Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-13 / 266. szám
4 1995. november 13., hétfő Belföld-külföld UJ KELET Egészségügyi „nagyvizit” a parlamentnél Nem engednek a harmincötből Szinte zsúfolásig megtöltötték az Országház előtt a Kossuth teret szombaton az egészségügyi és a szociális terület munkavállalói, akik az Egészségügyben Dolgozók Demokratikus Szakszervezetének (EDDSZ) felhívására érkeztek az egészségügy megmentéséért rendezett tüntetésre. A rendőrség becslése szerint az egészségügyi demonstráción legalább hatvanezren vettek részt, az EDDSZ által szervezett tüntetést számos más ágazati és ágazaton kívüli szakszervezet is támogatta. Az „egészségügy felett tartott nagyvizitre” — ahogyan Gácsi Mária, az EDDSZ ügyvivője a mindvégig békés megmozdulást jellemezte — az ország minden részéből érkeztek tüntetők különbuszokkal, kü- lönvonatokkal, személyautókkal, sőt mentőautóval is. Ez utóbbiak szirénáikkal, kék vil- logóikkal jelezték helyeslésüket, míg a téren állók éljenzéssel és hatalmas tapssal fogadták a szakszervezet elnökének azt a kijelentését, mely szerint az egészségügyiek „nem engednek a 35-ből”. Vagyis nem elégszenek meg azzal, hogy a kormány csupán 20 százalékos béremelésre és az intézmények működési költségeinek szintén rint a jövőre igényelt 35 százalékos béremelés, az intézményi költségkeret 10 százalékos növelése, a korengedményes nyugdíjba vonulási lehetőség és a kedvezményes egészség- ügyi ellátás is csupán minimális követelések. A vezérszónok úgy vélte: a szakszervezet semmit sem ért el azzal, hogy mindvégig a tárgyalóasztal mellett érvelt. Ez csak arra volt jó, hogy „most itt állunk egy szál etikában”, és közben kisemmizettnek érezzük magunkat — mondta, és rámutatott: „Egy év alatt három esztendőre elegendő áldozatot hoztak az egészségügyiek a gazdasági stabilizációért”. Az egészségügy és a szociális terület soha nem volt ilyen rossz helyzetben, a bérek reálértéke 16 százalékkal csökkent az ágazatban. A fizikai dolgozók átlag- jövedelme 16 ezer forint, de a szellemi foglalkozásúak sem keresnek többet átlagosan 23 ezer forintnál — utalt a tarthatatlan bérhelyzetre a vezérszónok, majd kijelentette: az ágazat tovább már sem etikával, sem hivatástudattal, sem hálapénzzel nem zsarolható tovább. Az egészségügyiek tarthatatlan bérhelyzetére utalt egyébként a téren felállított legtöbb transzparens is, így például az, amelyik arra hívta fel a figyelmet, hogy „Hivatástudatból nem lehet megélni” vagy „Magas szintű ellátásért — alamizsnát”. Az orvosok érdekvédelmi szervezete nevében Gógl Árpád, a Magyar Orvosi Kamara elnöke annak a meggyőződésének adott hangot, hogy ez az utolsó pillanat, amikor még megakadályozható az egészségügy összeomlása. A kormány és az egészségbiztosító által javasolt 215 milliárd forinmeg kell fizetnie az egészségügyre nehezedő szociális terheket, és az egészségügyi intézmények támogatásából a tulajdonos önkormányzatoknak is ki kell venniük a részüket. Ellenkező esetben 1996-ban ösz- szeomlik az egészségügy , és lehet, hogy eljutunk Európába, de betegen érünk oda — vonta le a borúlátó következtetést a MOK elnöke. Az egészségügyi nyugdíjasok nevében felszólaló Udvarhelyi Ágoston a demonstrációt a sztrájk bevezetésének tartotta, de annak a reményének adott hangot, hogy ez soha nem fog bekövetkezni. Mint mondta: a munkabeszüntetés nem egyeztethető össze az egészségügyi hivatással. Azok azonban, akik az egészségügyiek elégedetlensége hallatán a hippokratészi esküre hivatkoznak, elfelejtik, hogy az eskü szövege azt is kimondja: az orvosok munkájára áldozni kell, mert ők a legnagyobb értéket, az egészséget adják vissza. Mester Jánosné, a Bölcsődei Dolgozók Demokratikus Szak- szervezetének elnöke ágazatuk számára normatív költségvetési támogatást követelt a kormánytól. Hozzátette: a bölcsődék helyzetének javítása nemcsak a szakma, hanem a társadalom érdeke is, hiszen Magyarországon mintegy 40 ezer gyermeknek biztosítanak ellátást. Megyeri László, a Mentődül-. gozók Önálló Szakszervezetének elnöke sajnálatosnak tartotta, hogy az ágazatukat érintő kérdésekben a szakma reprezentánsa, a Népjóléti Minisztérium helyett a Pénzügyminisztérium diktál. Tiltakoznak a fél évszázada működő szolgáltatás „korszerűsítés” címén történő szisztematikus szétverése ellen, de munkatársai nevében biztosította a megjelenteket, hogy az ellátást minden körülmények között biztosítják. A felszólalásokat követően, a demonstráció záróaktusaként az EDDSZ elnöke vezette delegáció a Parlamentben átadta az egészségügyiek és a szociális dolgozók konkrét követeléseit tartalmazó petíciót az Országgyűlés elnökének. Gál Zoltán ígéretet tett arra. hogy a beadványt eljuttatja az Országgyűlés illetékes bizottságaihoz és a parlamenti képviselőkhöz, valamint hogy a petícióról hétfőn, a plenáris ülésen is tájékoztatja a Házat. A petíció átadását követően a demonstráció résztvevői elhagyták a Kossuth teret. Távoztak azok is, akik Csurka István vezetésével a Magyar Út Körök Mozgalom, valamint a Magyar Igazság és Élet Pártja tagjaiként, illetve szimpatizánsaiként — ahogyan azt korábban ígérték — szolidaritásuk jeleként vettek részt a demonstráción. A tüntetés után az EDDSZ vezetői, valamint a megmozduláson részt vett ágazati szak- szervezet képviselői sajtótájékoztatón értékelték a demonstrációt. Gulyás Judit, az EDDSZ elnöke „gyönyörű történelmi eseményként” minősítette a tüntetést, amellyel — mint mondta — elsősorban az volt a céljuk, hogy még a parlamenti döntéshozatal előtt nyomatékot adjanak követeléseiknek. Ez az ágazat ma egységes — hangsúlyozta a szak- szervezeti vezető, utalva arra, hogy a tüntetésen nemcsak a szakdolgozók és az orvosok, vagyis a munkavállalók, de az intézményeket vezető ápolási, gazdasági és orvosigazgatók is jelen voltak. Az egészségügyi tiltakozó hullám — amint azt Gulyás Judit az MTI kérdésére megerősítette — sztrájkkal folytatódik. amennyiben nem teljesülnek a szakszervezet követelései. A végső döntést természetesen az EDDSZ alapszervezeti tanácsa hozza meg. amelyet hamarosan összehívnak. Az elnök úgy vélekedett: amennyiben a munkabeszüntetés mellett határoznak, azt még az idén megtartják. 20 százalékos emelésére lát tos jövő évi költségvetési kelehetőséget. Gulyás Judit sze- - rétből azonban erre nincs lehetőség — mondta. Úgy vélte: a központi költségvetésnek • Levél Havas Henriknek! Kedves Henrik! Először azt hittem: megbolondultál. Amikor meghallottam, hogy címzetes államtitkárként felvállalod a kormány imázsának javítását, a sajtókapcsolatokkal foglalkozó iroda vezetését, komolyan arra gondoltam: elment az eszed. Miért is vállalnád el: a pénzért? Ugyan már, nem vagy Te arra rászorulva. A címért? Ez az, ami Téged nem érdekel. Nem is érdekelhet, mert számtalan sikerben volt részed, neved van, jól csengő neved. Balhés anyagaidtól visszhangzott annak idején a pártközpont folyosója, ám ez önmagában nem minősít: a közvélemény és a szakma is úgy tartott számon, mint az egyik leggyorsabb kezű mesterlövészt a hatalom elleni harcban. Emlékszel, Henrik! Fehér- gyarmaton a televíziós találkozón órákig beszélgettünk arról, hogy magyar kormány indulását még nem övezte ekkora rokonszenv, mint a mostani koalícióét, de úgy látszik, hogy a hatalom okosít. Ott járkált körülöttünk a frissen leváltott Betten Jani, s mi egymást kontráztuk: soroltuk a kommunikációs baklövéseket. Szebbnél szebb, látványosnál látványosabb példákat és bizonyítékokat arra, hogy a választások megnyerése önmagában még nem tesz egyetlen pártot, egyetlen politikust sem kommunikációs szakemberré. Arról dumáltunk, hogy nem elég jól akarni, azt jól is kell akarni. Különösen akkor fontos ez, ha a nemzetnek jó, gazdaságilag szükséges tépések nagyon rosszat is jelenthetnek sok-sok embernek. Te arról meséltél, hogy Antall Józsefnek még a széke is olyan volt, amiben ülve nem is lehetett egy rendes interjút adni meg arról, hogy a mostani nyertesek is ugyanabba a hibába esnek, mint elődeik meg az őelőttük lévők. Elfelejtenek kapcsolatban maradni a néppel, elfelejtik megmagyarázni, hogy mit és miért kell tenni! A fehérgyarmati dumaparti után, kinevezésed hírét hallva, csak a második gondolati körben jutott eszembe: Neked a FELADAT tetszik. Megcsinálni a majdnem lehetetlent. Rávenni egy hatalom első embereit arra, hogy ügyeljenek a megjelenésükre. Ne dumáljanak összevissza, ha sok bennük a whisky. Szokjanak le az isteni kinyilatkoztatásokról, s szokjanak rá, hogy a jog hatalma erősebb hatalmuk jogánál. Ha ezt a feladatot teljesítetted volna, egyéni sikerednél a'szakma dicsősége lett volna a nagyobb. Másutt már természetes, hogy a sajtót hatalmi tényezőnek tekintik. Ne feledjük: az általunk annyira áhított Nyugat első államában a sajtó egyik ága csinált elnököt Kennedyből, a PR-szakemberek és a sajtó együtt egy közepes cowboy- színészből, Ronald Reagen- ből nagyformátumú elnököt faragott. (Igaz, mindkettő hallgatott a kommunikációs szakemberekre.) Nálunk már az is eredmény tesz, ha valaki csapatot tud verbuválni, ha természetesnek veszi, hogy átkerült a másik oldalra, s a sajtó céltáblája lesz 0 maga is, a csapata is. Kedves Henrik! Te tudod, hogy nem a lemondásod az ügy. A FELADAT továbbra is teljesítésre vár. Ez a nagy- hiba. Üdvözöl: Hajdú István Gál-baleset: a rendőrök hibáztak Országos visszhangot váltott ki, amikor dr. Gál Zoltánt, az Országgyűlés elnökét úgy érte baleset Debrecenből Miskolcra utazva, hogy a kíséretében lévő rendőrök közül hárman meghaltak, s az egyik rendőrségi motorossal ütköző Trabant utasai súlyos sérüléseket szenvedtek. A baleset ügyében indított vizsgálat eredményeit pénteken délelőtt sajtótájékoztatón ismertették Debrecenben, a főügyészségen. Dr. Nagy Kálmán főügyész bevezetőjében utalt arra: sok tényező összhatásának következménye a súlyos baleset. Az első az volt, amikor K. J. rendőr őrnagy a Borsod Megyei Rendőr-főkapitányság kijelölt tisztje a Köztársasági Őrezred illetékes beosztottja kérésének megfelelően egy látható és stabil megkülönböztető jelzés és rendőrségre utaló felirat nélküli Ford típusú személygépkocsival Debrecenbe utazott, s az útvonal ellenőrzésére kijelölt két motoros rendőr a tiszaújvárosi Tiszahídnál várakozott. A két motoros rendőr eredeti feladata az lett volna, hogy K. J. rendőr őrnagy utasítására 10 perccel megelőzve a házelnököt elindulnak és Gál Zoltán gépkocsija előtt megkülönböztető jelzés nélkül haladva az esetleges jár- műtorlódásos útakadályt elhárítják. A második fatális hiba a program csúszása volt, mert az eredetileg 15 óra 15 perckor tervezett indulás helyett 16 óra 5 perckor indult el a két gépkocsi Miskolcra. Dr. Nagy Kálmán megyei főügyész szerint Gál Zoltán nem adott utasítást a gyorsításra, hanem megkérdezte, hogy a kék lámpa bekapcsolása esetén nagyobb biztonságban utazhatnak-e? Miután kérdésére igenlő választ kapott, a megkülönböztető jelzés bekapcsolására adott —jogszerű — utasítást. (A két gépkocsi a forgalomtól függően már jóval a baleset előtt is 130—140 kilométeres sebességgel haladt.) A tragédiához vezető út harmadik lépése: K. J. rendőr őrnagy utasítására, mely szerint az útvonalellenőrzésre kijelölt rendőröket előfutói feladatok ellátására és a megkülönböztető jelzések használatára utasította. A főügyész szerint rendőrségi belső vizsgálat hivatott eldönteni, hogy Szabó Zoltán rendőr zászlós, aki tudta, hogy motorja hátsó részén a tartóoszlopra szerelt fényjelzés hiányzik, megtagadhatta-e következmények nélkül a parancsot? A vizsgálat szerint a rendőrségi motorra nem vonatkoztathatók a megkülönböztető jelzéssel haladók szabályai. A 6/ 1990 KÖHÉM-rendelet 66. paragrafusának 3. bekezdése kimondja: a megkülönböztető lámpát a járművön a lehető legmagasabban és úgy kell elhelyezni, hogy annak fénye minden irányból látható legyen. A (2.) bekezdés szerint 150 méter távolságról, nappal ráeső fényben is határozottan felis- merhetőnek kell lennie a lámpa fényének. A bizonyítási kísérlet során rekonstruálták: a rendőrségi Yamaha két első kiegészítő fényjelzése csak nagyon kis távolságról észlelhető. Álló járművek esetén — kifejezetten a két kék lámpát figyelve — először 53,2 méterről volt nagyon halványan észlelhető a kiegészítő kék fény. Határozottabban mindössze 13,31 méterről volt látható. Az előbbiek miatt a rendőrzászlós motorjával jobbra tartva, maximum 80 km/óra sebességgel haladhatott volna. A rendőr tragikus halála miatt az ellene — halálos közúti baleset gondatlan okozásának vétsége ügyében — indíttot nyomozás megszüntetéséről határozott az főügyészség. A vizsgálat kiterjedt Lauer tamásné és férje esetleges büntetőjogi felelősségének tisztázására. A Trabant baleset előtti mozogását, illetve elhelyezkedését a forgalmi sávjában a nyomozás során kétséget kizáróan megállapítani nem lőhetett, mivel a helyszínen erre utaló nyom nem maradt, de egyéb megnyugtató bizonyítékok sem voltak beszerezhetőek. Lauer Tamás jobbra kormányozta a Trabantot, mert úgy ítélte meg, hogy az ütközést csak így kerülheti el. Magatartása tehát elhárító jellegű volt, de mozdulatának szükségességét kétséget kizárólag sem igazolni, sem cáfolni nem lehet, mert az adott pillanatban a Trabant sávon belüli elhelyezkedése nem rekonstruálható, így Lauemé ösztönös balra kormányzása sem oka a balesetnek. Az első fokon lezárt vizsgálat eredményeként jelzéssel él a főügyészség az országos rendőrfőkapitányhoz, mert a rendőrségi motorokra felszerelt kék fény elölről nem látszik, a motoros teste takarja. Ugyancsak nem felelnek meg a jogszabályi előírásoknak az úgynevezett rejtett kék lámpát használó gépkocsik, mert rheg- különböztető jelzéseik oldalirányból nem látszanak, s emiatt balesetveszélyesek. A főügyészség szerint az országos rendőrfőkapitány érvényben lévő utasítása túlságosan általánosan szabályozza a megkülönböztető jelzést használó rendőrségi járművek közlekedését. Az utasítás nincs tekintettel arra, hogy a szűkebb, de forgalmasabb utakon a nagy sebességgel haladók képtelenek meggyőződni arról: a forgalom többi résztvevője valóban megteremtette-e az akadálytalan továbbhaladás feltételeit? Kellő idő sem áll rendelkezésre a közlekedés többi résztvevőjének a közlekedési helyzetfelmérésére. Mindezek súlyos baleseti források. A vizsgálat szerint K. J. rendőr őrnagy mulasztása, illetve téves, szakszerűtlen intézkedése és a bekövetkezett baleset között közvetlen, szoros okozati összefüggés nem mutatható ki, bűncselekmény nem állapítható meg. Ám a Borsod- Abaúj-Zemplém megyei rendőrfőkapitánynál fegyelmi eljárást kezdeményeznek K. J. ellen feladatának szakszerűtlen ellátása miatt. Hajdú
