Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-25 / 250. szám

UJ KELET Mezőgazdaság 1995. október 25., szerda Dohánykutatók konferenciája Sikeres szereplés Nagy Britannia szivar- és cigarettaipara világhírű, pe­dig sohasem termesztettek dohányt. Az országban fellelhe­tő, összesen négy tövet egy angol kutató nevelgette lakóte­lepi lakásának erkélyén, de az elmúlt hetekben azt sem volt szerencséje látnia hazánk egyetlen nemzetközileg jegyzett dohánykutatójának, dr. Kerekes Benedeknek, a GATE Mezőgazdasági Főiskola tudományos főigazgató-helyette­sének, mert a növényeket elpusztította a peronoszpóra. Nemrégiben tért haza dr. Kerekes Benedek Oxfordből. Kerekes Benedek (Fotó: Bozsó) a CORESTA, a Dohánykuta­tók Nemzetközi Szervezeté­nek soros konferenciájáról, ahol idén hazánkat egymaga képviselte. Mint a neves ku­tató elmondta, hosszú évek óta tagja ennek a szervezet­nek. Idén a megjelent több mint 250 kutató előtt egy fel­szólalásban ismertette kuta­tási területét, ami a dohány- termékek beltartalmi jellem­zőinek vizsgálati eredmé­nyeiről, illetve a füstért, az ízért és a zamatért felelős komponensek minősítésének technikai megoldásáról szólt. Kerekes úr— hallgatók se­gítségével — a kutatásokat a főiskola laboratóriumában, illetve — megyei termelők szárítóiban — Virginia típu­sú dohánnyal végezte el. A cél a különböző szárítási technikáknak és a minőség összefüggéseinek feltárására volt. A vizsgálat eredményes lett, és sikerült kifejleszteni egy olyan kíméletes, ener­giatakarékos szárítási tech­nológiát, ami kedvezően be­folyásolja a dohány minősé­gét. A szimpózium előtt bemu­tatott egy új, a fenti probléma gyors elemzését lehetővé tévő technikai beren­dezést is. Ennek alapja a magyar gyártmányú INF- RAPID —61 tí­pusú készülék volt, amit a cél­nak megfelelően átalakított a ku­tató. Dr. Kerekes Benedek előadá­sának sikerét jel­zi, hogy az álta­la kifejlesztett gyorselemző-be- rendezés iránt nagy volt az ér­deklődés. Oly­annyira, hogy Oxfordból egy konkrét marok­kói üzleti aján­lattal térhetett haza. Ez magával vonja a me­gyei kutatási eredmények és az újonnan kifejlesztett szárí­tástechnológia mint referen­ciaanyag tanulmányozását is. Emellett számtalan szakmai levelezőpartnerrel ismerke­dett meg a nyíregyházi mező- gazdasági főiskola tanára. Mint elmondta, családjuk­ban többgenerációs hagyo­mány a dohánytermesztés és -szárítás. O maga ugyan nem dohányzik, de az alapanyag- növény kutatásával és vá­lasztott szakterületével már 15 éve foglalkozik, amiben még számtalan további kísér­leti lehetőséget lát. Most a dohányminőség gyorselem- ző-készüléket szeretné töké­letesíteni, hogy széles kör­ben lehessen alkalmazni a dohánygyárakban és a felvá­sárlóhelyeken. Ma színelem­zés alapján történik az osztá­lyozás, de a beltartalmi jel­lemzők gyors, hatékony ki­mutatásával egyrészt egysze­rűbbé, másrészt pontosabbá válhat a minőségi meghatá­rozás. —vip— Bankrendszert az agrárágazatnak! „Egy hektárból is meg lehet élni” letta. munkás lehet. Az állam felada- szonállatok több mint fele Hírt adtunk már arról, hogy német szakemberek és politi­kusok tanácskoztak a napok­ban megyénk képviselőivel Szabolcs-Szatmár-Bereg mun­kaerőfejlesztési lehetőségeiről. A főbb ágazatok szakemberei értékelték a megyei helyzetet és természetesen kitértek a fő témára, a munkahelyteremtés lehetőségeire. A mezőgazdasági munka- csoport ülésének első előadó­ja, Jakab Ferenc, a gazdakö­rök megyei szövetségének ve­zetője elmondta: a megyének nagy lehetőségei lennének a zöldségtermesztés területén, kár, hogy kicsi a feldolgo­zókapacitásunk és hűtőházaink jelentős hányada működéskép­telen. Gyümölcstermesztésünk katasztrofális helyzetbe került nemcsak a fagykár, hanem a szakértelem hiánya, az anyagi körülmények szűkössége és a földtulajdonviszonyok rende­zetlensége miatt. Állattenyész­tésünk legnagyobb gondja, hogy hatalmas férőhely-kapa­citásokat hagyunk kihasználat­lanul. A nehéz helyzetben az elő­adó egy nagymérvű oktatási­képzési reform megvalósítását tartja a legfontosabbnak. A tan­folyamok megszervezéséhez meg kell ragadni minden kül­földi — jelen pillanatban né­met és holland — segítséget. Egyébként a tapasztalatok azt mutatják, hogy külföldről több segítség jön, mint belföldről. A gazdakörök, az első ezüstkalá­szos gazdatanfolyam sikerén felbuzdulva, a megye hat tele­pülésén indítanak hasonló kép­zéseket. Jakab Ferenc problémák egész tömegét sorolta még fel: nincs valóságos termelésfinan­szírozás, drága a biztosítási rendszer. Csak óhaj marad a szektorok semlegessége, mert a több 10 milliárd forintos tá­mogatás nagy része a feldolgo­zókhoz és nem a termelőkhöz jut el. Nem megoldott a termé­kek biztonságos elhelyezése, a termelők nevetséges árakon kénytelenek megválni termé­nyeiktől. Jakab úr szerint hiá­nyos eszközparkunk pótlására kényszerűségből megfelelné­nek a használt nyugati gépek is. Jó lenne, ha a németek ked­vező feltételek mellett tudnák átadni feleslegessé vált, lecse­rélt kombájnjaikat, munkagé­peiket. Bizakodva szólt arról, hogy a közeljövőben színesed­ni fog az érdekképviseleti pa­Bíró Miklós, a megyei agrár­kamara elnöke elmondta, hogy a július l-jével felügyeletük alá került gazdajegyzőket megpróbálják az eddigitől el­térő gondolkodásmód szerint irányítani. Arra törekednek, hogy egy-egy gazdajegyző te­rülete, a lehetőségekhez ké­pest, egységes tájkörzetet al­kosson, a szakemberek pedig készítsenek térségfejlesztési tanulmányokat. Kifejtette, hogy a termelés koordinálása érdekében össze kell fogni a kisgazdaságokat. Közös be­szerző- és értékesítőszövetke­zetek létrehozására van szük­ség, mert minőségtanúsítás ugyan van, de nincs olyan szerv, mely a partnereket össze­hozná és profitját a termelésbe juttatná vissza. Bíró úr is meg­említette a korszerű állatte­nyésztő-telepek hasznosításá­nak szükségességét. Kijelentet­te, hogy létfontosságú a jelen­legi termésbecslésnél ponto­sabb termésadatok és egyéb piaci információk eljuttatása minden gazdaság számára. Tóth András a Regionális Átképző Központ képviseleté­ben a termelőszövetkezetek felbomlása után előállt helyzet elemzésével indította előadá­sát. Elmondta, hogy ebben az időben nagy tömegű hátrányos helyzetű, alulképzett foglal­koztatott maradt munka nél­kül. A nonprofit átképzőköz­pont nyíregyházi és kihelye­zett tanfolyamaival a munka­erőpiacon jobban érvényesül­ni tudó munkavállalókat pró­bál képezni. Terveik között szerepel, hogy a PHARE segít­ségével mobil tantermeket he­lyezzenek üzembe, melyek oda is elvihetik az ismeretanyagot, ahol egyébként nincs alkalmas helyiség az előadások megtar­tására. Az átképzőközpont táv­lati célja, hogy a határon túli magyarság számára is rendez­zen kihelyezett tanfolyamo­kat. Csépke István, a megyei munkaügyi tanács titkára el­mondta, hogy a munkanélkü­liek jelentős része még mindig a mezőgazdaságból kerül ki, nagy részük fiatal — 63 száza­lékuk 35 év alatti. Szuggesztív előadásában Farkas Tibor (a cigány kisebb­ség képviseletében) az egyik fő problémaként említette a tulaj­donviszonyok rendezetlensé­gét, mondván, hogy akinek nincs semmije, abból csak bér­ta lenne, hogy a még gazdát­lan vagy az állami tartalékföl­dekből tartós használatra föl­det adjon a nincsteleneknek. Elmondta, hogy sok cigány munkanélküli érkezett a mező- gazdaságból. Több éves ta­pasztalata, hogy érdemes velük foglalkozni, Nagycserkeszen és még néhány más települé­sen biztató sikereket értek el. Tény, hogy a cigányság gyűjti be a gyógynövények túlnyo­mó részét, melyet aztán potom áron vesznek meg tőlük. Ennek és a hagyományosan jó cigány lótenyésztés szervezett keretek közé terelésével biztos kenye­ret lehetne adni a cigányság kezébe, mindehhez azonban előtérbe kell helyezni a képzést és — az egykori népi kollégiu­mok mintájára — nagyon oda kellene figyelni a hátrányos helyzetű cigány fiatalok okta­tására. Galó Miklós, a mezőgazda- sági főiskola főigazgató-he­lyettese előadásában sorra vet­te a mezőgazdaság minden problémáját. Csökken az ága­zat teljesítménye, vagyonvesz­tést okoz a tulajdonviszonyok rendezésének elhúzódása, sza­porodnak. az időjárási rendel­lenességek. — A kiszámítható jövőképhez stratégia kell — mondta. — Gondolni kell arra, hogy csatlakozni akarunk az Európai Unióhoz, ezért a fenn­tartható fejlődés gondolatme­netét kell szem előtt tartanunk. A további romlás megakadá­lyozása érdekében sürgős talaj- védelmi programot kell meg­alkotni, ésszerű keretek között hasznosítani kell a felszíni és felszín alatti vizeket, nagyon fontos a környezetvédelem. Erőforrásaink jobb hasznosítá­sáért szerkezetváltásra van szükség, a tájgazdálkodás len­ne a leghatékonyabb termelési forma. Zöldségtermelésünknek nagy jelentősége lehet, de a magas önellátottsági szint mi­att inkább a feldolgozóipar és az export lehetne a fontosabb felvásárlóerő. Almából egész Európában túltermelés van, a piacon nem lehet növekvő mennyiséget elhelyezni. A ha­olyan kistermelők tulajdoná­ban van, akik nem rendelkez­nek megfelelő eszközökkel, és így nem tudnak minőséget pro­dukálni. Adottságaink alkal­masak gyógynövénytermesz­tésre, méhészetre, vadgazdál­kodásra. Meglévő termékfel­dolgozó-kapacitásunk korsze­rűsítésével nagyobb súllyal le­hetnénk jelen a piacon, ehhez azonban a feldolgozóiparnak nem csak az egyoldalú élelmi­szer-előállítással kellene fog­lalkoznia. A dolgozók szakmai színvo­nala rendkívül alacsony, eme­léséhez kétségbeesett tűzoltó- munkára van szükség. Galó úr szerint szerencsésebb lenne, ha a felsőoktatásban nem specia­listákat, hanem komplexebb ismeretanyaggal rendelkező agrármérnököket képeznének. Szénégető' László, a megyei földművelésügyi hivatal veze­tője elemezte a fejlődés belső és külső gátjait: — Megyénk­be nem vezet autópálya — el- érhetetlenek vagyunk. Gyakorlatilag nincs mezőgaz­dasági finanszírozás, a ter­melők kénytelenek eladni a termést, de kedvező hitelhez nem juthatnak, mezőgazdasági bankrendszer létrehozását kell követelni! Az államnak na­gyon határozottan támogatnia kellene a szövetkezetek létre­hozását. Százezer hektáros föld­területünket fel kell erősíteni. Nagyon hiányzik a szakképzett munkaerő, ha ezen nem változ­tatunk, nem lesz jövőnk. Na­gyon hátráltatja a munkát a tár­cák közötti nehézkes egyezte­tés, sokkal szorosabb együtt­működésre lenne szükség az előrelépéshez. A német vendégek legin­kább térségfejlesztési metodi­kák, programok átadásával se­gíthetnének. Szénégető úr arra is felhívta a figyelmet, hogy soha nem volt ilyen olcsó a föld, mint most. A bölcsebb önkormányzatok lassan kezdik belátni, hogy földet kell ven­niük és használatra ki kell ad­niuk az embereknek; nem helytálló az a vélemény, misze­rint az önkormányzatok nem erre hivatottak. A hivatalve­zető cáfolta azt a véleményt, hogy öt hektárnál kisebb föld kevés a nyereséges gazdálko­dáshoz: — Egy hektárból is meg lehet élni, csak ahhoz nagy szakértelem kell. Vasas László Bevallom, először én sem tudtam, hogy mi fán terem ez a növény. Nyíribronyban járva Nagy Istvánékat ajánlották, hogy ők az idén kirpóbálták, és nekik bevált. Fő utcai laká­sukban kerestük fel őket. A ház urától érdeklődtem: — Mit jelent ez a szó, hogy triticale? — A kifejezésben a „tri” a hár­mas keresztezésre utal. A búzától a bőséget, az árpától a magas táp­értékét, míg a rozstól azt a tulaj­donságot örökölte, hogy a gyen­gébb minőségű talajon is megte­rem. Tudvalevő, hogy a nyírségi homok nem igazán kedvez a ga­bonaféléknek, így kimondottan szerencsés „találmány”. Jól bevált a triticale —Honnan szereztek róla tu­domást? — A Gazdatévében hallotuk először, hogy takarmánynö­vénynek is jó. Egy hektáron kirpóbáltuk, és nagyon elége­dettek vagyunk a terméssel. — Igényel-e különleges bá­násmódot ez a gabonafajta? — Mi külön gyomirtást nem végeztünk. Kismérték­ben műtrágyáztuk, és ta­vasszal kapott fejtrágyát is. Növényvédelemre nem volt pénzünk, de úgy vettük ész­re, hogy nincs gombakárte­I _:____________. v : ________________j. .....................,ü Ké toldalt a búza és a rozs, középen a triticale vője, a rovarkártevőkre sem Az idei tavaszi időjárás ked- érzékeny. vezett a kalászosoknak. Ne­künk egy hektáron több mint ötven mázsa termett. Ha figye­lembe veszem a talaj minő­ségét, ez kimondottan jó ter­méshozam. Csak a Hajdúság­ban, a kimondottan gabonának való földeken értek el hasonló eredményeket. Viszont nem derült még ki az idén, hogy mennyire szárazságtűrő. Egy ideig nem is vagyok rá kíván­csi! — Most van itt az ideje az őszi kalászosok vetésének. Megpróbálják-e újra termesz­teni? — Mindenképpen. Sőt, most már háromszor nagyobb terü­leten akarunk vele foglalkoz­ni, mint az elmúlt esztendőben. Sokan érdeklődtek felőle, és többen vetőmagot is vásárol­tak tőlem. — Mennyire kedvelte meg a jószág ezt a takarmányt? — Mi keverve adjuk az álla­toknak. De mások csak magá­ban etetik a tehénnel és a disz­nóval. Akik a tyúkot is ezzel takarmányozzák, azok szerint jobban tojnak ettől, mint bár­mi mástól. Ismerek olyan em­bert a faluban, akinek tizenöt fejőstehene van, ezért tíz hek­tárt is bevetett triticaléval. — Fekete Tibim——

Next

/
Thumbnails
Contents