Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-31 / 255. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 31., kedd 3 Nyugaton másképpen csinálják A nagyothallók érdekében A nyár elején írtunk arról, hogy a Hallássérültek Országos Szövetsége 1996-tól Siketekés Nagyothallók Országos Szö­vetségévé (SINOSz) alakul. A szövetség nagyothalló szekci­ója októberben tartott országos tanácskozást. Számos szerve­zeti és gazdasági problémát vitattak meg itt az ország min­den megyéjéből összejött klub­vezetők, megyei szervezeti ügyintézők, akik közvetlenül találkoznak a sérültekkel, idős korukban nagyothallóvá váló emberekkel. Sok volt a panasz, hiszen a nagyothallók egyre drágábban jutnak a nélkülözhetetlen hal­lókészülékekhez, azok tartozé­kaihoz; segítséget pedig egyre kevesebb helyről várhatnak. A társadalombiztosítás rendsze­resen csökkenti a drága, nyu­gati készülékekhez nyújtott támogatást, egyéb, kisegítő eszközökhöz (ébresztők, riasz­tók) beszerzését pedig egyál­talán nem támogatják. Panasz­kodnak a közgyógyellátásra jogosultak is, hogy csökken azoknak a készülékeknek a választéka, amelyeket rendel­hetnek. Segélyezésben igen kevesen részesülnek, a segély- források lehetőségei mind az önkormányzatoknál, mind a szervezetben igen lecsökken­tek. Sokan kifogásolták, hogy Az IFHOH-Europ jelvénye még mindig nincs állami tör­vény a fogyatékosokról, ami­ben rendezni lehetne a sérült emberek rehabilitációjának, támogatásának lehetőségeit, feltételeit. Sajátos panasznap volt ez a tanácskozás, olyan felelős gondolkodású munka­társak részvételével, akik lakó­helyükön igen sokat tesznek sorstársaik érdekében. Először vett részt a tanácsko­záson Werner Bütikofer elnök úr Svájcból. O a 75 esztendős múltra visszatekintő svájci né­met nagyothalló-szervezet, egyben az IFHOH-Europ (a Na­gyothallók és Időskorban Hal­lássérültté Válók Világszerve­zete európai tagozata) elnöke. Arról tájékoztatta a magyar ak­tivistákat, hogyan foglalkoz­nak a nagyothallókkal, az időskorú hallássérültekkel a nyugati demokráciákban. Igen érdekes volt hallani, hogy a gazdag Svájcban is sok gondot okoz a nagyothallóvá válás megelőzése. Szervezetük azért küzd, hogy a munkaadók, a ha­tóságok csökkentsék a munka­helyek zajártalmait, hogy ki­dolgozzák azokat az szabvany- ajánlásokat, milyen segítséget kell nyújtani a hallássérültség különböző fokain élőknek. A nemzetközi szervezet ta­pasztalatait átadja a taggá vált nemzeti szervezeteknek, így a SINOSz-nak is. Pénzügyi segít­séget nem tud adni, hiszen ez a nemzetközi szervezet is támo­gatók, szponzorok pénzéből él. Az államok alig támogatják az érdekvédelmi szervezeteket. Vendégünk csodálkozott, hogy nálunk ekkora bürokrá­cia van, s hogy mindenki „felülről” várja a segítséget. Elismerte viszont, hogy hozzá­juk képest sok pótolnivalója van a magyar egészségügynek, társadalombiztosításnak, sőt az érdekképviseleti szövetségnek és tagszervezeteinek is. Megyénkben egy megyei szervezet van, amely sokat tesz a siketek mellett a nagyothal­lókért is. November 11 -én pél­dául egyéni illeszték-mintavé- telt tartanak a Nyíregyháza, Szabolcs utca 2. sz. alatti szék­házban. Szívesen veszik az ér­dekeltek véleményét a szerve­zet további működéséhez is. A tervek szerint november 25-én tanácskozásra várják a nagyot­hallókat ugyanott, a jövő évi munkaprogram kidolgozásá­hoz. Erdélyi Tamás A? > Őszi hangulatok Csak lassan, nagyon las­san. Rohanni ilyenkor nem szabad. Járja bármivel az ember a megyét, mérsékelnie kell a tempóthiszen amit a természet kínál, az lenyűgöző. Az ősz, ez a nagy huncut, fes­tővé vált. Valamilyen csoda­ecsettel a kezében ping álja a fákat, bokrokat, kedve szerint, mesterien. Ott a Birhó széle. Gyarmat felől érkezvén, az utas kénytelen megállni. És ha megpróbálja megszámolni a színeket, hamarosan rájön: nem sok értelme van, hiszen a Nagy Festő számolatlanul hin­tette a színeket és árnyalato­kat. Van itt citromsárga és tűz- vörös, haloványzöld és arany­sárga, bronzszín és barna, en­nek minden változata. De nem is számolni kell a csodát, hanem magunkba fo­gadni. Ott, kicsit Guides után, Jánd felé meg egyszerűen meg kell állni. Ha van gép, ám kat­tintson a fényképezni vágyó. Ha majd megkapja a képet, akkor talán valamit megőr­zött a csodából. De vajon van-e olyan fűm, olyan gép, mely mindent úgy bont, ahogy a valóságban van? Vajon vissza tudja-e adni va­laki az ezüst, a fehér, az ok­ker, a cinóber ezernyi válto­zatát? Nem hiszem, hogy van technika, mely képes lenne erre. Aztán ott, Lánya alatt! Ott a vöröstölgy, megy az út szélén a kökény, meg a ten­geri színe, aztán a fenyő ha­ragos zöldje és a rét színe! Ősz van, lassan még több lesz a hűvös, ködös, talán fa­gyos reggel. Újabb színek jön­nek, de velük együtt fogyni kezd a lomb. És már nemcsak a táj lesz gyönyörű, a fák alatt lábunk alá is cudaszőneg ke­szüremlő köd kanossá teszi, és közben a földre leszálló úszó fátyol keveredik a ker­tek végén égő gaz, gally, kóró illatával. Színek és illatok vesznek körül, valahogy min­den olyan más, mint bármely évszakban. Ilyenkor csend van, az ősz nem harsog, ősszel elhalkul a madár is, legföl­jebb az erdőkből hoz hajna- lanta és este hangot a szél, a szerelmes szarvas hívó bő- gését. Útra csábítanék mindenkit, hogy nézze meg ott Tarpa mellett a holtágban a víztük­rön villogó színeket. Hogy lépjen be a baktai erdő fái közé, és lépdeljen csöndesen a lehullott lombokon. És csa­logatnék mindenkit ki a Tisza mellé, hogy figyelje, mint csendesül el ilyenkor ez a hatalmas folyó. És kukkant­sunk be a portákra, ahol már szárad a tengeri, és a ház előtt őszisárga és lila virág bú­csúztatja, az egykori ragyo­gást. És kucorodjunk le a vadkörtefa alá, majszolgas- suk a savanyú vackort, mert ez is ősz, ez is gyönyörűség. Sokan szomorúak, mond­ván, az ősz az elmúlás ideje. Pedig nem az. Csak a pihené­sé. A lenyugodó természeté, az erőt gyűjtőé. És e pihenéshez színpompába öltözik, hadd lássuk, van ereje, hadd higy- gyük, az őszi megpihenés nem a szomorú szürkeség korsza­ka! Mondjam azt, tanuljunk az ősztől? Talán igen. Le­gyünk mi is egyszerre bölcsek és huncutok, színesek és le­nyugvók, ősz-korunkban is szépek, hetykék és büszkék. Járjunk hát lassan, élvezzük azt, ami szép, ami nem elmú­lás, hanem csak pihenés. A ta­Nemzetközi középiskola Osztrák—magyar vállalko­zási ügyintéző középiskolai képzés indul a fertődi szakkö­zépiskolában a jövő tanévben, immár harmadik alkalommal, melyet az MKM, valamint az osztrák oktatási minisztérium engedélyezett. A közös képzés a felvételi alapján megállapít­hatóan nyelvi hiányosságok­kal küzdők részére 0. évfolya­mi nyelvi előkészítéssel indul Mattersburgban. Ennek elvég­zése után Fertődön folytatják tanulmányaikat a diákok. A felvételin kiváló nyelvi teljesítményt nyújtó tanulók azonnal megkezdhetik tanul­mányaikat Fertődön, az oszt­rák—magyar nemzetközi kö­zépiskolában. A tanulókat a teljes képzési időben a fertődi kollégiumban helyezik el. Az iskolában szerzett szakképesí­tést mindkét országban elisme­rik, mely egyaránt feljogosít felsőoktatási intézményi to­vábbtanulásra, illetve munka- vállalásra. A felvételi vizsga időpontja: 1995. december 15., 10 óra, a fertődi iskolában. Címe: Oszt­rák—Magyar Vállalkozási Ügy­intézőképző Középiskola, 9431 Fertőd, Bartók Béla u. 2. Telefon: 99/370-918, Túri La­jos igazgató. Jelentkezési lapo­kat és további információt az iskolától lehet kérni. A felvé­teli vizsgára szóló értesítést a jelentkezések alapján minden­kinek névre szólóan küldik. Az iskola magas követelmé­nyei miatt csak a németül jól beszélő és angolul is legalább írni, olvasni tudó, minimum 4,5 tanulmányi átlagú 8. osztályo­sok jelentkezését várják. Megújuló OTP-üzletpolitika Takarékossági Világnap A ma már szinte minden nap­ra jutó világnapok sorából a köztudatban is az egyik legré­gibbnek és legismertebbnek számít október 31-én a Taka­rékossági Világnap. A fillért is megbecsülök napját emlékeze­tünk az OTP-vei rokonítja, s többnyire ma is ahhoz kötődve jelenik meg bennünk. A világ­nap kapcsán így hát nem cso­da, hogy mi is az Országos Ta­karékpénztár és Kereskedelmi Bank Rt. megyei igazgatóját, Adám Lászlót kerestük meg a kérdéssel: — Mit jelent ma a Takaré­kossági Világnap? — Minden felhajtástól men­tes, visszafogott ünnep, amely külsőségeiben talán úgy jele­nik meg, hogy az egyébként is szépen öltözött munkatársak az ügyféltérben még szebbek, még mosolygósabbak és ked­vesebbek. A mintegy 150 nyug­díjas dolgozónk számára ez al­kalomból találkozót szerve­zünk november 8-án 10 órai kezdettel a KPVDSZ Szarvas utcai művelődési házban. —A mai gazdasági helyzet­ben a megtakarítási hajlam milyen képet mutat? —Jelenleg is a legfőbb meg­takarító a lakosság, a megtaka­rítások 65—70 százalékát te­szik ki. A hajlam egyébként nagy és érzékeny a megtakarí­tásokra, csak a lehetőség ma­rad el. Az eredményeinket összehasonlítva megállapítha­tó, hogy már túlhaladtuk a tel­jes elmúlt évi forgalmat. A táb­lázatok viszont arról is árulkod­nak, hogy a falvak lakói egyre kevesebbet tartalékolhatnak, nő az elszegényedés. — Melyek a legkedveltebb megtakarítási formák? — Általánosságban szólva, az embereknél szempontként szerepel a rövidebb távú, mi­nél likvidebb megtakarítási forma a kínálaton belül is. A legkedveltebbek az OTP-érték- jegyek, a pénztárjegy, a taka­rékszelvény. Egyre több a la­kossági folyószámla, amely szolgáltatásaival naponta je­lentős számú új ügyfelet tobo­roz. Meg kell említeni az QTP- kártyákat is, melyek a hazai for­galom kétharmadát teszik ki. A megyében jelenleg hat helyen található, Nyíregyházán négy automata áll rendelkezésre, va­lamint Mátészalkán és Tisza- vasváriban található egy-egy. A közeljövőben további ATM- gépek felállítását tervezzük Fe­hérgyarmaton és Kisvárdán. — Mi újság a hitelekkel? — Nem a legjobb üzlet szá­munkra sem, az igénylőnek sem. Tény, hogy megyénk hi­telállománya még mindig na­gyobb, mint a megtakarítási állomány. A hitelek 80 száza­léka a lakosságot érinti, ezen belül főleg a lakáskérdés meg­oldására felvett kölcsönök a jellemzők. Óriásit csökkent az áruvásárlási hitelkonstrukció­val való élés. — A világnapon milyen célt fogalmazott meg? — Bankunk célja a megúju­lás, a jelenlegi ügyfélkör meg­tartása, illetve a szolgáltatás színvonalának emelése mind­három — lakossági, vállalko­zói és önkormányzati.— ügy­félkörünknél. (lefler) V „Építsük családunkat, nemzetünket!” Reformáció és magyarság Immár hetedik alkalommal rendezte meg a Kelet-magyar­országi Prptenstáns Kör és az MDF mátészalkai szervezete a reformáció napját. Emlékezni a vallásra, nemzeti múltra, hi­tet adni a jövőnek. Több mint ezer ember gyűlt össze a műve­lődési házban. Különös ünne­pi hangulatot adott az együtt- létnek, hogy ezen a szombaton eljött a nemzeti, vallási áhítatra dr. Tőkés László királyhágó- melléki református püspök is. Misztótfalusi Kiss Miklós gondolatait idézte beköszön­tőjében Pálfy G. István, amikor elmondta: „Aki tengerbe esik, vagy kiúsz, vagy megissza mind”. A magyarság már sok­szor volt olyan helyzetben, hogy ez a két lehetőség ada­tott számára, folytatta a TV-hír- adó volt főszerkesztője. Most sincs ez másként, amikor két ünnep fogja össze az emléke­zést, 1517. október 31., a re­formáció napja, és 1956. októ­ber 23., a magyar forradalom napja. Figyelmeztetés is ez, hogy válságban van megint a magyar nemzeti gondolkodás, de a baljós előjelek nem lehet­nek okok az elveszésre. Elgon­dolkodhatunk azon, hol té­vesztettük el az utat, miért káp­ráztatott el bennünket a rend­szerváltás reménye, de másfaj­ta magyarság nem lesz a vilá­gon, csak amelyik Móricz re­gényében is megfogalmazó­dik, amelyik a haza, a nemzet múltjáról emlékezik, a jövő­jéről gondoskodik. Ez volt a magyar reformáció megtartó ereje is, amelyik erről a vidék­ről indult ki. — A reformáció egyetemes ünnep abban az értelemben is, hogy túllépi a vallási keretet — hanesúlvozta dr. Tőkés változtatott, gazdaságot és kul­túrát is teremtett. Az egyház és az állam összefogott és együt­tes erővel nyomta el alattvaló­it, mert semmivel sem voltak jobbak a főpapok, mint a feu­dális urak. A lelkeket is fogság­ban tartották, mert még a lel­készek sem használhatták sza­badon a Bibliát. Nyelvi bilin­csei is voltak a reformáció A reformációra emlékezó'k előtti hitéletnek, mert a nem­zeti nyelv helyett a latin volt a kötelező. A reformáció szelle­me néhány évtized alatt átha­tott Európán, és ez megmentet­te a szabadságért akkor is küzdő magyarságot. A megra­bolt isteni dicsőséget állította helyre a reformáció, és vérzi­vataros időkben is hatni tudott. Nekünk is az a feladatunk a mostani időkben, hogy építsük családunkat, nemzetünket. Eh­hez viszont a reformációból is merítsünk erőt mai küzdelme­inkhez, mert csak így tudunk megharcolni mai elnyomóink­kal. Szégyenkezve kell azon­ban gondolnunk sok esetben egyházainkra, papjainkra, akik az elmúlt ötven évben elárul­ták Isten országát. Nem jelent felmentést a kommunizmus, mert amit nem sikerült elérnie megfélemlítéssel papok soka­ságánál, elérte lekenyerezésse. Legyen azonban ez a mostani emlékezés is az erőgyűjtésé, a hité, hogy van még a magyar népnek jobbik része, amelyik a refomáció nemzetet megtar­tó követője — fejezte be be­szédét Tőkés László. A megemlékezést követően a református templomban is­tentiszteleten vettek részt az ünneplők, azzal az áhítattal, hogy legyen úgy, mint régen volt; ne ártson a magyarnak se a Tisza, se a Duna, se az Olt. ABA Nem celebrált misét... Szombati számunkba —. Orgonaavató címmel — sajnála­tos baki csúszott. A nyírbátori református templom orgoná­jának felavatásakor Kocsis Elemér, a Tiszántúli Református Egyházkerület püspöke istentiszteletet tartott és ieét hirde-

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents