Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-03 / 232. szám

8 1995. október 3., kedd Ajak UJ KELET Egyedülálló, számítógépes szennyvízelvezetés Tehetős polgárai fejlesztik falujukat A 4400 lakosú Ajak egyike a négyes számú főútvonal mentén elhelyezkedő településeknek, egy kicsit mégis más mint a többi. Gazdag falu — mondják sokan. Hogy mit értenek gazdagság alatt, az nem teljesen egyértelmű. Jobban megfoghatóvá válik ez a fogalom, ha figyelembe vesszük azokat a tényeket, melyek­kel a helyi önkormányzat vezetője ismertetett meg minket. Leskovics Béla polgármes- valósítani, igyekeztünk ki­terrel beszélgettünk. — Két évvel ezelőtt — akár­csak a megye legtöbb telepü­lésén — mi is hozzáláttunk az infrastruktúra fejlesztéséhez — mondta —■, csak egy kicsit más­képpen, mint egyebütt. Úgy gondoltuk, hogy ha ki kell ásni a gázárkot, akkor abba miért ne tegyük bele azonnal a szenny­vízvezetéket is. Ha pedig ez megvan, akkor később minek turkáljunk újra a telefon és a kábeltelevízió bevezetése mi­att. így is tettünk. Mikor ezzel elkészültünk, arra gondoltunk, hogy több ásásra egy jó dara­big biztosan nem lesz szükség, hát nyugodtan le lehet aszfal­tozni minden még meglévő földutat. Mára kijelenthetem, hogy Ajak infrastruktúrája tö­kéletesen kiépült. — Azt láthatja is mindenki, aki megfordul itt. Rengeteg a gyönyörű, új családi ház, a porták előtt sok a drága nyu­gati autó. Azt is jelenti ez, hogy az emberek képesek voltak hoz­zájárulni minden beruházás­hoz? •— Ezeket a fejlesztéseket ter­mészetesen állami támogatás ...nélkül n.em tudtuk, vplua.meg­használni minél több pályáza­ti lehetőséget is. Ám ha a la­kosság nem bírja ilyen jól a ter­heket, akkor hiábavaló lett vol­na az állami dotáció. Minden portáról 40 ezer forinttal járul­tak hozzá a gázbevezetéshez, 40 ezerrel a szennyvízhez, ti­zenöttel a kábeltelevízióhoz, és harminccal a telefonhoz, amely­ből minden lakásban kettőre van bekötési lehetőség. — Ez igazán szép teljesít­mény. Főleg a szennyvízelve­zetés megoldása nagy fegyver­tény, hiszen nagyon sok pol­gármester még csak távoli terv­ként gondolhat erre. Ezer nap a „paradicsomban” Szegényen, de boldogabban éltek Az öregek napközi otthoná­ba naponta harmincegy idős í ember látogat el. Van aki csak étkezni jár ide és siet vissza el­foglaltságához, de a nagy több­ség itt tölti a napot. Ottjár- tunkkor éppen tízóraiztak. \ — Az emberek azért járnak ide, hogy társaságban lehesse­nek — mondta Farkas Lajos- né gondozó, aki napjait az öre­gekkel tölti. — Eldiskurálnak a múltról, de aktívan figyelik a jelent is, szívesen vitatkoz­ről beszél. Megjárta Ausztriát, Lengyelországot, aztán román fogságba esett. Magyarországon több hadifogolytáborban is volt, a győzelem napja Salgótarján­ban érte, ahol a románok számos társával együtt átadták a Vörös Hadseregnek. — Salgótarjánban nagy ün­nepséget rendeztek—mondta Il­lés bácsi —, még nekünk, fog­lyoknak is jutott némi ennivaló. Innen aztán a „paradicsomba” kerültem. Pontosan ezerkét na­Kovács Illés (balra) I nak a politikáról. Gyakran né- | zik a tévét, újságot olvasnak, kártyáznak, igyekszenek kel- ■■■; lemesen eltölteni az időt. Mi is leültünk egy tea mel- t lé, és arról faggattuk őket, hogy mennyire változott meg fe a világ hosszú életük alatt. Kovács Illés 1926-ban, a Horthy-rendszerben született, | apja hat hold földön gazdál- | kodó paraszt volt. 1943-ban ■ beállt asztalosinasnak, de köz- I bejött a háború. Illés bácsinak I még annyi év után is könnybe * lábad a szeme, ha a világégés­pot töltöttem Szibériában. 1947 júniusa lett, mire hazaértem. Az életem ott folytatódott, ahol öt évvel azelőtt abbamaradt. Letet­tem az asztalosvizsgát és dolgoz­tam. 1952-ben nősültem meg. Az első gyermekem meghalt, de ké­sőbb született még egy fiú és két lány .akik összesen hat unokával ajándékoztak meg. — Sok minden nem úgy van, mint régen — mondják kérdé­sünkre szinte egymás szavába vágva az asszonyok. — Sze­gény világ volt itt a faluban és másfelé is, mégis gondtalanab­bá éltek az emberek, mint manapság. Most idegbeteg a jónép, de ezen nincs is mit csodálni. Akkoriban nem volt feltűnő, ha a gyerek mezítláb ment az iskolába, volt, hogy egy pár cipőn több testvér is osztozott, mégsem csinált belőle problémát senki. Ma már igényesebb lett a társada­lom. A családok nem mernek sok gyereket vállalni, és az anyák sokszor úgy járnak dol­gozni, hogy a gyermekeiket csak alvás közben látják egész héten. Ilyenkor jó, ha van nagypapa, nagymama, aki se­gít nevelni az utódokat. Ma­napság már soknak számít, ha három gyerek van egy család­ban, akkoriban pedig hatnál kevesebb szinte sehol sem volt. Itt a faluban akadt hu­szonhárom gyermekes család is, de majdnem mindenütt tíz­nél több gyereket szültek az anyák. Akkoriban nem volt gond az elhelyezésükkel, ha már lábra tudtak állni, men­tek a szüleikkel a mezőre. A földek is szebbek voltak, egy sem volt dudvás, mindet szé­pen bekapálták. Vigyázni kel­lett rá, hiszen abból éltünk. Az ifjúságnak is gondtala­nabb élete volt, és jobban sze­rették egymást a fiatalok, könnyebb volt az ismerkedés is. Esténként a kapukban kör­táncot jártunk és magunk éne­keltünk hozzá. Téli estéken nagy vigasságok voltak a fo­nóban, gyakran otthon titok­ban fontunk, meg dörzsöltük í a szöszt, annyira elmaradtunk a munkával a sok bolondozás | miatt. Népszerű közművelődés — Ehhez még azt is tudni kell, hogy a mi szennyvízelve­zető rendszerünk a megyében egyedülálló. Egy magyar sza­badalmat rendszeresítettünk a faluban, melynek lényege, hogy hat lakásnak van egy mini szivattyúja, mely miután meg­darálta a csatornába került dol­gokat, egy vékony műanyag- csövön nyomja ki a szennyvi­zet. Összesen 293 ilyen szi­vattyúnk van, az egész rend­szert egy központi számítógép vezérli. — Egy falu arculatára jel­lemző a munkahelyek, illetve a munkanélküliek száma is. —Azt hiszem, munkahelyek tekintetében eléggé jól állunk. 4400 lakosból 69-en egyéni vállalkozók, és van még itt ki­lenc nagyobb gazdálkodó szer­vezet is, az aktív polgárok 25 százaléka mégis munkanélkü­li. Minden erőnkkel azon va­gyunk, hogy még több munka­helyet teremtsünk, a négyes út mellett például egy vállalkozói területet szeretnénk nyitni. — Ha jól tudom, tavaly volt egy nagy tervük. — Szerettük volna elérni, hogy Ajak városi rangot kap­jon. Ehhez a múlt évben adtuk be a pályázatot, amit az idén elutasítottak. Megjegyzem, csak dunántúli települések jár­tak sikerrel. De már beletörőd­tünk és alkalomadtán újra meg­próbáljuk. Jelentős az iskolaszék szerepe Öt éve már, hogy a községi hagyományok, szokások ápolásá­ra, a kulturális és sporttevékenység koordinálására — néhány más községhez hasonlóan — Ajakon is létrejött az Általános Művelődési Központ. Dienes Emil igazgatót arról kérdeztük, hogy egy közepes nagyságú szabolcsi településen mit lehet tenni a kultúráért, a művelődésért. — Az ÁMK egyik legfonto­sabb területe természetesen az általános iskola. Alapvető fel­adatunk, hogy a lehető legma­gasabb színvonalon oktassuk a gyerekeket, olyan alapot ad­junk, mellyel felvértezve jó eséllyel léphetnek tovább az életben. Ötszázharminc diá­kunk huszonkét tanulócsoport­ban tanul, kilencven százalé­ház eddig négy tantermet visz- szavett, további négyről pedig 1998-ban kell lemondanunk. A megoldás minden bizonnyal egy új, modem iskola megépí­tése lenne. A kor követelménye­ihez alkalmazkodva már bőví­teni kellene a nyelvoktatást és fejleszteni a számítástechnikát — nálunk még mindig a jócs­kán elavult Commodore aé­kuk szinte az egész napot az iskolában, napköziben vagy tanulószobán tölti. Specialitá­sunk, a minden évfolyamon meglévő ének-zene tagozatos osztályunk. A tantestület lét­száma megfelelő, felkészültsé­ge kiváló. Pillanatnyilag csak rajzszakos tanárunk nincs, de hamarosan ez a problémánk is megoldódik. Egyelőre tanteremmel is el vagyunk látva, de nagyon gon­dolkodnunk kell, mert az egy­pekkel ismertetjük meg a diá­kokat. — Vannak olyan települé­sek, ahol enyhén szólva nem övezi kellő tisztelet a tanáro­kat, sőt, számos probléma mi­att rajtuk csattan az ostor. Önöknél ez nem tapasztalható ? — Egyáltalán nem, sőt úgy érzem, hogy egyre inkább elis­merik, megbecsülik a pedagó­gusok munkáját. Nálunk na­gyon aktív a szülői munkakö­zösség és az iskolaszék is, je­lentős szerepet játszanak min­den nagyobb horderejű ügy el­döntésében. — Az AMK-nak ugye az az egyik nagy előnye, hogy saját költségvetésből gazdálkodhat. — így igaz, az Általános Művelődési Központ önállóan gazdálkodik. Eves szinten 55 millió forintból tartjuk fenn az iskolát és lehetőség szerint eb­ből áldozunk a kultúra egyéb területére is. Fenntartunk egy kilencszáz adagos konyhát, melyben a napköziseken kívül öregeknek, szociálisan rászorultaknak és igény szerint a dolgozóknak is főzünk. Bevételi lehetőségeink meglehetősen behatároltak. Ha rendezvényt szervezünk, akkor -még az egyébként gyakori telt ház esetén is — sokszor nekünk kell a művészek fellépti díját megpótolni. Jóformán csak az ebédlőben megrendezendő es­küvői vacsorákból profitálunk egy jelképes összeget. — Kulturális rendezvényeket említett. Van itt erre igény? — Természetesen, nem is akármilyen. Háromszázötven gyereknek van hangverseny­bérlete. Rendszeresen járnak ide megyei művészek, hol egy vonósnégyes, hol egy fúvós­szekció, de van, hogy egy egész nagyzenekar ad műsort. Felnőttek részére szervezünk nyíregyházi színházlátogatáso­kat, ilyen alkalmakkor két-há- rom autóbusz is megtelik az érdeklődőkkel. Bábcsoportunk országos hírű. Tánc- és mazsorettcsoportunk rendszeresen fellép a Nyírségi Ősz rendezvényein annak elle­nére is, hogy gyakran még az úti­költséget sem akarják megfizet­ni a szervezők. Immár harmad­szor volt faluhét Ajakon, ebből az alkalomból többek között az iskola aulájában berendeztünk egy ajaki szobát, jellegzetes aja­ki használati tárgyakkal, népvi­selettel. A közművelődés színvo­nalára nem lehet panaszunk, ez a színvonal pedig a hozzáértő, aktív, mindenre elszánt kollé­gáknak köszönhető, akik szív- vel-lélekkel ezen dolgoznak. Övék a dicsőség. jó közepes termést értünk el”

Next

/
Thumbnails
Contents