Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-14 / 242. szám
Hétvége $ 1995. október 14., szombat UJ KELET Amit tudni kell... ... a fokföldililiomról (Vallota) Kitűnő, napos ablakba való növény. Hosszú, szálas, fűszerű levelei örökzöldek, és késő nyáron 30-60 cm hosszú főkocsányon jelennek meg nagy, trombita alakú virágai. Tavasszal a hagymát ültessük 12 cm-es cserépbe, de a hagyma felső felét ne fedjük be földdel. Télen csak ritkán, más évszakokban pedig akkor öntözzük, ha földje kezd kiszáradni. ... a papagáj virágról (Strelitzia) Az otthonunkban nevelhető összes virág közül talán a papagájvirág a leglátványosabb. Nagy, evezőlapát alakú levelek közül emelkednek ki hosszú száron ülő, élénkpiros, narancs- sárga és kék színű, több héten át nyíló virágai. Az átlagos meleget kedveli, mely télen 10—15 fok között van. Bár sok fényre van szüksége, kerüljük a nyári tűző napot. ... a szobahársról (Sparmannia) Nagyobb szobában fest szépen, ahol sápadt, puha szőrű levelei sajátosan elütnek más növények sötétzöld leveleitől. Gyorsan növő, évente többször átültetést igénylő növény. Földjét tartsuk mindig nedvesen. Nyáron naponta, télen ritkábban öntözzük. Általában kora nyáron, ha hűvös helyiségben tartjuk, sárga porzós virágot bont. ... a csíkos csokrosindáról (Chlorophytum) Már kettőszáz éve nevelik lakásokban, és manapság egyike a legnépszerűbb szobanövényeknek.'Gyorsan nő, triutatós, lehajló levelei vékony, lecsüngő szárain tavasszal és nyáron növő apró, fehér virágai, majd az utána kifejlődő kis sarjnövények nagyon vonzóvá teszik. Tavasztól őszig bőségesen, télen ritkábban öntözzük. Szaporítani a következőképpen lehet: a szár végén ülő sarjnövényeket rögzítsük egy cserép- nyi földhöz, és ha meggyökeresedett, vágjuk le őket a szárról. Ültetési időszakban tőosztással is szaporítható. ... a jakarandáról (Jacaranda) Elegáns, fatermetű növény, csipkeszerű levelekkel. Ideális választás, ha egy talapzatra vagy napos helyre állítjuk. Kedvező körülmények között gyorsan nő, de az üvegházon kívül ne várjunk tőle pazar virágokat. Lágy, langyos vízzel öntözzük, és ha a levegő száraz, permetezzük a leveleit. ... a kígyószakállról (Ophiopogon) Ezzel a növénnyel nem találkozunk gyakran a lakásokban, pedig a fűtetlen szobák igénytelen, tartós növénye. Az átlagos meleget szereti. Világos vagy félárnyékos helyen tartsuk, de azért nyáron kerüljük a közvetlen napsütést. Tartsuk a földjét mindig nedvesen. ... az oplismenusról Függő kosárban vagy fali cserépben remekül mutat. Hosszú, vékony száraival gyorsan terjeszkedik, és kecsesen kúszik. Szárain hullámos szélű, csíkos levelek nőnek. Tőosztással, vagy tavasztól őszig hajtásdugvánnyal szaporítható. ... a brunfelsiáról Lassan növő örökzöld cserje. Rövid téli, koratavaszi pihenés után egészen nyár végéig gazdagon virágzik. Nyáron a félámyékot, télen a jól megvilágított helyeket szereti. Nyáron permetezzük a leveleit. Ha szükséges, tavasszal ültessük át.-' 1 ... a sarkantyúbokrocskáról (Beloperone) Könnyen termeszthető cserje, amelynek ívben lehajló hajtásvégein lazacszínű, a komlóra emlékeztető alakú virágok csüngenek. Szinte egész nyáron át virágzik. Fontos, hogy némi közvetlen napsütés is érje. Tavasztól őszig bőven öntözzük, télen ritkábban. Időnként permetezzük meg langyos vízzel. Legcélszerűbb tavasszal átültetni. Karcsúsító étrend A nyers táplálékok fontos szerepet játszanak a karcsúsító étrendben, különösen, ha előételekről és apró falatkákról van szó. Takarékoskodhatunk a kalóriákkal anélkül, hogy a jó ízekről le kellene mondanunk. Friss zöldséget, gyümölcsöt és a finom salátaöntetekhez szükséges egyéb hozzávalókat minden évszakban és mindenhol találhatunk. A „nehezebb” hozzávalókkal, mint a tejszín, a tejföl, az olaj és a vaj, azonban csínján bánjunk. Az uborkával, a paradicsommal, a retekkel viszont nem kell fukarkodnunk. A pikáns marhakocsonya ugyanolyan kevéssé terheli meg a kalóriaszámlát, mint a sült tofu édes-savanyú zöldséggel. Aki étvágyát különösen takarékosan kívánja csillapítani, elég, ha az előételt vagy a salátát egyszerűen kinevezi főfogásnak. Nézzünk tehát néhány receptet: Savanyűkáposzta-saláta szőlővel (adagonként 175 kcal ): Apróra vágunk 30 dkg savanyú káposztát, majd nagyon vékonyra felszeletelünk egy magházától megtisztított piros almát. Leszemezünk egy fürt piros szőlőt, és a szemeket félbevágjuk. Az öntethez összekeverünk kevés sót, 2 evőkanál borecetet, 1 evőkanál mézet, 4 evőkanál fehérbort. Ezután lassan hozzákavarunk 2 evőkanál olajat. Borsozzuk, és ráöntjük a salátára. Óvatosan átforgatjuk, és 30 percig érni hagyjuk. Szárnyassaláta kukoricával és paprikával (adagonként 600 kcal): Előmelegítjük a sütőt, majd 90 dkg főtt csirkét kicsontozva felkockázunk. Sütőlapra teszünk egy piros és egy zöld paprikát, majd a sütő középső rácsára téve addig sütjük, amíg a bőre fel nem repedezik. Egy kis hagymát és egy gerezd fokhagymát nagyon finomra vágunk. A paprikák bőrét lehúzzuk, és húsukat felkockázzuk. Összekeverjük a hagymával, a csirkével és egy kis doboz morzsolt kukoricával. Az öntethez összekavarunk 1 evőkanál ketchupöt, fél teáskanál paprikáskrémet, sót és őrölt feketeborsot, 2 evőkanál borecetet, 2 evőkanál olajat és 1 evőkanál vágott petrezselymet. Mindezt a salátára öntjük, és fél órát állni hagyjuk. Zöld patika Házi len Egyéves növény, szára magányos, levelei lándzsá- sak, váltakozók. A virág pártája kék. Termése tok, mely lelapított, barna, fényes magokat tartalmaz. Hatóanyaga: linamarin. leci- tlin és zsíros olaj. Fájdalomcsillapító és lágyító. Külsőleg és belsőleg adagolható. Belsőleg a légzőszervek nyálkáinak. a béltraktus és a húgyvezetékek gyulladásai esetén használják. A magjából készült főzetet aranyér-bántalmaknál régi idők óta használják. A tea naponta elfogyasztva veseüdítő. Hólyaghurut, száraz köhögés, tartós hólyagfájdalmak, bélrenyheség esetén bevált háziszer. Kataplasmák, lágyító és fájdalomcsillapító kötések készítésére az olajpogácsákat megőrlik. Égési sebre az olajat tojásfehéijével felverik és így használják, vagy a lenolajat mészvízzel egyenlő részben elkeverik. Ez esetben kitűnő gyógyszer nemcsak fájdalomcsillapító hatása folytán, hanem azért is, mert a gyógyulási folyamat gyorsan és nyomok nélkül megy végbe. Az élet rögös útja „Azt hiszem, nyugodtan állíthatom — bár ez nem mindig fog tisztán kitűnni a mondatokból —, hogy szerencsés csillagzat alatt születtem egy hideg téli éjszakán. Feketehajú. kék szemű csecsemő voltam. Anyám, mikor először a kezébe adtak, az arcomon mindent rendben is talált. Aztán tekintete a lábamra tévedt. Úgynevezett dongalábbal születtem, és abban a pillanatban az orvosok nemigen tudták megmondani, hogy műtétek hosszú sora után Jögok-e tudni egyáltalán valaha is járni... Hathetes voltam, amikor nevelőszüleim magukhoz vettek. ” Ez a néhány sor egy 23 éves fiatalasszony naplójából való. A beszélgetés helyenként olyan lesz, mint egy mese, egy igaz mese, amit az élet írt, néhol keserűséggel és fájdalommal, néhol örömmel és némi iróniával átszőve. Klárival egy cukrászda félhomályában adtunk egymásnak randevút. Pontosan érkezett, egyetlen percet sem kellett rá várni. Kávét rendeltünk, majd mikor á felszolgáló magunkra hagyott minket, beszélgetni kezdtünk. — Mire vagy kíváncsi az életemből? — Mindenre, amiről nem fáj beszélni neked. — A naplómból már kiderült, hogy mikor és milyen körülmények közt születtem. A történet a következőképpen folytatódik. Anyám már a kórházból sem nagyon akart hazavinni. Vége lett volna a szabad és jó világának, ha a nyakába vesz egy beteg gyereket. Még jó, hogy apámnak olyan tündéri keresztszülei voltak. Meglátogattak engem, és rögtön be- lémszerettek. Bár már nem voltak túl fiatalok, három felnőtt gyerekük mellé engem is befogadtak. Vér szerinti szüleim nem is nagyon ágáltak ez ellen. Egyszer-kétszer meglátogattak még, de mikor válaszút elé állították őket, könnyűszerrel lemondtak rólam. A bíróság végül új neve- lőszüleimnek ítélt. Csak a formaság kedvéért mondtam, hogy nevelőszülők, hiszen édesebbek voltak ők nekem a világ összes apjánál és anyjánál. Ezért, ha a továbbiakban apuról és anyuról beszélek, tudd, hogy őket értem ez alatt. — Milyen volt mellettük az életed? — Mint egy álom, mint egy tündérmese. Hirtelenjében kaptam két nővért, akik szintén elfogadtak" édestestvérüknek. Soha senki nem éreztette velem a családból, hogy idegen vagyok. Négyéves voltam, még alig tudtam felfogni mi is történik körülöttem, amikor apukám rákos lett. Csak arra emlékszem, én a dédivel vártam anyuékat, hogy hazajöjjenek. Mikor beléptek az étkezőbe, anyunak tiszta könny volt a szeme. Ezután már csak az a kép ugrik be, hogy gyakran jártunk meglátogatni aput a kórházba. Látom magam előtt, ahogy guggol a bejárat előtt, és kitárt karokkal várja, hogy hozzá szaladjak. Akkor már lekerültek lábamról a gipszek, és végre én is járni tanulhattam. A család pezsgővel ünnepelte meg az első néhány megtett métert. — Mi történt a papáddal? — Kész csoda, de felgyógyult ebből a gyilkos kórból. Már nem volt olyan erős, mint azelőtt, de köztünk volt, és számunkra ez tűnt a legfontosabbnak. Végtelenül szerettem őt is és anyut is. Teltek-múltak az évek, s én lassacskán felcseperedtem. Kamasz lettem, ugyanolyan elviselhetetlen és hisztis, mint velem egyidős társaim. A nővéreim viszont mindig ma- - ximális megértéssel kezelték „kitöréseimet”. — A vér szerinti szüléiddel minden kapcsolatod megszakadt?-— Elviekben igen, de a gyakorlatban nem egészen. Bár soha nem látogattak, anyám nem mondott le a javamról, hogy apáék örökbe fogadhassanak. Ez kicsit megkeserítette napjaimat, mert bár tudtam, hogy miért hívnak engem másként, mint aput és anyut, volt egy időszak, amikor lázadtam, és megtagadtam a vér szerinti szüléimét. Nem akartam a nevüket sem viselni. Minden idegszálammal apuékhoz akartam tartozni. Nem volt mit tenni, megvártuk, míg nagykorú leszek, és a születésnapomon apa beadta a kérelmet. Másfél évvel később új személyi igazolványt kaptam. A drága kis öreg azonban ezt már nem élhette meg. — Újra beteg lett? — Tizenhét év után ismét rosszindulatú daganatot találtak a testében. Hatvannyolc éves volt, és már nem tudta felvenni a harcot a „kaszással”. Októberben lett beteg, s mintha a sors továbbra is gondoskodni akart volna rólam, megismertem az igazi nagy szerelmet, aki egy évvel később a férjem lett. Ám addig még sok minden történt. Apa két hónapi kín és fájdalom után egy decemberi ködös reggel örökre itt hagyott minket. Én már előző éjszaka éreztem, hogy nem látom őt többet. Anya mikor hazajött aznap a kórházból, sírva borult a nyakamba, s úgy zokogta, hogy apa meg fog halni. Pontosan egyikünk sem tudta, mennyi idő van még hátra a végső búcsúzásig. Mikor anya lefeküdt, leültem az íróasztalhoz, és kétoldalas levélben elköszöntem a papámtól. Másnap reggel telefonon tudtuk meg, hogy elment. —Mit éreztél azokban a percekben? — Végtelen ürességet. Mindenről ő jutott az eszembe, mindenkiben az ő mozdulatait kerestem. Még szerencse, hogy a párom, akit akkor még csak két hónapja ismertem, mellém állt. és próbált átsegíteni életem —‘ akkor még úgy gondoltam — legnehezebb szakaszán. —Ezek szerint nem ez volt az utolsó sorscsapás. — Apukamat az idősebb nővérem alig egy évvel élte túl. Hasnyálmirigy-gyulladásban halt meg. Három gyereket hagyott itt. s halálával belőlem ismét elveszett valami. Testvéreim közül mindig ő állt hozzám a legközelebb. Talán azért, mert legidősebb lánya szinte velem egyidős. Kata egy személyben volt a második anyám, a testvérem és a barátnőm is. Azóta mindössze néhány alkalommal jártam a lakásukon. Ez nem azt jelenti, hogy a sógorommal és a gyerekeivel megszakítottam a kapcsolatot. Gyakran találkozunk, de általában ők jönnek hozzánk. Nem tudok belépni az ajtajukon, mert még két év után is azt várom, hogy ha lenyomom a kilincset, Kata ott ül majd a konyhában, és engem vár. —Anyukád hogy viselte el a férje és gyermeke elvesztését? — Bár megpróbált nagyon erős lenni, néha ő is teljesen összeomlott. Főleg azután, hogy kiderült, ő is rákos. Heteken át próbáltuk magunkkal elhitetni, hogy a daganat jóindulatú. Aztán megjött a szövettan eredménye. Bekövetkezett, amitől a legjobban tartottunk. A férjem és én az albérletből visszaköltöztünk anyához. Mindketten úgy éreztük, mellette a helyünk. Nővéremmel együtt minden szavát lestük, vártuk kívánságait. Ideje nagy részét kórházban töltötte, de ha otthon volt köztünk, megpróbáltuk boldoggá és emlékezetessé tenni számára a velünk eltöltött utolsó heteket. Ilyen volt például az utolsó, hatvannyolcadik születésnapja is. Tortát rendeltünk, teleraktuk gyertyákkal. Eljöttek az unokák is, együtt ünnepelt az egész család. Fényképeket is csináltunk, de a sors furcsa fintora, hogy a képekből egyetlen darab sem sikerült. Kórházban halt meg, mint apa és Kata. Vasárnap délben még bent voltunk nála a párommal. Ebédet vittünk neki, és még nevetni is tudott egy-egy kis történeten. Amikor elindultunk hazafelé, egészen a liftig kísért. Szorította a kezem. Holnap jövök — mondtam neki, és Ő azt felelte, hogy nagyon vár. Hétfőn hajnalban furcsa álomból riadtam. Anya búcsúzkodott tőlem úgy negyed négy felé. Kirázott a hideg, de akárhogy bújtam a takaró alá. nem tudtam felmelegedni. Alig vártam a hat órát, hogy felhívhassam a kórházat. Könyörögtem a férjemnek, ne hagyjon magamra, míg meg nem tudom, anya hogy töltötte az éjszakát... A nővér azt mondta, hogy fél négy előtt nem sokkal a mamám itthagyta ezt a földi világot. Hát ketten maradtunk a nővéremmel. Na és persze a drága férjem, aki nélkül nem bírtam volna ki a sorozatos megpróbáltatásokat. Most anyáék házában lakunk. Ha csendes estéken egyedül vagyok otthon, néha azt képzelem, hogy a másik szobában apa a kis éjjeli lámpa fényénél rejtvényt fejt, anya pedig bóbiskol egy jó könyv lapjai fölött. Sikli Tímea