Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)
1995-11-01 / 256. szám
Sport 14 1995. november 1., szerda UJ KELET Kézilabda NB I Kovácsékhoz kopogtat a KSE Békéscsaba—Kisvárdai SE Szerdán a Viharsarokba merészkedik a Kisvárdai SE élvonalbeli női kézilabdacsapata. A lányok késő délután (18 órakor) a Békéscsaba ellen veszik fel a küzdelmet, méghozzá az ország egyik legimpozánsabb sportcsarnokában pályára lépve. Mostanában azonban üresen kong a lelátó arrafelé. A hazaiak mérkőzésein a háromezer ülőalkalmatosságon alig kétszázan lézengenek, miután a szurkolók közönnyel viseltetnek a helyi hölgyek szereplése iránt. Mindennek persze oka, hogy a gárda sem a régi, elmúltak azok az idők, amikor a vetély- társak rettegve tették be a lábukat a csabai oroszlánbarlangba. A jelenlegi keret szerencsés ötvözete a fiatal és rutinos játékosoknak, s az is a javukra írható, hogy az utánpótlás-nevelésről sem feledkeznek meg. Csakis így fordulhat elő, hogy minden évben két-három tehetséges tini csatlakozik a felnőttekhez. Újra társaival készül a szülési szabadságról visszatért balkezes átlövő. Mezőségi Irén, javuló formának örvend a válogatottjelölt Megyebíróné Bohus Beáta, valamint a TFSE- től hazatért Kovács Tímea. Kovácsokból amúgy bőséges a kínálat, erre a családnévre hallgat ugyanis az első számú hálóőr, és rajta kívül még egy honleány viseli e nevet. A csabaiak legutóbb Debrecenbe látogattak, s a Löki nagyon elbánt velük. A csúfos, közel húszgólos vereség csorbította tekintélyüket, mindez azonban nem szabad, hogy elaltassa a várdai csapatot. A DVSC otthonában már mások is pórul jártak! Essék szó akkor a vendégekről, akik csendben, ám annál eltökéltebben utaznak Békés megye központjába. Mint azt Radványi Ferenc technikai vezető újságolta, a Cerbona elleni győzelem feldobta a hangulatot. A KSE teljes létszámban képviselteti magát a találkozón, mivel senki nem panaszkodik sérülésre, a hölgyek makk- egészségesek. Benyáts Balázs edző együttesében három békéscsabai származású — Kulcsár, Lisztóczki, Salamon — játékos igyekezhet majd bizonyítani földijei előtt — feltéve, ha bizalmat szavaz nekik a mester. A két rivális klub gyakorta méri össze erejét, így volt ez a holt idényben is, amikor négyszer meccseitek egymással. A szabolcsiak háromszor nyertek, a mérleg nyelve tehát feléjük billen. A bajnoki hatvan percek közös vonása: valamennyi alkalommal szoros, heves csata dúlt a küzdőtéren, maximum kétgólos különbséggel diadalmaskodott — többnyire — a hazai környezet előnyeit élvező csapat. Tavasszal a kisvárdaiak azt a bravúrt hajtották végre, hogy az utolsó fordulóban 25-23-ra nyerve, a Viharsarokban biztosították be hatodik helyezésüket. Radványi Ferenc szerint nem csupán illúzió a pontszerzésben reménykedni, a két azonos képességű vetélytárs összecsapásán nüanszok fognak dönteni. *** A Kisvárdai SE autóbuszt indít a csapat november 11-én esedékes lengyelországi EHF Kupa-mérkőzésére. A Lubinba való utazáshoz kedvet kapók az egyesület irodájában érdeklődhetnek a részletek felől. Koncz Tibor Büntetést mértek az NYKC-ra A Nyíregyházi Kézilabda Clubnak kellemetlen tartalmú levelet kézbesített a postás. A levél feladója, a szövetség versenybizottsága arról értesíti az egyesület vezetőit, hogy a legutolsó hazai mérkőzésen történtek miatt írásban figyelmezteti a klubot. Az október 11-én lejátszott Nyíregyházi KC—Pick Szeged férfi NB I-es bajnoki kézilabda-mérkőzésről szóló tudósításunkban már beszámoltunk arról, hogy a meccs alatt a nézők kólás- és sörösdobozokat dobáltak be a küzdőtérre, ezzel is tüntetve a játékvezető egyik tévesnek vélt döntése ellen. Még a dobálás előtt, de szinte az egész találkozó alatt folyamatosan trágár szavalókórussal minősítették a játékvezetői ténykedést. Ezenkívül az ellenfél játékosait, vezetőit, a játékvezetőket is többször megköpködték a nézőtérről. Sajnos azt kell megállapítani, hogy ez utóbbi már szinte megszokottá vált a bujtosi csarnokban lejátszott kézilabdameccseken. Mindezeket az eseményeket büntette a versenybizottság írásbeli figyelmeztetéssel. Tudni kell, a kézilabda-versenykiírás szerint első esetben ez a rendező egyesület büntetése, bármiféle rendbontás esetén. Ha tettlegesség történik, még súlyosabbak lehetnek a szankciók. Amennyiben az elkövetkező hazai meccseken vagy idegenbeli találkozókon — a vendégek számára kijelölt szektorban — hasonló rendbontásra kerülne sor, már súlyos pénzbüntetés lenne a következő retorzió. A fegyelmi bizottságnak arra is lehetősége van, hogy betiltsa a bujtosi csarnokot, s akkor a nyíregyháziaknak lOOkm-nél távolabb elhelyezkedő városban kellene pályaválasztóként játszaniuk. A szabálykönyv bünteti a trágár szavalókórusokat, a bedo- bálást és a köpködést is. Ez utóbbi cselekedet tettlegesség- nek számít. A versenybizottságnak arra is lehetősége van, hogy bejelentés nélkül pártatlan ellenőrt küldjön a nézőtérre, aki a történésekről jelentést készít. A klub vezetői mindent elkövetnek a rendbontások elkerülése érdekében. A rendezői gárdát a legközelebbi hazai találkozókra megerősítik. A csarnok területére a mérkőzés ideje alatt tilos dobozos csomagolású italokat bevinni, azok árusítását is felfüggesztik a rendezvény idejére. A klub tagsága és vezetői arra kérik a kézilabdaszurkolókat, hogy ne nehezítsék az egyesület helyzetét a nézőtéren történő rendbontásokkal. Arra kérik a mérkőzésre kilátogatókat, hogy sportszerűen biztassák kedvenceiket, és remélik, a csapat teljesítménye is tovább javul az elkövetkezőkben. A játékvezetők megbeszélésén hallottuk Mese a sípról, melynek lába kelt(!) Hajdó Attilát, tehetséges NB 11-es játékvezetőnket ajándékokkal halmozták el kollégái. Hogy miért? A történet a következő. Hősünk a hét végén Tiszakécskére kirándult Vida és Tomasovszki sporik társaságában, hogy a helyiek és a hatvaniak villany- fényes ütközetén fütyörész- szen. Tette is volna, de nem volt mivel! A hazaiak már 2- 0-ra vezettek — a vége 4-0 lett —, amikor a 37. percben egyik „belelkesült” játékosuk kézzel elvitte a lasztit és „beverte” a harmadikat. Gólról természetesen szó sem lehetett, vezetőbírónk széles kézmozdulatokkal jelezte a keze- zés tényét. Szabadrúgás következett kifelé, ám az ítéletnek nem lehetett nyomatékot adni, mivel a sípnak lába kelt. Egyszerűen eltűnt — valószínűleg akkor repült el, amikor kezezést mutatott a bíró — madzagostul, „másodsípostul” együtt. Attila hiába nézett jobbra-balra, a „szökevényt” nem lelte sehol. Egy sprint be az öltözőbe a harmadik sípért, egy vissza a játéktérre, közben a közönségnek fogalma sem volt, miért áll a játék. (Igaz az új síp nem szólt olyan szépen, mint az „eredeti” — de ugyanolyan helyesen: a találkozó ellenőre kitűnőre minősítette a játékvezetést.) Végül elérkezett a 61. perc és az „igazság pillanata”. A hazai hálóőr nagy unalmában — a vendégek nem sok vizet zavartak — megtalálta a sípot, amely így visszakerülhetett gazdájához. A történet ezzel még nem ért véget, Hajdó sporinak figyelmes kollégái ap- róságokkal kedveskedtek. Ambrus László, a megyei JB elnöke egy szemüveget — legközelebb jobban lásson... — és egy sípot — legyen több taralékban... — adományozott, míg az összecsapás egyik partjelzője, Tomasovszki Zoltán egy madzaggal lepte meg a „sípos embert”. Míg Tiszakécskén a síp, Kis- létán a játékos volt a „hiánycikk”. A vendég tiszaszalkaiak az ifimeccsen 10-0-ra kaptak ki, úgy, hogy két játékosuk menet közben kiállt, mert a „nagycsapat” is igényt tartott rájuk. Mindenesetre ezen a meccsen a végeredmény még „baljósabb” lett a szalkaiak számára: 12-0 Kislétának. (Ez bizony még gombócból is sok.) A megyei első osztályú Nagyhalász—Levelek (1-0) derbin Jassy játékvezető „Jobb később, mint soha” elgondolással (?) olyat tett, amit ebben az évben mé^g soha. Mivel az egyik hazai legény lebirkózott egy leveleki csatárt, piros lapot mutatott fel neki. Méghozzá az elsőt ebben az évben működése során. (Egyszer minden sorozat megszakad.) Az egyik encsencsi labdarúgó nem bírta az izgalmakat, és ennek Éva sípmester látta kárát, (majdnem azt írtam itta meg a levét). A megyei másodosztályú összecsapáson Nagyecsed volt a hazaiak ellenfele. A félidőben az en- csencsiek még vígan vezettek 2-0-ra, aztán Nagyecsed rendesen belehúzott és végül a maga javára fordította az eredményt (2-3). A levonuláskor az említett „spíler” se szó se beszéd, leköpte a bírót. Az indoka mindmáig ismeretlen... Csiky Nándor Ellenféllesen ✓ Óbudán a pontok is hullottak A Kerület félelmetes otthoni sikereket aratott az elmúlt évi pontvadászat tavaszi szezonjában. Jelesül: nem vesztettek pontot a Hévízi úton. Az új bajnokság őszi mérkőzésein tovább folytatták ezt a sorozatot. Két héttel ezelőtt azonban megtorpantak, a Kecskeméti RSC ellen csak az utolsó pillanatban, a szerencsét sem nélkülözve mentettek meg egy pontot. Az ezt követő hatvani siker arra engedett következtetni, hogy egyszeri botlásról van szó. Az újabb hazai fellépésre az elmúlt vasárnap került sor Kazincbarcika együttese ellen. Ismét „átvariált” összeállításban, de nagy reményekkel indultak harcba az óbudaiak. Ez egyben azt is jelzi, hogy edzőjük, Gergely Károly a bajnoki szezon végéhez közeledve sem találta meg a legideálisabb csapatszerkezetet. A „nagyágyúk” közül Balogh „Torony” és Szabó Attila csak a kispadon kapott helyet. A korábban sikeres csapatból a rutinos védő,Metzger sem lett tagja a kezdő tizenegynek. Varga László három sárga lapja miatt nem lehetett a pályán. A Kerület az alábbi hadrendben vette fel a küzdelmet: Lippai őrizte a kaput, Krecska utolsó emberként söprögetett és irányította védőtársait. A két gyors emberfogó Földvári és Szamosi volt. Előttük, amolyan elősöprögetőként, az ÚTÉ tartalékcsapatából érkezett Gáspár helyezkedett, helyettesítve Vargát. A négy középpályás Perger—Lendvai—Bencze■— Deszatnik-felállásban volt hivatva „fazont” adni a csapatjátéknak. A két ék szerepét Kiss I. és Jankov töltötték be. Az óbudai fiúk azonnal támadólag léptek fel. A támadásoknál Szamosi és Deszatnik a bal oldalon azonnal egy sorral előbbre rukkolt, így mindjárt három támadó is veszélyeztette a kazincbarcikaiak kapuját. Ekkor Gáspár tartotta szemmel Szamosi emberét. Időnként a jobb oldalon is történt ilyen váltás, mikor Földvári hagyta el „őrhelyét”. A pontrúgásokat elsősorban Deszatnik és Lendvai végezték el, nem kis veszélyt előidézve ezzel Fülöp kapuja előtt. A két „nehéztüzér”, Balogh és Szabó ekkor még a kispadot nyomták. Az oldalról elvégzett szabadrúgások, illetve szögletek alkalmával Krecska előrelopakodott fejelni. A szünetben Gergely Károly a háborgó publikum vagy saját belátását követve — ki tudja? — kettős cserére szánta el magát. Gáspár és Bencze helyét Balogh és Szabó foglalták el. A borsodiak ezután már csak kizárólag a védekezésre tudtak koncentrálni, lemondva ezzel az első félidőben eredményes kontrázásról. A III. Kér. TVE minden erejét mozgósítva kapujához szögezte a vendéget. Szamosi helyére Metzger állt be, azzal a nyilvánvaló szándékkal, hogy frissességével, felfutásaival emberfölényt harcoljanak ki a pálya minden részén. Krecska is az ellenfél kapujánál tartózkodott, hogy Baloghgal együtt a légteret is uralják. Perger húzódott vissza utolsó védőjátékosnak. Mindezek ellenére a hátralévő időben már nem sikerült megszerezniük a győzelmet és ezzel a három pontot, ami a körülményeket tekintve kötelező lett volna számukra. A jó formában lévő Tiszavas- várinak akkor van esélye a győzelemre az egyénileg képzettebb, rutinosabb játékosokkal rendelkező fővárosiakkal szemben, ha csapatjátékban föléjük tudnak kerekedni és kamatoztatják nagyobb összeszokottságukat a játékosai. Elengedhetetlen feladat az ellenfél kulcsjátékosainak (Balogh, Szabó, Kiss I.) az őrzése, kikapcsolása sárga és piros lapok elkerülésével. Deszatnik neve azért maradt ki a felsorolásból, mert egy felesleges szabálytalankodást követően, vasárnap begyűjtötte harmadik sárga lapját, így a következő mérkőzésen pihenni kényszerül. Akik nem hagyják ki ezt a táblázaton elfoglalt helyezésük alapján feltétlenül rangadónak minősíthető összecsapást, minden bizonnyal izgalmas, jó mérkőzést láthatnak majd vasárnap Tiszavasváriban. Hangay György Az MLSZ VB „lépett”! A Magyar Labdarúgó Szövetség Végrehajtó Bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a hazai labdarúgó-stadionokban tapasztalt rendbontásokkal, igy a stadionokban feltűnt tiltott, vagy erőszakra utaló jelképek, erőszakos fellépésre buzdító transzparensek kihelyezéséről, pirotechnikai eszközök tiltott alkalmazásáról ejtett szót a vb. A rendbontások megelőzése, a másokat sértő transzparensek elhelyezésének tilalma érdekében határozatot fogadott el a testület, melyben konkrét feladatok végrehajtását követeli meg a rendező egyesületektől. A klubok megkapták a vb-rendelkezést. Várható és remélhető, a rendbontásokat ily módon sikerül megakadályozni a futballstadionokban.
