Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-03 / 232. szám
ÜJ KELET Kultúra 1995. október 3., kedd 9 r i Nem településhez, hanem emberekhez kötődünk Megyénk egyik szomorú sajátossága, hogy sok fiatal szakmai tanulmányai befejezése után nem tér vissza lakóhelyére. Az ország más területén próbálnak meg boldogulni. Nyíregyházán létrejött egy egyesület, melynek egyik fontos célja, hogy olyan szakmai-kulturális közeget alakítson ki, ahol a fiatalok jól érzik magukat, ezáltal is erősítve kötődésüket a városhoz. A Nemzetközi Ifjúsági Kamara (Junior Chamber International— JCI) 1915-ben jött létre az Egyesült Államokban. A szervezet gyorsan növekedett, és ma már több mint száz országban közel négyszáz- ezer taggal rendelkezik. A JCI célja, hogy hozzájáruljon a világközösség fejlődéséhez, lehetőséget nyújtva a 18 — 40 év közötti fiatalok számára, a pozitív változáshoz szükséges vezetési ismeretek, a szociális és társadalmi felelősségvállalás elsajátítására. A nyíregyházi Fiatal Vállalkozók és Értelmiségiek Kamarája elnökével, ifjabb Kézy Bélával beszélgettünk. — A városi JC-egyesület nem tömegszervezet, de nem is „elit klub”, egyelőre 25-30 tagja van. Úgy vélem, hogy elsősorban a programok szelektálnak. Célunk, hogy egy szellemi és kulturális közösséget hozzunk létre, melyben jól érzik magukat a fiatalok. A közösségen belül olyan kapcsolatok alakultak ki, amelyek az egyesület nélkül nem jöhettek volna létre. Napjainkban az orvosok, a jogászok és más területek szakemberei külön kasztot hoznak létre, a Kamarán belül ilyen nem létezik, viszont kerítünk időt arra, hogy megismerjük egymás munkáját. — Milyen programokat szerveznek? — Szervezünk kirándulásokat, vetélkedőket és bulikat. A tagok gyerekei a JC- Mikulástól is kaptak ajándékot. Ezenkívül a képzésekre, például a személyiségfejlesztésre, az önbizalom fejlesztésére, kulturális és baráti kapcsolatok kialakítására, a kommunikációs és vitakultúra fejlesztésére nagy gondot fordítunk, tréningeken veszünk részt. A nemzetközi szervezeten belül vannak olyan trénerek, akik képesek a saját költségükön hazánkba utazni egy-egy képzés megtartása miatt. — Hogyan tartják a kapcsolatot az országos és a nemzetközi szervezettel? — A világszervezet jelenlegi székhelye Floridában, Coral Gables-ben található. Minden egyesület elnökét rendszeresen levélben keresik meg. Az országos szervezet tagjaival gyakorta találkozunk, hiszen évente közgyűlést tartunk. Tavasszal csak az egyesületek elnökei, ősszel pedig valamennyi érdeklődő részt vehet. A Magyar Ifjúsági Kamarának helyi szervezete van, az ország különböző városaiban. —Eszerint hamarosan újra közgyűlésük lesz. Hol rendezik meg? — Ebben az évben Nyíregyházán, ezúttal a szervezés a mi feladatunk. Október 27—29. között szeretnénk egy emlékezetes találkozót szervezni. Terveink szerint az első napon megválasztjuk a vezetőséget, és fontos kérdésekben hozunk döntést. A második napon szakmai programokat szervezünk, a zárórendezvényre pedig szabadidős tevékenységet és egy fogadást, amelyre a város vezető személyiségeit is meghívjuk, akik mindig készséggel támogattak minket, és örülnek annak, hogy Nyíregyházán is létezik ilyen közösség. Kozma Ibolya Megörökíteni a múló „Kezdetben csak a saját gyönyörűségemre faricskáltam.Az első kiállításom óta tapasztalom, hogy másokat is érdekel amit csinálok. Ez boldogsággal tölt el, és további munkák készítésére ösztönöz” — írta magár ról Erdélyi Tibor táncos, fafaragó, népi iparművész. — Művész úr jelenleg Budapesten él, de tudomásom szerint megyénk szülötte. — Uszkában éltem tizenhat éves koromig, de Csen- gerben születtem. A szüleim bútorvásárlás miatt utaztak Csengerbe, és én ez idő alatt jöttem a világra, 1932-ben. Az 1948-as árvíz elárasztotta a kis falut, és bennünket három hónapra Csepelre vittek. Miután hazahoztak felkapaszkodtam a vissza induló teherautóra és Budapestre mentem. —Mi késztette arra, hogy tizenhat évesen búcsút mondjon Uszkának? — Édesapámat málenkij robotra vitték, és meghalt. Elvesztése mély nyomot hagyott bennem. A négy testvéremmel nem tudtunk volna boldogulni a néhány holdnyi földön. Az életemet kilátástalannak láttam Uszkában. Anyámmal is voltak konfliktusaim, a tehénpásztor- kodást és egyéb munkát nem szívesen végeztem, az olvasásmániámat pedig ő viselte nehezen, haszontalannak, feleslegesnek tartotta. Utas és holdvilág Negatív Odyssea? Pozitív Faust? A tékozló fiú esete akárkivel? Intellektuális monológok sora? Történet? Színdarab vagy tévéfilm? Önmaguk halálvágyó fiatalságát visszasíró „ha nincs baj, majd csinálunk” emberek? Küzdelem a realitások ellen? A halál, mint életcél? A halál, mint a legszexuá- lisabb történés? Halál, halál, halál... Szerb Antal regénye a magyar irodalom egyik legérdekesebb és egyben talán legintellektuálisabb műve. Minden felvetett gondolatsort végigjár, az olvasónak legfeljebb bólintásra vagy fejcsóválásra, egyetértésre vagy tiltakozásra ad engedélyt. Olvasni azonban más valamit, mint látni és hallani. Az ember végigdől az ágyon, vagy elterpeszkedik egy karosszékben, és egy-egy gondolatnál meg-megállva döntési helyzetbe kerül: elfogadom ezt a tételt vagy nem. A színház egészen más világ. Másfajta befogadói aktivitást igényel, teljes nyitottságot. Az a kérdés, hogy a tökéletes védtelenség — ami a teljes nyitottság velejárója — állapotában lévő néző meddig és milyen fokon manipulálható? Meddig hiteles, meddig „erkölcsös” ilyenkor a színház? A manipulációnak sokféle variánsa létezik. .A hetvenes évek úgynevezett agresszív színháza — mondhatni — kötelezte a nézőt az egyeztetésre. Amit az Utas és holdvilágban megtapasztalhattunk, az egészen más. Pszichés és intellektuális agresz- szió. Nem sok kímélettel van az előadás a közönségre. Nem is az előadás. A dramaturgia. Ha ugyan ez komolyan vett dramatizációnak tekinthető. Inkább nevezném ugyanis ali- bi-dramatizációnak... Történéseknek lenniük kell, pillanatot — Később hogyan alakult az élete? — Harminc évig aktív tagja voltam az Állami Népi Együttesnek, majd oktató és koreográfus lettem. — Hogyan került kapcsolatba a fafaragással? — Az együttes turnéin a fellépések szünetében kezdtem szurkálni a fát, mert unatkoztam. Dolgoztam az Iparművészeti Múzeum farestaurátor műhelyében, a megmunkálás technikáját ott tanultam. — Mit jelent Önnek a munka, amit végez? — A másik felemet. — Elképzeléseit, gondolatait egyrészt mozgásban juttatja kifejezésre koreográfusi munkája során, másrészt megmerevíti, kifaragja. — Többször előfordult, hogy egy eseményt, jelenetet vagy balladát koreografáltam, majd meg is faragtam. A pillanat elmúlik, a mű pedig megmarad. A táncra nem emlékeznek előadás után, a faragvány pedig örök érték. Faragás közben csak ketten vagyunk, a fa és én. Ennek ellenére gyakran előfordul, hogy velem is ma- kacskodik. K. I. mert különben nincs előadás, így hát mindig visszakénysze- rítődik a néző abba az eseménysorozatba, ami nagy keservesen rángatja előre magát az előadást. Minden jelenet témája perceken belül a halálnál köt ki. Egy idő után a „na, már megint itt vagyunk” érzése keríti hatalmába a publikumot, lassan oda jutva, hogy szívesebben venné, ha mondjuk a belterjes lótenyésztésről esnék szó. A történet ettől néhol már ,,Szilvási Lajososan" vagy „Berkesiesen" didaktikus, miközben vonszolja magát, és roskadozik az igenis mély gondolatsorok súlya alatt. A dialógusok is alibidialógusok. Mindenki monö- logizál. Senki sem felel igazán a másiknak, ami nem is csoda, hiszen senki nem is kérdez semmit senkitől. A helyzeteket újabb helyzetek tisztázzák, nem a válaszok. Mégis, akkor mitől olyan jó ez az előadás, amilyen? Egyértelműen a színészek briliáns — mondhatni előadásmentő — játékától! Pedig aztán minden lehet mondani, csak azt nem, hogy könnyű volt a dolguk! Iszonyatosan nehéz ez a szövegalapanyag... Kerekes László Mihály szerepében ragyogóan alakította az ideges álintellektuelt. A rettenetesen nehezen megfogható figurát olyan „idegesítő hitelességgel” formázta meg, hogy az ember legszívesebben fenékbe billentené. „Te még igazán dilis sem vagy, csak nyavalyogsz, mint egy frusztrált kamasz” — mondaná a néző szíve szerint. A „mai világból” nagyon is idegen „szplín” — azaz világfájdalom — az oktalan halálkergetés, az álproblémák halmaza mindmind provokálják a nézőket, ugyanis olyan távol áll tőlünk ez az ember, mint a csillagok. Remek színészi teljesítmény! Szabó Márta valóban nagy tehetség. Drámai ereje (pia- nisszimói ellenére) átizzik mindenen. Erzsi szerepében bebizonyította, hogy Verebesnek nagyon „jó szeme van”, tudja, kit szerződtet. Külön ki kell emelni Safra- nek Károlyt, Ellesley doktor életre keltőjét. Nagyon lehet szeretni az általa alakított „pót- cselekvés emberét”. Kitűnő és —idézőjelessége ellenére is — nagyon hiteles alakítás! Megyeri Zoltán Jánosa életízű és — a szerző szándéka ellenére — nagyon szimpatikus figura! Ő a ma embere. O nem idegen a nézőnek, ahogy Gados Béla Waldheimje sem. A „tudós”, aki azért nagyon jól tudja, hogy merről fúj a szél. A pénz az egy olyan dolog, amit el kell fogadni — mondja „mellesleg”, miközben életfilozófiája minden kijelentése ellenére maga a realitás. Gados remek színészi eszközök birtokában van. Gazsó György Ervinje a maga csendességében, „szerzetességében” is realista figura. Melegszívű alakításához csak .gratulálni lehet. Annak ellenére, hogy a női szerepek nincsenek tökéletesen megírva — tehát nagyon nehéz eljátszani őket —, Varjú Olga, Csorna Judit, Incze Anikó, Szirbik Bernadett remek művészi adottságaikat, tehetségüket latba vetve sikeresen „vették az akadályt”. Hús-vér embereket tudtak létrehozni a karaktervázlatokból, ami bizonyítja, hogy a művészi teljesség igényével léptek a színpadra. Tűzkő Sándor, Szántó Sándor, Koblicska Kálmán, Ku- rucz László „pillanatképei” életteli villanások voltak, alakításuk a darab szerves részévé vált. Hangsúlyozottan kell szólnom végül; de egyáltalán'nem utolsósorban Sz geti Andrásról, aki Mihály édesapját olyan mélyen emberi módon alakította, hogy — szinte — megmentette a néző életbe vetett hitét. A melegszívű realista megfogalmazás a maga eszköz- telenségével a legnagyobb színészi erény. Bizony fontos dolog, hogy „zsírral főzzenek” abban az étteremben, ahova végül viszi a fiát. A valóságos élet éttermébe. Palotai István ^■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■■ Honosítható nemzetközi nyelvvizsga I Manapság örvendetesen sok nyelviskola áll az idegen nyelveket tanulni szándékozók rendelkezésére. Ezek számának növekedésével azonban meglehetősen I zavaros a nyelvvizsgákkal kapcsolatban kialakult kép. Ennek tisztázása érdekében : kerestük meg Nyíregyházán Pap Ágnest, a Tudományos Ismeretterjesztő Társaság szaktitkárát, aki a következő tájékoztatást adta: — Magyarországon jelenleg három különféle típusú nemzetközi nyelvvizsga tehető, ezek a Cambridge, a Toffel és az ICC nemzetközi nyelvvizsgák. A három [ egymással teljesen egyenértékű, ha hasonlattal akarok élni, azt mondom, hogy értékére nézve ugyanolyan a KLTE diplomája, mint egy I ELTE-diploma. A módszerek között van különbség, de az eredmény ugyanaz. A TIT az ICC szervezeté- I vei kötött együttműködési szerződést. Az ICC a Frankfurti Népfőiskolái Szövetség vizsgaközpontjának rendszere. Ugyanúgy, mint az állami nyelvvizsgák esetében, mi is háromlépcsős oktatást szervezünk, az alapfoktól a középfokon át a felsőig. Az ICC csak egynyelvű vizsga: a magyarra fordításnál a magyar stilisztikáját nem értékelik. Amint tudjuk, az állami nyelvvizsgák esetében néhány stilisztikai hiba a magyarra fordított anyagban pontelvonással jár. Különben a tudásszint, illetőleg a követelményszint megegyezik az állami nyelvvizsgáéval, csak a vizsgáztatás módszere sokkal életszerűbb. Például egyszerre kell szóban és írásban vizsgázni, míg ez a magyar állami nyelvvizsga esetében elkülönül. Tény, hogy a nemzetközi nyelvvizsga — így az ICC- vizsga — itthon önmagában nem ér sokat, azonban mód van a honosítására. Magától értetődő, hogy ebben az esetben itthon is teljesértékűvé válik. Az ICC-vizsgát akkor lehet honosítani, ha a vizsga során a tanuló elérte a 80 százalékos teljesítményt. A honosítási kérelmet az Állami Nyelvvizsga Bizottság Honosítási Bizottságához kell benyújtani. „A” típusú (azaz szóbeli) vizsgához nem ) kell semmilyen plusz feladatot megoldani, míg a „B” típusú (írásbeli) vizsgához fordítási feladatot kapnak a vizsgázók idegenről magyar, illetve magyarról idegen nyelvre. A TIT (a jelenlegi igényeknek megfelelően) középfokú szintig oktatja a nyelvet, azonban egyéb k igény esetén bármilyen nyel- f ven, bármilyen szinten tud £ kurzust indítani szakirányban is. A tanári gárda speciális igények teljesítésére is felkészült. , Nagyon jó az együttműködés a TIT és a KLTE nyelvi lektorátusa között, ennek keretében minden évben százórás egyetemi felkészítőkurzusokat rendezünk, méghozzá szombaton és vasárnap, hogy a vidéken tanuló diákok, illetve az ideiglenesen a felvételi előtt munkát vállaló fiatalok is látogathassák azokat. — papi „Mit ér az egész civilizáció, ha elfelejtjük azt, amit a legegyszerűbb primitív népek is tudnak: megidézni a halottakat?” — Incze Ildikó és Kerekes László
