Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-19 / 246. szám

UJ KELET Megyénk életéből 1995. október 19., csütörtök 3 A xenon jobb a szenesnél Vállalkozók moziznak Gyerekkorom óta szeretek moziba járni. Az első videónk beszerzése sem tudta tartósan visszaszorítani ezt az érdeklődést Lehet, hogy nem látom a kép fe­lét egy bozontos fejtől, lehet hogy a fél mozi a filmével vetekedő hangerővel szotyolát vacsorázik, de hát Istenem... Ez is hozzátar­tozik a hangulathoz! Egyszer az előadás végén felkapaszkodtam a mi kis falusi filmszínházunk vetítőablakához, hogy megnéz­zem, honnan jön a film. Persze nem sokat láttam. Néhány nap­ja végre kielégítettem kíváncsi­ságomat, bár nem az azóta már lelakatolt paposi, hanem a má­tészalkai Zefi mozi vetítőter- rmének lépcsőjén mentem fel. A pár négyzetméteres helyiségben három fiatal fiú és egy idősebb férfi, a mozigépész ült, odalent a vetítővásznon egy olasz film­vígjáték kockái peregtek. Meleg Mihály 30 éve vetíti Mátészal­kán a filmeket. Nagykárolyban született, 49 éve hozták át szülei Magyarországra. —A szüleim segédmunkások voltak, nem volt pénzünk arra, hogy nagyobb iskolába menjek. Elhatároztam, hogy mozigépész leszek. Az iskolába 12 hónapig kellett járni, utána rendes szak­munkásbizonyítványt kaptunk. Most harminc éve vagyok itt. Először állami mozi volt, utána jött két vállalkozó, aztán a har­madik — Pénzes László —, aki most a főnököm. Nem hoz neki sokat a mozi, de ha nem volna érdemes, biztosan nem csinálná. — Úgy tudom, a felesége is itt dolgozik. — Igen, Ő a pénztáros, árul ezt-azt a büfében, én még ve­títek, filmet szállítok, a fűtést, karbantartást rendezem. Ket­ten csináljuk az összes munkát, amit régen heten! Két fiunk van, a nagyobbik már meg­nősült. O asztalos, a Kraszna áruházban eladó a bútorosztá­lyon. A kisebbik iskolába jár, a kárpitos szakmát tanulja. — Sokat fejlődött a mozi­technika az elmúlt harminc évben? — Ez a hatodik pár gép. Ré­gen a szenesek voltak, azok ívlámpával működtek. Most xe­non lámpás MEO 5 csehszlovák gépek vannak, erősebb, egyen­letesebb fényük van a szenesek­nél, tisztábban vetítenek, de las­san lejár az idejük. Öt-hat évet bírnak gond nélkül, utána már problémák vannak. Azt nem tu­dom, most mennyibe kerülnek, de drágák. A régi áruk félmillió forint körül van! — Meddig csinálja még a szakmát? — Nem az a kérdés, meddig akarom, hanem az, meddig lesz még munka! Laci öt évre vette ki az önkormányzattól a mozit, de hogy utána megkapja-e vagy sem, azt nem tudom. Bár meg­kapná, mert akkor menne tovább rendben, a nyugdíj szépen bele­esne, ezt csinálhatnám egészen addig. Szeretem ezt a szakmát. — Valamelyik fia nem veszi át a stafétabotot? — Nem is képeznek már tanulókat. Vannak egypáran Szálkán, akik tanulták, mert régen a Gelkásoknak kötelező volt ebből vizsgázni, de új szakemberek nincsenek. — Van kedvenc filmje? — Minden filmet megnézek, hiszen figyelnem kell, hogy ha valami képhiba van, akkor gyorsan rendbehozzam. Olyan igazi kedvencem nincs, de sze­retem a filmvígjátékokat meg a jó akciófilmeket. Mikor idáig értünk, éppen le­járt a film soros tekercse. Meleg Mihály ment beindítani a mási­kat, én pedig elbúcsúztam, és lesétáltam a lépcsőn. D. T. Feltétel az angol nyelv Telt ház a főiskola könyvtár szakán A meleg szobában, könyvek között üldögélő és olvasó könyv­táros képe egyre halványabbnak tűnik. Fejlődik a világ, vál­toznak a követelmények, az igények más irányú képzettséget követelnek. A frissdiplomás könyvtárszakosok már képesek számítógépet, információs adatbázisokat kezelni, készségszin­ten beszélnek legalább egy idegen nyelvet és eligazodnak nem­csak a könyvek, hanem az üzlet világában is. — A szakmai váltás a rend­szerváltás idejére tehető — mondta dr. Tóváry Judit, a Bessenyei György Tanárképző Főiskola könyvtár tanszékének vezetője. — A számítástechni­ka, a számítógépek és a nem­zetközi szabványok alkalmazá­sa egyfajta kényszer számunk­ra, hiszen csak így tudjuk kö­vetni az információk áramlását. A könyvtárostól már másfajta munkát követelnek, mint régen, ezért a képző intézmények tan­tervén is változtatásra volt szükség. A 80-as évek közepé­ig azonos tematika szerint ok­tattuk a hallgatókat az ország valamennyi könyvtárosképző intézményében, ma már van lehetőség arra* hogy a tanszé­kek saját tanterveket készítse­nek. Mi a debreceni Kossuth Lajos Tudományegyetemmel együtt tervezzük meg a hallga­tói képzést, és az információs technika alkalmazását tartjuk leghangsúlyosabb feladatnak. Természetesen az ilyen jellegű munkához számítógépekre van szükség, melyekkel kapcsola­tot tudunk teremteni számos külföldi és magyar adatbázis­sal. Szerencsére ezeket a felté­teleket már sikerült kialakítani. — Gondolom ebben nagy szerepe volt a főiskola számí­tóközpontjának. — Elsősorban a kivitelezés­ben segítettek, sokat jelent szá­munkra, hogy a számítóköz­pont segítségével az INTER- NET-ben is tudunk „barangol­ni”. Egyébként még számos in­formációs bázissal van kapcso­latunk, köztük a DIALOG ok­tatási központtal is, onnan —- többek között — tanári kézi­könyveket is kapunk. — A könyvtár szakra jelent­kezett hallgatók könnyen meg­lepődhetnek, miután megpil­lantják az órarendjüket, hiszen nem biztos, hogy erre számítot­tak. —Mit várnak el egy elsőéves hallgatótól? — A felvételi követelmények teljesítése mellett ismerniük kell egy idegen nyelvet, a leg­előnyösebb, ha angolul beszél­nek, hiszen a legtöbb szakiro­dalom angol nyelvű. Meg kell érteniük a szöveget, és tájéko­zódniuk kell a technika világá­ban. A könyvtárosmunka olyan sokrétű, hogy mindenki talál­hat benne megfelelő részterü­letet. — A sokszínű felkészítés eredményeként az elhelyezke­dési lehetőségek is bővülnek. A könytárosmunkán kívül mire vállalkozhatnak a végzett hall­gatók? — Dolgozhatnak olyan he­lyen, ahol számítógépes vagy idegen nyelvű ismereteiket ka­matoztathatják. Vállalatok, vál­lalkozások információs részle­geiben is találhatnak munkát, bár ilyen jellegű feladatra egye­lőre még kevés az igény. A könyvtár szak mellé magyar, biológia, ének, számítástechni­ka, történelem és idegen nyel­vű tantágyakat is választhatnak diákjaink, így természetesen tanárok is lehetnek. — Mennyire népszerű a könyvtár szak? — Jelenleg nyolcvankét első­éves hallgatónk van, eddig a négy évfolyamon voltak ennyi­en. Ezenkívül vannak levelezős és másoddiplomás diákjaink, foglalkozunk egyéves középfo­kú képzéssel is, a jó és jeles eredménnyel vizsgázók felvételi nélkül juthatnak be a főiskolá­ra. Összeszámolva, jelenleg há­romszáz hallgatónk van. —Ilyen magas hallgatói lét­számhoz oktatói és egyéb felté­telek is szükségesek... — Sajnos a tantermeink ka­pacitása véges, szinte mindig „telt házzal” működünk. Gyak­ran adunk fel olyan házi felada­tot, amit csak számítógéppel lehet elkészíteni, a dolgozatok nagy részét kizárólag lemezen lehet beadni. Ennek ellenére kevés idő van arra, hogy a hall­gatók dolgozhassanak a számí­tógépes rendszeren. Ráadásul felügyeletet és segítséget is igé­nyelnek, ilyen alkalmakra nem tudunk tanárt alkalmazni, ezért egy számítástechnika szakos hallgatónk vállalta, hogy ellen­őrzi a tanórán kívüli munkát. Visszatérve az oktatói oldalra, az elmúlt félévben sikerült a kollégáimat is megfelelő to­vábbképzésekben részesíteni, így egy színvonalas csoportot alkottunk. A létszámleépítés viszont minket is kegyetlenül érintett, két munkatársamtól meg kellett válnunk, hiányuk érzékenyen érint bennünket. Az oktatás színvonalának meg­őrzése is sok nehézséggel jár, örülhetünk, ha az eddig elért eredményeket meg tudjuk őriz­ni. Ennek ellenére igyekszünk tudományos munkát végezni, pillanatnyilag két témában: a vállalkozói információk és a használóképzés területén. Az utóbbi az információ-keresés­ben nyújt segítséget, tudomá­nyos munkánkba hallgatóinkat is bevonjuk. — Még nem beszéltünk a hallgatói gyakorlatról. —- Nagy gondot fordítunk a gyakorlati képzésre, a könyv­tárosmunka csaknem vala­mennyi területén szerezhetnek tapasztalatot diákjaink. A har­madik év után egy hónapos nyári gyakorlatot kell letölteni­ük, a hetedik félév végén is sze­reznek könyvtári ismereteket, továbbá folyamatos, heti gya­korlatok is vannak. A területi munka után sok hallgatónknak állást is ajánlanak. Legjobb ta­nulóink Dániában vagy Angli­ában is letölthetik gyakorlati idejüket. — Eszerint külföldi kapcso­lataik is vannak. — A szombathelyi tanárkép­ző főiskolával közösen nyer­tünk egy TEMPUS-pályázatot, amelynek célja, hogy a ma­gyarországi diploma minőségét egyenértékűvé tegyük a nyu­gat-európaival. Az említett program hároméves, most tar­tunk a második év elején. Ta­valy a tanszéki számítógépes infrastruktúrát alakítottuk ki az Európai Közösség által finan­szírozott összegből. Külföldi TEMPUS-partnereink vannak Dániában, Angliában és Né­metországban, akikkel rendsze­resen kapcsolatot tartunk. Jövő év januárjában Nyíregyházán tartunk konferenciát, február­ban Skóciában folytatjuk a ta­nácskozást, májusban Dániá­ban találkozunk. Mindegyik ta­nácskozáshoz kapcsolódik egy nemzetközi konferencia, ame­lyek nemcsak az információ- szerzések miatt jelentősek, ha­nem a személyes kapcsolatok kialakításában is. Kozma Ibolya Körkérdés Megkérdeztük az utca emberét, mi a véleménye arról, hogy a szombati tra­gikus közlekedési baleset okozóját — az ittas gépko­csivezetőt, aki száznegyven kilométeres sebességgel há­rom fiatalt halálra gázolt — a hétfői napon szabadlábra helyezték? Sós István, Nyíregyháza: — Negyvennégy éve veze­tek balesetmentesen. Az a vé­leményem, hogy a legna­gyobb könnyelműség volt a szabadlábra helyezése! Most Sós István megint azt csinál, amit akar. Ilyen világot élünk... Teljes a közlekedési káosz! Az okta­tókat is le kéne vizsgáztatni! A minap láttam, amint az okta­tó engedte áthajtani a tanulóját a zebrán, ahol gyalogosok áll­tak. Az autókon sötét ablakok vannak, ami még a rendőrökre is veszélyes lehet. Nem lett vol­na szabad kiengedni! Mikitovics András, Nyíregy­háza: — Azt kellene tudni, hogy milyen jogi lehetőség az, ami megengedte a szabadlábra he­lyezését. Természetesen embe­rileg nagyon elítélendő maga a cselekedet, hiszen így nem le­het vezetni, ugyanakkor a vé­leményem az, hogy a diszkó­ból hazatérő fiatalok sokszor szinte kihívják a sorsot ma­guk ellen, mert az út közé­pén mennek, sőt, a kocsik elé ugrálnak. Természetesen ez nem mentség. Egy biztos. A fi­atalember a saját jövőjét is el­intézte... Fábri Béla taxisofőr, Nyír­egyházi. — Hihetetlen! Hiszen ak­kor ez mindennap megtör­ténhet! Három halott, ittas vezetés, a sebességkorláto­zás jelentős túllépése már együttesen is gondatlan, hár­mas halált okozó bűncselek­mény. Ha ez nem elég a bent- tartásra, akkor mi kell még? Tudom, annak a szakasz­nak, ahol az esemény tör­tént, rettenetesen rossz a megvilágítása, de hát a lá­tási viszonyoknak még- felelően kell hajtani. Még egyszer mondom, érthetet­len és hihetetlen... Gráféi András mentőtiszt, Nyíregyháza: —J Nagyon meglepett a döntés! Nemcsak engem. Sok emberrel beszélgettem a fiatalember szabadon Gráféi András bocsátásáról, és mindenki megdöbbenésének adott hangot. Egész egyszerűen érthetetlen, hiszen a cselek­mény súlya nem egyenér­tékű a döntéssel. * Értünk és velünk A Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Nyugdíjasszervezetek Szövetsége a fenti címmel hívta meg a nyugdíjas-egyesületek és -klubok tagjait. Az új zeneiskola aulájában az intézmény diákjai műsorral kedveskedtek az időseknek és a két meghí­vott vendégnek. Csabai Lászlóné polgármester és dr. Illésné Erdős Judit, a nyíregyházi városi szociális iroda vezetője adott tájékoztatást a város szociális ellátásáról, a különböző szolgál­tatások igénybevételének módjairól, valamint a nyugdíjasokat érintő új jogszabályokról és lehetőségekről. Ezek olyan terüle­tei a város szociális gondoskodásának, melyekről — informá­ciók hiányában — sokan első alkalommal tájékozódtak a jelenlévők közül. A tájékoztatások után a nyugdíjasok által feltett kérdésekre adtak választ az illetékesek.

Next

/
Thumbnails
Contents