Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-07 / 236. szám

Hétvége 1995. október 7., szombat Család* hétvége Család hétvég Kétszeri boldogság A lakásban kisebbfajta ren­detlenség uralkodik, de úgy érzem, ez megbocsátható. Keresztüllépkedve a táská­kon, bőröndökön, végre be­jutunk a szobába. Vendéglá­tóm, Márta két hatalmas do­boz közt szorít helyet nekem. — Ne haragudj, hogy ilyen nagy rumliba vártalak, de tegnap már csak a bútorokat volt időnk helyrepakolni. Tudod, egy ilyen költözkö­dés sok vesződséggel jár. — Engem azonban nem is annyira a költözés ténye, mint inkább az oka érdkel. — Férjhez mentem, s így azt hiszem, természetes, ha közös fészket készítettünk magunknak a párommal. Egyikőnk sem akart a másik­hoz költözni, ezért úgy dön­töttünk, hogy közös lakást rendezünk be. — Ha jók az értesüléseim, ez egy nem mindennapi há­zasság. — Nem, hiszen tizenkét éven belül kétszer mondtuk ki a boldogító igent. Akár hiszed, akár nem, mind a két alkalmommal szerelemből mentem hozzá Tamáshoz. Ami nem sikerült első neki­futásra, az remélem, jobb lesz másodszorra. — Mesélj nekem egy kicsit a kapcsolatotokról. —Huszonhárom éves vol­tam, amikor Debrecenből át­kerültem Nyíregyházára. Egy virágkereskedőnél dol­goztam, amikor megismer­kedtem Tamással. Magas volt és jóképű, amolyan iga­zi leányálom. Persze köny- nyen egymásba habarodtunk. Nem is akartunk mást, mint együtt leélni az életünket. 'Hogy azonban a közös jövő még nagyobb hangsúlyt kap­jon, az eljegyzésünket köve­tően kiderült, hogy terhes vagyok. Eldöntöttük, hogy megszülöm a babát. Még egyeltalán nem látszott raj­tam az állapotom, amikor az anyakönyvvezető elé álltunk. — Szüléitek mit szóltak a gyors gyermekáldáshoz? — Tamás csak az édesany­jával élt együtt, s ő nagyon megörült a hírnek. Rövid időn belül a szívébe zárt en­gem. Anyukámék egyre csak azt hajtogatták, hogyha már -megtörtént a dolog, nincs mit tenni, de szerintük még túl fiatalok voltunk a gyerek- neveléshez. Öt hónapos ter­hes voltam, amikor bekövet­kezett a baj. Még bejártam az üzletbe, hisz nem végez­tem megerőltető munkát. Azon a reggelen nagyon hideg volt. Esett a havaseső és csúszósak, nyálkásak vol­tak az utak. Amikor kiléptem a kapun, éppen akkor kanya­rodott be a busz a sarkon. Hogy ne kelljen negyedórát fagyoskodnom a megállóba, megszaporáztam lépteimet. Néhány másodperc múlva hatalmasat estem egy jégda­rabon. Idős néni sietett segít­ségemre, s kétségbeesve kér­dezgette, nincs-e valami ko­molyabb bajom. Jól éreztem magam. Kicsit sajgott a fene­kem, de azért bementem a mun­kahelyemre. Ám alig vettem át a köpenyemet, amikor borzal­mas fájdalom hasított a hasam­ba. Még jó, hogy ott volt a fő­nökasszonyom, mert így volt, aki gyorsan segítséget hívjon. Szirénázva vitt a mentő a kór­házba, de a babát már nem le­hetett megmenteni. Halva szül­tem meg a kisfiámat. Mire a férjem beért hozzám, már csak a bánat és az elkeseredés volt velem — Márta szemét még hosszú évek után is ellepik a könnyek. Néhány pillanatra el- réved, talán éppen egy fürtös kiababát képzel maga elé. — Mi történt veletek a gyer­mek elvesztése után? — Hosszú hónapokba telt, *míg kicsit magamhoz tértem. Felelőséget éreztem a fiam el­vesztéséért, de azt is tudtam, hogyha otthagyom a munkát, még a napi betevőnk sem lett volna meg. Ma már belátom, hogy hibát követtem el akkor, amikor elutasítottam a férjem segítségét. Magamba akartam maradni bánatommal, s nem kértem a vigasztaló, együtérző szavakból. Pedig biztos vagyok benne, hogy Tamás pont úgy szenvedett azokban az időben, mint én. Következő év nyarán már úgy tűnt, életünk lassan visszáll a régi kerékvágásába. Édesanyámék teljesen megvál­toztak a balesetet követően. Min­den héten átjöttek hozzánk Debrecenből, s jobban gondos­kodtak rólam, mint kisgyermek- koromban. Anyósom is önzetlen szeretettel vett körbe, még akkor is, ha én nem mindig voltam szí­ves velük szemben. — Min siklott ki az életetek? — Úgy érzem, hogy kapcso­latunk akkor ment tönkre, ami­kor a második babát is elveszí­tettem, alig egy évvel a fiam halála után. Tudtam, hogy nagy rizikót vállalok, mégsem szed­tem a gyógyszereket. Ám a baba néhány hét múlva elment. A munkahelyem megszűnt, csak a háztartás körüli teendők maradtak rám. Az le is foglalt néhány órára, de ha nem volt semmi dolgom, ma már nem szégyellem bevallani, hogy a pohár fenekére is néztem oly­kor. Ezt persze a családból ele­inte senki sem vette észre. A férjemben is csak akkor merült fel a gyanú, amikor tiszta tör­lőt keresve rábukkant egy üveg cseresznyére. Először hatalma­sat veszekedtünk, majd össze­tett kézzel kért, hogy keressünk egy pszichológust, aki segít fel­oldani a bennem lévő belső fe­szültséget. Nem mentem bele a dologba, s néhány hónap alatt szinte a teljes mélységig süllyedtem huszonhat évesen. — Melyikőtök adta be a vá­lópert? — Természetesen Tamás, de amit tett, azért egyetlen pilla­natig sem tudtam hibáztatni. Józanul mindig fogadkoztam, hogy hamarosan minden meg­változik, de ha megláttam az üveget, nem bírtam magammal. Végül közös megegyezés mellett mondták ki a válást. Hazaköltöz­tem anyámékhoz, a lakás meg­maradt Tamásnak. Kifizette a ré­szemet, de a pénzt anyám gon­dosan takarékba tette. Otthon sem mindig tudtam megfékez­ni magam, s ez nem sok jóhoz vezetett. Ki tudja mivé lettem volna, ha nem hal meg az édesapám. Tragikus inkfark- tusa hozott vissza engem az életbe. Anyám teljesen össze­omlott, kellett mellé valaki, aki gondját viseli. Egyik nap­ról a másikra tettem le kezem­ből a poharat, s immár tíz éve egyetlen kortyot sem iszom. Újra munkába álltam, s mos­tanra már saját kis üzletem van. Megint virágokkal foglal­kozom. — Mikor találkoztál újra Tamással? — Eljött apám temetésére, aztán évekig nem is hallot­tam róla. Három évvel ez­előtt futottunk össze újra, amikor édesanyámmal átköl­töztünk ebbe a városba. Túl sok emlék vette Debrecen­ben körül a mamát, és hatá­rozottan állítom, hogy jót tett neki a környezetváltozás. Pénzem a számlán szépen gyarapodott. Eladtuk anyá- mék ottani házát, és itt vet­tünk egy másfél szobás kis lakást. A megmaradt pénzzel anya beszállt az üzletembe, így társak lettünk. Most is ő szolgálja ki a vevőket, s na­gyon jól elboldogul az üzlet- vezetés útvesztőiben. Ne ha­ragudj, hogy kicsit elkalan­doztam a kérdéstől. Tamás­sal a postán találkoztam először a temetés óta. Na­gyon jól nézett ki, bár felsze­dett néhány kilót. Na persze, az édesanyja kosztja mindig is felülmúlhatatlan volt. Meghívott egy kávéra és órá­kon át beszélgettünk. O is egyedül élt, nem volt senkim nekem sem. Vasárnap eljött hozzánk ebédre, s nem győz­te dicsérni, milyen remekül tartjuk magunkat anyámmal. S míg beszélt, szemében kü­lönös fény lobogott. Szégyen ide, vagy oda, teljesen bele­habarodtam. O is hasonló­képpen érzett, mint később kiderült. Másnap felkerestem az édesanyját. Mindkettőnk­nek őszintén jól esett a vi­szontlátás. Tamással egyre több időt töltöttünk együtt, éretten, mégis teljesen felsza­badultan. Aztán egy szép na­pon kiderült, hogy teherbe estem. Nagyon megijedtem, de az első, akinek erről szól­tam, természetesen a párom volt. Több telefonhívás és barátokkal való egyeztetés után megtaláltuk a legjobb orvost, akit el tudtam képzel­ni magam mellett. Hét hóna­pot feküdtem végig a debre­ceni patológián, de megérte. 1995. április 17-én délután egészséges kislányunk szüle­tett. Bár még nem voltunk házasok, Alexandra édesap­ja családnevét kapta. Felhőt­lenül boldogan élünk azóta. Semmiképpen nem akartuk elkapkodni a házasságot, de szeptember elején úgy gon­doltuk, éppen ideje, hogy alexnak teljes családja le­gyen. Három héttel ezelőtt szűk családi körben felhúz­tuk egymás ujjára a gyűrűt és másodszor is kimondtuk a most már örökké tartó igent. Sikli Tímea UJ KELET > m A dolgos kezek megpihennek Meleg van, amolyan igazi vénasszonyok nyara. A nyír- pazonyi idősek klubjában há­rom asszony pihen a hűvös szo­bában. Míg ők átfutják a napi sajtót, Nagy Istvánná veze­tőnőtől megtudjuk a legfonto­sabbakat. A klub 1979-ben épült, előbb a tanács, majd a polgármesteri hivatal vette szárnya alá az intézményt. A klub csak nappali pihenőhely, háromszori étkezéssel, mosási és fürdési lehetőséggel. Szíve­sen járnak ide az idős emberek, hisz itt elfeledve a gondokat, bajokat, olvasással, kézimun- kázással és vidám beszélgetés­sel ütik agyon az időt. Visszatérve a szobába, mikor arra kérem a kis társaságot, va­laki meséljen nekem, Riskó Istvánná Erzsiké néni rögtön szólásra jelentkezik. Hetven­nyolc évét meghazudtoló fris­sességgel kezd bele élete törté­netébe. — Húszévesen mentem férj­hez. Abban az időben úgy mondták, a legszebb korban kötötték be a fejemet. — Szerelemből tetszett férj­hez menni? — Szerintem csak úgy sza­Mit is ír az újság? Erzsiké néni bad. Két gyerekünk született, egy fiú és egy lány. A drága páromat hat évvel ezelőtt vesz­tettem el. — A gazdálkodáson kívül mivel tetszett még foglalkozni? — A férjem kovács volt, na­gyon sokszor együtt ütöttük a vasat. Lassan én is kitanultam a mesterséget. Megesett, hogy rántáskavarás közben kellett rácsapni az üllőre. —Ha jól tudom, Erzsiké néni .mégsem erről híres. — A házépítésre gondol? Éppen aratási idő volt, amikor építkezni kezdtünk a párom­mal. Mindenki a földeken dol­gozott, egy mesteremberen kí­vül nem volt más segítségünk. Fotók: CsoRo Ám nem is nagyon bántam, mert az plusz kiadásokat jelen­tett volna, és mi ezt nem enged­hettük meg magunknak. Ketten hordtuk a kőműves keze alá a maltert, dagasztottuk a sarat. Még kutunk sem volt. Egy ide­ig a szomszédból hordtuk át a vizet, aztán az égiek megszán­tak minket, és eleredt az eső. Az utcán volt egy nagy árok, ép­pen a kapunk előtt. Megtelt esővízzel, és onnan már köny- nyebb volt kimeregetni. Ami­kor elkészült a ház, mindenki a csodájára járt. Akkortájt ugyan­is még nem volt itt divatba ez a szögletes építkezés. A házhoz azonban nyári konyha is kellett, mert nem akartam a fenti rész­ben koszolni minden délelőtt. Mestert újra fizetni azonban nem tudtunk volna, így én ma­gam vettem kezembe a malte- roskanalat, s kamatoztattam, amit a szakembertől ellestem. Mondanom sem kell, hogy az emberek jobban megbámultak, mint menyasszonykoromban. De a konyha elkészült, és még a mai napig is áll. — Am nem ez volt az egyet­len építménye a néninek. — Nem, hiszen amikor a lá­nyom férjhez ment, először a vömnek építettem egy garázst, aztán mikor a fiam is meg­nősült, a ház végében felhúz­tam nekik egy szoba-konyhát. Most a megözvegyült lányom lakik benne, mert a fiamék a kert túloldalán vettek maguk­nak egy nagyobb lakást. — Hogy tetszik lenni? — A csípőmet nagyon meg­viselte a sok munka, járkálás. Protézist kellene beleültetni, hogy bírja még néhány évig a strapát. Tavaly leestem az ágyamról, azóta már a térdeim sem az igaziak. De azért köszö­nöm, megvagyok. Amit tudni kell... ... a buxusról (puszpáng) A puszpáng kedvelt dísznö­vény, és csak mostanában „tört be” a szobai dísznövények vi­lágába. Jól bírja a hűvöset és a huzatot. Időnként permetezzük meg a leveleit, s ha szükséges, tavasszal ültessük át. ... a tenyéraláriáról (dzy- gotheca) Kecses növény, levelei a nyi­tott tenyér ujjaira emlékeztető sötétzöld, sőt néha szinte feke­te levélkékre tagolódnak. A szépen fejlett levelek tünemé­nyes, csipkeszerű hatást kelte­nek. A növény az átlagos me­leget kedveli, mely télen is el­éri a 16 fokot. Tavasztól őszig mérsékelten öntözzük, leveleit pedig gyakran permetezzük. ... a babérról (laurus) Ritkán szerepel a szobanövé­nyekről szóló könyvekben. Ez a közkedvelt, zárt teraszra illő cserje szépen fejlődik szobai körülmények között is, ha na­pos helyre állítjuk, sokat leve­gőztetjük és gondosan öntöz­zük. Pusztulásának leggyako­ribb oka a téli túlzott locsolás. Nyáron kiállíthatjuk a kertbe is. Sötétzöld, bőrszerű levelei fű­szernövényként közismertek. ... a mimózáról (mimosa) A szemérmes mimóza kö­rülbelül 60 cm magasra nő meg. Finom ágain toliszerű levélzet helyezkedik el. Bár nagyon de­koratív, hímevét mégis a nap­közben érintésre gyakran össze­csukódó leveleinek és lekonyu­ló ágainak köszönheti. Földjét tartsuk mindig nedvesen. Ta­vasszal vagy nyáron hajtásdug­vánnyal szaporíthatjuk. ... a citrusról A citrom- vagy narancsfa magról is szaporítható. Ám ha egy szép növésű cserjén még gyümölcsöt is szeretnénk látni, akkor szobai tartásra alkalmas fajt kell vennünk. A citrus az- átlagos melegben érzi jól ma­gát, mely télen sem jelent ke­vesebbet 10 foknál. Egész éven át mérsékelten öntözzük, de két locsolás közt hagyjuk kicsit ki­száradni a földjét. ... a dipladeniáról: Nagy, a petúniához hasonló virágai miatt termesztik, ame­lyek áprilistól októberig a kú­szó szárakon, a levelek aljában fejlődnek. A világos vagy fél- árnyékos helyet kedveli, de le­hetőleg ne érje közvetlen nap­fény. Rendszeresen permetez­zük, különösen bimbózás, vi­rágzás idején. ... a viaszvirágról (hava) A húsos viaszvirág népszerű és könnyen tartható virágos kú­szónövény. Legfőbb vonzereje viaszos, csillag alakú, illatos, emyős virágzata, amely késő ta­vasztól ősz elejéig nyílik. Ebben az időben bőven öntözzük, télen ritkábban. Közben hagyjuk föld­jét kicsit kiszáradni. Ha szüksé­ges, tavasszal ültessük át. ... a mirtuszról (mvrtus) Több ezer éve tartják szoba­növényként, mégis ritkaság- számba megy a mi területein­ken. Világos, fűtetlen szobában könnyű tartani, és egész éven át nagyon mutatós. Kicsi, ová­lis levelei fényesek, fűszeres illatúak. Porzószálú, fehér vi­rágai dúsan nyílnak júniustól szeptemberig. Ősszel piros bo­gyók jelennek meg rajta. Sza­porítani nyáron lehet, hajtás­dugványokkal. ... a gránátalmáról (punica) Egy átlagos nappaliban kö­zönséges gámátalmát nem le­het tartani, de törpeváltozata kitűnő, napos ablakba való cse­repes növény. Skarlátvörös, harang alakú virágai nyáron nyílnak, majd narancssárga gyümölcsöt hoz. Átlagos me­legre van szüksége. Kedveli a jól megvilágított helyeket, de kerüljük a közvetlen napfényt. Tavasztól őszig gyakran öntöz­zük, télen csak nagyon ritkán.

Next

/
Thumbnails
Contents