Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-25 / 250. szám
Megyénk életéből 1995. október 25., szerda 3 UJ KELET Aranyos szégyeneink Tisztában voltam vele. hogy nem egy vigadóba visz utam. az ottlétem alatt mégis a vártnál szomorúbb tények hallgatójává váltam, szembesülhettem a mindennapi élet olykor meghökkentésre késztető tárgyilagosságával. elkeserítő birkózásaival. amely éppen emiatt tűnhetett számomra egyáltalán nem mindennapinak. Délben érkeztünk a nyíregyházi Kelet Áruház parkolójánál megbúvó zálogház elé. — A szinte észrevehetetlensége az egyik erénye! — tudtuk meg Szikszói .1ózsefnétől, a zálogház vezetőjétől, akinek személyét az egyik ismerősöm ajánlotta figyelmembe: keressem csak meg, ha valaki, ő sokat tud mesélni mai életünkről, a családok napi küzdelmeiről, cifra nyomorúságunkról. Az „ajánlásban" megemlítették. hogy e zálogház vezetője végtelenül kedves, rendes lélek. az otthagyott ékszerek, aranyneműk neki mindig, mindenkor embereket, sorsokat is jelentenek. Éppen ezért az ide betérő nem egy morózus hivatalnokot lát az üvegfal mögött, hanem egy megértő, a talán sehol másutt el nem panaszlott gonddal-bajjal azonosulni tudó embert. — Gondból-bajból van bőven — kezdi a beszélgetést Szikszai Józsefné, aki valóban megnyerő személyiségével hamar igazolja a róla elmondottakat. Először is megtudtuk, hogy a működtető a Rakamaz és Vidéke Takarékszövetkezet, amely jelenleg a megyében további I 1 zálogházat tart fent. ezenkívül Miskolcon is nyitottak üzletet. — A zálogház intézménye — mondja a zálogházvezető — csupán olvasmányélményeinkben élt eleddig. többnyire negatív előjellel. Az élet azonban sokakat rá- kényszerít arra, hogy közelebbről is megismerhesse. A valóban „megszorultak" mellett előfordul, hogy az illető nem akarja a takarékból kivenni a pénzét vagy a letéti jegyét átváltani, a számára racionálisabb megoldást választja, amikor ä mindig „kéznél lévő" aranyneműt nálunk hagyva oldja meg átmeneti pénzügyi nehézségeit. Mi három hónapig (plusz 30 nap) őrizzük a behozott tárgyat. A zálogjegy bemutatásával a kezelési díjat, a zálogjegy árát és a kamatot a kiváltáskor utólag kell fizetni. A lejárat napja utáni visszaváltás esetén késedelmi kamatot s/áés a nyugdíjasok az állandó visszatérők: egy-egy számla kézhezvételekor ide jönnek, hogy rendezhessék tartozásukat. Iskolakezdéskor egyszerűen elkeserítő volt a helyzet, sokan csak ily módon tudták gyermekeiknek megoldani a könyvvásárlást. Egy elvált, háromgyermekes mama a legkisebb lányának a füléből, itt vette ki a fülbevalóját, s a gyermegalázottság érzése. A szégyené. „Aranyos" szégyeneink ezek. A fiatalasszony sír, a középkorú a könnyeivel küzd. az idősebb hölgy pedig elmereng: korábban kétévenként ment üdülni, már nem teheti meg mindezt, a lakást sem tudja miből fizetni, csak úgy. hogy ide jár. Azt a kis aranyneműjét be- hozza-kiváltja. Ide jutott — mondja. A jó humorú ember is miiünk fel. a lejáratot követő 30 napig ki nem váltott zálogtárgyat pedig értékesítjük. Az ebből származó esetleges többletet az értékesítéstől számított öt éven belül az elzálogosítónak kifizetjük. Ez a zálogház működési váza, ami emögött van, az már rólunk szól. Szívszorító dolgok történnek, a társadalmi változások — mondhatni — itt csapódnak le. Amikor például megjelent a Bokros-csomag, érdemes lett volna a pénzügyminiszternek az emberek itt elmondott véleményét, sirámait hallgatnia. látnia, egyáltalán: a szemükbe nézni, mert bizony nem sok dicséretet kapott, s ez természetesen azóta is tart. Nagyon nehéz a napi élet sok család részére, főleg a fiatalabbak mek a kapott pénz láttán azt kérdezte: „Anyu. ugye most már jól fogunk lakni?" A válasz: „Kislányom, tudod, a testvéreidnek kell könyvekre...” Hasonló helyzetben lévő anyukától tudom, hogy az ön- kormányzattól 550 forintot kapott iskolakezdésre — folytatja Szikszainé. — Csak kérdezem: nem szégyellték odaadni?! Az emberek itt őszinték velem. nem érzik kiszolgáltatottnak magukat. Igaz, akik először jönnek, azokból süt a feszültség. a mérhetetlen szomorúság, a szégyen. Igen. a szégyen, mert szégyellik a nincset, a sorsukat. amiről saját maguk talán kevéssé tehetnek. De a visszajárok sem derűvel nyitnak ajtót. bennük is mélyen bujkál a hiába próbálja viccekkel elfedni a gondját, a mosolyban is ott bujkál a szomorúság. A behozott tárgyak a legszemélyesebb emlékek: egy karikagyűrű, egy ajándék nyaklánc, a nagymamától kapott fülbevaló. Talán ezért is jelent ünnepet, amikor kiváltják. A legtöbb esetben visszakerül a tulajdonoshoz a zálogtárgy, igyekeznek azt visszaváltani. Ez nekem is mindig örömet jelent — fejezte be elbeszélését Szikszai Józsefné, s még hozzátette: — Hál’ istennek, eddig nem kellett segítséghez folyamodnunk, s csak bízunk benne, hogy a jövőben sem kerül a család olyan helyzetbe, ami szükségessé teszi Lefler György Üj nézőpont Nyíregyháza adott otthont a Fenntartható fejlődés Magyarország három- határ-szegletében címmel rendezett nemzetközi ke- rekasztal-konferenciának. A rendezvény szervezőjétől, dr. Kerekes Benedektől, a GATE Mezőgazdasági Főiskolájának tudományos főigazgató-helyettesétől. Az elhangzott felszólalások értékelése után érdeklődtünk, milyen tapasztalatokkal gazdagodott, illetve milyen továbblépési lehetőségekkel ismerkedett meg. Mint a kerékasztal-tanácskozás szervezője elmondta, hosszas elméleti vita alakult ki a fenntartható fejlődés kérdése körül. Néhányan úgy vélték, hogy a hanyatló magyar gazdasági környezetben nem lehet fejlődésről beszélni. akkor viszont nincs is mit fenntartani, tehát az alapelv hibás. Mások amellett érveltek. hogy válságban a zuhanás megállítását is lehet fejlődésként értelmezni. Végül megegyezés született, hogy ilyen negatív nemzetgazdasági környezetben minden hasznos lépés csak előrébb visz, tehát fejleszt, így szükséges az elvi alapokat is rendbe tenni. Sikerült a térségre vonatkozóan tisztítani és újrafogalmazni a fenntartható fejlődés és a tájgazdálkodás fogalmát. A kerékasztal-tanácskozás résztvevői megállapították, hogy a növény- és az állatfajok biológiai igényeit is egyaránt figyelembe vevő gazdálkodást szükséges folytatni, így az eddigi technológiai irányultságú meghatározás egy ökonómiai értelmezést is kapott, továbbá szorgalmazzák a termelési erőforrások adott tájgazdálkodási környezetben való — a tudományos-technikai kultúra fejlettségi szintjének megfelelő — hasznosítását. A fenntartható fejlődés ezáltal egy összefüggő gazdasági rendszerré nőtte ki magát. Mindehhez a Földművelésügyi Minisztérium képviselői hozzátették, hogy a térségfejlesztési programokban nagyobb hangsúlyt kellene fordítani a piaci elképzelésekre és a marketingmunkára. A külföldi vendégek elismeréssel adóztak az északkeleti térségben általuk tapasztalt magas szakmai színvonalról, és nagy fontosságot tulajdonítottak a többszintű képzésnek. Hangoztatták, hogy a régió felsőoktatás-fejlesztése elképzelhetetlen a mezőgazdasági és a gazdálkodási ismeretek harmonizálása nélkül. Ennek nagyon jó kezdeményezési példáit ismerték meg például a mezőgazdasági képzést nyújtó intézményeket tömörítő Agrár College létrejöttében. A megyei előadók ismertették a lehetséges fejlesztési formákat. konkrét ajánlatokkal — például az infrastruktúra kiépítésével vagy a felsőoktatás központi támogatásával — alátámasztva. Leszögezték, hogy mindezek csak a régióra szabott pénzügyi döntések meghozatalával valósíthatók meg. Megemlítették, hogy a térség szinte egyedülálló lehetőségét, a három országgal való szomszédságot nem tudja maximálisan kihasználni a megye. Bemutattak egy speciális segítségnyújtási formát, a VOCA nonprofit önkéntes szakmai szervezetet. Összegzésképpen megállapították a résztvevők, hogy a legszükségszerűbb saját és (lehetőleg) kormányzati lépések megtétele után, 1996-ban elindulhat egy informatikai háttérrel támogatott fejlődés, ami támaszkodhat a tanácskozáson megállapított komplex elvi alapokra. VIP Bajuszadó /. Nagy Péter orosz cár uralkodása idején (16H2— 1725) a kincstári bevételek növelése céljából a többi közön vámot szedtek a tölgyfa- koporsó eladása után, valamint a „szakállasok" szakálla után — azoktól, akik nem akartak megborotválkozni. Minő leleményesség — és micsoda hasonlatosság a leleményességben —mondhatnánk mi, mai magyarok. Az adót illetően úgy tűnik, nincs új a nap alatt, az bármilyen képzeletet túlszárnyalhat. Manapság nemcsak a tölgyfa-, de mindenféle koporsó után „vámot szednek", a nyugdíjkorhatár tervezett felemelésével pedig bele is fektetik a szegény adózó polgárt. A fejfákon ezt követeién a Bp (Béke poraira — nem tévesztendő össze a Budapest rövidítéssel!) jelölés helyett a Buy szerepel majd, azaz: Békés nyugdíjaséveket. A halottól búcsúzó pap pedig a „Nyugodjál békében"-t a ., Nyugodjál díjadban." -ra cseréli fel. Persze, lesznek szerenőséJovagok, akik megölik a konjuktúra nyergét, s merőben új műfajt teremtenek: a kopor-show-bussi- nes-t. A szakáib a kirótt adó jogosságát magam is helyeslem, bevezetését javasolnám. Naponta borotv/dkozom, ez mérhetetlen költséggel jár: a borotva, a penge (mindkettő férfiasán tökéletes!), a borotvahab, az arcszesz, a művelethez szükséges többlet víz- mennyiség s az elpacsmagolt idő—és végül a tükör, amely egyre homályosul (vagy én szürkülök?!). Nem csoda, ha az ember a „nagy kaparásban" már alig veszi észre: nincs is bőr a képén! A szakállasok persze többnyire fura figurák, mégsem bántanám őket. Hanem a bajuszt viselőket, különösen a nagy, tömött, bokros hajszálakat, azokat igen. Legfőképpen egyet közülük. Kíváncsi lennék, hogy állna a szája. Meg a bajsza... meg! (lefler) Rendhagyó nyelvtanfolyam Mátészalkán a közelmúltban rendhagyó németnyelv-tanfo- lyamot tartottak a Német Kisebbségi Önkormányzat szervezésében, a Széchenyi Általános Iskolában. A programról Konczili Vendelt, a Német Kisebbségi Önkormányzat elnökét, a házigazda iskola igazgatóját kérdeztem. —Kik vettek részt a tanfolyamon? — Ezt az intenzív nyelvtan- folyamot azoknak a pedagógusoknak szerveztük, akik a főiskolán — főként orosznyelvszakon — megszerzett diploma mellett, valamilyen formában oktatják a németet. Számunkra ez továbbképzés volt. Néhány érdeklődő a helyi 9-es óvodából is részt vett, ott lelkes óvónők foglalkoznak ennek a nyelvnek a tanításával. Nyilván ők is sikerrel alkalmazhatják az itt tanultakat, hiszen a foglalkozásokon az „élő” nyelv volt a központban. A legtöbben Mátészalkáról és környékéről jöttek, de voltak Csengerből, Fehérgyarmatról és Vásárosnaményból is. — Milyen szerepe volt a tanfolyam szervezésében a Német Kisebbségi Önkormányzatnak? — A tanfolyam lebonyolítását a Dunamenti Svábok Kulturális Alapítványa támogatta, s mátészalkai szevezésben nyújtott segítséget kisebbségi önkormányzatuk. Az említett alapítvány segítségével négy németajkú nyelvtanár érkezett hozzánk, akik két héten át napi négy órában tartottak foglalkozásokat. Természetesen emellett jutott idő a környék nevezetességeinek megismerésére. sok-sok beszélgetésre és néhány iskola meglátogatására is. — Kaptak-e a résztvevők valamilyen bizonyítványt a tanfolyam befejeztével? — Nem a bizonyítvány megszerzése volt az elsődleges cél. hiszen a résztvevők többsége rendelkezik nyelvvizsgával, hanem az, hogy pedagógusaink elmélyíthessék a német nyelv ismeretét, élő közegben gyakorolhassanak. Természetesen az itt látottakat-hallotakat hasznosíthatják a foglalkozásokon az óvodában illetve az iskolában. A gyakorlás volt a cél azzal is, hogy a foglalkozásokon — és lehetőség szerint azokon túl is — csak németül beszéltek egymással és a tanfolyam vezetőivel. Ennek megfelelően rendhagyó volt a „vizsga” is, ahol a résztvevők — a német tanárok aktív közreműködésével — kis összejövetelen mutatták be a tanultakat. Különböző jeleneteket adtak elő, versek és mondókák hangzottak el, közösen énekeltek — természetesen csak németül. Kép és szöveg: Szamosi István
