Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-02 / 257. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. november 2., csütörtök 3 Variációk egy régi témára A régi téma: ijesztő, hogy milyen tempóban hódít teret kis hazánkban, és erre mifelénk is az idegen szavak és kifejezések megállíthatatlan áradata. Jószerével nem is üzlet, amelyik nem shop, nem is szórakozóhely, amelyik nem drink bar, nem is tea, ami nem ice tea. Arról már nem is szólok, hogy a legtöbb cég- tulajdonos azt sem tudja, mi is az ő boltja, arról nem is szólva, hogy az idegen nyelvű szövegek helyesírása egyenesen röhej. De bár ame- rikanizálódunk, és míg a németek és franciák offenzíf támadást intéznek a nyelvi eltévelyedés ellen, mi még a szolgai idegen szóhasználat dzsungelében bolyongunk. Nagyon jó lenne pedig elkezdeni a rendcsinálást. Elsősorban a boltosoknak, a reklámszöveg-készítőknek, a kirakatrendezőknek, a ter- mékcsomagolóknak, a rádió- és tévéreklámokat készítőknek. Nem ostoba magyarításoktól van szó, az ilyenek a hot dog (forró kutya) kísérlet során megbuktak. De biztos, hogy az sok idegen blődli helyett lenne más, a sok ostoba trikófelirat helyett is akadna magyar. (Közbevetve, néha megdermedek, kik hordják például a Harvard feliratú trikókat. Biztos tiltakozna az egyetem a viselőket látva). Ringbe szállhatna városvédő, nyelvész, nyelvét szerető jó szándékú, no és persze az újságíró, a riporter és így tovább. Lényegében arról van szó, hogy amíg gatyát hordunk és nem under- pands-ot, addig talán a shop helyett jó az üzlet is. Netán a bolt. Az is lehet quality. (bürget) Nyíregyháza gyászos napja Nyíregyháza ma az ország hetedik legnagyobb lélekszámú települése. A 120 ezer lakosú városban a II. világháború után 6 szovjet és 4 román hősi emlékmű (308 elesett román katonának) létesült. A magyar áldozatoknak emlékjelük sem volt. Először 1989. május 28-án ideiglenes emlékjelként kopjafát helyeztek el (Marinkás Mihály fafaragó művész alkotását) a megyeháza előtti tér közepén, a Hősök Napja alkalmából. (Városunk szépen épülő központjában, egy új tér: Október 31-e Emlékpark a nevével utal arra, hogy) A Vörös Hadsereg 1944. október 31-én szabadította fel a várost másodszor és véglegesen a fasiszta német csapatok megszállása alól. A súlyos utcai harcok befejeződése azonban nem hozta meg a várva várt nyugalmat és békét. A levéltári dokumentumokkal igazolható történelmi tények és a nép emlékezete bizonyítja, hogy a felszabadulást követő második nap, vagyis 1944. november 2-a Nyíregyháza gyászos napja volt. Ekkor ugyanis a városban még visszamaradt 15 ezer lakosból fegyveres szovjet katonák összefogdostak mintegy 2000 férfit. Éjjel a megyei börtönbe zárták, másnap pedig gyalog Debrecenbe kísérték őket. Napokon belül érzékelhetővé vált, hogy nemcsak a 2000 kenyérkereső távolléte jelentett veszteséget, hanem ellátatlanul maradt utánuk — számításaink szerint — mintegy 1600 feleség és 3900 gyermek. A tragédia tehát közvetlenül érintett majd hét és félezer lakost, szinte minden családot Nyíregyházán. A megcsonkított családok jelentős része az első hetekben a szó szoros értelmében nyomorgott, éhezett. így következett reájuk 1944. tele. Halálos balesetek, súlyos csonkolások Kivizsgálják a névtelen bejelentéseket is A rendszerváltás óta szabad a vásár a vállalkozások terén. Mindenki olyan tevékenységet folytat, amilyenhez csak kedve és tőkéje van. Fűrészüzemet nyithat a pék, kútfúró lehet a kőműves, építési vállalkozást alapíthat a cukrász. Persze nem ez az általános, de bizony nem ritka, hogy nem megfelelő szak- képzettségű emberek irányítanak egy céget. Az is gyakori, hogy egyesek egyik napról a másikra bármi áron meg akarnak gazdagodni, igyekeznek a lehető legjobban lefaragni a kiadási oldalt. Képzetlen, főleg be nem jelentett, olcsó, feketemunkaerőt alkalmaznak, és vajmi keveset áldoznak a biztonságos munkavégzéshez szükséges felszerelésekre, védőeszközökre, fittyet hánynak a legelemibb munkavédelmi rendszabályokra is. Az Országos Munkabiztonsági és Munkaügyi Főfelügyelőség 1984-től a Munkaügyi Minisztérium fenhatósága alatt önálló központi hivatalként működik. Az egészséget nem veszélyeztető biztonságos munkavégzés feltételeinek ellenőrzésén kívül hatáskörük 1991-től kiegészült a munkaügyi ellenőrzéssel, a foglalkoztatással kapcsolatos szabályok betartásának vizsgálatával. A tapasztalatokról Dr. Ke- mecsei Hedvig, a Szabolcs- Szatmár-Bereg megyei Felügyelőség igazgatója adott tájékoztatást. — Valóban számos olyan kis bt., kft. alakul főleg régi cégek romjain, melyek nem ismerik a jogszabályokat, fogalmuk sincs a munka törvénykönyvéről, a munkavédelmi szabályokról. A legkisebb kiadásra és a legnagyobb haszonra törekednek. Azt hiszik, egy elzárt világban élnek, dolgoznak, és a meglepetés erejével hat számukra, ha váratlanul betoppan hozzájuk az egyik ellenőrünk, és szántónkéin rajtuk a munkavédelmi és munkaügyi előírásokat. Szerencsére jó példát is tudunk említeni. Akad olyan cég, mely már megalakulása előtt felkeres bennünket, érdeklődik a szabályokról, kikéri véleményünket az alkalmazni kívánt technológiáról, sőt, a megnyitásra elhívják ellenőrünket, hogy még idejében figyelmeztetni tudja őket az esetleges hiányosságokra. — A legjobb helyzet az élelmiszeriparban van. Viszonylag korszerűek a gépek, és nagyon odafigyelnek a szabályokra. Nagyjából elmondható ez a közlekedésre és a szolgáltató- iparra is. Az építőiparban igen nagy a szóródás, vannak egészen kiváló és nagyon hanyag cégek is, az összkép fokozatos javulást mutat. Érdekes, hogy folyamatosan csökken a bejelentett munkahelyi belesetek száma, de ez minden bizonnyal a feketemunka növekedésének tudható be. A halálos és a súlyos csonkolásai járó balesetek száma növekszik. Tavaly tizennégy ilyen eset volt, idén pedig már tizenkettő, és még hátravannak a különösen kritikus téli hónapok. — Egyre inkább előtérbe kerülnek a munkaügyi ellenőrzések. A legtöbb a probléma a szabadságok, a heti pihenőidők kiadásával, nagyon kevés munkaadó tudja pontosan december 31-éig kiadni a szabadságokat. Az idén változott a munka törvénykönyve, nagy könnyebbséget okoz, hogy a határidőt jövőre ki lehet tolni január 31- éig. Egyes munkahelyeken a napi túlmunkára vonatkozó szabályok is betarthatatlanok voltak. Eddig két nap átlagában négy óra volt a maximum, de egy dunántúli fuvarra induló gépkocsivezető ezt nem tudja tartani. Ez is most változott, négy nap átlagában a nyolc óra nagyobb mozgásteret ad, ám még így is vannak túllépések. A minimálbér kifizetésénél is sok szabálytalanságot találunk, főleg a mezőgazdaságban és a konfekcióiparban. Jó néhány szövetkezetben nagyon nehezen érik utol a minimálbéreket. A felügyelőség tehetetlen abban az esetben, ha a munkások teljesítményre dolgoznak. Főleg varrodákban fordul elő, hogy a minimálbér eléréséhez szükséges százszázalékos teljesítményt csak néhány ember tudja véres verejtékkel elérni, a többiek „természetesen” kevesebbet kapnak. — A felügyelőség veszélyességi osztályokba sorolja a cégeket, ezek alapján készítjük el heti ellenőrzési ütemterveinket. Általában csak a munkaügyi ellenőrzéseknél jelentjük be előre az ellenőrzést, azért, hogy legyen olyan dolgozó, aki rendelkezésünkre tudja bocsátani a szükséges iratokat. A felügyelő jogosult arra, hogy belépjen bármilyen üzem területére és betekintsen bármilyen iratba. Panaszbejelentésekre — még a névtelenekre is — minden esetben kimegyünk. A gépek, berendezések biztonságos állapotán kívül vizsgáljuk azt is; megfelelő szakképzettségű emberek végzik-e a munkát, a munkáltató megtartja-e rendszeresen az orvosi vizsgálatokat. Fontos feladatunk minden halálos és súlyos csonkolással járó munkabaleset kivizsgálása. A baleseti jegyzőkönyvek feldolgozása, nyilvántartása is feladatunk, a bíróság, rendőrség kérésére szakértői véleményeket is adunk. Ha súlyosabb szabálytalanságot találunk akár a munkavédelem, akár a munkaügy terén, a munkavállalót azonnal eltilthatjuk a szabálytalan munkavégzéstől, illetve azonnali hatállyal felfüggeszthetjük a veszélyes gépekkel folytatott munkát. Még súlyosabb esetekben szabálysértési eljárást folytatunk, általában már a helyszínen, és helyszíni vagy szabálysértési bírságot szabunk ki. A helyszíni bírság összege legfeljebb 5000 forint, a szabálysértési büntetés 30 ezer forint is lehet. Ezek a szankciók a felelőst személyesen sújtják. A külföldi munkavállalók engedély nélküli foglalkoztatásánál a kifizetett munkabér kétszeresének megfizetésére kötelezzük a munkavállalót. Munkavédelmi bírsággal lehet sújtani azt a munkáltatót, aki olyan súlyosan megsérti a munkavédelmi előírásokat, hogy azzal több munkavállaló életét, testi épségét veszélyezteti. Ennek összege 50 ezertől hárommillió forintig terjedhet. Ez már egy komoly eszköz, mellyel sajnos egyre inkább kénytelenek vagyunk élni. Idén eddig 850 ezer forint munkavédelmi bírságot szabtunk ki, a szabálysértési bírság összege ennél már valamivel több is. — A megyében jelen lévő multinacionális cégekről készülő felmérés is igazolja, hogy munkavédelem terén még messze vagyunk a fejlett Nyu- gat-Európától. Nyilvánvaló, hogy az ország átmeneti állapotban van, nincs olyan kialakult rendszer, mely nyugaton már régen működik. Mindenki mindenre vállalkozhat, még speciális feltételeket megkívánó tevékenységekre is, nagyon kevés a korlátozó tényező. Sok függ a kormány elé most kerülő „csomagtól”, mely kiterjeszthetné hatáskörünket a feketemunka ellenőrzésére. Az eredményesebb munkához a létszámunk emelésére is szükség lenne, de a jelenlegi körülmények között ebben csak reménykedhetünk. Vasas László Európa-hírű gyűjtemény összegért, kettő és fél millió fo- nyertek, a maradék kifizetésé- rintért sikerült a szálkái múze- re pedig egy év haladékot ka- umnak megvásárolni. Az ősz- pott a múzeum. Minden egyes szeg több oldalról gyűlt össze: darab nagyapáink életéről meA Szatmári Múzeum szekér- és hintógyűjteménye a múzeum fennállásának húsz éve alatt Közép-Európa legnagyobbikává növekedett. Farkas József múzeumalapító-igazgató kezdeményezésére jött létre, majd 20 év után Cservényük László igazgatása alatt egészült ki és vált teljessé. A megközelítőleg 70 darabból álló járműpark ebben az évben vált szekérgyűjteményből szekér-, hintó- és kocsigyűjteménnyé. A múzeum megvette dr. Nagy Emilnek, a Gödöllői Agrártudományi Egyetem professzorának 15 darab kocsiját és hintóját, amelyek a magyar kocsikészítés teljes keresztmetszetét adják. „A gyűjtemény célja olyan jellegzetes magyar hajtó-, városi, társas és speciális rendeltetésű kocsik és hintók bemutatása, amelyek 1880 és 1980 között voltak használatosak hazánkban.” A gödöllői szerzemény valós értékét 15 millió forintra teszik, ehhez képest jelképes Mátészalka város önkormányzata 200 ezer forinttal támogatta a vásárlást, a Nemzeti Kulturális Alap „A nemzeti kulturális örökség veszélyeztetett tárgyainak megmentése” című pályázatán 1,5 millió forintot sél. Kicsit szorosan állnak egymás mellett, néhány darab szabad ég alatt, mások pedig raktárban vannak, de már tervbe vették a kocsiszín bővítését a hátsó, használaton kívüli udvar felé. Dojcsák Tibor November másodika van November másodika van. Ötenegy év telt el azóta. Erősen megkoptak már a szerencsésen visszatértek sorai is, meghalnak lassan az ember- feletti erőfeszítésekben megfáradt özvegyek, az édesanyák. Eljár az idő az egykori gyermekek felett is. Az árván maradt menyasszony valaki más mellett talált megértő boldogságot, de a szíve mélyén ma is fájdalmat hordoz. Áz özvegy, aki rakosgatja tízezer forintját, hogy emléket állíthasson „tisztességgel el nem temetett” férjének, kopott fényképeket, foszladozó, sokszor olvasott papírokat nézeget, ma is bepárásodó szemmel... Ezekben a napokban gyertyák égnek a halottakért a temetőben. A focsáni, a bölci és ki tudja még milyen, idegen nevű városok tömegsírjain senki sem gyújt gyertyát. Talán azt sem tudják, merre vannak ezek a sírok. Egy New York-ba kivándorolt fiú, aki 10 évesen vesztette el az apját, kéréssel fordult még a szovjet Vöröskereszthez, keresnék meg, hol halt meg polgári fogolyként elhurcolt apja, hogy halottak napján ellátogathasson a sírjához. Azt az — udvarias hangú — választ kapta, hogy a Szovjetunióban sehol és soha nem voltak polgári foglyok, csak fogoly katonák... Most már bizonyosan tudjuk, hogy ott nyugszanak. Mint a többi magyar Isonzónál, Do- berdónál, a Don-kanyarban, a német- és lengyelországi haláltáborok környékén s az itthoni jeltelen sírokban! Gondolkozom. Ennyire sorsüldözöttek lennénk? Miért kell nekünk jeltelen és jelzett sírokba szétszórni fiatal életeinket? Kölcsey óta hányszor mondtuk már el, hogy „megbűnhődte már e nép...”! Hát még mindig nem elég? Biztosan nem, hiszen mindig akad eszme és végrehajtó a terrorhoz, a gyilkoláshoz, a megtorláshoz, a bosszúhoz. Határaink körül kopik a magyarság. Itthon önmagunkat gyilkoljuk gyakran, máskor kicsinyesen fenyegetik egymást. Vannak, akik fegyverrel készülnek megvédeni ideológiájukat, megtorolni a másfajta gondolkodást!... Nincs ebben a hazában olyan család, akinek valamerre ne volna erőszakos halált halt hozzátartozója eltemetve. Meg kell gondolnunk: nincs már lehetőségünk szétszórni ezt a nemzetet. Nem kelhet többé vándorútra kétszázezer magyar, mert a hazájában nem élhet szabadon! Ha csak egyetlen közös vonásunk van — az, hogy magyarok vagyunk —, akkor ezzel becsüljük meg egymást és a jövőt! És gyújtsunk egy szál gyertyát a háborúba kergetett, az elhurcolt, az elüldözött és elhallgattatott halotta- inkért!
