Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-13 / 266. szám
Megyénk életéből UJ KELET 1995. november 13., hétfő 5 Válaszol a polgári védelem főigazgatója Bizonyítani nehéz helyzetben Az Új Kelet egy korábbi számában Berényi Levente mérnök, pv-ezredes, megyei polgári védelmi parancsnok nyilatkozott arról, miért is kérte az előírtnál másfél évvel korábban nyugdíjazását.(A hivatalos kérelemben a jogi rendezetlenség és a munkafeltételek alapvető hiánya szerepelt.) Az interjúban elhangzottakra Orovecz István vezérőrnagy, a BM Tűz- és Polgári Védelmi Parancsnokságának polgári védelmi főigazgatója a következőket mondta: — Több mint tíz éve ismerem Berényi Leventét, sokat dolgoztunk együtt. Nagyra becsülöm mint szakembert, elismerem eddigi munkáját. Emlékszem az 1970-es árvíz során vagy a polgári védelmi szervezetek kialakításában nyújtott teljesítményére. Mint lapjuk is írta, a polgári védelmet ismét átszervezik, számítottunk munkájára, fel sem merült, hogy az átalakítás után meg kell válnia beosztásától. Meglepett Berényi ezredes döntése, nyugdíjazása és utódjának kinevezése azonban a belügyminiszter hatásköre. Én elhatározását tiszteletben tartom. A parancsnok úr megállapításai a polgári védelem jelenlegi, távolról sem optimális helyzetéről mindenki által közismertek. Az országos vezetés azon dolgozik, hogy javítsunk a munkafeltételeken, a kollégák egzisztenciális helyzetén. Mindenkinek magának kell eldöntenie, hogy ilyen körülmények között ma- rad-e a szervezetnél vagy sem. Szabolcs-Szatmár Bereg megyében a polgári védelem kiemelkedő eredményeket ért el, amelyben nagy szerepe volt Berényi úrnak, önálló kezdeményezéseinek. Nem felülről diktáltunk, ők döntötték el, mely feladatot hogyan oldják meg. — Úgy tűnt, Berényi úr nehezményezte, hogy meg sem kérdezték, miért távozik... — Nem vagyok biztos abban, hogy nekem mint vezetőnek meg kell kérdezni, miért kéri egy megyei parancsnok idő előtt nyugdíjazását. Véleményem szerint a kérelem beadása előtt személyesen kellett volna leülnünk, a problémákat megbeszélni és ha lehet, megoldani. Tegyük hozzá, hogy Berényi ezredes mindent elért — beosztás, rendfokozat, kitüntetés —, amit egy megyében polgári védelmi tiszt elérhet. Méltóképpen fogunk elbúcsúzni a parancsnok úrtól. Biztos vagyok abban, hogy — ha nem is közvetlenül nyugállományba vonulása után — a belügyminiszter úr valamilyen formában elismeri — és joggal — Berényi ezredes eddigi munkáját. — Ki lesz az új megyei parancsnok? —Erről véglegesen a belügyminiszter dönt, a szükséges egyeztetéseket már elkezdtük. Én Istenes Sándor polgári védelmi alezredest javasoltam, aki személyes elbeszélgetésünk után elvállalta a megyei parancsnoki beosztást. Istenes úr már megszerezte a parancsnoki munkakörhöz szükséges végzettséget, helyettesként hosszabb ideig együtt dolgozott Berényi úrral. A megyében a polgári védelemben dolgozók elfogadják őt vezetőjüknek, és nem utolsó szempont, hogy belülről kerül a parancsnoki székbe. Nem egy külső jelentkező is pályázott. Istenes alezredest tavasszal a megyei védelmi bizottságba belügyi referensnek vezényeltem. A megelőző elbeszélgetésen, amelyen részt vett dr. Zilahi József, a megyei közgyűlés elnöke is, már felvetődött az alezredes neve mint leheteséges parancsnok. Akkor még nem gondoltuk, hogy ilyen hamar parancsnokváltásra kerül sor. Véleményem szerint olyan vezetőre van szükség, amely e kritikus, átmeneti helyzetben is megállja a helyét és bebizonyítja, méltóképpen irányítja a rábízott szervezetet. Még egyszer hangsúlyozom, ilyen körülmények között az ország és Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megye polgári védelmének is szüksége lenne Berényi Leventére. KvZ Szépségverseny Kisvárdán Siva királynője — Azok ellenére, hogy sok találgatás van a szépségversennyel kapcsolatban, azt erősítem meg, hogy ebben az évben is lesz ilyen verseny a lányoknak. Ezzel tulajdonképpen egy hagyományteremtés kezdetén vagyuk túl, mert az előző évben is volt ilyen rendezvény Kisvárdán. Annyi apró különbséggel, hogy az idén nem a „Kisvárda szépe” címért versenyeznek a lányok, hanem a „Siva királynője” díjért. Ezzel lehetőség nyílik arra, hogy a város is egy igényes, kulturált szórakozásban vegyen részt. Már dolgozik egy stáb, hogy a november 25-én (szombaton) megrendezendő esemény zavartalan lebonyolítással érjen véget. A megmérettetés előtt a közel harminc jelentkező négy alkalommal próbán vesz részt. Itt gyakorolják a színpadkép-beállítást, a mozgást, hogy a lányok ne a verseny napján essenek be a vetélkedőre. A „Siva szépe”- választás háromfordulós lesz. Először koktélruhában, majd fürdőruhában mutatkoznak be a versenyzők. Innen már csak a zsűri által legjobb tíznek ítélt kerül a menyasszonyi ruhás bemutatóra. Ennek végeztével osztják ki a helyezetteknek és a különdíjasoknak a jutalmat. Az esemény bállal ér véget. Hitükben megcsalattak Lelkész barátom mesélte a minap: temetett egy olyan férfit, igen tiszteletre méltót, becsületest és hívőt, akinek sírjánál lett volna valami olyan mondandója, ami igencsak kikívánkozott belőle. De nem mondta el, amit gondolt, mert tudta: lehet, hogy valakit sért. Lehet, hogy valakik félreértik. De az, hogy félremagyarázzák. Mert a temetés kegy elet es aktus, lehet, hogy eszmefuttatása nem illett volna a megrendülés hangulatához. Arról szólt volna, ha szól: hogy az az ember, akit búcsúztatott, egykoron igazi híve volt a szocializmusnak. Nem vámszedője, nem élvezője, nem kiváltságosa. Híve. Idealista szocialista volt, aki hitt abban, amit hinni szeretett volna: egy emberi, igazságos társadalomban. Nem gazdagodott meg, nem voltak kiváló funkciói, nem élvezett előnyöket. És mint ilyen igazi hívő szocialista, talán kommunista, nem is vitte sokra. Aztán rájött, még a rendszer- váltás előtt: a szép álmok szertefoszlottak, a hit, amiben felnőtt, csalókának bizonyult. Nem aktuálkeresztény lett, aki '90-ben rájött: nem is olyan rossz deklarálni az egyházhoz tartozást. Lehet, hogy csalódása vitte az új közösségbe, lehet, hogy felismert valamit, lehet, hogy egyszerűen csak tartozni akart valahová, ahol nem érheti trauma. Mindez mindegy. És — tette fel magának is a kérdést lelkész barátom — vajon ő az egyetlen, aki hitt és csalódott? Aligha. Mert azt is látni kell, volt az elmúlt rendszernek is egy olyan rétege, amely meggyőződéssel tette, amit tett, amely hitte, hogy igaz ügyet szolgál. És ha ma körülnézünk, akár csak szőkébb megyénkben is, látjuk: ők azok, akik ma sem vitték semmire. Az egykori szocializmus igazhitűi ma nem vállalkozók, ma nem az üzleti élet főszereplői, nem a társadalmi életben kovertitaként felbukkanó figurái. Ezek az emberek ma is szerények és szegények, ma sem birtokolnak funkciót, nem kerültek a maffiózók csapatába, kimaradtak a gazdagság ’89—90-es nagy szétcincálá- sából. Ok nem szégyenkeznek, de nem is dicsekszenek, csak éppen vannak. Vannak, és rájöttek: őket igazán egykorvolt pártjuk csapta be. Ok valami eszmében hittek, ami mögött brutális gyakorlat húzódott meg, ők hitték, hogy ami rossz, az csak az emberek tévedéseiből fakad. Hitükben csalattak meg, keservesen kellett levonni a konzekvenciákat. És ami talán számukra a legmegdöbbentőbb: azok, akik őket is manipulálták, ma gazdagok, menők, nagyhangúnk, funkciót viselők. Trauma ez a javából. Meg kell érteni, akkor is, ha nem tetszik ma, amiben ők egykor hittek. Mert emberekről van szó, megcsaltakról. És közben a kérdés is felmerül: vajon ma nincsenek hamis eszméknek jóhiszemű követői? Vajon ma már nem fenyeget senkit hitében a megcsalatás? Lelkész barátom eltemetett egy embert, aki valahol vigaszra talált. De nem temette el vele százak gondját, lelkiismereti problémáját, hite- vesztettségét, emberi megaláztatását. Ha nem is divatos, de erről is szólni kell. Főleg akkor, ha valljuk: a mi korunk emberi, demokratikusak és európai. A megcsalatottak köztünk élnek. (bürget) Gólyabál az egészségügyi főiskolán Egvüd János, a megyei közgyűlés elnöke és partnernője tánccal nyitja meg a bált A híres Zenit együttes (Harascsák Annamária képriportja)
