Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-21 / 248. szám
Ára: 19,50 Ft LU^Y kSZABOLCS-SZATMÁR-BEREG MEGYEI NAPILAP II. évfolyam, 248. szám — 1995. október 21., szombat MA Forradalmunk (4., 5., 7. oldal) Családi hétvége (8—9. oldal) Horn Gyula Belgrádba utazott Horn Gyula miniszterelnök péntek reggel egynapos hivatalos munkalátogatásra Jugoszláviába utazott. A kormányfő Radoje Kontic, a belgrádi szövetségi kormány elnöke meghívásának tesz eleget. Kíséretében van Kovács László külügyminiszter és Tabajdi Csaba, a Miniszterelnöki Hivatal nemzetiségi ügyekkel foglalkozó politikai államtitkára is. Média-megállapodás Megszületett a hatpárti megállapodás a médiatörvény sarkalatos pontjairól, miután az Országgyűlés média-albizottsága pénteki ülésén a legutolsó* vitás kérdésekben is egyezségre jutott. Az albizottság tagjai ezek után felkérik a kormányt, hogy átdolgozásra vonja vissza a parlament előtt fekvő médiatörvény-javaslatot, és kodifikálja a mostani hatpárti megállapodásban foglaltakat. Az albizottság azt is kezdeményezi, hogy a kormány legkésőbb november 9-ei ülésén tárgyalja meg az átdolgozott törvényjavaslatot, és azt nyújtsa be újra az Országgyűlésnek, hogy a javaslat általános vitája a november 13-ai héten folytatódhasson, s a médiatörvény még az idén megszülethessen. Nagycsaládosok A Nagycsaládosok Országos Egyesülete képviseletében Győry Attila alelnök, Némethy Zoltán főtitkár és Morvayné Bajai Zsuzsanna elnökségi tag tárgyalt az SZDSZ Szolnoki Andrea, Juhász Pál és Ungár Klára országgyűlési képviselőkből álló delegációjával. Göncz-interjú A nemzeü ünnep alkalmából Göncz Árpád köztársasági elnök interjút adott a Magyar Televíziónak, amelyet október 21-én, szombaton 20.00-kor sugároznak az 1-es csatornán. Az államfő — a 25 perces beszélgetés során — kifejti, hogy megválasztása óta először miért nem Magyarországon vesz részt a nemzeti ünneppel kapcsolatos megemlékezéseken, s elmondja: szerinte hogyan lehet és kellene méltóképpen megemlékezni az 1956-os forradalomról. A TIB Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Szervezete, a POFOSZ és az e politikai szervezetekkel egyetértő pártok, intézmények 1995. október 22—23-ai nyíregyházi ünnepségei A megemlékezések helye és időpontjai: 1995. október 22. (vasárnap) 10.00: Temetői séta az Északi temetőben. Az 1956-os forradalom és szabadságharcban elesett és börtönökben szenvedett bajtársak sírhantjai előtti tisztelgés (koszorúzás). Gyülekező a ravatalozó mögött. 17.00: Gyertyás felvonulás, koszorúzások a kivégzettek és börtönökben szenvedettek emléktábláinál, síremlékeinél. Gyülekezés: Kossuth Gimnázium 17.00 órakor. Beszédet mond: Gincsai Zoltán főisk. h., a HÖKOSZ elnöke. Útvonal: Szent István u.—Luther u.—Dózsa Gy. u.—Vay Á. körút—Kossuth u.—Sóstói u.—Ferenc körút—Északi temető Október 23. (hétfő) 10.00: Szilágyi László és Tomasovszki András az 1956-os forradalom és szabadságharc kivégzett mártírjai síremlékeinek koszorúzása (Északi temető). Beszédet mond: dr. Szilágyiné Császár Terézia, ország- gyűlési képviselő. 12.00: Rácz István magyar—francia szakos tanár emléktáblájának leleplezése a Vasvári Pál u. 16. szám alatt „volt” gimnázium homlokfalán. 16.00: A Megyei Városi Művelődési Központban ünnepi megemlékezés — hangverseny — a megyei közgyűlés és a Nyíregyháza Megyei Jogú Város Önkormányzata szervezésében. Az elkerülhetetlen forradalom Ezerkilencszázötvenhat őszére már pattanásig feszültek az idegek. Az értelmiség nyíltan szembefordult az uralkodó „Párt” megkövesedett akarásaival. A látszatváltozás új őre, Gerő Ernő pártfőtitkár egy jottányit sem engedett elődje, a nagy kínkeservesen lemondatott Rákosi Mátyás politikai pszihózisából. Sztálin már három éve halott volt. A „Nagy és Legyőzhetetlen” -t már Hruscsov uralta, és a XX. Kongresszus elsöpörte a személyi kultusz intézményét. A vérszomjas tömeggyilkosok „javát” Moszkva felelősségre vonta. Enyhítettek a szorításon. Nem így Magyarországon. Ezerkilencszázötvenháromban ugyan sikerült Moszkvának rávennie valahogy Rákosi „apánkat”, hogy legalább a miniszterelnöki posztról méltóztassék lemondani, de a pártfőtitkári szék túl bársonyos volt neki ahhoz, hogy képes legyen megválni tőle. Nagy Imre lett a miniszterelnök. Nagy Imre, a reformkommunista. Első intézkedéseivel azonnal belopta magát a nemzet szívébe. Bezáratta az internálótáborokat, hazahívta a kitelepítetteket, és feloszlatta az erőszakkal szervezett tszcs-ket. Nem volt vitás, hogy hamarosan leváltatja hivataláról a „Nagy Manipulátor”. Amikor Rákosi kiszorította Nagy Imrét a kormányból, újra helyre állt a számára oly kívánatos „rend”. Hruscsov háromszor hívatta Moszkvába a magyar pártfőtitkárt, hogy lemondásra kényszerítse, de ez csak 1956-ban sikerült. Addig „Népünk Atyja” valahányszor mindent megígért Moszkvában, de mire hazaért, azt az üzenetet hozta, hogy megerősítették posztján. Az az igazság, hogy Moszkva nem nagyon tudott mit kezdeni ezzel az arcátlansággal, így hát újra és újra, csak üzengetett. Nyugdíjaztatása csak néhány percnyi reményt engedélyezett, mert utódja még gyűlöletesebb volt a magyarok számára. Rákosi legalább mosolygott, miközben tetteit elkövette, Gerő arca azonban mindig savanyú volt, és sütött róla a rosszindulat. Kinyilatkoztatásai — mert mi másnak is titulálhatnánk egy csalhatatlan és tökéletes pártvezér véleményét —- semmiben sem különböztek Rákosiétól... Nyáron már szinte remeg az egész „béketábor” a túlfűtött indulatoktól. Varsóban változások következnek be: Gomulka nyitást hirdet, demokratizál, Berlinben Walter Ulbricht ad újabb és újabb engedményeket, és Moszkva csak hallgat. Budapesten minden marad a régiben... Az értelmiség — élükön az írókkal, hírlapírókkal — állandóan gyűléseket szervez, és változásokat követel. Nézeteik, akarásaik átterjednek az egyetemekre, majd a középiskolákra. Ezerkilencszázötvenhat október 23-ára az egyetemi ifjúság engedélyt kér a hatóságoktól a tüntetésre a demokratikus változásokért. Az engedélyt megadják, majd visszavonják. Késő délutánra Kopácsy Sándor, Budapest rendőrfőkapitánya — maga sem tudja, hogy éppen milyen ukáz van érvényben — parancsot ad a rendőrségnek a be nem avatkozásra. A diákság az utcára megy. A délutáni tüntetés —felszakítva a hallgatás mintegy tízévnyi fájdalmát—magával ragadja az utca népét, a munkásokat. Ekkor még nincsenek attrocitások. A tömeg eufórikus állapotban kiáltozza a forradalom későbbi jelszavait: „Ruszkik haza!” „ Vesszen Gerő!" „ Gerő Ernőt a Dunába, Nagy Imrét a kormányra". Ekkor, este követi el Gerő Ernő élete legnagyobb hibáját. Beszédet mond a rádióban, és lefasisztázza a tüntetőket. Fenyegetőzik, megtorlást helyez kilátásba és felszólítja az AVO-t a rendcsinálásra. A tömeg, a gyűlölt hang „irányába" indul, a rádió Bródy Sándor utcai épülete felé. A szűk utcákban megszorult tengernyi nép haragja Gerő ellen irányul, azonban addig senkinek semmi bántódása nem esik, amíg a rádió tetejéről az AVO-sok tüzet nem nyitnak a védtelen tömegre, majd eltűnnek a helyszínről. A felháborodott tömeg ekkor fegyverkezni indul! A helyszínen lévő rendőrök a történtek láttán átadják kézi fegyvereiket a tüntetőknek. Most már ez is a jelszavak közé került: „ Gyilkosok az AVO-sok”. Másnap reggel eldördül az Üllői úton az első orosz tank- löveg. A lövedék a szemben lévő Kálvin téri ház ablakán kinéző Háry Eleonora festőművésznőt találja el. Kettészakadt holttestét csak majd egy hét múlva tudják lakásából elszállítani. Elszabadul a pokol. A házak tetejéről magyar géppuskák ontják az ólmot az acélmonstrumra, ami lassan megfordul, és elindul a Tolbuchin körúton. Iszonyú, és egyben csodálatos napok következnek. Mészárlás a Parlamentnél, ahol fegyvertelen tömegbe lő egy AVÓ-s egység a Földművelésügyi Minisztérium tetejéről. Még az odaérkező orosz tankok parancsnokait is úgy felháborítja az esemény, hogy a tankok lövegeivel megcélozzák az épület tetejét, mire az orvlövészek elmenekülnek. A téren több mint ötszáz halott és sebesült marad. Iszonyatos a vérfürdő. Köztársaság tér. A nép a tér alatt kazamatákat sejt, ahol politikai foglyokat tartanak. Gyanújuk az, hogy a lejárat a párt budapesti székházából nyílik. Követelik a kapuk kinyitását, amikor valaki valahonnan a tömegbe lő. Ekkor érkezik a helyszínre egy magyar harckocsi, és toronylövegét a pártházra irányítja. Az épületet védő AVO-sok és katonák megadásra szánják el magukat, és parlamenterként kiküldik Mező Imrét, akit a feldühödött tömeg felkoncol. A kaput kinyitják, és a kézre kerített AVO-sokat—még a fiatal, besorozott gyerekeket is — lemészárolják. Akin „sárga cipő” van, az ezek után állandó életveszélyben él. (Folytatás a 4. oldalon) Mellszobor a névadónak Felavatták az Apáczai Csere János Gyakorló Általános Iskola névadójának mellszobrát tegnap Nyíregyházán. Balogh Géza alkotását Csabai Lászlóné polgármester asszony leplezte le. Mélykúti János nyugalmazott szakiskolai tanár Apáczai szellemi örökségéről, gondolatainak, céljainak ma is érvényes voltáról beszélt, arról, hogy az országot csak az iskolán, az erkölcsös anyanyelvi tanításon keresztül lehet megváltani. A polgármester asszony beszédében kiemelte, hogy Apáczai hátrahagyta a nyugaton rá váró fényes karriert, és az ezzel járó anyagi lehetőségeket. Hazajött, és egy bizonytalan, sok ellenállásba ütköző misszióba kezdett, melynek célja a magyar anyanyelvű művelődés és írásbeliség felemelése volt. A mellszobor leleplezése után az iskola diákönkormányzatának képviselői megkoszorúzták Apáczai Csere János szobrát. Sikeres öt év Az Iparosi és Szolgáltató Ipartestület tisztújító küldött- gyűlését tartották pénteken a Korona Szállóban. Az elnökségi asztalnál az ipartestület vezetőin kívül helyet foglalt Szűcs György , az IPOSZ elnöke, Bányász Jánosné országgyűlési képviselő ésKö- teles István, a városi önkormányzat hatósági osztályvezetője. A szervezet ötéves működéséről Gyekis András elnök elmondta, hogy pénzügyileg biztos alapokon állnak. A szervezet befolyásának növelését mind társadalmi. mind gazdasági téren erősíteni szükséges. A testület vezetősége közel 30 elismerő díjat osztott szét. Ezután a küldöttgyűlés résztvevői tisztségükben megerősítették Gyekis András elnököt, Géresi József első, Czék- mann István második alelnö- köt, és Bánhegyi Béla felügyelőbizottsági elnököt. 4/2 • '.''4 .-',/ .
