Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-16 / 243. szám
UJ KELET hmm Bővül a Kamarakórus A Mátészalkai Zenebarátok Kamarakórusa nevét egyelőre még csak szűk körben ismerik. Tagjainak egyharmada énekzene tanár, de összesen 80 százaléka pedagógus. A többiek egyszerűen zenét értő és Szerető emberek. A csoportot egy éve alapította Ignácz Nóra, Fási Ágnes, Jakab Klára és Balogh Frencné, akik mindannyian a Vasvári Pál gimnázium ének-zene tagozatán végeztek. Négyen kezdték, ma már 15-en vannak, de újabb tagokat várnak. Nehéz ilyen kis létszámhoz megfelelő műveket találni — mondta Balogh Fe- rencné tanárnő, a kórus szakmai vezetője. Szakmai vezetője és nem karnagya, hiszen még nem állt ki vezényelni, de ha növekszik a létszám, még ez is elképzelhető. A tanárnő jelenleg Mátészalkán, a Hősök terén található általános iskolában tanít ének-zenét és matematikát. Hétfőn este a kórus szokásos próbája előtt ültünk le beszélgetni. — Nagyon szeretem a kórusmunkát. A felsőfokú kórusvezetői tanfolyamot ’93-ban végeztem el Budapesten, és azt próbálom itt hasznosítani. Legjobban talán egy ilyen felnőttkóruson tudom kamatoztatni a tudásomat, de van az iskolában is egy kis kórusom. Megpróbáljuk ott is a normál tagozathoz képest színvonalas munkát elérni, de nehezebb, mint a felnőttekkel. — A kórus felállása miatt emlékeztet egy kicsit a Csányi Ottó nevével fémjelzett mátészalkai pedagóguskórusra. — A pedagóguskórusból hárman tagjai a mi kórusunknak is, de nem akarunk konkurencia lenni, a stílusunk is különbözik egymástól. Szeretnénk bővíteni minden szólamot egy-két emberrel, ezért kotta- ölvasókat várunk, és keresünk olyanokat, akik szívesen énekelnének velünk, és önfeláldo- zóan heti két órát fordítanának rá. Ezért senki nem kap pénzt, az együtt zenélés öröméért járunk össze. Nagyon örülünk, hogy kaptunk egy kis támogatást a mátészalkai polgármesteri hivataltól, fenntartási költségekre. Ez utazásokra, kottamásolásra és hasonló kiadásokra kell. — Hol szoktak fellépni? — Részt veszünk egyházi ünnepekkel kapcsolatos rendezvényeken, például karácsonykor, de világi rendezvényekbe is bekapcsolódunk. Szerepeltünk a Nőegylet által szervezett téglajegy-árusítás házi ünnepségén, és a Rotary Club nőnapi rendezvényén. Városon belül és a város környékén díjazás nélkül is szívesen fellépünk. — Milyen zenéből áll a repertoárjuk? — Capella (énekkari) zenét tanulunk. Ma még főleg a reneszánsz korból, de ez folyamatosan bővül. Lényeges dolog, hogy a zeneszerző által leírt mű hiteles tolmácsolásának hívei vagyunk. — Mi kell ahhoz, hogy egy kórust jegyezzenek a szakmában? — Mindenképpen fel kell tűnni valahol, el lehet hívni a próbákra egy ismert szakembert, vagy jelentkezni lehet különböző fesztiválokra, bemutatókra és találkozókra. Közeledik a karácsony, most arra készülünk, de olyan műveket is tanulunk közben, amelyekkel egy esetleges szakmai megmérettetés során helyt tudunk állni. A kórustagoknak igényük van rá, más lenne úgy a munka hangulata is, ezért most keressük a bemutatkozás lehetőségét. Kíváncsiak vagyunk, mit szólna hozzánk egy szakmai zsűri? Dojcsák Tibor Kultúra 1995. október 16., hétfő Übü-premier a Móricz Zsigmond Színházban Potrohomadta! Jó mulatság volt! Jarry, a tizenöt éves diák tréfának szánt színművével annak idején igencsak felforgatta a drámairodalom akkoriban meglehetősen posvá- nyos állóvizét. Mindenki értette, de nagyon kevesen akarták érteni. A „tréfa” ugyanis halálosan komolyra sikeredett... Minden századnak olyan rémálma van, amilyet megérdemel. Übü papa, akit korunk kiérdemelt, „felfedi előttünk a nekünk megfelelő poklot, a mindent elrohasztó pöcegödröt, és latrinasöprő mozdulatokkal gyilkol!”. Alfred Jarry életfolytató színháza nem maga a cél, hanem eszköz. A Móricz Zsigmond Színház bemutatóján olyan előadás tanúi lehettünk, amely — mondhatni — rigorózus pontossággal követi a Jarry által megálmodott új világot. Magyarországon immár hagyományai vannak az Übü-elő- adásoknak, ezért nagyon könnyű összehasonlítást tenni. A legszembetűnőbb különbség az, hogy ez az előadás toronymagasan a legtisztább! Nem akar többet mondani, mint maga a mű, végtére az is bővelkedik mondani- és gon- dolkodnivalóban. Maga a tény, hogy a rendező és a színészi gárda ilyen fokú önmérsékletről tett tanúbizonyságot: tiszteletre-' méltó, mert a darab csábít olcsó megoldások alkalmazására. Szerencsére ez az előadás elkerülte ezeket. Diákszínház! A lehető legjobb szívvel és fiatalsággal megélt produkció, amit láthattunk. Ugy anakkor ebből a stílusból időnként úgy tud toronymagasan kiemelkedni az „igazi színház” hatásmechanizmusa, hogy stílusegységét mégsem töri meg! A színház legvidámabb előadásai között jegyezhető. Nem is kérdéses, hogy mindenki örömére! Megyeri Zoltán remek rendező! A díszletek is szenzációsak. Lehetséges, hogy a szükség szülte pótmegoldások — amelyek a mindenkori diákszínjátszók díszleteire jellemzők — a szükségből értéket kovácsoltak? Az ok lényegtelen. Az eredmény a döntő. Az pedig briliáns. A sörösrekeszek egy idő után már hatalmas legó- birodalommá válnak, kiváló játékterévé eme véres és mocskos „mesének”: a diákszínjátszás jelmez- és kelléktára szintén telitalálat. A színészi teljesítményekről is csak a legfelső fokon lehet szólni! Egyetlen gyengébb vagy szürkébb megoldásba sem kellett beletörődnie a nézőknek, mindenki egységesen jó volt. Ritka az ilyen előadás a mai Magyarországon... Ga- dos Béla Übü papája nem harsány — amint azt eddig sok helyen tapasztalhattuk, ha más Übü papáról volt szó. Ez a csendességében is egyre aljasodó, egyre modorosabb tömeggyilkos éppen így hiteles a saját hiteltelenségében. A végén úgyis kiderül, hogy nem más ő, mint a világ periodikus változásának szerves és negatív része. Halhatatlan... Megyeri Zoltán Übü mamája mindennek látszott, csak beugrásnak nem! Olyan tiszta eszközöket használ, és olyan biztonsággal mozog ebben a nem is annyira női szerepben, hogy az már példaértékű! Igaz, ebben a darabban valójában nincsenek is nemek! Az aljasság nemtelen. Az egyedüli női motívumot viszont -— ami a figurát nagyon is jellemzi —, a hatalomvágy gerjesztésének machbeti mélységű eszköztárát Megyeri hátborzongató hitelességgel mutatja fel! Bede-Fazekas Szabolcs Bug- risláv királyfi szerepében szintén remekel. A figura éppen attól kerül idézőjelbe, hogy mélységesen komolyan veszi a „feladatot”. Rendkívül mulatságos az a Vera Muchi- na-i magatartás, amit véres komolysággal vállal fel. Poszomány kapitány szerepében Horváth László Attila pályájának kimagasló alakítását nyújtja. Annyira mai és ismert az a köpönyegforgató, azonnali átállásra kész szerencselovag, hogy szinte már szeretni is tudjuk... Felhőfi-Kiss László Vencel királya és cárja szintén felmutat egy ismert képletet: a szenilis, poros, mégis átörökíthető idióta-hatalom- birtoklást, illetve a megalomániás, de egyelőre még rendíthetetlen egyeduralmat. Maszkja is kiválóan jelzi a hatalom arcnélküliségét! Ugyanígy, csakis jó érzésekkel gondolhatunk Csorba Ilona Anyakirályné alakítására! O az, aki „idézőjelek között” is gyönyörűen képes énekelni! Róbert Gábor Le- csinszky Szaniszlója is bravúrmegoldás! Nemhiába aratott zajos sikert... Bár a plakáton nagyon is szerényen húzódik meg — mint a szcenikai nehézségek áthidalója — Erdős Borcsa neve, mégis meg kell emlékezni vidám és emlékezetesen jókedvű alakításáról, annál is inkább, mert ennek immár kezd hagyománya lenni. Az egyetlen kérdés, ami felmerült bennem a bemutatón, az volt, valóban annyira diákszínházi előadás-e ez, hogy kizárólag diákközönségnek kell bemutatni? Meggyőződésem ugyanis, hogy sokkal többet mond ez a produkció — uram bocsá’ — még a vájtfülűeknek is... Palotai István A sok érdekes jelenet egyike Harascsák Annamária felvétele Montázs Mozi: Heti kínáló Október 16—17.: Joel Coen: A nagy ugrás Hogyan legyünk senkikből valakik? Régi nagy slágerkérdés, de két napig, reméljük, sikerül megfejteni. A film fő mozgatóereje: The future is Now — a jövő most van. Mégis, a történet 1958 szilveszterén játszódik, és az alkotás a 30-as, 40-es évek naivan romantikus elképzeléseit hordozza magában. Valódi expresszionista díszletbe öltzött felhőkarcolóról van szó, az újvilági kapitalizmus tornyáról. Itt található a Hudsucker nevű vállalat birodalma, itt közlekednek a karrierre éhes emberek. A poént ne lőjük le, valami maradjon a nézőknek is, de elég még csak annyit megemlíteni, hogy az alkotás az 1991-es Cannes-i fesztiválon az Arany Pálmán kívül annyi díjat nyert, amennyit csak akart. A rendező, Joel Coen a nagy kasszasikerű filmek kikötőit elkerüli, a partokon integető értelmiségi közönséghez kíván szólni. Úgy legyen!!! Október 18—19.: Oi son Welles: Aranypolgár A kötelező filmek egyike, sőt, hogy tovább merészkedjünk, az egyik legjobb alapfilm. Az Orson Welles rendezői debütálását jelentő, 1941-ben készült film a dúsgazdagon elhunyt Charles Kané utáni nyomozás története, mely által egy ember anyagi felemelkedésével párhuzamosan az erkölcsi le- züllését kísérhetjük nyomon. A művészet csodagyerekének számító Orson Welles munkája felülmúlhatatlan csúcs az amerikai filmművészetben, iskolát teremtett a modem mozgókép világában. Újszerűek a hangeffektusok, a fény-árnyék variációk, a gyakori gépmozgás és a... A többi egyelőre maradjon titok. Október 20.: Michael Caton-Jones: Rob Roy A skót nemes, áMacGregor- klán feje. Rob Roy hatalmas termetű, szelíd ember. Békésen, ám nélkülözések közepette él a fenséges felföld ködborította tájain, miközben rablók és adószedők zaklatják. Nem akar háborúzni. Törvényes úton akar érvényt szerezni az igazságnak, csakhogy a törvény a skótokkal szembenálló angolok érdekeit szolgálja. Felföldi Oszkár Fiúk és lányok egyaránt szívesen látogatják a mátészalkai művelődési központ fazekasszakkörének foglalkozásait Szamosi István felvételei Liam Neeson és Jessica Lange a Rob Roy című Filmben
