Új Kelet, 1995. november (2. évfolyam, 256-281. szám)

1995-11-01 / 256. szám

ÚJ KELET — Suller Só megyei első osztály A kislétai szerencseszám: 12 Labdarúgás 1995. november 1., szerda 15 Remegő lábakkal és álmatlanul Barna Miklós: Nem tudom, hogyan tovább... 'W|2.r<s Ok Sugárhajtásos repülőgép­ként „közlekedett” a hétvégén a kislétai aranylábúak alakula­ta. A vendég tiszaszalkaiak, akik a száguldozó hazaiaknak csak a hátukat nézhették nem tudták felvenni a ritmust, és ennek Ciirbik Richárdék 12 berámolt góllal adtak nyoma­tékor A létai háló pedig egy­szer sem zörrent. — Nyírcsaholy Tiszaszalka felett aratott 10-1-es győzelme után már lehetett sejteni, hogy itthon nem lehet gondunk a szalkaiakkal. Gólarányt szeret­tünk volna javítani, ez sikerült is, de a csapat döntő fontossá­gú meccsei csak ezután követ­keznek, jövő héten például nyíregyházán szeretnénk nyer­ni a Hardware ellen — mondta Czirbik Richárd, a kislétai játé­kosedző. —Gondolom, egy percig sem lehetett kérdéses a mérkőzés végkimenetele... — Valóban, a 13. percben például már 3-0 volt az ered­mény. A nagy különbségű dia­dalunktól függetlenül nem volt komolytalan a meccs, tak­tikailag fegyelmezetten futbal­loztunk, de—bármennyire fur­csa is — sok helyzetet elron­tottunk. — A szünetben 5-0 volt az eredmény. Hogyan lehetett motiválni a fiúkat? — Egy-két ember fegyel­Romokban hever a tisza- szalkai futball! A csapat össze­jön vasárnaponként, a játéko­sok kimennek a pályára, hogy aztán... Innentől kezdve nincs megállás, rémisztő dolgok tör­ténnek a fiúkkal. Az ellenfelek egyre csak jönnek és jönnek (mint hajdanán a csehek), szakalytónyi gólt rúgdalva a beregieknek. A megyei első osztály derékhadához tartozó Nyírcsaholy tízig, utoljára Kisléta tizenkettőig vitte. Két forduló alatt huszonkét kapott gól! Itt valami nem stimmel. Az összeállítást böngészve az avatottak azonmód készek a válasszal: sehol az ukrán lé­giósok, a nyíregyházi különít­mény lefeleződött, ennek pe­dig csak fiaskó lehet a vége. Legújabban olyan hírek kap­tak lábra, miszerint a sportkör elnöke, a legénység mecénása, Suller Mihály megvonja támo­gatását. — Kiábrándultam a helyi fo­ciból, ilyen körülmények kö­zött biztos, hogy nem fektetek több pénzt a csapatba — teríti ki kártyáit a labdarúgók fő­nöke! — Mondja meg mire fi­zessek? Az ukránok csak a mar­kukat tartották, hogy a juttatá­sért teljesíteni is kellett volna, mezetlenkedett, erre felhívtam a figyelmet. Lelkesedésünk maradt a második játékrésazre is, amelyre 7 találat jutott. —— Feltűnt, hogy sokat cse­réltél. Ez is annak tudható be, hogy „laza” volt a meccs? — Pontosan. A változtatá­sokkal nem gyengült az együt­tes, mindenkinek lehetőséget akartam adni. Ilyen különbsé­gű győzelemről mindenesetre még nem hallottam a megyei első osztályban. Azon túl, hogy ez a 12-0 szép eredmény, saj­náltuk is a tiszaszalkaiakat, úgy hallottuk, kilépett a szponzoruk, a játéktéren pedig szétesően futballoztak. Ez az eset intő példa lehet a többi csapat számára is. — Voltak-e kiugró egyéni teljesítmények?-—Kárász a mezőny fölé nőtt, négy gólján túl kitűnően szer­vezett. Berettyón egy hármast rúgott, de összességében mint csapat vizsgáztunk jelesre. — Hogyan látod, fennáll-e a veszély egy 12-0 után, hogy el- kényelmesedik a társaság? — Tisztában vagyunk azzal, hogy ilyen típusú meccsünk nem lesz sűrűn. Nem hiszem, hogy elbízná magát a legény­ség, mint mondtam, legkö­zelebb Nyíregyházán akarunk három pontot szerezni, mert az első ötben szeretnénk végezni. cs. n. az már nem jutott eszükbe. Ru­szin, Szimku, Didenko és Bod­nár elment, de három hete szí­nét sem láttuk a Tardi—Drá­gái- duónak sem! Tudja mivel kábítanak a játékosok, hogy ők mindent megtettek. Na hisz, ennyi erővel én is köztük le­hetnék, játszhatnék csatárt, vagy bármit... Tiszaszalkán mindig, mindenki másban ke­resi a bűnbakot — magába sen­ki nem néz. — Mikor következik be az a pillanat, amikor végleg sorsá­ra hagyja az együttest? — Az őszi szezon befejezé­séig kitartok. Két éven keresz­tül, akkor is, amikor kútban voltunk, segítettem, mert lát­tam a hasznát. Vannak ám a fa­luban okos emberek, akik fe­nemód hangoztatják: majd megmutatják, csak kerüljenek oda. Tessék, az idény után meg­mutathatják... — Mint szponzornak, az Ön nevét viseli a megyei első osz­tályú bajnokság. így lesz ez a jövőben is? —Nézze, én szeretem a spor­tot, a futballt. Természetesen a nyárig él a szerződés, a szövet­ség ebből az összegből finan­szírozza az utánpótlásnevelést. Koncz Tibor Döbbenet, kétségbeesés, csa­lódottság, könnyek. Tájkép csa­ta után az NYFC öltözőjében egy győztes mérkőzés után! Az eset csak látszólag érthetetlen. Barna Miklóst kikezdte az NYFC „szurkolótábora”. Dur­ván és igazságtalanul. Bőven kapott a szidalmakból, amikor elérkezett a 75. perc és edzője becserélte. Aztán bő negyedóra múlva Miklós — már az öltö­zőben — sírva fakadt. Két nap­pal később sem sokkal vidá­mabb. Ül társai között a jól is­mert „hadiszálláson”, és látszik rajta, hogy valami bántja. A töb­biek együttérzően biztatják: most mondd meg a magadét! Miklós először csak keresi a szavakat, nem is tud mit mon­dani, aztán... — Nagyon rosszul esett a közönség reakciója — böki ki végül. — Már akkor, amikor Tóth János elküldött minket melegíteni, és elindultunk a kapu mögé, már akkor 'megta­láltak a nézők. Amikor vissza­hívtak minket a bemelegítés­ből ez csak fokozódott. Bár igyekeztem magamból kizárni a külvilágot, de ezt teljesen nem lehetett. Remegett a lá­bam... Játék közben is nagyon zavart ez, hiszen az alatt a ne­gyedóra alatt is folyamatosan hallottam a megjegyzéseket. Pedig... azt hiszem, amíg bent voltam, igazán hasznára vol­tam a csapatnak ott középen. Mindig Nyíregyházán futbal­Zavargás olasz bajnoki mérkőzésen Több mint negyven szur­koló megsérült az olasz har­madosztályú bajnoki labda­rúgó-mérkőzésen. A Nocera —Savoia de Torre összecsa­pás 0-0-ra végződött. E pontvesztést mérhetet­lenül fájlalták a hazai druk­kerek, akik a vendégszurko­lókon próbáltak „elégtételt venni”. Százak rohamozták meg a San Francesco-stadi- onon belül és kívül az ellen­tábor tagjait. Kövekkel do­bálták meg őket, majd — hogy még nagyobb legyen a felfordulás — szemetesku­kákat gyújtottak fel. A raké­tákkal való lövöldözés sem hiányzott a repertoárból. A 24 éves Alfonso Contursit egy ilyen gyújtószerkezet­tel lábon lőttek. A rend­őrség könnygázt vetett be a rend helyreállítása céljá­ból. Az összetűzések han­gadóit (20 személy) letar­tóztatták. Hat carabinieri sérülése okán kórházi meg­figyelés alatt van. „Csillagok háborúja” Nemzetközi sztároktól hem­zsegő jótékonysági labdarúgó mérkőzést rendeznek november 7-én a spanyolországi Barcelo­nában. Az UNESCO és a spa­nyol bajnokságban szereplő FC Barcelona alapítványa szerve­zésében az európai és a dél-ame- nkai „válogatott” csap össze a katalán fővárosban. loztam, még nem tudtam ma­gam túl tön ni ezen a dolgon. — Tudtál aludni szombat este? —Nem... Nem igazán... Vasár­nap aztán otthon voltam, pihen­tem, dolgozgattam a ház körül —magyarázza elcsukló hangon. — Egész nap a fejemben volt, ami történt. Akkor még úgy ahogy el tudtam viselni, de most, ahogy hétfőn délután bejöttem a stadionba edzésre, rögtön görcsbe rándult a gyomrom. Egyelőre még nem tudtam fel­dolgozni ezt az egészet. — Mit gondolsz, a közönség miért van ennyire ellened? — Szurkolói szemmel néz­ve... a nézők a támadójátékot szeretnék látni, de amikor be­mentem a pályára rajtam kívül még három vé­dő volt játék­ban. Ez az egy személycsere a támadójátékban nem mutat­kozhatott meg. Szakmai szem­mel pedig meg­értem a cserét, mert a csapat kezdett fáradni, bátrabban jött előre az ellenfél, középen gyak­rabban átját­szottak minket. Az én beállá­sommal a mester igyekezett a vé­dekezést stabi­labbá tenni a pá­lya tengelyé­ben. (Itt talán megjegyezhetjük: teljesen mindegy, Barna milyen teljesítményt nyújtott az alatt a 15 perc alatt—és korábban. Ez nem indokolhatja azt a vi­selkedést, amit a közönség ta­núsított. Már csak azért sem, mert harcba küldéséről az edzője döntött. Az elégedet­lenkedők ezt a húzást ellenez­ték. A szidalomáradatot mégis az a Barna kapta, aki—ebben biztos vagyok — a pályán ma­ximálisan igyekezett jól játsza­ni. Pedig ilyen körülmények között...) — Csapattársaid hogyan fogadták az eseményeket? — faggatom tovább. — Igen megértőek voltak, nemcsak ők, a vezetőedző, a segédedzők és még az elnök­ségből is többen jöttek be vi­gasztalni a mérkőzés után. Jól esett, de ami történt, azt nekem magamban kell lerendeznem. — Ezek után hogyan to­vább? — Nem tudom... Az utolsó hazai mérkőzésre felmentést kérek, vagy nem is tudom... Az idegenbeli meccseken nincs gond, ott az ember természetes­nek veszi, ha szidják. Az egyik fülemen be, a másikon ki. De itthon ez a „szurkolás, buzdí­tás” nem csak nekem, az egész csapatnak elviselhetetlen. — És hosszú távon? Amit mondtál, nem lehet megoldás... — Tényleg nem. Egyedül az marad, hogy olyan játékot mu­tassak, amibe nem lehet beleköt­ni... Bár tartok tőle, hogy ez előtt a közönség előtt ez lehetetlen. — A héten...? — Százszázalákos energia­bedobással vetem magam munkába. Meg kell vernünk a Hódmezővásárhelyt! (Barna Miklós tehát az elle­ne irányzott „hecckampány" áldozata lett. Bár valahol a ki­abálók is áldozatok. A gyűlöl­ködésé.) Csiky Nándor Kiprichék még nem botlottak Kiprich József, Kozma Ist­ván és Kovács Kálmán csa­pata, az Apoel Nicosia öt for­duló után vezeti a ciprusi labdarúgó-bajnokságot. A nicosiaiak a hét végén az Ethnikost győzték le ide­genben 4-1-re. Mivel még százszázalékosak, két pont előnnyel éllovasok a táblá­zaton. Gólkülönbségük is fi­gyelemre méltó: 16-2. (Az Apoel Nicosia gólszerzőiről nem érkezett jelentés.) (Reuter) Góllövőlista NB III TISZA-CSOPORT 14 gól: Vágó (Nagykálló). 11 gól: Papp (Tiszaújváros) Gdovin (Bakta- | lórántháza). 7 gól: Nagy Zs. (Mád), Fecsku (Baktalóránt- háza), Tóth T. (Tiszafüred), 6 gól: Tóth, Oláh (Kisvárda) Kovács (Balmazújváros), Csillag (Tiszafüred). 5 gól: Bódi R. (Szikszó), Kosa (Mátászalka), Kapusztyin, Kocsis, Búzás (Rakamaz), Loós, Veres (Balmazújváros), Bordás (Tiszaújváros), Lugosi, Nagy L. (Tiszafüred), Szmolniczky (BÉVSC). 4 gól: Maries (Baktalórántháza), Deák (Balmazújváros), Koszta (Szikszó), Lehóczki, Farkas F. (BÉVSC), Lukács (Nyírbátor), Oláh (Mátészalka). 3 gól: Lőrincz (Nyírbátor), Szekrényes, Túróczi (Rakamaz), Berecz (Vámospércs), Nagy L„ Balogh (Mád), Lengyel (Nagykálló), Vachter (Kisvárda), Mida (Szikszó), Konyha (Ózd), Mészáros, Boros (Tiszaújváros), Tóth A. (Balmazújváros), Kocsis (Hajdúböször­mény). 2 gól: Krumpák (Szikszó), Kőrizs, Kántor, Czap (Kisvárda), Forkavecz (Balmazújváros), Horváth, Lipők (Hajdúböszörmény), Thúry, Vidinczei, (Mád), Márkus, Kopa (MVSC), Ker­tész, Kondria, Bíró, Szombathy (Nyírbátor), Magyar, Koszta, Gáli, Paulovics (Ózd), Sipos (Tiszafüred), Balogh (Nagykálló), Marcsek (Rakamaz), Krizán (Mátészalka). 1 gól: Benkő (Baktalórántháza), Hallai, Var­ga, Harsányi (MVSC), Lója, Agárdi, Bodnár (BÉVSC), Vígh, Kövy (Szikszó), Jobbák, Duró, Andorkó (Hajdúböszörmény), Erdősi, Tóth, Darai, Lengyel, Szalontai, Szilvási (Nyírbátor), Herczeg, Hák, Farkas T., Makrai, Magyar, (Ózd), Tatárka (Mád), Tácej, Simák, Tóth, Kocsán (Mátészalka), Dajka, Gosztonyi, Kaszonyi, Bule (Tiszafüred), Kántor, Lelt (Kisvárda), Papp, Varga (Rakamaz), Csige, Szabó, Csatári, Pál (Balmazújváros), Polonkai, Spisák, Szilágyi, Boros, Balázs (Nagykálló), Deák, Mezei (Vámospércs), Nagy R., Molnár. Riskó (Tiszaújváros). SULLER SÓ MEGYEI I. OSZTÁLY 17 gól: Majchrovics (Demecser). 10 gól: Krasznai (Újfehértó). 9 gól: Szalóki (Hardware), Berettyón (Kisléta). 7 gól: Molnár F. (Demecser), Mikhárdi (Ibrány), Láposi (Nyírcsaholy), Szurkos (Tiszalök). 6 gól: Papp (Ibrány), Szécsi (Vásárosna- mény), Banka (Hardware), Ónodi (Demecser), Kiss J. (Nyírcsaholy), Bárdi (Ibrány). 5 gól: Pente (Tiszalök), Tanyi, (Vásáros- namény), Czine (Nyírcsaholy), Baida (Zá­hony), Rézműves L. (Kisléta). 4 gól: Lácza Gy., Ötvös (Újfehértó), Petrohai, Kokas (Nyírcsaholy), Lővei (Hard­ware), Kapin L. (Nyírkárász), Osváth (Csen- ger), Kórász (Kisléta). 3 gól: Fehér, Szabó (Csenger), Kraszny, Il­lés (Kisléta), Borza, Urbin (Nagyhalász), Ti­vadar, Szpodnyi (Vásárosnamény), Lakatos (Nyírkárász), Kubányi, Sipos, Pokol L. (Záhony), Hadadi, Czibere (Fehérgyarmat), Juhász (Tiszalök). 2 gól: Nádasi, Czető, Badar (Nyírkárász), Rézműves G„ (Kisléta), Burik, Király, Takács A. Sitku M. (Levelek), Barna, Smejkal (Újfehértó), Ruszin, Tardi (Tiszaszalka), Győri, Seszcsuk, Pfaifert (Záhony), Kondor, Árvái (Fehérgyarmat), Nagy (Biri), Brankovics (Demecser), Szilágyi M., Becző, Csontos, Mester (Csenger), Balogh (Vásárosnamény), Koskovics (Hardware), Gombás (Tiszalök). 1 gól: Mónus, Huszti, Kovács, Seres (Deme­cser), Burik (Csenger), Drágár, Benedek, Liba (Tiszaszalka), Főfai. Medgyesi (Hardware), Oláh. Bihari, Lippai. Müller (Nagyhalász), Kor­pái, Hidegh, Herman, Nagy, Szegedi (Ibrány), Kozma, Kapin J„ Kapin M„ Matyi (Nyírkárász), Lácza J., Kacsándi, (Újfehértó), Czirbik, Nyisztor, Császár, Gyarmati (Kisléta), Sándor, Linguar, Hornyák, Törös (Vásárosnamény), Rácz, Pokol Zs„ Balázsi (Záhony), Borbély, Pál, Forgony (Levelek), Siti, (Fehérgyarmat), Széki (Tiszalök), Tóth. Gurzó, Csomány, Kiss, Szil­ágyi (Biri), Cservenyák J„ Cservenyák Z., Kor­bács (Nyírcsaholy). Tiszaszalkai csőd!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents