Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-07 / 236. szám

Hétvége

1995. október 7., szombat

Család*

hétvége

Család

hétvég

Kétszeri boldogság

A lakásban kisebbfajta rendetlenség uralkodik, de úgy érzem, ez megbocsátható. Keresztüllépkedve a táskákon, bőröndökön, végre bejutunk a szobába. Vendéglátóm, Márta két hatalmas doboz közt szorít helyet nekem.

— Ne haragudj, hogy ilyen nagy rumliba vártalak, de tegnap már csak a bútorokat volt időnk helyrepakolni. Tudod, egy ilyen költözködés sok vesződséggel jár.

— Engem azonban nem is annyira a költözés ténye, mint inkább az oka érdkel.

— Férjhez mentem, s így azt hiszem, természetes, ha közös fészket készítettünk magunknak a párommal. Egyikőnk sem akart a másikhoz költözni, ezért úgy döntöttünk, hogy közös lakást rendezünk be.

— Ha jók az értesüléseim, ez egy nem mindennapi házasság.

— Nem, hiszen tizenkét éven belül kétszer mondtuk ki a boldogító igent. Akár hiszed, akár nem, mind a két alkalmommal szerelemből mentem hozzá Tamáshoz. Ami nem sikerült első nekifutásra, az remélem, jobb lesz másodszorra.

— Mesélj nekem egy kicsit a kapcsolatotokról.

—Huszonhárom éves voltam, amikor Debrecenből átkerültem Nyíregyházára. Egy virágkereskedőnél dolgoztam, amikor megismerkedtem Tamással. Magas volt és jóképű, amolyan igazi leányálom. Persze köny- nyen egymásba habarodtunk. Nem is akartunk mást, mint együtt leélni az életünket. 'Hogy azonban a közös jövő még nagyobb hangsúlyt kapjon, az eljegyzésünket követően kiderült, hogy terhes vagyok. Eldöntöttük, hogy megszülöm a babát. Még egyeltalán nem látszott rajtam az állapotom, amikor az anyakönyvvezető elé álltunk.

— Szüléitek mit szóltak a gyors gyermekáldáshoz?

— Tamás csak az édesanyjával élt együtt, s ő nagyon megörült a hírnek. Rövid időn belül a szívébe zárt engem. Anyukámék egyre csak azt hajtogatták, hogyha már -megtörtént a dolog, nincs mit tenni, de szerintük még túl fiatalok voltunk a gyerek- neveléshez. Öt hónapos terhes voltam, amikor bekövetkezett a baj. Még bejártam az üzletbe, hisz nem végeztem megerőltető munkát.

Azon a reggelen nagyon hideg volt. Esett a havaseső és csúszósak, nyálkásak voltak az utak. Amikor kiléptem a kapun, éppen akkor kanyarodott be a busz a sarkon. Hogy ne kelljen negyedórát fagyoskodnom a megállóba, megszaporáztam lépteimet. Néhány másodperc múlva hatalmasat estem egy jégdarabon. Idős néni sietett segítségemre, s kétségbeesve kérdezgette, nincs-e valami komolyabb bajom. Jól éreztem magam. Kicsit sajgott a fenekem, de azért bementem a munkahelyemre. Ám alig vettem át a köpenyemet, amikor borzalmas fájdalom hasított a hasamba. Még jó, hogy ott volt a főnökasszonyom, mert így volt, aki gyorsan segítséget hívjon. Szirénázva vitt a mentő a kórházba, de a babát már nem lehetett megmenteni. Halva szültem meg a kisfiámat. Mire a férjem beért hozzám, már csak a bánat és az elkeseredés volt velem — Márta szemét még hosszú évek után is ellepik a könnyek. Néhány pillanatra el- réved, talán éppen egy fürtös kiababát képzel maga elé.

— Mi történt veletek a gyermek elvesztése után?

— Hosszú hónapokba telt, *míg kicsit magamhoz tértem.

Felelőséget éreztem a fiam elvesztéséért, de azt is tudtam, hogyha otthagyom a munkát, még a napi betevőnk sem lett volna meg. Ma már belátom, hogy hibát követtem el akkor, amikor elutasítottam a férjem segítségét. Magamba akartam maradni bánatommal, s nem kértem a vigasztaló, együtérző szavakból. Pedig biztos vagyok benne, hogy Tamás pont úgy szenvedett azokban az időben, mint én. Következő év nyarán már úgy tűnt, életünk lassan visszáll a régi kerékvágásába. Édesanyámék teljesen megváltoztak a balesetet követően. Minden héten átjöttek hozzánk Debrecenből, s jobban gondoskodtak rólam, mint kisgyermek- koromban. Anyósom is önzetlen szeretettel vett körbe, még akkor is, ha én nem mindig voltam szíves velük szemben.

— Min siklott ki az életetek?

— Úgy érzem, hogy kapcsolatunk akkor ment tönkre, amikor a második babát is elveszítettem, alig egy évvel a fiam halála után. Tudtam, hogy nagy rizikót vállalok, mégsem szedtem a gyógyszereket. Ám a baba néhány hét múlva elment. A munkahelyem megszűnt, csak a háztartás körüli teendők maradtak rám. Az le is foglalt néhány órára, de ha nem volt semmi dolgom, ma már nem szégyellem bevallani, hogy a pohár fenekére is néztem olykor. Ezt persze a családból eleinte senki sem vette észre. A férjemben is csak akkor merült fel a gyanú, amikor tiszta törlőt keresve rábukkant egy üveg cseresznyére. Először hatalmasat veszekedtünk, majd összetett kézzel kért, hogy keressünk egy pszichológust, aki segít feloldani a bennem lévő belső feszültséget. Nem mentem bele a dologba, s néhány hónap alatt szinte a teljes mélységig süllyedtem huszonhat évesen.

— Melyikőtök adta be a válópert?

— Természetesen Tamás, de amit tett, azért egyetlen pillanatig sem tudtam hibáztatni. Józanul mindig fogadkoztam, hogy hamarosan minden megváltozik, de ha megláttam az üveget, nem bírtam magammal. Végül közös megegyezés mellett mondták ki a válást. Hazaköltöztem anyámékhoz, a lakás megmaradt Tamásnak. Kifizette a részemet, de a pénzt anyám gondosan takarékba tette. Otthon sem mindig tudtam megfékezni magam, s ez nem sok jóhoz vezetett. Ki tudja mivé lettem volna, ha nem hal meg az édesapám. Tragikus inkfark- tusa hozott vissza engem az életbe. Anyám teljesen összeomlott, kellett mellé valaki, aki gondját viseli. Egyik napról a másikra tettem le kezemből a poharat, s immár tíz éve egyetlen kortyot sem iszom. Újra munkába álltam, s mostanra már saját kis üzletem van. Megint virágokkal foglalkozom.

— Mikor találkoztál újra Tamással?

— Eljött apám temetésére, aztán évekig nem is hallottam róla. Három évvel ezelőtt futottunk össze újra, amikor édesanyámmal átköltöztünk ebbe a városba. Túl sok emlék vette Debrecenben körül a mamát, és határozottan állítom, hogy jót tett neki a környezetváltozás. Pénzem a számlán szépen gyarapodott. Eladtuk anyá- mék ottani házát, és itt vettünk egy másfél szobás kis lakást. A megmaradt pénzzel anya beszállt az üzletembe, így társak lettünk. Most is ő szolgálja ki a vevőket, s nagyon jól elboldogul az üzlet- vezetés útvesztőiben. Ne haragudj, hogy kicsit elkalandoztam a kérdéstől. Tamással a postán találkoztam először a temetés óta. Nagyon jól nézett ki, bár felszedett néhány kilót. Na persze, az édesanyja kosztja mindig is felülmúlhatatlan volt. Meghívott egy kávéra és órákon át beszélgettünk. O is egyedül élt, nem volt senkim nekem sem. Vasárnap eljött hozzánk ebédre, s nem győzte dicsérni, milyen remekül tartjuk magunkat anyámmal. S míg beszélt, szemében különös fény lobogott. Szégyen ide, vagy oda, teljesen belehabarodtam. O is hasonlóképpen érzett, mint később kiderült. Másnap felkerestem az édesanyját. Mindkettőnknek őszintén jól esett a viszontlátás. Tamással egyre több időt töltöttünk együtt, éretten, mégis teljesen felszabadultan. Aztán egy szép napon kiderült, hogy teherbe estem. Nagyon megijedtem, de az első, akinek erről szóltam, természetesen a párom volt. Több telefonhívás és barátokkal való egyeztetés után megtaláltuk a legjobb orvost, akit el tudtam képzelni magam mellett. Hét hónapot feküdtem végig a debreceni patológián, de megérte. 1995. április 17-én délután egészséges kislányunk született. Bár még nem voltunk házasok, Alexandra édesapja családnevét kapta. Felhőtlenül boldogan élünk azóta. Semmiképpen nem akartuk elkapkodni a házasságot, de szeptember elején úgy gondoltuk, éppen ideje, hogy alexnak teljes családja legyen. Három héttel ezelőtt szűk családi körben felhúztuk egymás ujjára a gyűrűt és másodszor is kimondtuk a most már örökké tartó igent.

Sikli Tímea

UJ KELET

> m

A dolgos kezek megpihennek

Meleg van, amolyan igazi vénasszonyok nyara. A nyír- pazonyi idősek klubjában három asszony pihen a hűvös szobában. Míg ők átfutják a napi sajtót, Nagy Istvánná vezetőnőtől megtudjuk a legfontosabbakat. A klub 1979-ben épült, előbb a tanács, majd a polgármesteri hivatal vette szárnya alá az intézményt. A klub csak nappali pihenőhely, háromszori étkezéssel, mosási és fürdési lehetőséggel. Szívesen járnak ide az idős emberek, hisz itt elfeledve a gondokat, bajokat, olvasással, kézimun- kázással és vidám beszélgetéssel ütik agyon az időt.

Visszatérve a szobába, mikor arra kérem a kis társaságot, valaki meséljen nekem, Riskó Istvánná Erzsiké néni rögtön szólásra jelentkezik. Hetvennyolc évét meghazudtoló frissességgel kezd bele élete történetébe.

— Húszévesen mentem férjhez. Abban az időben úgy mondták, a legszebb korban kötötték be a fejemet.

— Szerelemből tetszett férjhez menni?

— Szerintem csak úgy szaMit is ír az újság?

Erzsiké néni

bad. Két gyerekünk született, egy fiú és egy lány. A drága páromat hat évvel ezelőtt vesztettem el.

— A gazdálkodáson kívül mivel tetszett még foglalkozni?

— A férjem kovács volt, nagyon sokszor együtt ütöttük a vasat. Lassan én is kitanultam a mesterséget. Megesett, hogy rántáskavarás közben kellett rácsapni az üllőre.

—Ha jól tudom, Erzsiké néni .mégsem erről híres.

— A házépítésre gondol? Éppen aratási idő volt, amikor építkezni kezdtünk a párommal. Mindenki a földeken dolgozott, egy mesteremberen kívül nem volt más segítségünk.

Fotók: CsoRo

Ám nem is nagyon bántam, mert az plusz kiadásokat jelentett volna, és mi ezt nem engedhettük meg magunknak. Ketten hordtuk a kőműves keze alá a maltert, dagasztottuk a sarat. Még kutunk sem volt. Egy ideig a szomszédból hordtuk át a vizet, aztán az égiek megszántak minket, és eleredt az eső. Az utcán volt egy nagy árok, éppen a kapunk előtt. Megtelt esővízzel, és onnan már köny- nyebb volt kimeregetni. Amikor elkészült a ház, mindenki a csodájára járt. Akkortájt ugyanis még nem volt itt divatba ez a szögletes építkezés. A házhoz azonban nyári konyha is kellett, mert nem akartam a fenti részben koszolni minden délelőtt. Mestert újra fizetni azonban nem tudtunk volna, így én magam vettem kezembe a malte- roskanalat, s kamatoztattam, amit a szakembertől ellestem. Mondanom sem kell, hogy az emberek jobban megbámultak, mint menyasszonykoromban. De a konyha elkészült, és még a mai napig is áll.

— Am nem ez volt az egyetlen építménye a néninek.

— Nem, hiszen amikor a lányom férjhez ment, először a vömnek építettem egy garázst, aztán mikor a fiam is megnősült, a ház végében felhúztam nekik egy szoba-konyhát. Most a megözvegyült lányom lakik benne, mert a fiamék a kert túloldalán vettek maguknak egy nagyobb lakást.

— Hogy tetszik lenni?

— A csípőmet nagyon megviselte a sok munka, járkálás. Protézist kellene beleültetni, hogy bírja még néhány évig a strapát. Tavaly leestem az ágyamról, azóta már a térdeim sem az igaziak. De azért köszönöm, megvagyok.

Amit tudni kell...

... a buxusról (puszpáng)

A puszpáng kedvelt dísznövény, és csak mostanában „tört be” a szobai dísznövények világába. Jól bírja a hűvöset és a huzatot. Időnként permetezzük meg a leveleit, s ha szükséges, tavasszal ültessük át.

... a tenyéraláriáról (dzy- gotheca)

Kecses növény, levelei a nyitott tenyér ujjaira emlékeztető sötétzöld, sőt néha szinte fekete levélkékre tagolódnak. A szépen fejlett levelek tüneményes, csipkeszerű hatást keltenek. A növény az átlagos meleget kedveli, mely télen is eléri a 16 fokot. Tavasztól őszig mérsékelten öntözzük, leveleit pedig gyakran permetezzük.

... a babérról (laurus) Ritkán szerepel a szobanövényekről szóló könyvekben. Ez a közkedvelt, zárt teraszra illő cserje szépen fejlődik szobai körülmények között is, ha napos helyre állítjuk, sokat levegőztetjük és gondosan öntözzük. Pusztulásának leggyakoribb oka a téli túlzott locsolás. Nyáron kiállíthatjuk a kertbe is. Sötétzöld, bőrszerű levelei fűszernövényként közismertek. ... a mimózáról (mimosa)

A szemérmes mimóza körülbelül 60 cm magasra nő meg. Finom ágain toliszerű levélzet helyezkedik el. Bár nagyon dekoratív, hímevét mégis a napközben érintésre gyakran összecsukódó leveleinek és lekonyuló ágainak köszönheti. Földjét tartsuk mindig nedvesen. Tavasszal vagy nyáron hajtásdugvánnyal szaporíthatjuk.

... a citrusról

A citrom- vagy narancsfa magról is szaporítható. Ám ha egy szép növésű cserjén még gyümölcsöt is szeretnénk látni, akkor szobai tartásra alkalmas fajt kell vennünk. A citrus az- átlagos melegben érzi jól magát, mely télen sem jelent kevesebbet 10 foknál. Egész éven át mérsékelten öntözzük, de két locsolás közt hagyjuk kicsit kiszáradni a földjét.

... a dipladeniáról:

Nagy, a petúniához hasonló virágai miatt termesztik, amelyek áprilistól októberig a kúszó szárakon, a levelek aljában fejlődnek. A világos vagy fél- árnyékos helyet kedveli, de lehetőleg ne érje közvetlen napfény. Rendszeresen permetezzük, különösen bimbózás, virágzás idején.

... a viaszvirágról (hava)

A húsos viaszvirág népszerű

és könnyen tartható virágos kúszónövény. Legfőbb vonzereje viaszos, csillag alakú, illatos, emyős virágzata, amely késő tavasztól ősz elejéig nyílik. Ebben az időben bőven öntözzük, télen ritkábban. Közben hagyjuk földjét kicsit kiszáradni. Ha szükséges, tavasszal ültessük át.

... a mirtuszról (mvrtus) Több ezer éve tartják szobanövényként, mégis ritkaság- számba megy a mi területeinken. Világos, fűtetlen szobában könnyű tartani, és egész éven át nagyon mutatós. Kicsi, ovális levelei fényesek, fűszeres illatúak. Porzószálú, fehér virágai dúsan nyílnak júniustól szeptemberig. Ősszel piros bogyók jelennek meg rajta. Szaporítani nyáron lehet, hajtásdugványokkal.

... a gránátalmáról (punica) Egy átlagos nappaliban közönséges gámátalmát nem lehet tartani, de törpeváltozata kitűnő, napos ablakba való cserepes növény. Skarlátvörös, harang alakú virágai nyáron nyílnak, majd narancssárga gyümölcsöt hoz. Átlagos melegre van szüksége. Kedveli a jól megvilágított helyeket, de kerüljük a közvetlen napfényt. Tavasztól őszig gyakran öntözzük, télen csak nagyon ritkán.