Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-10 / 238. szám
Sport UJ KELET 1995. október 10., kedd Kézilabda __________________ „...de legalább nem épülök le...” A bogáti Bécsi hazajött Mi van veled, Bíró Szabolcs? Nehezen találta fel magát az új csapatában, a játék sem ment neki igazán a bajnokság előtti előkészületi mérkőzéseken és a kézilabda-nagydíjon. De a Dunaferr és az Elektromos elleni bajnokin is többet várt tőle az edző és a közönség is. Hiszen egy új játékost különösen figyel mindenki, teljesítményt várnak tőle, főleg, ha az lövő és balkezes. Ebből talán ki lehetett találni, hogy Bécsi Jánosról, a Kárpát-Hús Nyíregyházi KC NB I-es kézilabdacsapatának 23 éves balkezes bombázójáról van szó. Azonban a legutóbbi három fordulóban, kezdve a Hort SE- nél idegenben, majd volt klubja, a Debreceni Dózsa ellen, hazai pályán és legutóbb Győrben is a nyíregyházi csapat meghatározó embere volt, ami lőtt góljaiban is megmutatkozott. — Most már látszik, hogy nyugodtabb vagy és kezdesz igazi csapattag lenni... — Bántott, hogy az első két fordulóban nem igazán nyújtottam azt, amit elvárnak tőlem. Ez amiatt is volt, hogy a csapat keretébe nem tudtam azonnal beépülni. A játékostársaimmal nem éreztük egymást. Azt hiszem, most már túlvagyok a beilleszkedésen, szeretnék meghatározó ember lenni a csapatban. Azzal is tisztában vagyok, hogy van még mit fejlődnöm, változatosan kell játszanom és jobban fel kell gyorsulnom. — Milyen érzés volt nevelő- együttesed, a Debrecen ellen játszanod? — Az első pár perc furcsa volt, de utána hamar elmúlt a „tiszteletem”. Csak azt láttam bennük, hogy egy csapat, aki ellen nekünk nyernünk kell. — Számomra nagyon kellemes meglepetés volt, amikor megtudtam, hogy szabolcsi vagy. Aztán mégis egy másik megyéből kanyarodott vissza az utad. Elmentél gyerekként; és visszatértél mint érett, NB I-es kézilabdás. Elmesélnéd, hogyan történt mindez? — Azt hiszem, valóban kevesen tudják, hogy Nyírbátorban születtem, és Nyírbogáton nőttem fel. A szüleim, a mai napig is ott laknak. Már Bogáton, az általános iskolában megszerettem a kézilabdát. A termetem már akkor megvolt hozzá és az, hogy balkezes vagyok. Az általános iskola elvégzése után Debrecenbe kerültem az építőipari szakközépiskolába. A kézilabdától nem akartam megválni. A Dózsa serdülő- majd ifjúsági csapatába kerültem. Talán első igazi edzőm, aki komolyabban kezdett el velem foglalkozni, Váczi Sándor volt. (Váczi jelenleg a Tiszavasvári edzője.) Elég jól ment a játék, így bekerültem a juniorválogatottba, és közel negyvenszer vettem fel a címeres mezt. Alig voltam 18 éves, már a Dózsa felnőttcsapatával edzettem, egy fél év múlva már 5—10 percekre játéklehetőséget kaptam. Végül, mostanáig négy szezont játszottam a Dózsában, ahol a második évtől stabil embernek számítottam. — Aztán gondoltál egyet, és átigazoltál Nyíregyházára? — Nem egészen így volt. Egy biztos elhatározásom volt, hogy a Dózsától el akartam jönni. Dunántúlra semmiképpen nem akartam menni, ennek családi okai vannak. Megkeresett a Nyíregyháza, és én örömmel jöttem. Kicsit úgy érzem, hazajöttem. Két évre szerződtem, de ha meg lesznek velem elégedve, szeretnék végleg itt maradni, bár ez még odébb van, erről ráérünk akkor beszélgetni. — Szüleid járnak a mérkőzésekre? — Sajnos nem, mert egy családi vállalkozás miatt nincs rá idejük, főleg az esti órákban nem. Édesanyám szívesebben elolvassa az újságot a mérkőzésünkről, minthogy személyesen megnézze. Egyszer Debrecenben megtekintett egy kemény találkozónkat, és nagyon aggódott az ütésváltások miatt, féltett, hogy megsérülök. —fullajtár— Lépésről lépésre Versenyfelhívás A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Sakkszövetség az elmúlt évhez hasonlóan ismét megrendezi a másodosztályú sakk-csapatbajnokságot. Az 1995/96-os csapatbajnoki szezonra a szövetség négyfős csapatok nevezését várja. Nevezni 1995. október 18-ig lehet a megyei sakkszövetségben (Nyíregyháza, Mártírok tere 9. sz., VIII. emelet) További felvilágosítással Bodor Lajos, a megyei sakkszövetség főtitkára szolgál az alábbi címen, illetve telefonszámon: Nyíregyháza, Szarvas u. 56. sz. IV/3. Tel.: 42/318-980. Régi ismerőssel futottunk össze a minap Hatvanban a Hatvan—Nyíregyháza mérkőzés után. Az öltözőből kiszállingózó nyíregyházi játékosok egyenként köszöntötték egykori csapattársukat, Bíró Sza- bolcsot — hiszen róla van szó —, mindenkinek volt egy-két érdeklődő szava hozzá. Nekünk is, hiszen ismeretes, hogy mióta az MTK kölcsönadta a Vasasnak, csak a tartalékcsapatban igazolhatja kétségkívül remek képességeit. — Ott vagyunk most a Vasasban, készülünk a jövőre. Edzünk komolyan, védünk a tartalékban, meg a válogatott ellen... és ennyi — újságolja Szabolcs így egyes szám helyett többest használva. — Érződik egy jó adag iró- niq a hangodon... — Van bennem egy kis keserűség, de azt hiszem, ez ilyenkor természetes. Majd idővel meglátjuk, hogy alakul... Sorrendben harmadszor rendezte meg péntektől vasárnapig a jégkorong BEK egyik selejtezőcsoportjának mérkőzéseit az FTC-Whirlpool. A zöld-fehérek ezúttal nem dédelgethettek továbbjutási reményeket, mert a székesfehérvári ellenfelek között szerepelt az erősebb fehérorosz Tivali Minszk és a kazah Uszty— Erre bízod magad? — Nézd, végül is semmit nem tudok tenni ez ügyben, mert vannak bizonyos külső körülmények, ami ellen én nem tehetek. Én dolgozok, megpróbálom a „maxot” hozni. Ennyi. — Mik ezek a ,,sejtelmes” külső körülmények? — Erről most inkább nem beszélnék, de összességében jól érzem magam. Szakmailag nyertem az ügyön, ez egyértelmű, mert Tamás Gyula személyében egy fantasztikus kapusedzőm van. Aki egy ugyanolyan stílust képvisel, mint korábban Nyíregyházán Buús Gyuri bá' aki ugyanolyan felkészítő munkát kér, mint egykor Gyuri bá. Nekem óriási megnyugvás, hogy így biztos nem fogok leépülni fizikailag. — Az első csapat szóba sem jön? — Szóba jön, szóba jön, csak ugye ott van Safi (Sáfár Szabolcs—a szerző), akit eléggé Kamenogorszk. Az FTC csapatát összességében dicséret illeti! Becsülettel helyt állt a két, jóval nagyobb játékerőt képviselő együttessel szemben. A horvát Medvescak Zagreb csapatát magabiztosan győzték le (9-1) a zöld-fehérek. — Álltuk a kihívást egy olyan gárda ellen, amilyen a tavalyi BEK-ötödik Minszk. futtatnak. Jól menedzselik, azért is, mert az olimpiai válogatottban is ő véd. De egyébként sem rossz kapus, mert ezt nem lehet rá mondani, megy is neki a védés... most ez van. Bíztatnak, bíztatnak, a Vasasnál azt mondják, hogy aZ ország két legjobb kapusa náluk véd... Mit lehet erre mondani? Egyelőre még jól bírom. Egy évre vagyok kölcsön, úgyhogy még van egy fél év. — És hogyhogy eljöttél ide Hatvanba az NYFC mérkőzésére? — Tegnap este játszottunk a válogatottal, aztán ma nem tudtam mit csinálni és lejöttem megnézni a fiúkat. — Hogy tetszett amit láttál? — Azt hiszem, a szakmai értékelés nem az én dolgom... — De mégis... — Nem volt rossz! Koroljev, a nemzetközi szövetség ellenőre — egyben az orosz szövetség alelnöke — láthatóan meglepődött. Elmondta: nem gondolta volna, hogy a Ferencváros méltó ellenfélként hokizik, nem adja fel a fehéroroszok és a kazahok elleni 60 percet — mondta az MTI-nek Mihók Béla, az FTC jégkorongszakosztályának elnöke. —,kyN— Jégkorongsport Tisztes BEK-szereplés után a A nyíregyházi 14. Számú Általános Iskola sportnapja a Bujtosiban Szombat rendhagyó napot jelentett a 14. Számú Általános Iskola életében. Hiszen nem volt tanítási nap, de a diákok mégis gyülekeztek, igaz, ezúttal nem a megszokott helyen, az iskolában, hanem a Bujtosi Szabadidő Csarnokban. A sporttagozatos iskola immár a negyedik tanévben rendezi meg a sportnapot. Az idén a tanulók örömére a bujtosi csarnok adott otthont a rendezvénynek, s ahol máskor csak figyelhetik a küzdőtéri történéseket, ott most a diákok léptek elő fősze^ replőkké. Első képünkön az is látható, hogy nemcsak a diákok, de a tanárok is részt vettek a sportnap küzdelmeiben. Az biztos, hogy a kötélhúzásban a tanároknak volt könnyebb dolguk. Az iskolások körében nagyon népszerű volt a lufiház, erről tanúskodik a második képünk. Természetesen a sportnap nagy részét különböző váltóversenyek töltötték ki. Ezeken szinte kivétel nélkül minden gyerek indult, de azért mindig akadt szurkolóhad is a pálya mellett. A sikeres sportnap legnagyobb eredménye az lenne, ha ezek a fitalok később sem feledkeznének meg a mozgás örömeiről, az egészséges életmódról. A fotókat Racskó Tibor készítette.
