Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-11 / 265. szám
$ 1995. november 11., szombat Hétvége UJ KELET Egy élet hetven éve Idősödő barátnőm, Radu- cziner Lászlóné, Ági néni a napokban múlt hetvenéves. Sokat megélt, a sors kegyetlenségei mégsem törték meg. Mosolygó szemmel nyújtja felém a teáscsészét, mielőtt nekifogunk, hogy elmesélje élete történetét. — 1925. október 27-én születtem, éppen aznap, mikor édesapám betöltötte a harmincadik életévét. Első gyermeke voltam szüleimnek, akik Nyíregyházán, a Nádor utca egyik alacsony kis házában laktak. Nem sokkal később a Rákóczi út 25. szám alá költöztünk, ahol apám megnyitotta „Éléstár” néven vegyeskereskedését. Öt évvel később, egy meleg nyári napon világrajött gyűrűs fekete hajú kisöcsém. Emlékszem rá, hogy éppen egy gólya szállt a házunk tetejére és Boris né- ném felmutatott a kéményre: „Látod, az a madár hozta a testvérkédet.” Tudom, hogy hihetetlenül hangzik, de én egészen tízéves koromig elhittem ezt a mesét, hiszen saját szememmel láttam a felröppenő szárnyast. Anya a szülés után hónapokig a debreceni klinikán feküdt, mert gennyes hólyaggyulladást kapott. Az öcsémet csakúgy, mint engem annak idején, dajka szoptatta. Felgyógyulása után ő is beállt apám mellé a szatócsboltba, együtt dolgoztak tovább. Tízévesen én is társuk lettem, mert apukám azt mondta, hogy ő ugyan taníttat engem, de keressem meg a rávalót. A Szarvas utcai zsidó elemi iskolába jártam négy évig. Ott kezdtem el Szabin nénitől németül tanulni. Matematikából mindig gyengébb voltam, de a többi tantárgyból csupa jeles került a bizonyítványomba. Később a Kálvineumba jártam, ami egy polgári iskola volt, homlokzatán a református leánynevelő intézet felirattal. Délutánonként ritmikus sportgimnasztikát, balettet és rajzot tanultam. Na, és természetesen nyelveket. Édesanyám mondogatta mindig nagyon okosan, hogy ami a fejünkben van, azt még Hitíer sem veheti el tőlünk. Neki köszönhetően ma már hét nyelven beszélek. Tizenöt évesen jött életemben az első nagy szerelem. Vinkier Ernőt, aki Szegedre járt tanítóképzőbe, egy bálban ismertem meg. Nagyon szépen énekelt. Aztán kivitték a frontra. Néhány alkalommal még jöttek tőle tábori levelek, aztán minden elmaradt. Hat évig vártam rá, míg egy barátunk haza nem jött, és nem rombolta szét az utolsó reménysugarat is. Ő temette el odakint Ernőt. Egy eltévedt partizángolyó végzett vele. Valahogy aztán ezt is átvészeltem. Aztán már nyakamon volt az érettségi 1943-ban. Ezzel kapcsolatban is akadt némi gondom, hiszen október végén születtem, és — mivel az érettségi előtt még nem voltam 18 éves — engedélyt kellett kérni a vizsgákhoz a vallás és közoktatási minisztériumtól. Végül ez is megvolt, jelessel végeztem. Szerettem volna tovább is tanulni, de az akkori zsidó törvény ezt nem tette lehetővé. így csak a nyelvek maradtak nekem. Iskola helyett pedig a gettó lett az otthonunk, Nyíregyházán, a Kossuth utca 32. szám alatt. A mai napig is hálával gondolok régi apácáimra, akik mindenáron meg akartak menteni engem a borzalmaktól. Tervük az volt, hogy felveszem egy sorror ruháját, és a szürkületben kisétálok a gettóból. Biztos vagyok benne, hogy sikerült volna, de én nem akartam elhagyni anyámat, apámat és az öcsémet. Az itt eltöltött idő azonban aranyélet volt ahhoz képest, ami Auswitzban várt ránk. Amikor leszálltunk a vagonokról, mi anyámmal rögtön elkerültünk apámtól és az öcsémtől. Azt tudtam, hogy életben maradtak, mert még hallottam, amint apám fülébe súgta egy francia: „Mond azt, hogy még nem múltál el negyvenéves, a fiad pedig már tizenhat.” Az igazság azonban az volt, hogy apám már inkább az ötven felé, míg Gyuri öcsém csak a tizenkettedik évében volt. Elhitték nekik a katonák amit mondtak, így jobbra, az életet jelentő útra irányították őket. Később sikerült azt is megtudnom, hogy tőlünk húsz kilométerre vitték őket egy kábelkommandóhoz dolgozni. Mi sem maradtunk munka nélkül, Szibériában tankcsapdákat kellett ásnunk. Itt ünnepeltem a tizenkilencedik születésnapomat. Barátnőmtől két adag kenyeret kaptam az alkalomra, ami akkor nagyobb ajándék volt, mint ma egy aranygyűrű. Nem csak éheztünk, de gyakran meg is vertek minket. Egyszer annyira megütött egy idős tiszt, hogy fiatalabbik társa már nem bírta nézni. Kezembe nyomott egy papírt és beküldött a barakk-kórházba. Hat hetet töltöttem el ott. Minden munkát elvállaltam volna, hogy ne kelljen visszamennem a fagyos földet ásni. Eljött január 15. Ez a nap volt menetelésünk kezdete. Bergen- belzenbe vittek minket, ami maga volt a poklok pokla. A legborzasztóbb a rengeteg tetű volt, ami körülöttünk hemzsegett. Belemászott a sebekbe is, embertelen kínokat okozva. Én nem akartam bemenni a barakkba a bogarak közé. Két barátnőmmel leemeltük a mosdóhelyiség ajtaját, kitettük a hóra, és arra feküdtünk. Március volt, de nagyon hideg. Úgy feküdtünk, hogy két test mindig melegítette a középen fekvő harmadikat. Április 15-én aztán végre felszabadítottak minket az angolok. Amikor meglátták, milyen embertelen körülmények között élünk, sírva mondogatták, hogy bár jöhettek volna hamarabb. Rengeteg ételt hoztak magukkal, de mi leginkább azt kívántuk, hogy szabadítsanak meg minket a tetvektől. A lukuluszi lakoma egyébként is sokak halálát okozta. A kiéhezett gyomornak nagyon nem tett jót a zsíros étel. Én napokig csak vízben főtt kmmplit ettem, így maradhattam életben. Társam volt egy lengyel cigányasszony, aki mindig azt mondogatta, hogy megölt Iá-. nyára hasonlítok. O járt velem krumplit lopni, amit aztán két téglára tett vérkonzerves dobozban főztünk meg egy kis sóval. Anyámat időközben elvesztettem, még szenvedéseink első idejében. Apámékról sem tudtam semmit, míg az öcsém több száz kis cédulájából az egyik „meg nem talált”. Összeestem az örömtől. Egy angol orvosnő nyalábolt fel, aki — amikor jobban lettem — adott egy nyílt parancsot, hogy egy dzsip vigyen el a testvéremhez. Fél óra alatt odaértünk, de az öcsémet nem találtuk meg. Kiderült, hogy tüdőgyulladással egy közeli kórházban kezelik. Mi is odamentünk. Nem volt látogatás, így nem akartak beengedni minket. Kísérőm rászegezte a fegyverét a nővérre, s rögtön megnyíltak előttünk a zárt ajtók. De akkor már a testvérem is jött lefelé a lépcsőn, hangomat meghallva. Az orvos latinul leírta, mi baja van Gyurinak. Adott két paplant és plédet is, úgy keltünk útra. Angol kórházba került, ahonnan később a svéd vöröskereszt kivitette Svédországba. Én csak nagy nehézségek árán tudtam kimenni utána. Régi tanárnőimnek is innen írtam, akik levelemmel megkeresték halottnak hitt édesapánkat. Ő néhány sorban tudatta velünk, mi minden történt vele, amíg távol volt, s arra kért minket, mielőbb téljünk haza. December 12-én léptünk rá a hazai földre. Munkába álltam, és ott ismertem meg a férjemet. Zsidó volt ő is, öt évet töltött Szibériában, egyet pedig a Kaukázusokban. 1948. július 28-án jött haza, és néhány hónappal később, november 11 -én már össze is házasodtunk. Később megszületett a lányunk, aki ma már Svájcban él a féijével és két kisuno- kámmal. Egyedül maradtam. Párom három évvel ezelőtt elment tőlünk egy szabadabb és boldogabb világba. Egyetlen társam Csöpike, a keverék kiskutyám, aki jóban-rosszban kitart mellettem. Nagyon jól kamatoztatom nyelvtudásomat. Hétfőtől szombatig nyelvleckéket adok, ezzel egészítve ki szerény nyugdíjamat...de azért köszönöm jól vagyok. Sikli Tímea Kiskutyát szeretnék! Mit is szeretnénk elérni egy fiatal kutya nevelésével? Szobatisztának kell lennie, jöjjön, ha hívjuk, maradjon a helyén, ha ezt kívánjuk, és tudjon várni. A kölyökkutyát mindaddig, míg meg nem kapja a szükséges védőoltásokat, (ezekről későbbi számunkban bővebben is írunk majd) a nagy fertőzésveszély miatt semmiképpen ne vigyük az utcára. A szobatisztaságra való nevelés igazából csak akkor kezdődhet meg, amikor már aggálymentesen levihetjük a kiskutyát. Azt mindenképpen figyelembe kell venni, hogy a kutyakölyök majdnem olyan, mint a kisgyermek. Amikor felébred, azonnal ki kell ürítenie hólyagját. Röviddel étkezés vagy ivás után is nyugtalanná válik, tipegő léptekkel, mélyen hordott orral keresi helyét, hogy elvégezhesse a dolgát. Ha ezt észleljük, emeljük fel és gyorsan vigyük ki a szabadba és tegyük a fűre vagy homokba. Fontos, hogy amíg dolgát végzi, nyugodt hangon beszéljünk hozzá. Kezdetben higyjék el, hogy nagyon örül ennek, majd amikor később megismeri a szavak értelmét, igyekezni fog a pisiléssel, kakálással. Fontos megértetni az apró gombóccal, hogy mekA hároméves Lukács Péter már tudja, hogy a kis spániel hű társa lesz kora különbség van az ürítés miatti kimenetel és a séta között. Ha evés után elvégezte a dolgát, ezt követően a vackán van a helye. Fejlődéséhez éppen olyan szükség van a pihenésre, mint a kisbabának. Egy idő után a kölyök már okosan jelzi, mikor kell kimennie, de a játék hevében még előfordulhat, hogy megfeledkezve a dologról, aprócska tócsákat hagy maga után. Téves felfogás, hogy emiatt a kutyát meg kell büntetni, vagy netán az orrát is bele kell nyomni az „eredménybe”. Testi fenyítést semmilyen körülmények között ne alkalmazzunk, csak szóbeli dorgálást. Ellenkező esetben teljesen elvadítjuk magunktól a jószágot. Ha feltakarítottuk a piszkot, célszerű valamilyen szagsem- legesítőt alkalmazni a területen. Előfordulhat, hogy a belső kényszer meglepetésszerűen jön. Ilyenkor a kutyus már az ajtó közelében csorgatja a kis patakocskát. Ez már jelentős előrelépés. Mi a teendőnk? Ezután, ha lehet, még jobban oda kell figyelni apró társunkra, hogy könnyebben megérthessük nyelvezetét. Van olyan család, aki kombinált módszerrel tartja a kutyát. Ez azt jelenti, hogy négylábú bará- tocskánk a házban és a kertben egyforma biztonsággal mozoghat. Mielőtt azonban beengedjük a lakásba, hagyjunk időt számára, hogy kifutkározhassa magát. Természetesen a kutyával is előfordul, hogy megbetegszik, és ilyenkor történik meg a szobában a „malőr”. Most az egyszer ne csináljunk ügyet a dologból, tegyük túl magunkat rajta. Elsősegély négylábúaknak Mint ahogy velünk emberekkel, úgy az állatokkal is megesik, hogy megsebzik magukat. A legapróbb horzsolás sem szabad, hogy elkerülje a figyelmünket. A bőrsérüléseket igen • alapos vizsgálatnak kell aláverni. A felületi horzsolások házilag is kezelhetőek. A sérülés környékén a szőrzetet minden esetben ívelt— nem hegyes — ollóval rövidre kell vágni. Ellenkező esetben a seb váladéka összeragadhat a szőrrel, ami gennye- sedéshez vezethet. A szőr lenyírása után jöhet a megfelelő kenőccsel, spray-val való kezelés. A bőr átszakadásával járó mélyebb sebek azonban azonnali állatorvosi beavatkozást igényelnek. Harapás vagy drótkerítés okozta sérülés esetén a bőr kiszakadhat a testből és mély üregek keletkeznek. Tudnunk kell, hogy csak friss sebet lehet komplikációmentes gyógyulás reményében összevarrni. Ha nagyobb erek sérülnek meg, hosszan tartó, erős vérzés fordulhat elő. Gyakori, hogy a vér sugárban ömlik, ilyenkor szorítókötést kell alkalmazni. A végtagokra felrakható kötést negyedóránként nem árt meglazítani. Ha a sérülés a fejet éri, kezünkkel nyomjunk gézcsomót a sebre. Ebben az esetben is elengedhetetlen a szakszerű orvosi ellátás. A baleset belső sérüléseket vagy agyrázkódást is okozhat. Eszméletvesztéskor soha nem szabad a jószágot megitatni, de teával, kávéval vagy vízzel benedvesíthetjük a száj nyálkahártyáját. Ilyen esetekben az állatot oldalára fektetve kell plédre tenni. Fejét nem szabad felpóckolni, de nyelvét kicsit húzzuk ki szájából. Mivel legtöbb esetben a helyszínen lehetetlen pontos diagnózist felállítani, célszerű négylábú barátunkat azonnal állatkórházba, rendelőbe szállítani.
