sportula SE és a Piremon SE, melyek meghatározzák a magyar ülőröplabdázás arculatát. A Start-Sportula gárdája „fiatalabb”, ugyanis 1992-ben alakult, míg a Piremon SE csapata a ’80-as évektől van a pályán. Kettejük közül a piremonosok büszkélkedhetnek nagyobb eredménylistával, hiszen fennállásuk óta nyolcszoros magyar bajnokok, illetve szintén nyolcszoros Magyar Kupa-győztesek. szövetségéhez kapcsolódnak. Az önálló egyesületek keretei között 304 helyi szervezet és klub működik. Időközben már több megyében megkezdődött a települési összekötők hálózatának kialakítása. Az egyesületek nagyobb része rendelkezik egyesületi helyiséggel, bár rendszerint kisebbel, mint amire fejlődése során szüksége volna. Néhány egyesületnek viszont még egyáltalán nincs otthona. A MEOSZ az elmúlt évben az állami támogatás 50 százalékát meghaladó mértékű pénzösszegeket nyert el pályázatokon meghatározott feladatokra. Ezekből sikerült megvalósítani a szállítószolgálat működését és a számítástechnikai bázis felszerelését. Pályázatok segítettek a mozgáskorlátozott népesség reprezentatív felmérésének megvalósításában, valamint az önálló életvitelt szolgáló eszközök és a személyes segítés összhangját megvalósíA nemzetközi porondon is helyt álltak a Piremon SE ülőröplabdásai, hisz a két Bajnokcsapatok Európa Kupáján elért második helyezésük után, az idén októberben sikerült először elhódítani a díszes trófeát is. A hollandiai Ruermond városában lebonyolított Európa Kupán a nyíregyháziak a csoportmérkőzések során biztosan meneteltek a legjobb nyolcba, ugyanis az ukrán bajnok kijevieket 3-1 arányban, míg a svédek legjobb csapatát, a Glimntent 3-0-ra győzték le. A folytatásban is remek játékot produkáltak a szabolcsiak, ugyanis a négyes döntőbe kerülésért zajló mérkőzésen az észt bajnok ellen szintén 3-0 arányban diadalmaskodtak. A legjobb négyben már a sportág „elitjeivel” kellett megküzdeniük a piremonosoknak, hisz mellettük ott szerepeltek még a házigazda hollandok, a norvégok és a németek. Nos, a sors szeszélye folytán a nyíregyháziaknak a döntőbe kerülésért — hasonlóan az elmúlt évhez — a házigazda holland gárdával, a Tubantennel kellett felvenni a harcot. A meccs jól indult a szabolcsi ülőröplabdások számára, tó modell kialakításában harminc, súlyosan mozgássérült emberből álló csoport tekintetében. A MEOSZ újabb pályázatokkal az oktatási tevékenységet kívánja megalapozni, valamint az önálló életvitelt segítő eszközök megvásárlását szeretné támogatni kiterjedt személyi körre vonatkozóan. A szervezet tervei között szerepel egy modell kidolgozása is, melynek segítségével a jövőben műszeres vizsgálatokra lehet alapozni a mozgáskorlátozottság szakszerű megállapítását. Új színfolt a MEOSZ életében, hogy létrejött az „Ember az Emberért” kitüntetés, melynek arany-, ezüst- és bronzérmei, valamint oklevelei kerülnek majd átadásra a kitüntetési ünnepségeken. A hagyománynak megálmodott kitüntetésekkel nem a másokért végzett munkát, hanem a sikeres önrehabilitációs aktivitást ismernék el. ugyanis már 2-0-ra is vezettek a játszmák tekintetében. Ezt követően egy kisebbfajta „gödörbe” került a piremon csapata, és a tulipánosoknak sikerült az egyenlítés, amit követhetett a mindent eldöntő ötödikjátszma. A „gyors halálban” (ahogy röplabdás berkekben az ötödik játszmát nevezik) viszont már esélyt sem kapott a holland gárda a győzelem megszerzésére, hiszen a nyíregyháziak remek és felszabadult játékot produkálva hozták a mérkőzést, amivel beverekedték magukat az Európa Kupa döntőjébe, ahol a norvégokkal nézhettek farkasszemet. Nos, a döntőben mindenki láthatta, hogy jelenleg Európában nincs jobb csapat a Piremonnál, hiszen egy sima mérkőzésen 3-0 arányban diadalmaskodtak a norvég bajnok felett. Ezzel a győzelemmel a Piremon SE megmutatta, hogy a magyar mozgáskorlátozottsportnak ezen ágában nemzetközi mércével mérve is a legjobb, valamint az európai porondon — magyarként — letette névjegyét, ami egyben országunk hírnevét is öregbítette. Batai János A Piremon SE (szemben) küzdelme (Fotó: Racskó) A Vox Humana-oldalt szerkesztette: Sikli Tímea Házunk tája... Télköszöntő címmel november 24-én délután háromnegyed négytől rendezünk kis műsorral tarkított összejövetelt elsősorban idős sorstársaink számára Nyíregyházán, a START Rehabilitációs Vállalat Vörösmarty téren lévő ebédlőjében. Az ünnepi műsort a tanárképző főiskola népművelő szakos hallgatói állították ősze. Téli szünetet tart a Mozgáskorlátozottak Egyesületének Nyíregyháza, Körte utca 19. szám alatti központja december 27. és február második hete között. Ez idő alatt telefonügyelet segíti majd megoldani az esetlegesen felmerülő problémákat. Fenyőünnepre várja Nyíregyházán és a város környékén élő tagtársait az egyesület december 15-én délután három órától. Bővebb felvilágosítást a Körte utca 19. szám alatt kaphatnak. Megváltozott a megyei egyesület hívószáma. A Nyíregyháza, Körte utca 19. számhoz a következő telefon tartozik: 42/ 410-522 Támogatást nyújt a rászorulóknak a HÉRA Alapítvány. Itt elsősorban olyan tagtársak jelentkezését várják, akiknek nehéz anyagi körülményeik miatt fűtés-, villany-, illetve vízdíjhátralékuk van. Az igényléseket az egyesületnél kell benyújtani, ahol felülvizsgálva azokat, az adatlapokat továbbítják a polgár- mesteri hivatal illetékes osztályához. Fényes karácsony az elnevezése annak az akciónak, melyet a polgármesteri hivatal szociális irodája a Ti- ■ tásszal karöltve szervez meg az ünnepekre. Ennek az a lényege, hogy azoknál a fogyasztóknál, akiknél önhibájukon kívüli nemfizetés miatt kikapcsolásra került az : áram, karácsonykor, a szere-; tét ünnepén mégiscsak legyen világítás. Az ezen irányú, Nyíregyházáról és vonzáskörzetéből érkező jelzéseket szintén az egyesülethez kell eljuttatni. Előkelő helyen a sportban
