Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)

1995-10-17 / 244. szám

1995. október 17., kedd

Nyírkáta

UJ KELET

Földet kapnak az emberek

Nyírkáta nem adja fel

Nyírkátát is utoléri a félreeső kis falvak végzete, a csökkenő lélekszám. Tudatosan nem írok elnéptelenedésről, mert bár öt éve 1823 ember élt itt, azért még a múlt évben is 1752-en voltak. A környező városok nagyüzemei sorra tönkrementek, a kátai ingázóknak csak a segély maradt. Az sem tart örökké, ezért ma 150-től is több jövedelempótlós van a faluban, és némi segítséget jelent még, hogy a polgármesteri hivatal 22 közhasznú munkást vett fel időszaki munkákra. Nyírkáta többszörösen hátrányos helyzetű település. Főútvonaltól és vasúttól távol helyezkedik el, a lakosságból pedig —január elsejei adat szerint — 843 úgynevezett inaktív ember van, akik 18 éven aluliak vagy 60 éven felüliek. A felsoroltak után érthető, miért nehéz a községet életben tartani a jelenlegi feltételek mellett és milyen hatással lenne Nyírkátára a kormány által tervezett önkormányzati szigorítások bevezetése. Jenei Sándor polgármester és Kozma Péter jegyző ezekkel szemben olyan megoldásokban gondolkodik, amelyek lehetővé tennék az ehhez hasonló kis falvak fejlődését, XXI. századi létét. Erről, valamint a falu dolgairól kérdeztük a jegyző és a polgármester urat.

— Hogy állnak infrastrukturálisan? A falu főutcája elég rossz állapotban van.

K. P.: — Az KPM-út, nem tudunk vele mit csinálni, olyan, amilyen. Még fű is nő rajta. A mellékutcák viszont mind le lettek aszfaltozva, megcsináltuk a telefon- és gázberuházást, épült egy új iskola és művelődési ház. Azt nem mondom, hogy csődben vagyunk, de fizetési gondjaink nekünk is vannak. Emiatt nem érzem felelősnek magunkat, mert itt nem volt olyan beruházás, ami fölösleges, luxusjellegű vagy túlméretezett lett volna. Sokba kerül az oktatás, nem annyiba, amennyi az állami normatíva, és a köztisztviselői közalkalmazotti törvény bérhatását is csak részben ellentételezte az állam.

— A faluban sok cigány nemzetiségű ember él. Milyen a gyerekek iskolán belüli aránya?

J. S.: — Megközelítőleg 40 százlékát teszik ki a tanulólétszámnak. A cigányoknál egyébként nagyon súlyos, szinte százszázalékos a munkanélküliség.

— Kozma úr már emltette a megvalósult terveket. Vannak továbbiak is?

J. S.: — Sajnos, csak arról beszélhetünk, mi valósult meg, mert most a működés sem biztosított. Ebben az évben 12 és fél milliós hiánnyal terveztük a költségvetést, de módosítani

Jenei Sándor és Kozma Péter

kell 20 és fél millióra. Ezt meg is pályáztuk, de mindössze 7,8 milliót kapunk.

K. P.: — El kellene gondolkodni, hogy az a hiány, ami januárban is fennáll, miért csak szeptemberben kerül részben vagy egészben finanszírozásra.

J. S.: — Addig felveszünk rövid lejáratú hitelt, amire mindaddig, míg vissza nem fizetjük, 34 százalékkal ketyeg a kamat! Ez a 7,8 millió — ezt és az inflációt figyelembe véve — csak öt és fél, esetleg hat! Akárhogy is számolok, 13 millió forint hiányzik! Csak az általános iskolai oktatás 10 és fél millió mínuszt csinál egy évben! A szükséges kiadásokra hitelt kénytelen felvenni az ön- kormányzat, így egy adósság- spirálba kerül, amiből nincs kiút. Ez rövid távon is halált jelent. A fejlesztést ilyenkor már csak múlt időben lehet mondani. Érdekes dolog, hogy Dunántúl összességében többet kapott ilyen önhibás pályázatokra, mint a keleti régió. Ez tragikomikus. Lehet nyilatkozni a pénzügyminiszternek, hogy vessél ki helyi adókat! Könyörgöm! Kire? Nekünk mindegy, hogy a személyi jövedelemadó hány százaléka marad itt, mert nincs személyi jövedelem, amiből kaphatnánk! Munka nincs, de most indul egy szociális programunk. Vásárolni kívánunk földet — sajátunk sajnos nincsen

—, körülbelül 25—30 hektárt, amit el fogunk osztani olyan lakosok között, akiknek sem részaránytulajdonuk, sem kárpótlásuk nem volt. Ezt saját belátásuk szerint fogják művelni, és várhatóan még a költségekbe is be fogunk szállni.

— Az eladósodás megállítására milyen lehetőséget látnak?

K. P.: — Van egy törvény a közművagyon témájában, amelynek korábbi verziója szerint 1992 óta át kellett volna adni az önkormányzatok tulajdonába a közművek, a nyomvonalas építmények belterületi

szakaszait. Itt az állam (vagy az állam szerve) mulasztott, mert az átadás nem történt meg! A jelenlegi törvény változat június 15-én lépett hatályba. Eszerint a villanynak 25, a gáznak 40 százaléka az önkormányzatoké. Az sem tiszta, minek a negyven és húsz százaléka, de egy törvénynek nem lehet visszaható hatálya. Legfeljebb az ez év júniusa után létesített közművek esetében lehet igaz ez a vagyonarány! Nem kegyelemkenyeret kérünk, a jogos tulajdonhányadunkhoz ragaszkodunk.

J. S.: — Ezt mi építettük, a gázszolgáltatónak egy fillérébe sem került. A megye önkormányzatai felhatalmazták a megyei közgyűlés elnökét, hogy indítson pert a magyar állam ellen, ha nem fizet. Ha ez elrendeződik, minden önkormányzat megszabadul a felhalmozódott adóssághalmaztól. Ha nem, megvárjuk a csődtörvényt, és minél hamarabb az lesz az érdekem, hogy csődöt jelentsek. Úgy tűnik, az a cél, hogy az állam navigálja a dolgokat, és akkor itt direkt állami vezérlés működik. Totálisan a tanácsi rendszer felé megyünk.

— Mi les: Nyírkátával és a többi hasonló sorsú településsel?

./. S— Központi beavatkozásra van szükség, valamilyen szorzót kell beépíteni a normatívába, ki lehetne mutatókat dolgozni olyan adatok alapján, mint például: mennyi az adott településen az egy főre jutó sze- mélyi jövedelemadó vagy a- munkanélküliségi ráta. Ezeknek megfelelően normatíván felül még külön támogatást kell adni a rászorulóknak. Mi addig is igyekszünk biztosítani a minimális, alapvető infrastrukturális lehetőségeket, és vállalom, ha ezért azt mondják, hogy túlkötekeztem. Az a célunk, hogy ne csak Dunántúlon és a nagyvárosokban, de Nyírkátán is emberhez méltó környezetben élhessenek a polgárok.

„A juh addig megy, ameddig a nap”

*

Élni kell, a nyugdíj meg kevés

A Nyírkáta-tábla élőt néhány méterrel találkoztunk egy por- felleggel. Kisebb juhnyáj, egy Tücsök nevű gyönyörű, fekete pumi és Papp Imre, a juhász ballagott az út mentén. A téesz- ben dolgozott — mesélte a 67 éves juhász —, brigádvezető volt. Élni kell, a nyugdíj meg kevés, ezért juhokat tartanak, amíg bírják. Tavaly a bácsi leesett a padlásról, agyrázkódást szenvedett, azóta már nehezen megy a munka. Gyapjút nem nagyon adnak az állatok, a bárányokért tartja a most 70 fős nyájat. Egyetlen kos látja el az összes toklyót! Kíváncsi voltam, télen is ki kell-e hajtani. A juh addig megy, ameddig a nap, vagyis januártól januárig — kaptam a választ.

Háromszázéves

orgona

Nyírkátán három egyház képviselteti magát, nagyságrendben a református, a görög és a római katolikus. Kettővel ingatlavisszaadás helyett pénzbeli kártalanításban egyezett meg az önkormányzat, és már a görög katolikussal is létrejött helyben a megállapodás, csak a felettes szervek „aláírása” hiányzik. Az iskolában 1.991 óta folyik a gyerekek és szülők által is kedvelt hitoktatás, de nem kötelező, csak fakultatív jelleggel. Képünkön a műemlék jellegű református templomot láthatják, amelynek egy része az orgonával együtt közel háromszázéves.

Egy régi vicc szerint a fekete és a fehér is szín, tehát ez a fotó színes. Az mindenesetre nem látszik, milyen szép zöld Nyírkáta új, háromtantermes iskolája, amelyben helyet kapott a művelődési ház is. Bár 24 millió forintos árával nem éppen olcsó mulatság, nagy szükség volt rá, mert az életveszélyessé vált szükségtanterem kiváltása címén épült meg. A református templomnál volt egy régi iskola, ahelyett épült. A faluban 23 pedagógus van, ebből négy óvodapedagógus, hét tanító és tizenkettő tanár. Az összesen 206 gyerek tíz normál osztályban és két kisegítőben tanul. Két napközi és egy tanulócsoport működik, 94 százalékos a szakosellátottság. A kisegítő- sök gyenge képességeik miatt nem járhatnak normál osztályba — a nevelési tanácsadó döntése alapján.

Az oldalt írta Dojcsák Tibor. A fotókat Bácsi Krisztián készítette