Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-18 / 271. szám
1995. november 18., szombat Hétvége UJ KELET A szívünk még fiatal... A falon frissen keretezett esküvői kép lóg. Az ifjú pár, bár túl van már az első tavaszokon, boldogan mosolyog a szemlélőre. Nem csinálnak titkot a korukból. Márti már az első pillanatban büszkén bevallja, hogy elmúlt ötvenéves. Párja sem fiatal, hiszen közelebb van a hatvanhoz, mint az ötvenhez. Szerelmük és életük történetéről Márti mesél, miután végigkóstoljuk a háromfajta teasüteményt. — Azok az idők is érdekelnek, amikor még külön szálakon futott az életünk? —Természetesen. Ha meg- j kérhetlek benneteket, mind- § ketten meséljetek nekem egy ? kicsit! — Míg Feri megsétáltatja Picurt, a kis tacskót, én talán bele is vágnék. 1945- ben, nem sokkal a háború befejezése előtt születtem. Anyám háztartásbeliként 5 nevelt engem és még három testvéremet, míg édesapám a vasútnál dolgozott. Nem mondom, hogy fényűzően j éltünk, de azért mindig megI volt a mindennapi betevőnk. Becsületesen elvégeztük mind a négyen a nyolcosz- S tályos gimnáziumot, aztán én munkába álltam. Orvos szerettem volna lenni, de annyi pénzünk nem volt, hogy ezen álmomat valóra váltsam. így először anyám ismerősének kalapkészítő műhelyébe álltam be, később ezt felváltotta egy nagyáruház. Eladónő lettem, és az idők múlásával nagyon megszerettem a munkámat. Főleg a karácsony előtti időszak állt nagyon közel a szívemhez. Kint sűrű pely- hekben hullott a hó, az áruházban pedig szinte tolongtak az emberek. Annyi év kiszolgáltatottsága és nélkülözése után jó volt ajándékokat vásárolni azoknak, akik közel álltak a szívünkhöz. Alig vártam én is, hogy megkapjam decemberi járandóságomat. A felét édesanyámnak adtam, a megmaradt részből pedig rengeteg apróságot vásároltam össze. Nem volt mindegyikre égető szükségünk, de jó volt látni családom arcán a boldog mosolyt, ahogy nevetve bontogatták a kis fényes dobozokat. Néhány nappal később, az újévi hold első sugaránál azt kívántam, bár eljönne már értem is az igazi I szerelem. Márciusban úgy ! éreztem, el is jött, ha nem is fehér lovon, a szőke herceg egy irodista fiú személyében. Ő is az áruházban dolgozott, csak az alagsorban, ahol az adminisztrációs munkákat végezték. Először csak a házunk sarkáig kísért el, aztán egy vasárnap délután meghívtam hozzánk teára. Édesanyá- mék szinpatikusnak találták a fiút, pusztán édesapám szerette volna, ha kicsit jobb partit fogok ki magamnak. Aztán néhány hónap múlva elmúlt a nagy láz, és útjaink szétváltak. Talán egy fél évvel később kezdett el udvarolni nekem a szomszéd néni unokaöccse. Azelőtt is gyakran láttam a fiatalembert, de addig nem nagyon figyeltem fel rá. Most azonban eljött a mi időnk. A következő tavasszal már mint férj és feleség ültünk a húsvéti asztal mellé. Boldogok voltunk, legalábbis egy ideig. Aztán sokasodni kezdtek a gondok a fejünk felett. A férjem elvesztette az állását, s hamar italozásra adta a fejét. Már több mint fél éve házasok voltunk, de a gyerek csak nem akart jönni. Anyámmal elmentünk titokban egy klinikára, ahol az orvosi vizsgálatok azt mutatták ki, hogy nagyon kicsi a méhem, így aztán nem lehetett gyerekem. Ma már annyira fejlett az orvostudomány, hogy ha most lennék huszonöt éves, biztosan tudnának segíteni rajtam. így aztán éltem gyermek nélkül az életemet, néha boldogan, néha pedig boldogtalanul hites férjem oldalán. Ha nem ivott, olyan jó volt, mint egy földre szállt angyal. Aztán három év küzdelme után végre újra állásba került. Én továbbra is az áruházban dolgoztam, ő pedig egy építkezésen. Elég jól kerestünk, s ha nem is voltunk milliomosok, szépen haladtunk. Ahogy az uram letette a poharat, lassan a házunk is felépült. Kicsi volt, de takaros, és kettőnknek éppen elég. Aztán idővel meghaltak édesanyának, és mi egyedül maradtunk a testvéreimmel. Szinte egymás után ment el a két kis drága ember. Eladtuk a házukat, s a pénzt elosztottuk egymás között. Néhány hónappal később mi is meghirdettük a házunkat, és itt bent a városban vettünk egy első emeleti kis lakást. Közben az idő kíméletlenül szaladt el a fejünk felett. A férjem lebetegedett, állandóan ágyhoz kötött lett. Én ápoltam négy éven át. Akkor kapott egy tüdőgyulladást, ami el is vitte. Ezután már csendes magányban teltek napjaim. Volt egy nagyon jó barátnőm, aki rávett arra, hogy iratkozzam be abba a klubba, ahová ő is eljár minden második nap. Egyszer elkísértem, és nagyon megtetszett a hely. Jókedvű és vidám volt mindenki. Attól kezdve én is minden délben oda jártam ebédelni. Ott ismertem meg a mostani páromat. Egy meleg nyári délelőtt kirándulni mentünk Egerbe, s ő is elkísérte egy barátját. — Innen talán én mesélném tovább — telepedik le közénk Feri bácsi, s fázósan dörzsöli össze a kezét. — Azokról az időkről, mielőtt Mártát megismertem, nem nagyon tudok mit mesélni. Fiatal legényként hajtottam fejem először a házassság igájába, de a kapcsolatból nekünk sem született gyermekünk. Szegény megboldogult feleségem nagyon jó aszony volt. Házasságunk huszadik évében rák vitte el. Éveken át gyászoltam, míg végre elhatároztam, hogy ismét emberek közé me- , gyek. Nagy szerepe volt eb- , ben barátomnak, akinek a j mai napig is hálás vagyok j azért, hogy Mártát mégis- 1 merhettem. Szóval éppen egy kirándulásra invitált azon a délelőttön is. Ám en- j gem a táj szépsége már nem ■ nagyon kötött le, amikor j megláttam a középső sorok- j ban egy őszülő hajú csinos i asszonyt. Talán bolondnak fog tartani, de egész úton nem tudtam levenni róla a szemem. Addig-addig ügyeskedtem, míg az éttermi ebédnél sikerült mellette helyet kapnom. Kedvesen elbeszélgettünk, s kávé után jókorát sétáltunk egy gyönyörű parkban. Hamar összemelegedtünk, na persze a szó jó és. szelíd értelmében. Először csak a klubban ta- lálkozgattunk, aztán egyszer meghívott vacsorára. Már az első alkalomal megállapítottam, hogy istenien főz. Mit is ettem nála először? Krumplival sütött göngyölt csülköt, ami azóta is egyik kedvenc ételünk. Aztán egyre gyakoribbak lettek látogatásaim, végül az első csokor hóvirággal megkértem a kezét. Először persze nagyon szabadkozott, hogy túl öregek vagyunk már az ilyesmihez, de aztán rövid időn belül beadta derekát. Május első szombatján volt az esküvőnk, melyre csak barátaink voltak hivatalosak. Nászúira Zalakarosra utaztunk, hisz a kellemes víz igen jótékony hatású az ilyen öreg csontokra. Azóta is boldogan élünk, és egyetlen percre I sem bántam meg, hogy vén j fejjel újra a boldogságot, s vele együtt Mártát válasz- j tottam. Sikli I Kiskutyát szeretnék Az elválasztásig az anya Ásványi anyagok és vitami- rűség, mind bizonyos termékek gondoskodott a kölyök táplálásáról, de miután magunkhoz vettük a kis szőrgombócot, természetesen már ez is a mi feladatunk, méghozzá a test, a csontozat és az izomzat fejlődése szempontjából döntő időszakban. így aztán gondosan meg kell válogatnunk, mit, mennyit és hányszor tálalunk a kölyök elé. A szükséges tápanyagokat legegyszerűbb öt csoportba sorolni. Nézzük meg ezeket. Víz: minden élő szervezet legfőbb alkotóeleme. Míg táplálék nélkül az állat akár 30 napig is kibírja, víz nélkül teste kiszárad, és a kutya rövid időn belül elpusztul. Éppen ezért fontos, hogy az itatótál soha ne maradjon üresen. Szénhidrátok: elégetésükből nyerik a legnagyobb mennyiségű energiát az állatok, így alapvető szerepük van minden életműködésben. Eszerint a mozgásban és a hőszabályozásban is. A szénhidrátok hiánya kutyánk fáradékonyságához, lesoványodásához, esetleg ájuláshoz vezethet. A szénhidrátok megtalálhatók a tészta- félékban, puhára főtt rizsben, kétszersültben, száraz kenyérben és a főtt zöldségfélékben. Fehérjék: a lebontásukból származó aminosavakból épülnek fel a test saját fehérjéi,amelyek lehetnek enzimek, hormonok, izomfehérjék. A fehérjehiányos táplálkozás következtében a fiatal állat fejlődése, növekedése nem megfelelő, fejletlen lesz izom-és csontrendszere. Fehérje könnyűszerrel nyerhető főtt marha-, csirke-, pulykahúsból és halból, kemény tojásból és félig főtt májból. Zsírok: éhezéskor, erős hidegben, fokozott anyagcsere esetén (vemhesség, szoptatás, betegség) mozgósítható tápanyagforrást képeznek. nők: ezek az alkotóelemek minden állati és növényi szervezetben megtalálhatók, így a táplálékban is. Az ásványi anyagok fontosak a csontképzésben és az idegrendszer működésében. A vitaminok kis mennyiségben szükséges anyagok, melyeknek fontos szerepük van az anyagcsere-szabályozásban. A tápláléknak megfelelő arányban a szervezet szükségleteinek megfelelően mindezen anyagokat tartalmaznia kell. Különösen fontos ez a növekedésben lévő fiatal állatok esetében. Ám ne essünk abba a hibába, hogy mindennel elhalmozzuk az aprócska jószágot. Ez ugyanis a kiskutya elhízásához vezethet. Az elválasztást követő napokban a 3—4 étkezés az ideális. Ha a napi táplálékadagot több részre szétosztjuk, kevésbé terhelődik meg a pici gyomor. Kisebb a teltségérzet, és így a kölyök élénkebb, fürgébben mozog. A harmadik hónap táján fokozatosan csökkenthetjük az étkezések számát, míg az ötödikhatodik hónapra el nem érjük a napi két etetést. A kutya egyéves kora után már elegendő az is, ha napjában egyszer adunk enni neki. A táplálékot kétféleképpen lehet előállítani: házilag és iparilag. A hagyományosabb és még mindig igen elterjedt első esetben a családi háztartásban használatos hozzávalókból készül az eledel. Ily módon nem mindig könnyű kielégíteni a kutya fehérje- és ásványi- anyag-szükségletét, hisz elég, ha egyik napról a másikra megváltozik a felhasznált alapanyagok összetétele, máris emésztési zavarok léphetnek fel. Az iparilag előállított eledelek módfelett elterjedtek az utóbbi években mind a célszegarantált minősége miatt. Az előrecsomagolt „kutyavacsorák” két csoportra oszthatók: vannak a konzervelede-. lek és a száraz tápok. Ezek a tápok kifejezetten kutyák számára készülnek, s ezen belül is vannak kölyök-, fiatal, felnőtt és idős állatoknak való változatok. A csomagoláson minden esetben megtalálható az adagolás és a felhasználás módja. A készen vásárolt eledelhez ne tegyünk a teljes mennyiség tíz százalékánál több házikosztot, mert könnyen felboríthatjuk a tápanyagok megfelelő arányát. A táplálék minden esetben szobahőmérsékletű és soha ne hideg legyen. Ha szabadban tartjuk a kutyánkat, télen melegítsük meg az ételét. Tanácsos már kiskorában hozzászoktatni a kemény ropogtatnivalókhoz, hogy ezáltal csökkentsük az óhatatlanul lerakodó fogkő képződését. Ne feledjük el, hogy mikor a kiskutya hozzánk kerül, még nincs egyetlen rossz szokása sem. Három hónapos korában még az én rottweilerem sem ismerte a főtt húst, a földimogyoró vagy éppen a sült csirke ízét. Mi is elkövettük azt a hibát, hogy le-le pottyantottunk az étkezőasztalról a kis gombócnak egy-egy jó falatot. S ma már szinte természetes az öt- venkilós „csöppségnek”, hogy ha elkiáltom magam: „Vacsora!”, elsőnek ül le a székem mellé. A kutya nem tudja, mi válik javára és mi nem. A mi kötelességünk tehát, hogy étkezési szokásaira és táplálékának összeállítására odafigyeljünk. Az édességekre semmi szüksége a kutya szervezetének, sőt, szervi bajok és elhízás okozója lehet. Ezért ne is szoktassuk rá kedvencünket! (folytatjuk) Hasznos apróságok ... a húsról — A jó minőségű, friss húst elsősorban színéről ismerhetjük meg, de fontos az állaga is. A jó marhahús például kemény, érdes tapintású, rugalmas, világos vörös színű és sárgásfehér faggyúval rétegzett. A friss sertéshús inkább rózsaszínű mint vörös, puhább és lágyabb tapintású, mint a marhahús. A kiszáradt húst — ha az ok túlfőzés vagy állás — megint levesessé tehetjük, ha néhány órán át hideg sós vízben hagyjuk állni. A keményre fagyott húst csak felhasználás előtt hagyjuk felengedni. Sohasem meleg vízben, csak szobahőmérsékleten. így nem veszít sem ízéből, sem tápértékéből. ... a baromfiról — A baromfiból készült ételek ízesítéséhez ne használjunk sok és erős fűszert, mert elnyomják a hús természetes ízét, zamatát. A baromfit mindig pároljuk, süssük vagy főzzük puhára. Soha nem szabad angolosan, azaz félig nyersen elkészíteni. Túlságosan puha se legyen, mert a hús könnyen leválik a csontról, és nem lehet rendesen szeletelni, tálalni. Ha csirkét vagy pulykamellet rántunk, a zsiradék, amelyben sütjük, jó meleg, de ne túl forró legyen, mert akkor a prézli megég, a hús viszont nyers marad. Előbb mindig fedő alatt süssük, és csak akkor vegyük le a fedőt, ha a húsdarabokat megfordítottuk. ... a tojásról — A tojásokat feltörés, illetve főzés előtt mindig mossuk meg, mert a tojás héja kiváló táptalaj a különféle baktériumoknak. Ha a fehérjéből habot akarunk verni, akkor a tojásokat néhány óra hosszat tartsuk hidegen, mert így könnyebben dolgozhatunk vele. Hogyan állapíthatjuk meg, hogy a tojások frissek-e? Ha a tojásokat hideg vízbe rakjuk, és azok az alján maradnak, akkor frissek. Ha azonban a tojás a vízben lebeg, akkor már állott. ... a halakról, halételekről — Ha nem élő halat vásárolunk, ügyeljünk a következőkre: a friss halnak a szeme fényes, nem beesett, kopoltyúja piros, teste kemény, rugalmas. A szeletelt hal fehér húsú és szintén rugalmas. A nem fagyasztott halat frissen használjuk fel, ne tartogassuk. A kiolvasztott halat újrafagyasztani tilos. Ha a tengeri halfilé szagát nem kedveljük, akkor kevés hideg tejjel locsoljuk meg, és ha kiolvad, nyomkodjuk ki, így sokat veszít a szagából. A hideg-meleg halételekhez bátran adjunk zöldségfélékből készült köretet. A sült, rántott halakat szépen díszíti és ízesíti a citromszelet. A hideg halételeket hűtőben nyugodtan tárolhatjuk 1—2 napig porcelán vagy üvegedényben. ... a tejről, tejtermékekről — A tejföl zsírdús, magas energiaértékű. Éppen ezért 4—6 fokon, hűtőben tároljuk. A joghurt kellemes savanykás ízű és szagú tejtermék. Ma már szinte mindenféle gyümölcscsel ízesítik. A kefir szénsavas jellege és mintegy 0,1 százalék természetes alkoholtartama miatt üdítő, magas B-vita- min tartalma van. Az aludttej üdítő és tápláló. Tartsuk hűtve, aromája akkor a legjobb. A habtejszínt felhasználásig 4—6 fokon tároljuk. Energiadús, könnyen emészthető, sok vitamint tartalmaz. Nagyon érzékeny a napfényre, ezért sötét helyen, hűtve tároljuk. A vaj a legkönnyebben emészthető, értékes, állati eredetű zsiradék. Energiadús, sok vitamint tartalmaz.