Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-18 / 271. szám

1995. november 18., szombat Hétvége UJ KELET A szívünk még fiatal... A falon frissen keretezett esküvői kép lóg. Az ifjú pár, bár túl van már az első tava­szokon, boldogan mosolyog a szemlélőre. Nem csinálnak titkot a korukból. Márti már az első pillanatban büszkén bevallja, hogy elmúlt ötven­éves. Párja sem fiatal, hiszen közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez. Szerelmük és életük történetéről Márti mesél, miután végigkóstol­juk a háromfajta teasüte­ményt. — Azok az idők is érde­kelnek, amikor még külön szálakon futott az életünk? —Természetesen. Ha meg- j kérhetlek benneteket, mind- § ketten meséljetek nekem egy ? kicsit! — Míg Feri megsétáltatja Picurt, a kis tacskót, én ta­lán bele is vágnék. 1945- ben, nem sokkal a háború befejezése előtt születtem. Anyám háztartásbeliként 5 nevelt engem és még három testvéremet, míg édesapám a vasútnál dolgozott. Nem mondom, hogy fényűzően j éltünk, de azért mindig meg­I volt a mindennapi betevőnk. Becsületesen elvégeztük mind a négyen a nyolcosz- S tályos gimnáziumot, aztán én munkába álltam. Orvos szerettem volna lenni, de annyi pénzünk nem volt, hogy ezen álmomat valóra váltsam. így először anyám ismerősének kalapkészítő műhelyébe álltam be, ké­sőbb ezt felváltotta egy nagy­áruház. Eladónő lettem, és az idők múlásával nagyon megszerettem a munkámat. Főleg a karácsony előtti időszak állt nagyon közel a szívemhez. Kint sűrű pely- hekben hullott a hó, az áru­házban pedig szinte tolong­tak az emberek. Annyi év ki­szolgáltatottsága és nélkülö­zése után jó volt ajándéko­kat vásárolni azoknak, akik közel álltak a szívünkhöz. Alig vártam én is, hogy meg­kapjam decemberi járandó­ságomat. A felét édesanyám­nak adtam, a megmaradt részből pedig rengeteg apró­ságot vásároltam össze. Nem volt mindegyikre égető szükségünk, de jó volt látni családom arcán a boldog mosolyt, ahogy nevetve bontogatták a kis fényes do­bozokat. Néhány nappal később, az újévi hold első sugaránál azt kívántam, bár eljönne már értem is az igazi I szerelem. Márciusban úgy ! éreztem, el is jött, ha nem is fehér lovon, a szőke herceg egy irodista fiú személyé­ben. Ő is az áruházban dol­gozott, csak az alagsorban, ahol az adminisztrációs mun­kákat végezték. Először csak a házunk sarkáig kísért el, aztán egy vasárnap délután meghív­tam hozzánk teára. Édesanyá- mék szinpatikusnak találták a fiút, pusztán édesapám szeret­te volna, ha kicsit jobb partit fogok ki magamnak. Aztán né­hány hónap múlva elmúlt a nagy láz, és útjaink szétváltak. Talán egy fél évvel később kezdett el udvarolni nekem a szomszéd néni unokaöccse. Azelőtt is gyakran láttam a fia­talembert, de addig nem na­gyon figyeltem fel rá. Most azonban eljött a mi időnk. A következő tavasszal már mint férj és feleség ültünk a húsvéti asztal mellé. Boldogok vol­tunk, legalábbis egy ideig. Az­tán sokasodni kezdtek a gon­dok a fejünk felett. A férjem elvesztette az állását, s hamar italozásra adta a fejét. Már több mint fél éve házasok voltunk, de a gyerek csak nem akart jön­ni. Anyámmal elmentünk ti­tokban egy klinikára, ahol az orvosi vizsgálatok azt mutat­ták ki, hogy nagyon kicsi a méhem, így aztán nem lehetett gyerekem. Ma már annyira fej­lett az orvostudomány, hogy ha most lennék huszonöt éves, biztosan tudnának segíteni raj­tam. így aztán éltem gyermek nélkül az életemet, néha bol­dogan, néha pedig boldogtala­nul hites férjem oldalán. Ha nem ivott, olyan jó volt, mint egy földre szállt angyal. Aztán három év küzdelme után végre újra állásba került. Én tovább­ra is az áruházban dolgoztam, ő pedig egy építkezésen. Elég jól kerestünk, s ha nem is vol­tunk milliomosok, szépen ha­ladtunk. Ahogy az uram letet­te a poharat, lassan a házunk is felépült. Kicsi volt, de takaros, és kettőnknek éppen elég. Az­tán idővel meghaltak édes­anyának, és mi egyedül marad­tunk a testvéreimmel. Szinte egymás után ment el a két kis drága ember. Eladtuk a házu­kat, s a pénzt elosztottuk egy­más között. Néhány hónappal később mi is meghirdettük a házunkat, és itt bent a város­ban vettünk egy első emeleti kis lakást. Közben az idő kí­méletlenül szaladt el a fejünk felett. A férjem lebetegedett, állandóan ágyhoz kötött lett. Én ápoltam négy éven át. Ak­kor kapott egy tüdőgyulladást, ami el is vitte. Ezután már csendes magányban teltek nap­jaim. Volt egy nagyon jó barátnőm, aki rávett arra, hogy iratkozzam be abba a klubba, ahová ő is eljár minden máso­dik nap. Egyszer elkísértem, és nagyon megtetszett a hely. Jó­kedvű és vidám volt minden­ki. Attól kezdve én is minden délben oda jártam ebédelni. Ott ismertem meg a mostani páromat. Egy meleg nyári délelőtt kirándulni mentünk Egerbe, s ő is elkísérte egy barátját. — Innen talán én mesél­ném tovább — telepedik le közénk Feri bácsi, s fázósan dörzsöli össze a kezét. — Azokról az időkről, mielőtt Mártát megismertem, nem nagyon tudok mit mesélni. Fiatal legényként hajtottam fejem először a házassság igájába, de a kapcsolatból nekünk sem született gyer­mekünk. Szegény megbol­dogult feleségem nagyon jó aszony volt. Házasságunk huszadik évében rák vitte el. Éveken át gyászoltam, míg végre elhatároztam, hogy ismét emberek közé me- , gyek. Nagy szerepe volt eb- , ben barátomnak, akinek a j mai napig is hálás vagyok j azért, hogy Mártát mégis- 1 merhettem. Szóval éppen egy kirándulásra invitált azon a délelőttön is. Ám en- j gem a táj szépsége már nem ■ nagyon kötött le, amikor j megláttam a középső sorok- j ban egy őszülő hajú csinos i asszonyt. Talán bolondnak fog tartani, de egész úton nem tudtam levenni róla a szemem. Addig-addig ügyes­kedtem, míg az éttermi ebéd­nél sikerült mellette helyet kapnom. Kedvesen elbe­szélgettünk, s kávé után jó­korát sétáltunk egy gyönyö­rű parkban. Hamar összeme­legedtünk, na persze a szó jó és. szelíd értelmében. Először csak a klubban ta- lálkozgattunk, aztán egy­szer meghívott vacsorára. Már az első alkalomal meg­állapítottam, hogy istenien főz. Mit is ettem nála először? Krumplival sütött göngyölt csülköt, ami azóta is egyik kedvenc ételünk. Aztán egyre gyakoribbak lettek látogatásaim, végül az első csokor hóvirággal megkértem a kezét. Először persze nagyon szabadko­zott, hogy túl öregek va­gyunk már az ilyesmihez, de aztán rövid időn belül be­adta derekát. Május első szombatján volt az eskü­vőnk, melyre csak barátaink voltak hivatalosak. Nászúi­ra Zalakarosra utaztunk, hisz a kellemes víz igen jótékony hatású az ilyen öreg cson­tokra. Azóta is boldogan élünk, és egyetlen percre I sem bántam meg, hogy vén j fejjel újra a boldogságot, s vele együtt Mártát válasz- j tottam. Sikli I Kiskutyát szeretnék Az elválasztásig az anya Ásványi anyagok és vitami- rűség, mind bizonyos termékek gondoskodott a kölyök táplá­lásáról, de miután magunkhoz vettük a kis szőrgombócot, ter­mészetesen már ez is a mi fel­adatunk, méghozzá a test, a csontozat és az izomzat fejlő­dése szempontjából döntő időszakban. így aztán gondo­san meg kell válogatnunk, mit, mennyit és hányszor tálalunk a kölyök elé. A szükséges táp­anyagokat legegyszerűbb öt csoportba sorolni. Nézzük meg ezeket. Víz: minden élő szervezet legfőbb alkotóeleme. Míg táp­lálék nélkül az állat akár 30 napig is kibírja, víz nélkül tes­te kiszárad, és a kutya rövid időn belül elpusztul. Éppen ezért fontos, hogy az itatótál soha ne maradjon üresen. Szénhidrátok: elégetésükből nyerik a legnagyobb mennyisé­gű energiát az állatok, így alapvető szerepük van minden életműködésben. Eszerint a mozgásban és a hőszabályo­zásban is. A szénhidrátok hiá­nya kutyánk fáradékonyságá­hoz, lesoványodásához, esetleg ájuláshoz vezethet. A szénhid­rátok megtalálhatók a tészta- félékban, puhára főtt rizsben, kétszersültben, száraz kenyér­ben és a főtt zöldségfélékben. Fehérjék: a lebontásukból származó aminosavakból épül­nek fel a test saját fehérjéi,ame­lyek lehetnek enzimek, hormo­nok, izomfehérjék. A fehérje­hiányos táplálkozás következ­tében a fiatal állat fejlődése, növekedése nem megfelelő, fejletlen lesz izom-és csont­rendszere. Fehérje könnyűszer­rel nyerhető főtt marha-, csir­ke-, pulykahúsból és halból, kemény tojásból és félig főtt májból. Zsírok: éhezéskor, erős hi­degben, fokozott anyagcsere esetén (vemhesség, szoptatás, betegség) mozgósítható táp­anyagforrást képeznek. nők: ezek az alkotóelemek minden állati és növényi szer­vezetben megtalálhatók, így a táplálékban is. Az ásványi anyagok fontosak a csontkép­zésben és az idegrendszer mű­ködésében. A vitaminok kis mennyiségben szükséges anya­gok, melyeknek fontos szere­pük van az anyagcsere-szabá­lyozásban. A tápláléknak megfelelő arányban a szervezet szükség­leteinek megfelelően mind­ezen anyagokat tartalmaznia kell. Különösen fontos ez a növekedésben lévő fiatal álla­tok esetében. Ám ne essünk abba a hibába, hogy minden­nel elhalmozzuk az aprócska jószágot. Ez ugyanis a kisku­tya elhízásához vezethet. Az elválasztást követő napokban a 3—4 étkezés az ideális. Ha a napi táplálékadagot több rész­re szétosztjuk, kevésbé terhelő­dik meg a pici gyomor. Kisebb a teltségérzet, és így a kölyök élénkebb, fürgébben mozog. A harmadik hónap táján fokoza­tosan csökkenthetjük az étke­zések számát, míg az ötödik­hatodik hónapra el nem érjük a napi két etetést. A kutya egyéves kora után már elegendő az is, ha napjá­ban egyszer adunk enni neki. A táplálékot kétféleképpen le­het előállítani: házilag és ipa­rilag. A hagyományosabb és még mindig igen elterjedt első esetben a családi háztartásban használatos hozzávalókból készül az eledel. Ily módon nem mindig könnyű kielégíte­ni a kutya fehérje- és ásványi- anyag-szükségletét, hisz elég, ha egyik napról a másikra meg­változik a felhasznált alap­anyagok összetétele, máris emésztési zavarok léphetnek fel. Az iparilag előállított elede­lek módfelett elterjedtek az utóbbi években mind a célsze­garantált minősége miatt. Az előrecsomagolt „kutya­vacsorák” két csoportra oszt­hatók: vannak a konzervelede-. lek és a száraz tápok. Ezek a tápok kifejezetten kutyák szá­mára készülnek, s ezen belül is vannak kölyök-, fiatal, felnőtt és idős állatoknak való válto­zatok. A csomagoláson minden esetben megtalálható az ada­golás és a felhasználás módja. A készen vásárolt eledelhez ne tegyünk a teljes mennyiség tíz százalékánál több házikosztot, mert könnyen felboríthatjuk a tápanyagok megfelelő arányát. A táplálék minden esetben szobahőmérsékletű és soha ne hideg legyen. Ha szabadban tartjuk a kutyánkat, télen me­legítsük meg az ételét. Taná­csos már kiskorában hozzá­szoktatni a kemény ropogtat­nivalókhoz, hogy ezáltal csök­kentsük az óhatatlanul lerako­dó fogkő képződését. Ne feledjük el, hogy mikor a kiskutya hozzánk kerül, még nincs egyetlen rossz szokása sem. Három hónapos korában még az én rottweilerem sem is­merte a főtt húst, a földimogyo­ró vagy éppen a sült csirke ízét. Mi is elkövettük azt a hibát, hogy le-le pottyantottunk az étkezőasztalról a kis gombóc­nak egy-egy jó falatot. S ma már szinte természetes az öt- venkilós „csöppségnek”, hogy ha elkiáltom magam: „Vacso­ra!”, elsőnek ül le a székem mellé. A kutya nem tudja, mi válik javára és mi nem. A mi köteles­ségünk tehát, hogy étkezési szokásaira és táplálékának összeállítására odafigyeljünk. Az édességekre semmi szüksé­ge a kutya szervezetének, sőt, szervi bajok és elhízás okozó­ja lehet. Ezért ne is szoktassuk rá kedvencünket! (folytatjuk) Hasznos apróságok ... a húsról — A jó minőségű, friss húst elsősorban színéről ismerhetjük meg, de fontos az állaga is. A jó marhahús pél­dául kemény, érdes tapintású, rugalmas, világos vörös színű és sárgásfehér faggyúval réteg­zett. A friss sertéshús inkább rózsaszínű mint vörös, puhább és lágyabb tapintású, mint a marhahús. A kiszáradt húst — ha az ok túlfőzés vagy állás — megint levesessé tehetjük, ha néhány órán át hideg sós vízben hagyjuk állni. A keményre fagyott húst csak felhasználás előtt hagy­juk felengedni. Sohasem me­leg vízben, csak szobahőmér­sékleten. így nem veszít sem ízéből, sem tápértékéből. ... a baromfiról — A barom­fiból készült ételek ízesítésé­hez ne használjunk sok és erős fűszert, mert elnyomják a hús természetes ízét, zamatát. A baromfit mindig pároljuk, süs­sük vagy főzzük puhára. Soha nem szabad angolosan, azaz félig nyersen elkészíteni. Túl­ságosan puha se legyen, mert a hús könnyen leválik a csont­ról, és nem lehet rendesen sze­letelni, tálalni. Ha csirkét vagy pulykamellet rántunk, a zsira­dék, amelyben sütjük, jó me­leg, de ne túl forró legyen, mert akkor a prézli megég, a hús vi­szont nyers marad. Előbb mindig fedő alatt süssük, és csak akkor vegyük le a fedőt, ha a húsdarabokat megfordí­tottuk. ... a tojásról — A tojásokat feltörés, illetve főzés előtt mindig mossuk meg, mert a to­jás héja kiváló táptalaj a kü­lönféle baktériumoknak. Ha a fehérjéből habot akarunk ver­ni, akkor a tojásokat néhány óra hosszat tartsuk hidegen, mert így könnyebben dolgoz­hatunk vele. Hogyan állapít­hatjuk meg, hogy a tojások frissek-e? Ha a tojásokat hideg vízbe rakjuk, és azok az alján maradnak, akkor frissek. Ha azonban a tojás a vízben le­beg, akkor már állott. ... a halakról, halételekről — Ha nem élő halat vásárolunk, ügyeljünk a következőkre: a friss halnak a szeme fé­nyes, nem beesett, kopoltyúja piros, teste kemény, rugalmas. A szeletelt hal fehér húsú és szintén rugalmas. A nem fagyasztott halat fris­sen használjuk fel, ne tarto­gassuk. A kiolvasztott halat újrafagyasztani tilos. Ha a ten­geri halfilé szagát nem kedvel­jük, akkor kevés hideg tejjel locsoljuk meg, és ha kiolvad, nyomkodjuk ki, így sokat ve­szít a szagából. A hideg-me­leg halételekhez bátran ad­junk zöldségfélékből készült köretet. A sült, rántott halakat szépen díszíti és ízesíti a cit­romszelet. A hideg halételeket hűtőben nyugodtan tárolhat­juk 1—2 napig porcelán vagy üvegedényben. ... a tejről, tejtermékekről — A tejföl zsírdús, magas energiaértékű. Éppen ezért 4—6 fokon, hűtőben tároljuk. A joghurt kellemes savanykás ízű és szagú tejtermék. Ma már szinte mindenféle gyümölcs­csel ízesítik. A kefir szénsavas jellege és mintegy 0,1 száza­lék természetes alkoholtarta­ma miatt üdítő, magas B-vita- min tartalma van. Az aludttej üdítő és tápláló. Tartsuk hűt­ve, aromája akkor a legjobb. A habtejszínt felhasználásig 4—6 fokon tároljuk. Energia­dús, könnyen emészthető, sok vitamint tartalmaz. Nagyon érzékeny a napfényre, ezért sötét helyen, hűtve tároljuk. A vaj a legkönnyebben emészt­hető, értékes, állati eredetű zsiradék. Energiadús, sok vi­tamint tartalmaz.

Next

/
Thumbnails
Contents