Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-05 / 234. szám
ÜJ KELET Tiszalök 1995. október 5., csütörtök 5 Erre születni kell! Mindig csodáltam a pásztorokat. Reggelenként a hangosan csaholó kutyák ugatása jelezte, hogy már elkezdődött a munkaidejük. Az oldalukra csapott tarisznyában szalonna, kenyér, meg a tegnapi maradék. A tehenesgazNagy András dák már előre kihajtották jószágaikat a kapu elé, és várták a csordást. A tehenek szépen beálltak a sorba, a pásztor pedig odakiáltott egykét szót a gazdáknak, hogy keveset vagy túl sokat eszik a jószág. Mindenkihez volt egy-két szava. Hazafelé jövet elégedetten mosolygott a bajusza alatt, ha lomha, léha járásukkal csak nehezen ballagtak hazafelé a gömbölyű hasú jószágok. Sokszor eszembe jutott, hogy mit csihálhatnak egész nap a legelőn. Az állatlegeltetés egy sajátos életforma, megszokni és szeretni csak kevesen képesek. A Tiszalök felé vezető úton egy gulyás álldogált botjára támaszkodva. A tehenek a fasor mögötti kukoricásban kerestek maguknak eleséget. Jól betanított kutyák ügyeltek arra, hogy a figyelmetlen jószágok ne tévedjenek a forglamas útra. — Úgy látom, ezek a jószágok nem csak házőrzésre valók! — Én magam neveltem őket — mondta Nagy András.—, megkönnyítik a munkámat. Sok a tehén, az egyik erre, a másik arra kószálna, ha nem venném észre. Az ebeknek pár szót mondok, máris értik, mit kell csinálniuk. Én magam tanítottam be a kutyákat, a szarvasmarhák a tisza- löki téesz tulajdonában vannak, a kutyák meg az enyémek. A tsz-nek nem telik ilyesmire. Nekem is van három tehenem otthon, ha hazamegyek. akkor csak azokkal foglalkozom. — Mondja, hogyan lehet az egész napot a szabadban tölteni, és várni, hogy jóllakjanak a tehenek? — Erre születni kell, nyugalom és türelem szükséges ehhez a munkához. Más megőrülne itt. Tizennyolc éves koromban kezdtem az állatőrzést, akkoriban még jobban megfizették. Mostanában reggel fél hétkor jövünk ki a legelőre, tizenegykor visszahajtom az állatokat a termelőszövetkezetbe, délután újra kijövünk. Ez a kukoricás megfelelő a szarvasmarháknak, a levágott szárak alatt még zöldet is találnak. A kétéves kisunokám is kijön hozzám időnként, szeretne ittmaradni a csöppség, de ő csak zavargatná az állatokat. Százéves hajó a Tiszán Elárverezik a hajójavító üzemet Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság hajógyártó és hajójavító üzemét október 17- én árverezik — kaptuk a hírt. Tiszalökön és környékén közel hatvan dolgozót értint a privatizálás. A munkavállalóknak — a munkában eltöltött évek arányában — folyamatosan felmondanak. Hatvan dolgozó, azaz hatvan család megélhetése függ most a magánosítás sikerétől. Kuksa Sándor okleveles hajómérnököt, az üzem helyettes vezetőjét kérdeztük a jelenlegi helyzetről. — Ha jól tudom, ez év végéig rendezni kell az üzem sorsát. Lesz-e hajójavítás Tiszalökön? — Korábbi kormánydöntések alapján a költségvetési szerveknek a vállalkozási tevékenységét meg kell szüntetni, illetve minimálisra kell csökkenteni. Ennek következtében a mi üzemünket is át kellett alakítani kft.-vé, rt.-vé, vagy más vállalkozássá, amit később privatizálni kellett. így lett üzemünk az igazgatóság egyik egyszemélyes kft.-je, amihez természetesen megkaptuk a forgótőkét, és az egyéb feltételeket is megadták. A hajójavító üzem engedélyt kapott arra, hogy többszemélyes vállalkozássá alakuljon, ami befektetők híján meghiúsult. A további termeléshez legalább harmincmillió forintra lenne szükségünk, amit a vízügyi igazgatóság nem tud részünkre elkülöníteni, külső befektető pedig ennyi összeget nem áldoz arra, hogy végül mégis csupán kisebbségi tulajdonos lehessen. A vízügyi törvény értelmében az idén mindenképpen privatizálni kell a megmaradt vállalkozásokat. Ezért az igazgatóság megkérte a felettes szerveket, hogy valamilyen formában magánkézbe adhassa üzemünket. A hajózás és a duzzasztómű fenntartása nem indokolja ennyi dolgozó foglalkoztatását, van viszont egy jól működő üzem, megfelelő megrendelésekkel, melyet kár lenne veszni hagyni. Csak a mai nap három különböző helyről kértek ajánlatokat vízijárművek javítására. — Hol működnek a: országban ilyen speciális műhelyek? — Három ilyen van az egész országban: Budapesten, Tápén és nálunk. A Tiszán és mellékfolyóin, Szolnoktól fölfelé mi javítjuk a kompokat, mentőcsónakokat és a hajókat is. Jelenleg is a sójatérben (az a ferde partszakasz, amelyikre csörlők- kel kivontatják a vízijárművet, és itt már szárazon tudják elvégezni rajta a javításokat) dolgoznak a balsai kompon, és még másik kettő vár a sorsára. fi. hajók közül a legnagyobb a Jókai emlékjellegű balatoni hajó. Közel százéves, és nagyon jó állapotban van. Már majdnem elkészültünk vele, amikor a tulajdonosa -— egy kft. — fizetésképtelenné vált. Ennek már két éve, de addig nem tudják elvinni, amíg valaki ki nem fizeti a javítás költségeit. A tí- mári átkelőkomp már elkészült, de a tulajdonos — a helyi ön- kormányzat—jobbnak látta, ha itt marad egy darabig, mert legalább nem esik baja. — Milyen értékű az üzem? — A nyílt árverésre közel százmillió forintban jelölték meg a vételárat, illetve még hozáadódik az áfa. A pályázóknak ötmillió forint bánatpénzt is letétbe kell helyezniük. Tudomásom szerint — a mai napig — senki sem ígért érte ennyi pénzt. Pénteken az igazgatónk jelenlétében tartottunk egy termelési tanácskozást, ahol elhangzott, hogy egyetlen biztos pont van: az árverést október 17-én tartják. Minden más még bizonytalan. Elmondtuk még azt is, hogyan, mi módon mondunk fel a dolgozóknak. —Lesz-e elegendő pénz a vég- kielégítések kifizetésére? — Az itt dolgozók közül nagyon sokan húsz, huszonöt, sőt harminc éve alkalmazásban állnak. Az ő felmondási idejük meghaladhatja a fél évet is. A legrégebben itt dolgozók már meg is kapták írásban a felmondólevelüket. Kiszámoltuk, hogy várhatóan mennyi lesz a végkielégítés, és az igazgatóság ezt az összeget letétbe is helyezte. így mindenki biztos lehet abban, hogy megkapja jogos járandóságát. — Mi történik akkor, ha nem sikerül az első körben magánkézbe adni az üzemet? — Tudomásom szerint a mai napig olyan vevő, aki ezt a vételárat hajlandó lenne kifizetni, nem jelentkezett. Tizenhetedikén két óráig még bárki benyújthatja az igényét. Amennyiben az első forduló eredménytelennek bizonyulna, úgy a második fordulóban a törvény lehetővé teszi a komoly befektetők részére egy meghívásos pályázat kiírását. Ez már nem lesz nyilvános, hanem csak azok vesznek rajta részt, akik a határidőig jelezték vételi szándékukat. Úgy tűnik, hogy ez utóbbi fog megvalósulni. Azt viszont minden jelentkezőnek tudomásul kell vennie, hogy az üzem jellegét és tevékenységét meg kell tartania. Járt már itt olyan érdeklődő is, aki kazángyártásra akarta használni a csarnokokat. Csak érdekességként jegyzem meg, hogy amikor húsz évvel ezelőtt ide kerültem, akkor azzal indítottak útra az egyetemről. hogy Tiszalökön még a sajtpapírból is tudnak dolgozni a mesteremberek. A hajógyártás minden csínját-bínját értik. Ezt a meglévő tapasztalatot kár lenne veszni hagyni. A városban Kozma Ibolya, Fekete Tibor és Kovácsvölgyi Zoltán járt. Fotók: Harascsák Annamária „Ilyen még sosem volt Tiszalökön” Tudták előre, ki hogyan szavaz Tiszalök városnak tizennégy tagú a képviselő-testülete. Ebből ketten MIÉP-esnek, ketten SZDSZ-esnek vallják magukat. A többiek úgymond függetlenek. Bár egyik-másik képviselőjelöltet — ha nem is nyíltan — támogatta valamelyik párt, valódi frakciók nem jöttek létre, érdekcsoportok viszont igen. A kisebb társaságok között korábban is feszültek ellentétek, de eddig annyira nem volt látványos az ellenszegülés. Most két héttel ezelőtt azonban történt valami. A képviselő-testület négy tagja az 1994-es költségvetés végrehajtásáról szóló határozat szavazásakor kivonult a teremből, ezzel tiltakozva a formális—és nem is annyira formális hibák — ellen. Más vélemények szerint nem is volt az kivonulás, csak egyes képviselők ezzel kívánták magukra felhívni a figyelmet. Hogy mi is történt valójában, annak néztünk utána. A polgármestert — elfoglaltsága miatt — nem tudtuk elérni. így a város jegyzőjét, Má- thé Istvánnét kerestük meg. — Hogyan értékeli a történteket? — Nem volt ez teátrális kivonulás, sőt, ott a helyszínen be sem jelentették. Mi is csak a másnapi újságokból tudtuk meg, hogy az a nagy jövésmenés valójában tiltakozó akció volt. Akik rendszeresen nézik az országgyűlési közvetítéseket, azok láthatják, hogy ott is — a beszédek közben is — néhányan elhagyják az üléstermet, míg mások épp visszajönnek egy-egy szavazásra. Nincs ez nálunk sem másképpen. Legfeljebb annyiban, hogy mi jóval kevesebben vagyunk, így sokkal hangsúlyosabb, hogy egy-egy szavazásnál mennyi a képviselők létszáma. Frakciók nincsenek, csak érdekcsoportok. így egy- egy képviselőt nem köt a pártfegyelem, és saját belátása szerint szavaz az adott témában. Még egyszer! Csak azt tudom mondani, hogy szerintem nem volt ott semmiféle, kivonulás. Nem is kellett sokat „nyomoznunk” ahhoz, hogy megtudjuk, ki volt az a négy képviselő, aki a szavazás előtt elhagyta az üléstermet. Hárman közülük nem a városban dolgoznak, így őket napközben nem tudtuk elérni. A negyedik érdekeltet, Cziczer János tanár urat az általános iskolában kerestük fel, és tiltakozásuk okairól kérdeztük. — Az 1994-es költségvetés végrehajtásáról szóló határozattervezetet tárgyalta a testület, de a szükséges minősített többséggel még egy alkalommal sem fogadta el. Mi a gondjuk ezzel a beszámolóval? — Az elmúlt évben voltak a helyhatósági választások. A képviselők fele kicserélődött. Az új összetételű testület többszöri nekirugaszkodás után is úgy döntött, hogy ebben a formában nem fogadja el a polgármester beszámolóját. A pénzügyi mérleg kiadási oldalának több pontja is kifogásolható. Olyan tételek is szerepeltek benne, amelyeket a városi honatyák nem szavaztak meg, illetve nem hagytak jóvá. Ezzel egy személyben módosította a 94-es költségvetést. Kifogásoltuk továbbá, hogy a volt költségvetési üzem ingatlanára — szintén a testület jóváhagyása nélkül — egy debreceni vállalkozó részére jelzálogot jegyeztettek be, ezáltal a település nem tud mit kezdeni az ingatlanával. Csak ez több mint tíz millió forintos tétel. Ezenkívül a gázberuházás során benyújtott számlák között is van kifogásolható. A vitatott összeg együttesen a teljes költségvetés 10—15 százalékát is kiteszi. A köztisztasági hivatal felszólítását követően sem alkottuk meg az elfogadásról szóló rendeletünket. Ezután még egy durva dolog is történt: utólag az ülés jegyzőkönyvéhez hozzáírták, hogy határidő-módosítást kérünk, harminc napos hosszabbítást. Ilyet a testület nem fogadott el. — Ilyen előzmények után mi történt azon a bizonyos képviselő-testületi ülésen? —- Több más napirendi pont között szerepelt a vállalkozó orvosok helyzetének megvitatása is. Összehasonlításként megkértük a debreceni, a tisza- dobi és a tiszavasvári háziorvosokra vonatkozó adatokat. Az egyik képviselőtársunkat — a doktornőt — irritálta a dolog, és elhagyta az üléstermet, mondván, dolga van. Nem kívánt ebben részt venni, mivel érintett volt az ügyben. Ezután már nem foglalkozott tovább a testület az átvilágítással, majd szavaztunk a költségvetésről. Senki nem kifogásolta — megvallom őszintén, én sem —, hogy nem is arról szavazunk, ami a napirendben szerepelt. Ekkor heten igennel voksoltak, és a minősített többséghez nyolc szavazatra lett volna szükség. Ekkor a polgármester úr felkérte Balogh Gábort, hogy menjen és szóljon a doktornőnek. Erre azt javasoltam. hogy akkor hívjuk vissza a másik képviselőt is — aki közben szintén elment —, és legyen teljes a testület. Ez nem történt meg, mert tudták már előre, hogy ki hogyan fog szavazni. A doktornő megérkezése után mi elhagytuk a termet, és a bentlévők elfogadták az elmúlt évi költségvetési beszámolót. Ez így kikényszerített szavazás volt. Két ember már átállt a másik oldalra, és hogy ne romoljon tovább a helyzet, gyorsan még egyszer döntésre vitték a dolgot. — A teremben helyi polgárok is tartózkodtak, óvónők, szülők és olyanok, akik valamilyen formában érintettjei az ügynek az átvilágítással kapcsolatban. Ok miért mentek ki? — Erről talán őket kellene megkérdezni, de szerintem ők is etikátlannak tartották ezt az egészet. Hogy mást ne mondjak, olyan ötlet is felmerült: szavazzanak telefonon a távol lévő képviselők. Ez egyszerűen nevetséges. — így utólag önnek milyen tanulságokkal szolgált az eset? — Egy biztos, a pénz már elúszott, odavan. (Nyilvánvaló, ennek vannak személyi következményei is.) Ezen már nem tudunk változtatni. A megszorító intézkedéseket nem azokon a területeken hozzák, ahol a hiány keletkezett, hanem a legkisebb ellenállás irányába hatva ismét a költségvetési intézményeken akarnak spórolni. A hiány nem az alapfeladatok ellátása során, hanem a vállalkozásaiban keletkezett, mégis az óvodásokon és az iskolásokon akarják azt „behozni”. Ezt etikátlannak tartom. A polgár- mester úr amiatt is érdekelt volt a költségvetés elfogadásában, mert a képviselő-testület hozott egy nem jogerős fegyelmi határozatot ellene. Amikor bíróság elé került az ügy, nem mindegy, hogy azóta már sikerült vagy nem sikerült lezárni. Ezért is siettette a szavazást. Már most látszik, hogy gond lesz. az idei pénzgazdálkodással is. A gázberuházás során megmaradt jó pár millió forint. A választások közeledtével a polgármester úr — hogy javítson az esélyein — ebből a pénzből saját döntése alapján utat készíttetett a szőlőskertbe. Ezt a témát több képviselőtársam is feszegeti, mert az út rossz minőségű, de más gondok is vannak vele. Erre jutott pénz, ugyanakkor az F-kategóriás pedagógusbérekre pedig nem. Olyan is előfordult, hogy a tanárok 16-án kaptak munkabért. Ilyen még sosem volt Tiszalökön. Városrészlet
