Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-09 / 237. szám
UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 9., hétfő 3 ÖKO Klub A tiszta energiáért Közel négyéve működik a Váci Mihály Városi Művelődési Közponban az ÖKO Klub, amely az ökológia jól körülhatárolható két területével, a természetvédelem és a környezetvédelem kérdéseivel foglalkozik. Napjainkban Nyugat-Euró- pa országai és az Amerikai Egyesült Államok után Magyarországon is — úgy tűnik — egyre nagyobb jelentőséget kap akör- nyezet-és természetvédelem. Kocsis András klubvezetőt kértük fel klubjuk munkájának rövid értékelésére. — Több jelentős programot valósítottunk meg, így többek között foglalkoztunk a hagyományos energiahordozók környezetkárosító hatásán túl a környezetbarátnak tekinthető alternatív energiaforrásokkal. Két alkalommal rendeztünk vitát a napenergia, mint alternatív energiaforrás felhasználásának lehetőségeiről, és arról, hogyan lehet azt a hétköznapi életben alkalmazni — többek között fűtésre, világításra. Ennek gyakorlati megvalósítása érkedében az elméleti előadásokon túl bemutatókat is szerveztünk, amelyre meghívtuk az e területen Magyarországon elméletben és gyakorlatban is szaktekintélynek számító előadókat. — Melyek a jelen és a közeljövő tervei? — Igyekeztünk szélesíteni az ÖKO Klub társadalmi bázisát, így együttműködést alakítottunk ki az E-Misszió Sza- bolcs-Szatmár-Bereg megyei Egyesülettel. A kapcsolat kettőnk között annyira jó, hogy szeptembertől az E-Misszió Egyesület hetenként egyszer, péntekenként délután négy órától itt tartja összejöveteleit, továbbá az E-Misszió és az ÖKO Klub közösen indít egy előadássorozatot. Váss Imre október 13-án a zempléni természeti értékekről tájékoztatja az érdeklődőket, október 20-án Boly mos Iván Megújuló energiaforrás — villamosenergia- előállítás térsugárzásból címmel tart előadást. Balogh Árpád Ez Amerika — Amerika a Környezetvédelmi Felügyelőség szemével című tájékoztatója október 27-én hallható. A programok keretében kitérünk az energiahatékonyság, - takarékosság és -gazdálkodás kérdéseire is, hiszen manapság mindenki saját pénztárcáján érzi vagy fogja megérezni, hogy mennyibe kerül az energia előállítása, a takérékosság pedig közérdek. KvZ Ma újra választ Oros (Folytatás az 1. oldalról) —Szó volt arról, hogy elméletileg a településrészi önkormányzatok megfelelő képviselői tanácskozási joggal ott lehetnek a bizottsági üléseken. Azért csak elméletileg, mert gyakorlatban ez nem alakult így ki. Vajon miért? — Nem tudom, és nem is hivatkoznék ezzel kapcsolatban a pártoskodásra. Fogalmam sincs miért nem tudták befogadni a városrészi önkormányzatban dolgozó kollégáinkat a bizottságok. Én jeleztem az illetékesek felé a kérésemet, de a munkatársaim egyetlenegy meghívót nem kaptak. Nagyon szeretném, ha egy ekkora terület a súlyának megfelelően lenne kezelve. Napkoron háromezer-ötszázán, Nyírpazonyban háromezren, Oroson pedig hétezer-ötszázán élnek. Nagyon elkelne ide — és most itt nem magamra gondolok — egy a főállású képviselő, aki csak a településrész gondjaival foglalkozna. — Önt elég sok kritika is éri, pontosabban nem személy szerint Ónt, hanem azt, hogy például egy-egyfejlesztésre kevés pénz jut. Az elkészült utakat, a gázvezetéket és más egyéb fejlesztést természetesnek veszik az emberek. Kevés köszönő szót kap. Bírja még így a munkát? — Engem ez nem keserít el, tíz éve ezt csinálom. Meg kell szokni, nem várom el a dicséretet, de azt szeretném, hogy ne is vádoljon senki. Meg lehet nézni az orosi óvodát, az iskolát, a körzeti orvosi rendelőt, a temetők környékét, az utcákat. Három kohósalakos és két aszfalt út épült most is. Közel ezer .telefont kötöttek be a napokban. Azt hiszem ezekben benne az én és képviselőtársaim keze- munkája is. Büszke vagyok arra, hogy orosi vagyok, arra hogy képviselő vagyok, és arra is, hogy mindazok a feltételek megvannak Oroson, amiknek meg kell lenni. —Az Emlék utca lakói nagyon várják már az aszfaltot... —Az Emlék utcát nem aszfaltozzuk le. Már aláírtam azt a kérelmet, amit az utca bizalmi behoz a városüzemeltetési irodának. Remélem, hogy jövőre kohósalakos útként megépül. — Most tehát újraválasztja településrészi önkormányzatát Oros. Önnek vannak jelöltjei? — Természetesen. Azokkal a kollégáimmal, akik voltak, egy kivételével megvoltam elégedve. Ő nem jött el minden gyűlésünkre. Persze, nem az én véleményem fog majd hétfőn este dönteni, hanem a lakosságé. Ők voksolnak majd a nyolcfős képviselő-testület összetételéről. — Van a településrészi önkormányzatoknak jövője? — Van, de ehhez pénz kell. Sok helyi elképzelés van, amelyek nem is kerülnek horribilis összegekbe, de az ottélők élet- körülményeit javítaná— mondta befejezésül Szűcs István. Száraz Attila Közös értékeink A Magyalok Világszövetsége Közös értékeink címmel pályázatot írt ki a magyarországi, illetve határainkon túli magyar általános és középiskolák részére. Az intézményeket képviselő csoportoknak valamely más tájegység iskolásaival közösen van lehetőségük a pályázatukat benyújtani, amiben tágabb környezetüket, lakóhelyüket vagy iskolájukat kell bemutatniuk, megismertetniük. Mindezt a résztvevők megtehetik legfeljebb hat oldalas írott anyagban vagy valamilyen hanghordozón húsz, illetve videofilmen huszonöt percben. A pályázatban közreműködő társiskola kiválasztásánál törekedni kell arra, hogy az adott intézmények különböző területeken feküdjenek vagy országhatárok válaszszák el egymástól azokat, ugyanis a pályázatot meghirdetők el szeretnék érni, hogy 1996-ra, az 1000. évét ünneplő magyar iskola jubileumára lehetőleg minden határon túli magyar oktatási-nevelési intézménynek legyen hazai testvériskolája. E vetélkedésbe bekapcsolódhatnak más anyanyelvű diákcsoportok is, akik érdeklődnek Magyarország történelme, mindennapi élete iránt. A jelentkezési határidő 1995. október 30. A pályaműveket a Magyarok Világ- szövetsége 1996. június 15- éig elbírálja, s a legeredményesebb versenyzőpárosok külföldi kirándulásokat, értékes ajándékokat nyerhetnek. A pályázatokat legkésőbb 1996. március 15-éig kell eljuttatni a Magyarok Világ- szövetségének budapesti központjába. —vip— Magyar mezőgazdászok az USA-ban Egyesült Államok-beli tanulmányúton vett részt a közelmúltban a Földművelésügyi Minisztérium néhány munkatársa és a tizenkilenc megye földművelésügyi hivatalának vezetője. A szakemberek a két hét alatt két tipikusan mezőgazdasági szövetségi állam — Kentucky és Tenessee — agrárszférájának felépítését és működését tanulmányozták. Az út tapasztalatairól és tanulságairól kérdeztük Szénégető Lászlót, a megyei földművelés- ügyi hivatal vezetőjét. — Választásunk azért esett erre a két államra, mert növény- állományuk és az erre épülő állattenyésztésük hasonlít a hazaihoz, az általuk elért eredmények akár nálunk is hasznosíthatók. Alaposan betekintettünk az ottani szövetkezeti rendszerbe, mely nemcsak az alapanyagtermelésre épülő feldolgozó, értékesítő-, beszerző-területen dominál, hanem a szolgáltató szférában is. Villamos-, telefonos-, ivóvízszolgáltató- és szennyvízhálózatot fenntartó szövetkezetek kezdenek felépülni a termelőszövetkezetek talaján. A szövetkezetek hasznából a termelő közvetlenül részesedik. Ez azt is jelenti, hog az USA-ban egészen máshogy zajlik a vidék fejlesztése mint Magyarországon. Az agrárágazatnak óriási szerepe van és nem véletlenül koordinálja indirekt módon az egész vidék- és területfejlesztést. Meglepő volt, hogy a szövetkezeti rendszerek fogyasztói árai néha 5-10 százalékkal magasabbak egyéb áruházak árainál, a fogyasztók mégis a szövetkezetét favorizálják, mert azok társadalompolitikai szempontból a vidék fejlesztése érdekében nagyon hatásosan védik az ott élő lakosság érdekeit. A vidéki erőforrások legjobb hasznosítását a földművelésügyi tárca tudja biztosítani, nem véletlenül, hiszen az agrárágazat szerteágazó tevékenysége egyetlen más szakterülettel sem hasonlítható össze. Az USA-ban lényegesen jobban kiépült kapcsolat van a minisztéSzénégető László riumok között, mint hazánkban. Magyarországon nagyon lassú a tárcaközi egyeztetés, mindenki a saját külön érdekeit próbálja védeni, és ezért a hosszútávú stratégiai elképzelések előre- vitele csorbát szenved. — Az Egyesült Államokban is egyértelműen megfogalmazódott, hogy ha kell, az állam pénzzel, projektekkel támogassa a szövetkezetek létrehozását, de az állam azt is tudja, hogy ha az érdekek nem találkoznak, a szövetkezet csírájában pusztul el. Úgy vélekedik, hogy még egy elkülönült magántermelői rendszer is jobb mint egy rosszul működő szövetkezet. Évtizedek tapasztalataiból tudjuk, hogy a magyarországi szövetkezeti rendszerek problémáját alapvetőep az érdekeltség hiánya okozta, ám a mi szövetkezeti rendszerünknek is voltak előnyei, melyeket tovább kellett volna fejleszteni, így át lehetett volna alakulni egy jobb érdekeltségi viszonyon alapuló szövetkezeti formává. — Meggyőződésem, hogy tanulnunk kell az amerikaiak szövetkezeti rendszeréből. Felépítésük nagyon racionális, mindig a célszerűségre törekszenek, az általuk folytatott rendkívül takarékos gazdálkodás is követendő példa. Tanulmányoztuk a szaktanácsadó- és állam- igazgatási rendszert is, mely tapasztalataink szerint nagyban segíti a vidéken élő embert. Szaktanácsadó rendszerünk jól kiépített és nem csak az állam tartja ferm, a forrásokat több helyről teremtik elő. Hazánkban a szaktanácsadásból kizárták az egyetemeket, Amerikában pedig — nagyon helyesen'— éppen a kutatásra, az oktatásra építették fel a szaktanácsadó rendszert. így a legújabb kutatási eredmények közvetlenül és azonnal eljutnak a termelőkhöz, a tudomány vívmányait rövid időn belül hasznosítják. Kellemes meglepetés volt számunkra meggyőződni arról, hogy a magyar agrár-felsőoktatás színvonalán nincs semmi szégyenkeznivalónk. Az amerikaiak sokszor állnak elő büszkén új felfedezéseikkel, holott csak számukra újak, s hosszú távú kísérleteink ki tudják szűrni a holtvágányokat. Azt is meg tudtuk állapítani, hogy az USA erősen pazarolja az erőforrásait, talajaik tápanyagkészlete rohamosan csökken, néhány évtizeden belül ott is kifulladnak az extenzív források — ugyanúgy, mint korábban Magyarországon. A magyarországi agrárképzés jó úton halad, ebből nem szabad engednünk, viszont ott a farmerek képzettségi szintje nagyságrendekkel jobb, mint a közelmúltban földtulajdonhoz jutott hazai termelők nagy részéé. A magyar mezőgazdaság leggyengébb láncszeme a kisvállalkozók szakértelmének hiánya. Hazánkban nagyon intenzív szaktanácsadásra lenne szükség, erre az eddigieknél sokkal többet kellene költenünk. A tapasztalatokat természetesen alaposan fel kell dolgozni, és sokszor kell majd rájuk hivatkozni, hogy minél többen tanuljunk belőle. Vasas László OLCSÓ FÜGGÖNYÖK MŰVELŐDÉSI KÖZPONT Foghúzás, újabb módszerrel Nem szívesen járunk fogorvoshoz. Kellemetlen, hogy a szánkban túrkálnak, és fáj is. Nem csak a foghúzás. Kínokkal jár, ha. a kezelés után a pénztárcát is elő kell venni. A napokban egy idősödő, de nyugdíj előtt álló bácsika mesélte, hogy sajnált ezer forintot adni egy foghúzásért. így magának végezte el a műveletet. Érzéstelenítő spray, egy csavarás és kész. Maszek munka. Pénzszűke miatt talán újra visszatérünk az effajta módszerhez? Esetleg orvos helyett a szomszédot kérjük meg? A foghúzást még csak-csak, de a pótlást, tömést nem lehet maszek módon elvégezni, pedig ezek még nagyobb költségekkel járnak. A televízióban hemzsgnek a fogpasztareklámok, közben gyönyörű fogsorral mosolygó arcokat láthatunk. A csapból is az egészséges életmódra nevelés folyik, már tudjuk, hogy mit kell tennünk egészségünk megóvása érdekében. A felté-teleit azonban nem tudjuk megteremteni. Az említett esetben az ezerforintos megmaradt ugyan, de újabb kérdések merültek fel. Éveken keresztül miért fizet a dolgozó társadalombiztosítást, ha azt sem veszik el tőle, amire—az elöregedés miatt— már nincsen szüksége? K.I. Tisztelt Főszerkesztő Ur! Adtam okot—mentségem, hogy nyílt sisakkal!—, arra, hogy a helyi sajtó, mint színházigazgatót óvatosan ítéljen meg. Mindazonáltal nem hallgathatom el azt sem, amikor úgy gondolom, hogy egy újság jelesül az Új Kelet, igen méltányosan, megtisztelő terjedelemben, kellően gyors reakció- készséggel és szakszerű cikkekkel népszerűsíti munkánkat. Az idei évad elején az Önök lapja már eddig is kitüntetett bennünket figyelmével, s mivel ez számunkra életbevágóan fontos — annyira nem, hogy ha valahol nem így, nem ezen a színvonalon történik, szóvá tegyem! — , ezért akkor is reagálnom szükséges, ha tapasztalataim ilyen jók, ha az Önök irányunkban való készsége ennyi megelégedéssel tölt el. Jelen levelem csak arról szól, hogy köszönetemet fejezzem ki az Önök rendszeres, irányunkban való „gondoskodását” illetően, s kérjem Önt, hogy ez a számunkra igen jelentőség- teljes gyakorlat a továbbiakban is éljen!... Talán nem tűnik önhittségnek, ha úgy kommentálom a velünk való foglalkozást, amely az Önök lapját is érdekesebbé, népszerűbbé teszi. Azt hiszem, hogy egy olyan zárt körben, mint amilyen megyénk, városunk, a sajtónak és egy színháznak e példaadó módon kell együttműködnie. Hogy a színház miképp viszonozhatja az Önök újságjának felénk való barátságosságát, nem tudom, állok elébe minden olyan projektnek, amely segítheti az Önök jobb megítélését, ennek egyik szerény effektusa lehet, ha ezeket a soraimat fölajánlom Önnek nyilvánossá tenni. Köszönöm az eddigieket és a továbbiakban sok sikert kívánok munkájukhoz, amely sikernek áz Önök által eddig írtak után komoly része lehet a mi sikerességünkben is. Fontos nekünk, hogy foglalkozzanak velünk, s köszönöm, hogy ezt 0nökiá‘ ksbLí Verebes Istváw igazgató
