Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-25 / 250. szám
4 1995. október 25., szerda Nagykálló UJ KELET ■i jjÉsSíf VAROSRÓL VÁROSRA r UJ KELET NAGYKÁLLÓBAN Húsz gyerek vár felvételre Naponta jön a doktornő A bölcsődék bezárása ma már általános intézkedés. A nagykállói gyermekintézmény helyzete szerencsésnek mondható, hiszen csökkentett létszámmal ugyan, de még mindig van néhány gyerek, akit el tudnak helyezni. Sokan kétségbe vonják a bölcsődék szükségességét, mindenesetre az bizonyos, hogy az apróságok — amíg szüleik dolgoznak —jobb helyen vannak szakszerű kezekben, mint az öreg nagymamánál vagy a szomszéd néninél. Az őszi napsütés a nagykállói kisgyerekeket is kicsalogatta az udvarra. Talicskákkal, színes vödrökkel és homokozólapátokkal játszottak. A legkisebbek a gondozónénik közelében érzik a legjobban magukat, nem csoda, hiszen a „dadák” arcáról a gyerekszeretet és a gondoskodás sugárzik. Babost Sándorné Katika néni, az intézmény vezetője gazdasági ügyek intézője. Ismeri valamennyi élelmiszer forgalmazási és nagykereskedelmi árát, és igyekszik mindent a legolcsóbban beszerezni. — Katika néni aktív részese a nagykállói bölcsőde történetének... két, természetesen eleget teszünk ennek is. — Az étkeztetés bizonyára sok gonddal jár... — A gyerekek étrendjére nagyon oda kell figyelni, gyakori a főzelék és a gyümölcs a gyerekek vitamin- szükségletének megfelelően. Van olyan csöpségünk, akinek külön-külön egyéni étrendre van szüksége, ennek ellenére felvettük, és külön figyelemmel kísérjük, hogy mit szabad ennie. —A csökkentett gyereklétszám mellett mennyi gondozónőre van szükség? — Négy gondozónő dolgozik a két csoportban, és rajtuk kívül még öt ember munkájára van szükség. A Az oldalt írta: Kozma Ibolya. A fotókat Bozsó Katalin készítette. — Negyvenkét éve van bölcsőde a településen, én 1958-tól dolgozom ebben az intézményben. Korábban a Kossuth utcai épületben voltunk, 1978-ban kilencven gyerek járt hozzánk. Azóta megcsappant a létszám és mi átköltöztünk a korábbi óvodaépületbe. Jelenleg húsz gyereknek tudunk helyet adni. A körülményekhez képest jó helyre kerültünk, de érezhető, hogy ez az épület eredetileg nem bölcsődének készült. A felszereltségünk, a gyerekruhák, a textíliák és a játékok jó állapotban vannak. Mostanában egyre több szülő kéri, hogy saját ruhájába öltöztessük át gyermedoktornő naponta látogat hozzánk, minden gyereknek üzenőfüzete van, amelyben a kisebb egészségügyi problémákat írásban közük a szülők a gyermekorvossal. Havonta általános vizsgálaton vesz részt minden gyerek. — Ön szerint a városban igény lenne még bölcsődei helyre? Legalább még húsz gyerek vár felvételére. Manapság magánbölcsődék nyílnak, gyermekmegőrzést vállalnak — természtesen jó pénzért. Az idejáró gyerekek szülei képtelenek lennének megfizetni az effajta szolgáltatásokat. Négy generáció és a Kállai kettős Kedvence a színháztörténet Uszkából, egy távoli kis faluból érkezett egy kislány a nagykállói Korányi Frigyes Gimnázium dráma tagozatára. A kis határ menti településen sok cigány származású ember él, akik tagjai a Szabadkeresztény Egyháznak. Mursa Lívia a gyülekezet énekkarát vezeti, jelenleg elsőéves gimnazista. A szülőktől, ismerősöktől távol nehéz beilleszkedni egy új, és merőben más közösségbe. Egyik tanára mesélte, hogy szeptemberben szinte csak pityeregni látták Líviát. Legjobban az ikertestvére hiányzott, hiszen eddig mindig együtt voltak. Mégis erőt gyűjtött, hiszen minden igyekezetével meg akar állni a saját lábán. A gimnázium nem egy egyszerű általános iskola, itt csak kitartással lehet helytállni. Rengeteget tanul, de a fizika még így is sok nehézséget okoz. A színháztörténet és a drámajáték azonban kárpótolja a reáltárgyak okozta kudarcokért, amikor ezekről beszél, a szeme csillog, és mosoly jelenik meg az arcán. A felsőbbévesek kihagyták az „avatási” szertartásból, aminek örült is, meg nem is... Egy fiatal lánynak, aki kicsit más, mint a többiek, nehéz barátot találni. Úgy tűnik, most mégis sikerült. Elmondta osztálytársainak, hogy egyedül van, és ez borzasztó érzés. Megértették. Néhányan Borostyánnak hívják, talán a népszerű filmsorozatot és Lívia vallásosságát hozzák összefüggésbe vele. Majd eljáratom én vele a Kállai Kettőst! — a káliói emberek számára ismert a szólás jelentése. A tánc a népi emlékezet szerint a török időkbe vezet vissza. A hagyomány szerint a végvárakban lakó őrség pajkos szórakozásai közé tartozott, hogy a török foglyokat párosával egymáshoz kötötték, és táncra kényszerítették. Más források alapján parasztok járták volna a táncot, és alaplépéseit a rabok kínzói találták ki a megyeháza börtöneiben. A legenda szerint a tömlöcben a pincék alatt volt egy aprócska cella, amelyben sem ülni, sem állni nem lehetett, mert padlózata hegyes vaskockákkal volt kirakva. Akit oda zártak, arra kényszerült, hogy minél gyorsabban váltogassa a lábát. A híressé vált dallam a cívódó szerelmesek közötti érzelemhullámzásokat mutatja: Nem estem én a verembe, véled estem szerelembe. Egy kállói család négy generációja magával a Kállai Kettőssel esett szerelembe. Szabó Sándorné, Marika néni hetvenöt éves, férje éveken keresztül tanította a település fiataljait a népszerű tánc lépéseire. — A férjemmel és a tánccsoporttal az egész országot bejártuk — mondta Marika néni —, nélküle soha nem jártam volna olyan helyeken. Egyszerű ember volt, gazdálkodtunk, de táncolni nagyon jól tudott, még Szabó Antal tanító oktatta a tánc rejtelmeire. Az uramnak egy alkalommal volt egy olyan tanítványa, aki azt sem tudta, hogy melyik a jobb és melyik a bal lába. Szalagot kötött a jobb lábára, úgy jegyeztette meg vele. Kis idő múlva kiváló táncos lett a fiúból. Én mostam, vasaltam a csoport ruháit. Szövetszoknyákat készítettünk, a lányok kasmírkendőt kötöttek a fejükre, a férfiak meg a derekukra. Fehér ing és pörge kalap, ez volt a fellépőruha. Amikor egy-egy előadásra siettünk, a mi udvarunkon gyülekeztek a csoport tagjai jókedvűen, vidáman. Egy lakodalmas koreográfiában én voltam a szakácsnő, fakanállal jártam-keltem. Emlékszem, egy alkalommal Kodály Zoltán is eljött látogatóba, különösebben nem tetszett neki a tánc, túl lassúnak találta. Később Rábai Miklóssal átdolgozták a Kállai Kettőst, de szegény uram akkor már nem élt. Torma László né Szabó Emma az édesapjától tanult táncolni. — Az Ezerszínű Magyarország című könyvben megjelent egy fotó, amely alatt az állt: „A hatesztendős Emiké és a hétesztendős Marika topognak, zümmögnek vékony kis hangjukkal.” Édesapámmal együtt jártunk a próbákra, utánoztuk a felnőtteket. Tizennégy éves lehettem, amikor először szerepeltem színpadon. Nagy társaság volt, és rendkívül jól éreztük magunkat a táncpróbákon. A férjemet én tanítottam meg táncolni, kétballábas volt, de a társaság kedvéért eljött hozzánk. Fiatalok voltunk, jókat beszélgettünk, nevetgéltünk. Azért választottam páromnak, mert mindig tiszta volt, de úgy ugrált, mint egy bakkecske. Aztán belejött, különbül mozgott, mint bárki. Évekig eljártunk gyakorolni, a fiunk is mindig jött velünk. Egy alkalommal beteg lett, és természetesen itthon maradtunk vele. A következő próbán nem engedett táncolni a tanárunk, mint később megtudtuk, a hiányzásunk miatt még fegyelmit is akart adni. Nem értettem a gondolkodásmódját, és borzasztóan rosszulesett ez a viselkedés. Számomra természetes, hogy ápolom a lázas kisfiámat, táncolni pedig társadalmi munkában jártam. Azóta nem voltam próbán, pedig többször hívtak vissza. Nekem a tánc az életet jelentette. Amikor várossá avatták Nagykállót, megkértek minket, hogy lépjünk fel. Emlékezetes esemény volt, a táncolok nagy része a Torma családból állt: a menyem, a fiam, a férjem és én. Gyönyörű nap volt... — Ötödikes koromban már tagja voltam a Kállai Kettős utánpótláscsoportjának — mondta ifjabb Torma László, Marika néni unokája. — Bejártuk a világot, Franciaországtól Szlovákiáig. Sajnos már nincs csoport, megszűnt. Ha lenne még, szívesen eljárnék. — Én nem jártam próbákra, csak a városavatón táncoltam, ott is véletlenül — mondta Piró, Laci felesége. — Ha lenne lehetőség, szívesen eljárnék. A család legkisebb tagja, a kis Torma Lacika a Felülről fúj az őszi szél dallamát dúdolja. Közben kazettát keres, és bekapcsolja a magnót. Pillanatok alatt átveszi a zene ritmusát, mozog, táncol és az együttes tagjaival énekel, közben twistéi mamájával, nagymamájával, Emiké nénivel. Kisvártatva apjával „csapásol” a szőnyegen. Még csak hároméves, de a Kállai Kettős számára is fogalom. Észre sem veszi és megtanulja a szülők, a nagyszülők és a dédnagymama által oly híven megőrzött szép hagyomány, a Kállai Kettős alapjait. S talán meg tudja majd őrizni felnőtt korára is. Az igazi persze az lenne, ha a most hároméves legényke majdani unokája is megtanulhatná majd egykor ezt a gyönyörű táncot. Nem csak színészek lehetnek Felfedezik saját magukat A Korányi Frigyes Gimnázium az utóbbi öt évben óriási változásokon ment keresztül, és egyre népszerűbb iskolává vált. Kéttanyelvű oktatásra, dráma és sport tagozatra jelentkezhetnek a továbbtanulni vágyó fiatalok. A gimnázium igazgatóhelyettesét, Szabóné Cseh Ágnest a dráma tagozatos képzés tapasztalatairól kérdeztük. — A tagozat négy évvel ezelőtt indult, szerencsés véletlenként. Ide került Belinszki József amatőr színházrendező, valamint Bugáry Béla színész. Korábban én is vezettem színjátszócsoportot. Az ide felvett gyerekek eleinte talán színészek akarnak lenni, sajnos ez csak keveseknek adatik meg, ezért minél előbb tudatosítjuk bennük, hogy nem lehet mindent egy lapra feltenni. Úgy vélem, hogy bármilyen pályát választanak tanulóink, mindenképpen profitálnak az itt szerzett ismeretekből. — A dráma tagozatos tanulók miben különböznek társaiktól? — Talán nyitottabbak, és mélyebb érzésűek, másképp viszonyulnak a világ dolgaihoz, mint a többiek. Mivel több osztályban is tanítok irodalmat, lehetőségem van az összehasonlításra. Német tagozatos tanulóink köztudottan a legjobb képességűek, szorgalmasak, és igyekeznek mindent megtanulni, mégis a dráma tagozatos osztályban jobb eredménnyel lehet tanítani, könnyebben rá- éreznek egy-egy vers lényegére, aktívan részt vesznek az anyag feldolgozásában. Ennek ellenére nem biztos, hogy másnapra megtanulják a tananyagot. A német tagoztos osztályban én beszélek többet, de ők felkészülnek minden órára és a kötelező irodalmat is komolyan veszik. —Mennyiben tér el a dráma tagozatos oktatás az általános gimnáziumi anyagtól? — Annyiban, hogy jóval több órájuk van, színháztörténettel, színházi dramaturgiával, drámajátékkal foglalkoznak és táncot tanulnak. — Milyen lehetőségei lesznek egy végzős diáknak? — Mindenképpen kamatoztathatják tudásukat. Az itt szerzett ismereteket pedagógusként vagy bármely hivatásban alkalmazni tudják. Belinszki Józsefet a drámajátékról kérdeztük. — Az elsőéveseket tanítom, segítek abban, hogy könnyebben feldolgozzák azokat a problémákat, amelyet az iskolaváltás okoz. Ez az alapozó év, aminek nagy jelentősége van a későbbiekben. Néhány évvel ezelőtt úgy tűnt, hogy a drámajáték fejlődése felfutóban van, azóta sajnos megállt ez a folyamat. Olyan dolgokat tanítok a tanulóimnak, amit máshol nehezen sajátíthatnak el. A testbeszédet, a metakommunikáció elemeit mindenkinek ismernie kellene. Ez egyfajta felfedezés, saját magunk felfedezése. A drámajátékban és a dráma tagozatos oktatásban nagy jövőt látok, még akkor is, ha pillanatnyilag nem a lelkileg érzékeny embereknek van reménye a sikerre.
