Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 1., szerda 3 Malom a Túron Jó pár esztendővel ezelőtt már javították egyszer a túristvándi vízimalmot, ezt a páratlan szépségű ipari mű­emléket. A hazai és külföldi kirándulók kedvelt látvá­nyosságát alaposan kikezd­te az idő, és újfent javításra szorul. Szét is szedték a Túr vizét szabályozó szerkezetet, szerelni fogják a hatalmas kerekeket is. Örül az ember, hogy erre futja, nem hagyják elpusztulni ezt az egyedülál­ló malmot. Igaz, az odalátogató mos­tanában csalódott. Sehon­nan nem tudja meg, hogy itt tataroznak. De sajnos az épít­kezés helyén sincs egy olyan vigasztábla, melyről leolvas­hatnák, hogy ki csinálja ezt a páratlan munkát, mit javí­tanak, meddig tart. Pedig ilyen információ enyhítené a csalódottságot, úgy érezhet- né az ember: fontosnak tart­ják a látogatót, akit vélhető­en vissza is várnak ide. Az is kár, hogy a malmot sem nyit­ják meg, pedig maga a be­rendezés, a hengerszékek is szép látványt nyújtanak. Túrist\’ándi, ez a csoda kis község útba esik majdcsak mindenkinek, aki Csekére siet. így hát sokak számára lehetne fontos a tájékozta­tás, lehetne árulni ilyenkor is szép képeslapot, mi több, el tudnám képzelni, hogy kis zsákokba olyan lisztet tenné­nek, ami emlékbe elvihető lenne, persze jó árért. Több figyelem kellene tehát, hi­szen az idegenforgalom fon­tos dolog. Lehet koncepció (nincs), lehet sok minden más, de talán a figyelem, az információ elsődleges. És az ötlet. Ne legyen üresjárat, a javítás ideje se legyen csu­pán munkahelynéző alka­lom, ahol ugyan belelátni a mederbe, de ez édeskevés. Reméljük, hamar elkészül a malom a Túron. Biztos ün­nepelni fognak. Joggal. De ne feledjük, addig is, amíg elkészül, legyünk udvaria­sak, mondjuk meg, mi törté­nik itt, legyünk csalogatok, akik visszavárjuk a vendéget. Hiszen erre is lesz gondja valakinek. Olyan ember, aki­nek fontos ez a község. Aki tudja, ha a malom most nem is, de az idegben forog. Tegyünk hát a kedvére! Ez egy kissé önbecsülés dolga is. (bürget) Irtó jó két rovarirtó Igazán jót vidultunk annak idején a Szellemirtók című fer­geteges amerikai vígjátékon. A csapatból aztán — mondjuk Dán Aykroydnak és Bili Mur- ray-nak — hazai követői is akadtak. A szellemirtók nyír­egyházi tagozata például — két fiatalember kooprodukció- jaként — irtó szellemes vállal­kozásba kezdett: rovarirtásba. A szomszédos lakás csótány­fertőzésével riogatják az embe­reket, amelyet — elmondásuk szerint — természetesen sike­rült megfékezniük, ám a vész­helyzetre való tekintettel szí­vesen elvégzik az illető laká­sában is a szükséges teendőket (ha már ott vannak!) A munká­ért azonnal kasszíroznak, s an­golosan távoznak. Minden irtó jó — lenne, ha a felső, alsó, ol­dalsó szomszéd valóban csó­tányirtást rendelt volna tőlük. A rovarölő többnyire valami olcsó szer (magánhangzócsere is lehetséges) de büdösnek kel­lőképpen büdös, erre odafi­gyelnek. A szélhálmoSságról később tudomást szerzett lakó aztán őrjöng, a méreg eszi. Ha még tudná, hogy nem is volt benne méreg! (lefler) Stabilizáció és/vagy növekedés? A Magyar Közgazdasági Tár­saság megyei elnökségének ven­dége volt tegnap dr. Vértes And­rás, a Gazdaságkutató Rt. elnök­vezérigazgatója. A neves köz­gazdász a fenti címmel tartott előadást a megye gazdasági szakembereinek. Mádi Zoltán, a társaság titká­ra szellemes fordulattal vezette be a programot. Hangsúlyozta: nincs semmi szándékosság ab­ban, hogy a magyar gazdaságról a halottak napja előestéjén be­szélünk, mindez a véletlen műve. Vértes doktor így oldott han­gulatban kezdhette korántsem szívderítő mondandóját. Elöljá­róban saját cégéről beszélt, el­mondta, hogy esetenként több száz vállalat és vállalkozó meg­kérdezése után értékelik a kapott válaszokat, hámozzák ki a tör­vényszerűségeket és vonják le a következtetéseket a magyar gaz­daság várható jelenségeivel, kö­vetendő útjával kapcsolatban. E gazdaság pillanatnyilag a lassú stabilizáció stádiumában van. A folyó fizetésmérleg-hiány há- rommilliárd dollár alá csökkent. Az államadósság, persze, tovább nő, de ennél a dollár folyamatos gyengülését is figyelembe kell venni. A reáladósság (a folyó fi- zetésmérleg-hiányból kivonjuk a tőkebeáramlást) lassan-lassan visszatér az 1993-ban mért 1,2 milliárd dolláros szintre, noha az 1994-ben 2,5 milliárd dollár is volt, azonban még mindig na­gyobb, mint amit az ország meg­engedhet magának és annál, amit mások megengednek neki. A viszonylagos stabilizáció két tényezőnek köszönhető: a Békesi-féle programnak, mely megállította a visszaesést és a márciusi intézkedéscsomagnak, ami — különösen a vámpótlék és a tervszerű forintleértékelés révén — elindította a lassú, de közgazdasági szemmel már ész­revehetőjavulást. Ennek, persze, ára van: ingadozott az infláció, a reálkereset 10—11 százalék­kal csökkent, visszaesett (vissza­szorították) a fogyasztás(t), s ami már gazdaságpolitikai hiba: ke­vesebbet takarít meg a lakosság. Összességében az idei folyama­tokat lassú növekedés, viszony­lagos stabilitás jellemzi, lassul a GDP emelkedése, s ez politikai destabilizálódással párosul, ami­nek azonban nem csak gazdasá­gi okai vannak. A címben feltett kérdés a jö­vőre vonatkozóan fogalmazó­dott meg. Megvalósítható-e a gazdaság tartós és folyamatos növekedése stabilizáció nélkül vagy éppen annak ellenére? A prognózis a stabilizáció továb­bi erősödését jelzi. Veszélyforrásai: — a vállal­kozások lassulása, visszafogott export, dinamikus import. — az államháztartási reform tökéletlensége, az évtizedek óta akadályozó tényezők (nyugdí­jak, gyermektámogatás) állandó megoldatlansága. — a privatizáció. A költség- vetésben vélt 220 milliárd forint bevétel helyett az előrejelzés egymilliárdot tételez fel. — az árfolyampolitika jelen­legi százalékai lehetetlenné te­szik a nemzetközi ár- és bérver­senyképességet. — az infláció (20—23 száza­lék). Húsz százalék alatti árnö­vekedés elképzelhetetlen, így az alsó határ figyelmen kívül hagy­ható. A felső is csak nagyon gon­dosan előkészített ár- és bérmeg­állapodások esetén valósítható meg. — a költségvetés fellazulása. Elképzelhető, hogy jövőre száz- milliárd forinttal nő a költség- vetés deficitje, ezáltal a többi tétel is irreálissá válik. Végezetül elmondható, hogy a magyar gazdaság letért egy fenntarthatatlan egyensúlyrom­lási útról, de nem tért át egy fenn­tarthatom. Az alapkérdésre egy­értelmű a válasz. A gazdaság növekedése csak stabil politikai és gazdasági körülmények kö­zött képzelhető el, melynek alap­pillérei: az infláció csökkenté­se, a megtakarítás növelése és az államháztartás átfogó reformja. Kanda Ferenc „Légy egészséges a jobb tanulásért...” — ez volt a mottója annak a tanfolyam­nak, melyet általános- és kö­zépiskolás gyermekeknek szerveztek a közelmúltban Mátészalkán. A résztvevők elsajátíthatták a koncentrá­ciót elősegítő módszereket, valamint azt, miként lehet saját erővel fokozni az agy oxigénellátását. Felvételünk egy ilyen koncentrációs gyakorlatot örökített meg. Kép és szöveg: Szamosi István „A jó karatés lelkileg győz” A jellem fejlesztése a fontos tő és gondolkodó volt. Mű­vészneve: shoto, az erdeifenyő csúcsának suhogása. Az ő edzőterme (kan-ja) vált a vilá­gon mindenütt elismertté. In­nen a shotokan elnevezés. — Ki mutatja neked az utat, arra a bizonyos „hegycsúcs­ra” ? — Mesterem Szűcs Tibor sensei. Az úton a mester után kell menni, akit hatalmas tisz­telet és tekintély övez. Nem a mestert kell követni, hanem az utat. amin jár. Három csoport­ba oszthatók, akik karatéval foglalkoznak: a versenyzők, akik testnevelésnek tekintik és akik harcművészetet látnak benne. Abból lesz jó karatés, aki nem hagyja abba. Minél többet tud, annál jobban érzé­keli a hiányosságait. A küzde­lemben a technika megvalósí­tása a jellemtől függ. Az a győzelem, amikor nem kell ki­húzni a „kardot”. Belső erőt — testi-lelkit — kell kialakítani a gyakorlatok alatt. A nyuga­lom, az energia kisugárzása védőpajzs lehet, pedig még el sem kezdődött a küzdelem, de a jó karatés már lelkileg győ­zött. — Családod, környezeted hogyan vélekedik erről az el­hivatottságról? — Erika, a feleségem is ka­ratéval foglalkozik, de ő test­nevelésnek tekinti. Neki a for­magyakorlatok nyerték el a tetszését. Soha nem tette fel még a kérdést, hogy a karate vagy ő. Elfogadta életemnek ezt a fontos részét. Most épít­kezünk. Leendő lakásunk ja­pán hangulatot fog idézni. Ha­jópadló, tolóajtók, rizspapír- falburkolat szerepel a tervek között. Ha tervekről van szó, ide tartozik dédelgetett ál­mom, hogy Japánban közelről tanuljam meg az „őshaza” technikáit, gondolatvilágát. Addig is itthon a fiataloknak mutatom az utat, ami felvezet a „hegycsúcsra”, s remélem, egy páran fel is jutunk rá. Hatházi Andrea (Lengyelffy Produkció) Egy feketeöves, egydanos karatés, aki nem a küzdést, erőszakot keresi ebben a sport­ban, hanem a lelki tartalmat. Acs Tibor ’86 januárjában kez­dett a shotokan karatéval ismer­kedni. — Mit jelent számodra majd­nem tíz évi kemény munka után ez a sport? — Ezt a sportot verseny- sporttá „züllesztették”, ami megöli lelki tartalmát. A kara­te jellemfejlesztő eszköz. Az öt fogalom, ami a karate do (út) lényege is erre utal: jellem, őszinteség, törekvés, jómodor és önuralom. Meggyőződésem, hogy nem a győzelem a fon­tos, hanem a technikák tökéle­tesítése és ajellem fejlesztése. A gyakorlatokat addig kell fi­nomítani, míg nem a kéz és a láb tartása köti le a figyelmet. Belsővé alakul, érzéssé válik. Ezt tökéletesen egy emberöltő alatt lehetne megtanulni, de a test nem képes rá, mert öreg­szik. A test hanyatlik, de a szel­lem fejlődhet tovább. Innen származik ebben a kultúrában az öregek tisztelete. —Honnan ered ez a sportág? — A shotokan Okinawából (Dél-Japán) származik. Funa- koshi sensei (1869—1954) a megalapítója. Pedagógus, köl­Acs Tibor — Előtte is mindig sportol­tam, de ekkor találtam meg élet­filozófiámat egy sportágban. A karate, ami létezik. Felesleges különbséget tenni az ágazatok között. Mindegyikben ugyan­az a végcél: van egy hegycsúcs, ahová fel kell jutni. Van, aki keletről, van, aki nyugatról kö­zelíti meg. A cél a csúcsra a belső harmónia megteremtése. A különbség a felvezető útban van: a technika és a küzde­lemről való felfogás. — Hogyan kapcsolódhat a fizikai erő és a lélek egymás­hoz? r ....... \ He lytörténeti pályázat A Magyar Nemzeti Múze­um s több megye múzeumi igazgatósága — köztük a Szabolcs-Szatmár-Bereg me­gyei múzeumoké —- helytör­téneti pályázatot hirdet ifjú­sági (14—20 év) és felnőtt (21 évtől) kategóriában, nem hi­vatásos történészek számára. Pályázni lehet Magyarország és a Kárpát-medence történe­tét felölelő, bármely helytör­téneti témát feldolgozó mun­kával, amely a pályázat be­küldésének időpontjáig nyomtatásban még nem je­lent meg és más országos pá­lyázaton nem szerepelt. A meghirdetők a pályáza­ton kiemelt témaként ajánl­ják feldolgozásra valamely magyarországi vagy határon túli hely, helység, tájegység IX—XI. századi régészeti, történeti, egyház- és művelő­déstörténeti, valamint egyéb emlékeinek és emlékhelyei- V ______________________' ne k történetét, azok jelenkori megjelenési formáinak és a hozzájuk fűződő hagyomá­nyok leírását. • — A honfoglalás ezeréves évfordulója (1896) helyi ün­nepségeinek, rendezvényeinek és eseményeinek, az alkalom­ra készült jeles emlékművek­nek, intézményeknek, épüle­teknek, képzőművészeti alko­tásoknak a bemutatását, későb­bi sorsuk ismertetését. . > — A milleneumi évek,, illet­ve a századforduló politikai, gazdasági és kulturális életének helyi, a jelenkort is meghatáro­zó történetei és kiemelkedő sze­mélyiségei bemutatását. Pályázni lehet még bármely más, szabadon választott témá­val, mely Magyarország és a határon túli magyar lakta terü­letek (elsősorban XX. századi) ipar-, gazdaság-, művelődés-, politika- és egyháztörténetét dolgozza fel. Nem pályázhat­nak múzeumok; illetve tudo­mányos intézmények mun­katársai, és olyan kutatók, akik a történelem valamely korszakával hivatásszerűen foglalkoznak. A pályázatot 1995. decem­ber 31-éig a Szabolcs-Szat- már-Bereg Megyei Múzeu­mok Igazgatóságához (Nyír­egyháza, Benczúr tér 2.) kell beküldeni két példányban. A pályázattal kapcsolatos tartal­mi kérdésekben is ott tudnak további segítséget nyújtani. A pályázatot legalább húsz gé­pelt oldalon, jegyzetekkel el­látva kell elkészíteni. Eredményhirdetés: 1996 júliusa. A pályázat díjai: fel­nőtt kategóriában: 1. díj: 30 ezer forint, 2. díj: 25 ezer fo­rint, 3. díj: 20 ezer forint. If­júsági kategóriában: 1. díj: 15 ezer forint, 2. díj: 10 ezer forint, 3. díj: 5 ezer forint. ____________________(l- gy-) ^

Next

/
Thumbnails
Contents