Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-05 / 234. szám
4 1995. október 5., csütörtök Tiszalök ÜJ KELET VAROSRÓL VAROSRA UJ KELET • • •• TISZALOKON Pénz és közbiztonság Tíz napirendi pontot vitatott meg a napokban a város kép- viselő-testülete, de csak néggyel tudott megbirkózni. (Az ülés folytatása tegnap lapzártakor még tártott.) Király SándorpoV gármester alapos beszámolót tartott a két közgyűlés között végzett munkájáról, amit a képviselők elfogadtak. A június 1-én lemondott alpolgármester utódjául Hegedűs Kálmán tanárt, képviselőt, az ügyrendi bizottság tagját javasolta a polgármester, azonban megválasztására végül nem került sor, a tizennégy fős testületből — ketten távol voltak — hatan a szóbeli előteijesztés ellen, hatan pedig mellette voksoltak. Napirend alapján a városatyáknak módosítaniuk kellett volna az önkormányzat költségvetését. Bizonyos részleteket pontosítottak. de tekintettel az intézmények nemrégiben befejezett átvilágítására, még néhány kiegészítés szükségeltetik, így a módosítást a következő, hónap végi ülésen újratárgyalják. Pásztor István alezredes, a tiszavasvári rendőrkapitányság vezetője a város közrendjének, közbiztonságának helyzetéről számolt be. Többek között elmondta: — Működési területünkön negyvennyolc hivatásos és hat közalkalmazott teljesít szolgálatot, nagy többségük a létminimum alatt él, ezért elég gyakoriak a személyi változások. Attól tartunk, amennyiben nem sikerül megállítani az elvándorlást, az apparátus nem lesz képes megfelelni a a reá háruló elvárásoknak. A razziák és portyaszolgálatok számának növelésével visszaesett az ismertté vált — nagyrészt vagyon elleni — bűncselekmények száma. Az elmúlt négy évben majd harmadára csökkentek a bűnesetek. Ebben az évben Tiszalökön hatvanhat bűneset történt — amely nem mondható soknak —, sajnos az elkövetők nagy része még ismeretlen. A város nem sorolható a fertőzött települések közé. Csökkent a „sima” lopások száma, ezzel szemben több lett az erőszakos betörés, amelyek közül egyre többet durva módszerrel követtek el. Az utóbbi időben egyre gyakoribb, hogy a város lakói nem kívánnak a rendőrséggel együttműködni. Ez a magatartás akadályozza a felderítést. A rendelkezésre álló állományból megalakítottunk egy vizsgálati és egy forrónyomos portyaszolgálatot. Az utóbbi azonnal a helyszínre irányítható, hogy megkezdje a forrónyomos üldözést. A város rendőreinek és polgárőreinek éjszakai közös szolgálatai tovább nőttek, ami pozitívan hat a bűncselekmények alakulására. Csökkent ugyan a polgárőrök száma, a szövetségben maradtak munkája azonban minőségileg javult. Harminc éve énekelnek „Az élet is fárasztó, mégis szép 99 A népművészet ápolása nem tartozik a divatos tevékenységek közé. A mai világban kevésbé jut idő erre, van, aki régimódinak, feleslegesnek tartja a hagyományok felidézését. Az értékek nagyságát csak elkésve tudjuk felmérni, amikor már jelentős kincseket vesztettünk. Egy tiszalöki lelkes csoport felismerte a népzene fontosságát, és évek óta töretlen lelkesedéssel és energiával dolgoznak. A Tiszalöki Népzenei Együttes vezetőjével, Ajtai Lo- ránddal beszélgettünk. — Lóri bácsi, mióta dolgozik az együttessel? — Harminc évvel ezelőtt alakítottunk egy többszólamú énekkart Erkel vegyeskar néven. Főként Kodály-, Bartókéi, Bárdos-műveket énekeltünk. Néhány év múlva citerázó férfiak kapcsolódtak hozzánk. Ekkor már népzenei műveket is előadtunk, és fesztiválokon, valamint énekkari találkozókon vettünk részt. Az együtteshez közelebb álltak a népdalok, s ahogy telt-múlt az idő, a népzenei irányzat lett a fő profilunk, és felvettük a Tiszalöki Népzenei Együttes nevet. — Mi a helyzet az utánpótlással? — Sajnos nincs utánpótlás, az együttes tagjainak átlagélet- kora megközelíti a hatvan évet. A fiatalokat nem tudjuk bevonni munkánkba. Ennek oka, hogy a városban nincs munka- lehetőség, ha meg akarnak élni a fiatalok, bizony máshol kell állást keresniük. Három éveci- terázni tanul néhány kisdiák az általános iskolában, remélem, Megkergették a betörőket Gulyásék Tiszalökön több mint harminc évvel ezelőtt, hogy a ..munkás- osztálynak” is legyen nyaralója, telkeket mértek a Tisza-parton. Nyáron óriási a zsúfoltság, de Utánpótlás — citerával Cziczerné Dakai Erzsébet ének szakos tanárnő is tagja a Tiszalöki Népi Együttesnek. Hegedül, zongorázik, és a népi együttes tagjaitól megtanult citerázni. Mindezt azért teszi, hogy tanítványait a népzene ismeretére is taníthassa. — Az önkormányzat óhajára alakítottuk meg a citera- csoportot, hiszen szeretnénk utánpótlást nevelni a népi együttes tagjai sorába. A csoportból néhány gyerek népzenei táborban töltötte a vakáció egy részét, ebből is látszik, hogy komolyan gondolják a népzene művelését. Jelenleg nyolc gyereket tanítok citerázni. Többször felléptünk már a városban, nekem a templomi előadásunk tetszett a legjobban. Szeretném, ha egyszer eljutnánk Tarpára a népzenei fesztiválra, jó lenne tudni, milyen szinten tartunk. — Gazdagabbak vagyunk azzal, hogy már tudunk egy hangszeren j átszani — mondta egy kislány a citeracsoport- ból. —Milyen dalokat szerettek játszani? — A szegélylegény népdalcsokrot. Szeptembertől kisebb gyerekek is járnak citerázni, nekik még sokat kell tanulniuk, hogy utolérjenek minket. — Hogyan tervezitek a jövőt, meddig fogtok citerázni? — Amíg idejárunk az általános iskolába, addig biztosan, azután valószínűleg más városban tanulunk majd tovább. Mi hárman már megbeszéltük, hogy az idősek csoportjában fogunk játszani. Már hallottam őket, és nagyon tetszett, azért is kezdtem erre a szakkörre járni. ők szükségét érzik majd, hogy fenntartsák az egyesületet, hiszen a harminc éve éneklő emberek lassan megöregedtek. A régi fényképeket nézegetve meglepődünk, hogy a régi tagjaink közül mennyien nem lehetnek már közöttünk.. —Egy művészeti csoport számára nagy jelentőségűek a fellépések. Hol és mikor lépnek fel a Tiszalöki Népi Együttes tagjai? — Munkánk eredményét a fesztiválokon tudjuk összehasonlítani más csoportokéval. Több minősítésen vettünk már részt, aranyfokozatot három ízben értünk el. Egyre kevesebb a fellépési lehetőség, borzasztó, amikor úgy érezzük, hogy megint „nem rúghattunk” labdába. Bennünket a fellépések éltetnek, hiszen kitartóan gyakorolunk, próbálunk. A próbákat még nyáron sem szüneteltetjük. — Hogyan készülnek az együttes születésnapjára? — November 25-én szeretnénk egy jubileumi koncertet rendezni, terveink szerint meghívunk néhány vendégszereplő együttest is. — A hatvanadik évükben csak kevesen képesek már énekelni... — Az együttes tagjai szeretnek dalolni, kiváló közösséget hoztak létre, ezért fontos számukra, hogy találkozzanak egymással. Nagy részük még mindig vágyik arra, hogy újat tanuljon. Hogy fárasztó számukra az éneklés? Az élet is fárasztó, mégis szép! őszre elcsendesedik a telep. Né- hányan azonban — nem mindig jószántukból — itt maradnak, és megpróbálják átvészelni a telet. Rövid keresgélés után leltünk rá Gulyás Lászlóra és feleségére a Liliom utcán. — A fecskékkel együtt elvonultak a nyaralók is, Önök mégis maradtak. Miért? — Tiszavasváriban, a gyári lakótelepen van egy két és fél szobás bérlakásunk. Három évvel ezelőtt a fiamnak nem volt hova költöznie, és átadtuk neki. így próbálunk segíteni rajta. — Milyen itt az élet télen ? — Ha nincs nagy hó, akkor nem vagyunk elzárva a világtól. Ide nem jutott el a gázprogram, így cserépkályhával fűtünk. Gondot csak az ivóvíz jelent, ugyanis vízszolgáltatás csak április elejétől október végéig van. Utána elzárják a csapokat. Próbáltunk mi is kutat furatni, de jó minőségű vizet csak a harmadik rétegből lehetne nyerni. Azt pedig csak úgy 35—50 méter között találni. — Önökön kívül laknak itt még mások is? — Igen. A fűtési szezon kezdetéig csak a mi utcánkban vagy 6-7 család él kint. —Ilyenkor már korán sötétedik. Nem félnek télen is itt lakni? — Annyira nem vagyunk egyedül, és főállású telepőr is járőrözik rendszeresen. Igaz, télen gyakran látni lődörgő alakokat, akik csak úgy látszólag cél nélkül, de nagyon is megfontoltan őgyelegnek a környéken. Ketten figyelnek, hogy ne lehessen meglepni őket, míg a harmadik kirámolja a házat. Olyan is előfordult már, hogy a szomszédék kint aludtak, és akkor próbáltak meg betömi hozzájuk. Felébredtek a házigazdák és megfutamították a váratlan vendégeket. — Visszaköltöznek Ti szavas - váriba? — Ha nagyon felemelik a lakKórt olzlzi 'rrlpi r mnr'iHl mL' Nehéz döntés a pályaválasztás Példakép a tanárnő A pályaválasztás bizony óriási gonddal és körültekintéssel jár. Kevés olyan tizennégy éves kisdiák van, aki biztosan tudja, hogy mit akar, mivel szeretne foglalkozni felnőttént. A tiszalöki Kossuth Lajos Általános Iskola két nyolcadikos tanulójával. Szabó Kittivel és Csáki Attilával beszélgettünk. — Hogyan képzelitek a jövőt? — A városi gimnáziumba készülök — mondta Kitti —, azután kozmetikusképző iskolába szeretnék járni. Én is járok kozmetikushoz, ott tetszett meg ez a hivatás. Azt mondják, van ízlésem, édesanyámat és a nővéremet is én szoktam sminkelni. Természetesen nem mindegy, hogy reggeli vagy esti festésről van szó, figyelembe kell venni a ruhát és a frizurát is. Egyébként elég jól rajzolok, sokáig úgy gondoltam, hogy művészeti szakközépiskolában folytatom a tanulást, de elég sok négyes van a bizonyítványomban, ami nehezítené a bejutást. —1 Én még nem döntöttem — vette át a szót Attila. — A választás attól is függ, hogy milyen jegyeket szerzek az elkövetkező hónapokban. Két lehetőség van: az egyik a debreceni Tóth Árpád Gimnázium, a másik a nyíregyházi Zrínyi Ilona Gimnázium kéttannyelvű tagozata. — Azután mit tervezel? — Mindenképpen főiskolán folytatom a tanulást. — Talán tanárképzőben? — Nem, az a munka nem jó, a tanárokat rosszul fizetik. Anyukám is tanárnő, és ezt nagyon jól látom. — Itt már mindenki ismer minket, szeretek itt tanulni, a középiskola biztosan sokkal nehezebb lesz. Új osztálytársaim lesznek, sajnálom, hogy a mostaniaktól el kell válnunk — mondta Kitti. — Van példaképetek? — A tanárok között van, Putnoki Zsuzsa tanárnő. O megmagyarázza a tananyagot, kedves és megértő. Egyszerre több dologra képes figyelni, puskázni, lustálkodni viszont nem lehet z óráján.
