Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-16 / 243. szám
Egészségünk 8 1995. október 16., hétfő UJ KELET Centenáriumot ünnepelnek Nagykállóban Idén ünnepli fennállásának 100. évfordulóját a Szabolcs- Szatmár-Bereg Megyei Ön- kormányzat Elme- és Ideg- gyógyintézete. Összeállításunkkal az eseménynek állítunk emléket... Nagykálló 1314-től 1876-ig volt Szabolcs vármegye székhelye. Egy 1723-ban hozott törvény értelmében „Mindazon megyék, melyeknek megyeházuk még nincsen, ilyen gyűléseik, törvényszékeik tartása, levéltáruk és okleveleik megőrzése, a gonosztevők és foglyaik őrzése és a végrehajtásuk eszközlése végett (...) szerezzenek.” Miután Szabolcsnak nem volt megyeháza, így a törvény rá is vonatkozott. Az első megyeháza 1743-ban készült el ideiglenes jelleggel. A jelenleg is álló épületet az olasz Salvatore Április tervei alapján az ő, halálát követően pedig testvére irányításával építették meg. Az épület ma is megyénk egyik jelentős műemléke, annak ellenére, hogy többször átalakították, tetőszerkezete is leégett, és nem eredeti állapotában építették újjá. 1876-ban azonban Nyíregyháza lett Szabolcs megye székhelye. Jósa András, az akkori megyei tiszti főorvos javaslatára a közgyűlés az épületet felajánlotta a belügyminiszternek „tébolyda” létesítésére. Az átalakítási munkálatok 1894-ben kezdődtek meg, s 1895 végén átszállították a Nagyszebeni Ápoldából az első 30—40 beteget. Az első igazgató főorvos dr. Borosnyai Gábor volt. Mellette egy orvos, két tisztviselő, öt irgalmasnővér, nyolc ápoló és öt egyéb alkalmazott dolgozott. A „Tébolyda Intézet” hivatalos megnyitása 1896. március 1-jén volt. Ekkor már 110 beteget ápoltak, és év végéig 133 felvétel történt. Eleinte csak férfibetegeket fogadtak, 1897-ben azonban már nőket is vettek át a Lipótmezei Tébolydából. Ekkor a következő osztályrészek működtek: dühöngő, megfigyelésre szorulók, csendes betegek, testileg beteg, de nem fertőző, fertőző betegek, trachomás elmebetegek és nőbetegek. 1912-ben elkészült egy 40 ágyas férfipavilon, így az összágyszám 340-re emelkedett. A hivatalos elnevezés ekkor már Magyar Királyi Állami Tébolyda, és az igazgatói teendőket dr. Strobl Vilibald végzi. A betegek ellátásánál tulajdonképpen a külvilágtól való elkülönítés volt a cél. Az intézet 1920-ra heverte ki az I. világháború megrázkódtatásait. Bevezették az injekciós kezeléseket (szkopolamin. ópium, erősítő, roboráló szerek stb.), és rendszeresen végezték a paralysis progresszivában szenvedők lázterápiáját. 1926- ban laboratóriumi felszerelést kap az intézet, és Magyar Királyi Állami Elmegyógy Intézet néven közvetlen minisztériumi irányítás alá kerül. Ezzel egyidejűleg önálló felvételi jogot is kap Szabolcs, Hajdú, Bihar, Szatmár-Bereg és Ung megyék területére vonatkozóan. 1927-ben kerül az intézetbe dr. Tavaszi Ödön kórboncnok, aki kialakítja a proszektúrát és a serológiai laboratóriumot. 1939-től dr. Bencze József az igazgató főorvos, és ő vezeti a női elmeosztályt is. A II. világháborúban 12 napos csata dúlt Nagykállóban. Ez idő alatt a főépület 174 találatot kapott. Az ápoltak létszáma 180 főre csökkent. 1945- ben az ideiglenes kormány 250 ezer pengőt juttatott az intézménynek, ezzel indult meg a háború utáni működés, így októberre már 321 beteget ápoltak. 1946-ban ismét névváltoztatás történt, az intézet neve Állami Elme- és Ideggyógyintézet. Az ágy számot 371-re emelték, s ezzel egyidejűleg előírás volt idegosztály kialakítása is. Az orvosi létszámot ötre, az egyéb dogozók létszámát pedig 67-re emelték. A negyvenes évek végén megkezdték az elektrosokk- és az inzulinsokk-kezelést is. 1953. február elsejével újabb jelentős változás következett be az intézet életében. Felügyeletét a megyei tanács veszi át, s a neve Szabolcs-Szatmár Megyei Elme- és Ideggyógyintézetre változik. Felvevőterülete Szá- bolcs-Szatmár, valamint Hajdú megye megyénkkel határos területei. Az év végére 440-re nő az ágyszám, és 7-re az orvosi állások száma. 1956. október elsejével újabb ágyfejlesztés történik, 480-ra emelkedik az ágyak száma, egy •évvel később már 500-ra. 1963-ban szervezik meg a konziliárusi rendszert a szomatikus betegségben szenvedők színvonalasabb ellátása érdekében, 1970-ben 50 ágyas belgyógyászati osztályt indítottak. Az összágyszám ekkor 510 volt, 10 orvos, 102 szakdolgozó és 78 egyéb dolgozó látta el a feladatokat. Ennek ellenére a kórház állandó orvoshiánnyal küszködött. 1976-ban kállósemjéni telephellyel gazdagodik az intézet. Az ágyszám ezzel 610-re, az orvosi állások száma 13-ra, a szakdolgozók száma 150-re, az egyéb dolgozók száma pedig 110-re nőtt. Az intézet jelenlegi ágyszáma 530, ebből 370 aktív és 160 krónikus ágy. Az ágystruktúra átalakítását szükségessé tette az új finanszírozási rendszerre történő felkészülés, valamint az egyes osztályok egyenletes leterhelésének biztosítása. Az átszervezés eredményeként emelkedett a szakmai munka színvonala, és javult a betegellátás... A lélek védelmében Mentálhigiéné, azaz lelki egészség. A legtöbb embernek nem sok mindent mond ez a szó. Sokan nincsenek tisztában sem a jelentésével. Kezek... sem pedig a jelentőségével. Talán éppen ennek köszönhető, hogy az aktuális mentálhigiénés helyzet hazánkban több mint katasztrofális. — Azok a társadalmi problémák, mint például az alkoholizmus, a kábítószer és a dohányzás, amelyek a mentális betegségeket, a szenvedélybetegségeket kiváltják, rendkívül „kedvező” helyzetet teremtenek a különböző szorongásos betegségek (ezekből a későbbiekben infarktus, cukorbetegség, magas vérnyomásos betegség és az úgynevezett korai halálhoz vezető agyi-ér- rendeszeri betegségek keletkeznek) számára — mondja szomorúan dr. Veér András, a téma jeles szakértője. — Az alkoholisták és nagyivók száma hazánkban megközelíti az egymilliót, sőt, egyes becslések szerint meg is haladja azt. A dohányosok száma a felnőtt lakosságra, azaz a 18 éven felüliekre vonatkozóan 34 százalékot ér el. Ha ehhez hozzávesszük még a 16—18 év közötti korosztályt — amely éppen a rászokás fázisában van — több mint négymillió ember dohányzik ma Magyarországon. — Ebből adódóan az ehhez kapcsolódó halálozási statisztikánk akár elrettentő példaként is szolgálhatna... — Valóban... A tüdő- és a száj üregrák, amelyeknek 90, illetve 95—100 százalékban a dohányzás az oka, körülbelül tízezer halált jelent évente. S ha a magyarországi öngyilkossági statisztikát nézzük, ami körülbelül 4200 évente, annak több mint a duplája. Mindkét „eredménnyel” vezetünk nemcsak Európában, hanem az egész világon. 1993-as adat szerint összesen 148 ezer ember halt meg Magyarországon, s ami igazán szörnyű, hogy ennek az egy harmada — körülbelül 50 ezer ember — biztosan alkohol vagy öngyilkosság miatt vesztette életét. Magyar- országon ma ezer főre 15 halálozás jut. Ugyanez Ausztriában 7 és Izraelben, ahol háború is tizedeli a lakosságot, 6 fő. Ebből adódóan hazánk lakossága évek óta fogyó tendenciát mutat. — Hogyan és mitől fajulhatott idáig a dolog? — Legfőbb oka, hogy a mentálhigiénével mint programmal, mozgalommal vagy mint tudománnyal az elmúlt negyven évben alig foglalkoztak. Tudományosan úgy, ahogy tettek érte valamit, mert azt még eltűrte a hatalom, de az operatív tevékenységet és a mentál- higiénikusok beleszólását „tiltották”, mert ezek elsősorban a társadalmi problémákat bombázták. Most nyílt először lehetőség arra, hogy elinduljon egy mentálhigiénés program. Ez természetesen csak hosszú távra tervezhető, éppen ezért a primér prevenciót elsősorban az oktatási tevékenységbe szeretnénk valamilyen módon belevinni... — Az oktatás melyik szakaszába szeretnék beleépíteni? — Az óvodai, az általános iskolai, a középiskolai és az egyetemi oktatásba, azaz a tanulás egészét próbálnánk a programmal átitatni. ígéretet kaptunk ugyanis, hogy a nemzeti alaptantervben biztosítanak egy bizonyos óraszámot. Éppen ezért a feladatunk most az. hogy nagyon gyorsan pedagógusokat, szociális munkásokat, szociál- és mentálpedagógu- sokat, valamint pszichológusokat képezzünk ki, hogy mire ez a terv elindul, ne álljon a szakma feltartott kézzel, mert nem tud minden oktatási intézménybe képzett szakembert küldeni. — Mikorra valósulhat meg? — Jobbára csak pénzkérdés az egész... Ebben az évben már több tanfolyamot, képzést finanszíroztunk, amelyekből körülbelül 6—800 pedagógus tanulta meg alapszinten a szakmát, de ez még kevés. Én hiszem azt, hogy két-három éven belül sikerül annyi embert kiképezni, hogy elinduljon a tervezett és szervezett oktatás...-—Váltsunk témát! Köztudott, hogy Szabolcs-Szatmár-Bereg megyében ismét rendkívül magas a tbc-s betegek száma. Mit kellene tenni megelőzésként? — A tbc — a mentális problémákhoz hasonlóan — egy kicsit a társadalmi, gazdasági helyzettel összefüggő „folyamat”. Azt gondolom, hogy azt a hálózatot kellene újjáépíteni, amit a 40-es évek végén. az 50-es évek elején a tüdőgyógyászok már kiépítettek. Azt a kötelező szűrő- rendszert, amely a tbc-s betegeket akkor szűri ki, amikor még kialakulóban van a betegség. Tudniillik a tuberkulózis ma már nagyon jól kezelhető, gyógyszerekkel j pillanatok alatt rendbe hozható. Ezzel szemben az idült tbc-s folyamatok, amelyek nagyon gyorsan alakulnak ki, már nehezen kezelhetők. Szabolcs-Szatmár-Beregben külön teret ad a mentálhigiénés és egyéb orvosi inter- \ vencióknak, hogy nagyon magas a munkanélküliség, az alkoholizmus, vagyis minden olyan rizikótényező, ami ezeket a betegségeket kiválthatja. — Az ANTSZ mennyiben tud részt venni a megelőzés- ! ben? — Nagyon! És szerencsére minden megyében jó a kapcsolatunk velük. Nagyon jó szakembereik vannak, jó a szervezettségük, és ezekre a mentálhigiénés program során nyugodtan támaszkodhatunk majd. Gyakran rendeznek ilyen irányú továbbképzéseket is, amelyekre az orvos kollégák is rendszeresen eljárnak. Ugyanis az orvosok sem képzettek minden szempontból, mert az egyetemeken nem igazán foglalkoznak ezzel...
