Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-03 / 232. szám
8 1995. október 3., kedd Ajak UJ KELET Egyedülálló, számítógépes szennyvízelvezetés Tehetős polgárai fejlesztik falujukat A 4400 lakosú Ajak egyike a négyes számú főútvonal mentén elhelyezkedő településeknek, egy kicsit mégis más mint a többi. Gazdag falu — mondják sokan. Hogy mit értenek gazdagság alatt, az nem teljesen egyértelmű. Jobban megfoghatóvá válik ez a fogalom, ha figyelembe vesszük azokat a tényeket, melyekkel a helyi önkormányzat vezetője ismertetett meg minket. Leskovics Béla polgármes- valósítani, igyekeztünk kiterrel beszélgettünk. — Két évvel ezelőtt — akárcsak a megye legtöbb településén — mi is hozzáláttunk az infrastruktúra fejlesztéséhez — mondta —■, csak egy kicsit másképpen, mint egyebütt. Úgy gondoltuk, hogy ha ki kell ásni a gázárkot, akkor abba miért ne tegyük bele azonnal a szennyvízvezetéket is. Ha pedig ez megvan, akkor később minek turkáljunk újra a telefon és a kábeltelevízió bevezetése miatt. így is tettünk. Mikor ezzel elkészültünk, arra gondoltunk, hogy több ásásra egy jó darabig biztosan nem lesz szükség, hát nyugodtan le lehet aszfaltozni minden még meglévő földutat. Mára kijelenthetem, hogy Ajak infrastruktúrája tökéletesen kiépült. — Azt láthatja is mindenki, aki megfordul itt. Rengeteg a gyönyörű, új családi ház, a porták előtt sok a drága nyugati autó. Azt is jelenti ez, hogy az emberek képesek voltak hozzájárulni minden beruházáshoz? •— Ezeket a fejlesztéseket természetesen állami támogatás ...nélkül n.em tudtuk, vplua.meghasználni minél több pályázati lehetőséget is. Ám ha a lakosság nem bírja ilyen jól a terheket, akkor hiábavaló lett volna az állami dotáció. Minden portáról 40 ezer forinttal járultak hozzá a gázbevezetéshez, 40 ezerrel a szennyvízhez, tizenöttel a kábeltelevízióhoz, és harminccal a telefonhoz, amelyből minden lakásban kettőre van bekötési lehetőség. — Ez igazán szép teljesítmény. Főleg a szennyvízelvezetés megoldása nagy fegyvertény, hiszen nagyon sok polgármester még csak távoli tervként gondolhat erre. Ezer nap a „paradicsomban” Szegényen, de boldogabban éltek Az öregek napközi otthonába naponta harmincegy idős í ember látogat el. Van aki csak étkezni jár ide és siet vissza elfoglaltságához, de a nagy többség itt tölti a napot. Ottjár- tunkkor éppen tízóraiztak. \ — Az emberek azért járnak ide, hogy társaságban lehessenek — mondta Farkas Lajos- né gondozó, aki napjait az öregekkel tölti. — Eldiskurálnak a múltról, de aktívan figyelik a jelent is, szívesen vitatkozről beszél. Megjárta Ausztriát, Lengyelországot, aztán román fogságba esett. Magyarországon több hadifogolytáborban is volt, a győzelem napja Salgótarjánban érte, ahol a románok számos társával együtt átadták a Vörös Hadseregnek. — Salgótarjánban nagy ünnepséget rendeztek—mondta Illés bácsi —, még nekünk, foglyoknak is jutott némi ennivaló. Innen aztán a „paradicsomba” kerültem. Pontosan ezerkét naKovács Illés (balra) I nak a politikáról. Gyakran né- | zik a tévét, újságot olvasnak, kártyáznak, igyekszenek kel- ■■■; lemesen eltölteni az időt. Mi is leültünk egy tea mel- t lé, és arról faggattuk őket, hogy mennyire változott meg fe a világ hosszú életük alatt. Kovács Illés 1926-ban, a Horthy-rendszerben született, | apja hat hold földön gazdál- | kodó paraszt volt. 1943-ban ■ beállt asztalosinasnak, de köz- I bejött a háború. Illés bácsinak I még annyi év után is könnybe * lábad a szeme, ha a világégéspot töltöttem Szibériában. 1947 júniusa lett, mire hazaértem. Az életem ott folytatódott, ahol öt évvel azelőtt abbamaradt. Letettem az asztalosvizsgát és dolgoztam. 1952-ben nősültem meg. Az első gyermekem meghalt, de később született még egy fiú és két lány .akik összesen hat unokával ajándékoztak meg. — Sok minden nem úgy van, mint régen — mondják kérdésünkre szinte egymás szavába vágva az asszonyok. — Szegény világ volt itt a faluban és másfelé is, mégis gondtalanabbá éltek az emberek, mint manapság. Most idegbeteg a jónép, de ezen nincs is mit csodálni. Akkoriban nem volt feltűnő, ha a gyerek mezítláb ment az iskolába, volt, hogy egy pár cipőn több testvér is osztozott, mégsem csinált belőle problémát senki. Ma már igényesebb lett a társadalom. A családok nem mernek sok gyereket vállalni, és az anyák sokszor úgy járnak dolgozni, hogy a gyermekeiket csak alvás közben látják egész héten. Ilyenkor jó, ha van nagypapa, nagymama, aki segít nevelni az utódokat. Manapság már soknak számít, ha három gyerek van egy családban, akkoriban pedig hatnál kevesebb szinte sehol sem volt. Itt a faluban akadt huszonhárom gyermekes család is, de majdnem mindenütt tíznél több gyereket szültek az anyák. Akkoriban nem volt gond az elhelyezésükkel, ha már lábra tudtak állni, mentek a szüleikkel a mezőre. A földek is szebbek voltak, egy sem volt dudvás, mindet szépen bekapálták. Vigyázni kellett rá, hiszen abból éltünk. Az ifjúságnak is gondtalanabb élete volt, és jobban szerették egymást a fiatalok, könnyebb volt az ismerkedés is. Esténként a kapukban körtáncot jártunk és magunk énekeltünk hozzá. Téli estéken nagy vigasságok voltak a fonóban, gyakran otthon titokban fontunk, meg dörzsöltük í a szöszt, annyira elmaradtunk a munkával a sok bolondozás | miatt. Népszerű közművelődés — Ehhez még azt is tudni kell, hogy a mi szennyvízelvezető rendszerünk a megyében egyedülálló. Egy magyar szabadalmat rendszeresítettünk a faluban, melynek lényege, hogy hat lakásnak van egy mini szivattyúja, mely miután megdarálta a csatornába került dolgokat, egy vékony műanyag- csövön nyomja ki a szennyvizet. Összesen 293 ilyen szivattyúnk van, az egész rendszert egy központi számítógép vezérli. — Egy falu arculatára jellemző a munkahelyek, illetve a munkanélküliek száma is. —Azt hiszem, munkahelyek tekintetében eléggé jól állunk. 4400 lakosból 69-en egyéni vállalkozók, és van még itt kilenc nagyobb gazdálkodó szervezet is, az aktív polgárok 25 százaléka mégis munkanélküli. Minden erőnkkel azon vagyunk, hogy még több munkahelyet teremtsünk, a négyes út mellett például egy vállalkozói területet szeretnénk nyitni. — Ha jól tudom, tavaly volt egy nagy tervük. — Szerettük volna elérni, hogy Ajak városi rangot kapjon. Ehhez a múlt évben adtuk be a pályázatot, amit az idén elutasítottak. Megjegyzem, csak dunántúli települések jártak sikerrel. De már beletörődtünk és alkalomadtán újra megpróbáljuk. Jelentős az iskolaszék szerepe Öt éve már, hogy a községi hagyományok, szokások ápolására, a kulturális és sporttevékenység koordinálására — néhány más községhez hasonlóan — Ajakon is létrejött az Általános Művelődési Központ. Dienes Emil igazgatót arról kérdeztük, hogy egy közepes nagyságú szabolcsi településen mit lehet tenni a kultúráért, a művelődésért. — Az ÁMK egyik legfontosabb területe természetesen az általános iskola. Alapvető feladatunk, hogy a lehető legmagasabb színvonalon oktassuk a gyerekeket, olyan alapot adjunk, mellyel felvértezve jó eséllyel léphetnek tovább az életben. Ötszázharminc diákunk huszonkét tanulócsoportban tanul, kilencven százaléház eddig négy tantermet visz- szavett, további négyről pedig 1998-ban kell lemondanunk. A megoldás minden bizonnyal egy új, modem iskola megépítése lenne. A kor követelményeihez alkalmazkodva már bővíteni kellene a nyelvoktatást és fejleszteni a számítástechnikát — nálunk még mindig a jócskán elavult Commodore aékuk szinte az egész napot az iskolában, napköziben vagy tanulószobán tölti. Specialitásunk, a minden évfolyamon meglévő ének-zene tagozatos osztályunk. A tantestület létszáma megfelelő, felkészültsége kiváló. Pillanatnyilag csak rajzszakos tanárunk nincs, de hamarosan ez a problémánk is megoldódik. Egyelőre tanteremmel is el vagyunk látva, de nagyon gondolkodnunk kell, mert az egypekkel ismertetjük meg a diákokat. — Vannak olyan települések, ahol enyhén szólva nem övezi kellő tisztelet a tanárokat, sőt, számos probléma miatt rajtuk csattan az ostor. Önöknél ez nem tapasztalható ? — Egyáltalán nem, sőt úgy érzem, hogy egyre inkább elismerik, megbecsülik a pedagógusok munkáját. Nálunk nagyon aktív a szülői munkaközösség és az iskolaszék is, jelentős szerepet játszanak minden nagyobb horderejű ügy eldöntésében. — Az AMK-nak ugye az az egyik nagy előnye, hogy saját költségvetésből gazdálkodhat. — így igaz, az Általános Művelődési Központ önállóan gazdálkodik. Eves szinten 55 millió forintból tartjuk fenn az iskolát és lehetőség szerint ebből áldozunk a kultúra egyéb területére is. Fenntartunk egy kilencszáz adagos konyhát, melyben a napköziseken kívül öregeknek, szociálisan rászorultaknak és igény szerint a dolgozóknak is főzünk. Bevételi lehetőségeink meglehetősen behatároltak. Ha rendezvényt szervezünk, akkor -még az egyébként gyakori telt ház esetén is — sokszor nekünk kell a művészek fellépti díját megpótolni. Jóformán csak az ebédlőben megrendezendő esküvői vacsorákból profitálunk egy jelképes összeget. — Kulturális rendezvényeket említett. Van itt erre igény? — Természetesen, nem is akármilyen. Háromszázötven gyereknek van hangversenybérlete. Rendszeresen járnak ide megyei művészek, hol egy vonósnégyes, hol egy fúvósszekció, de van, hogy egy egész nagyzenekar ad műsort. Felnőttek részére szervezünk nyíregyházi színházlátogatásokat, ilyen alkalmakkor két-há- rom autóbusz is megtelik az érdeklődőkkel. Bábcsoportunk országos hírű. Tánc- és mazsorettcsoportunk rendszeresen fellép a Nyírségi Ősz rendezvényein annak ellenére is, hogy gyakran még az útiköltséget sem akarják megfizetni a szervezők. Immár harmadszor volt faluhét Ajakon, ebből az alkalomból többek között az iskola aulájában berendeztünk egy ajaki szobát, jellegzetes ajaki használati tárgyakkal, népviselettel. A közművelődés színvonalára nem lehet panaszunk, ez a színvonal pedig a hozzáértő, aktív, mindenre elszánt kollégáknak köszönhető, akik szív- vel-lélekkel ezen dolgoznak. Övék a dicsőség. jó közepes termést értünk el”
