Új Kelet, 1995. október (2. évfolyam, 231-255. szám)
1995-10-12 / 240. szám
Megyénk életéből UJ KELET Egy emberöltő a könyvtárban A Móricz Zsigmond Megyei Könyvtár hálózati módszertani könyvtárosa immár huszonöt éve Tóth László. Diplomáját könyvtár—népművelés szakon Debrecenben szerezte, majd szakmai, módszertani tanulmányokat folytatott. Az olvasás, a könyv szerete- tét a szülői házból hozta magával. Az igényes, elsősorban szépirodalmi olvasmányok felé pedig középiskolás korában Margócsy József tanár úr irányította. Ezt követően a természettudomány, a helytörténet, a néprajz majd a technika felé lett egyre nyitottabb. Munkája első tíz évében szervező könyvtáros volt a nyíregyházi járási majd a városi könyvtárban. A hetvenes évek elején a megyei hálózatba kerestek agilis, a megyét ismerő módszertani könyvtárost. Tóth László élt a lehetőséggel, hiszen vidéki származású (demecseri születésű), elkötelezettségű — másrészt pedig elhivatottságot érzett arra, hogy a vidéki könyvtárak módszertani kiépülésénél közrefigyelemmel kísérte az elmaradott térségekből származó tehetséges tanulókat. Később olvasótáborokat szervezett több mint húsz alkalommal, az utóbbi években már a határon túli iskolások részére is lehetővé tette a részvételt „szomszédoló” elnevezéssel. Az állandó takarékosság jegyében az önkormányzatok sok r * tv helyen bezárták a kis'települések könyvtárait,' s azokat nem gyarapítják. így egyre több működjön, hogy a könyvtári módszertani problémával kere- anyag kezelése szabályszerű ié^ . 'sik njég’ "i k'éhj'vtáfbán Tóth gyen s a könyvtári munkai az ÓT ’ Lá&ífét mint á'Vid'ékí Báfezat- vasók igényeinek megfeleljen, tál egyedül foglalkozó megyei Ugyanakkor nagy súlyt helyezett módszertani könyvtárost. O az olvasótáborok szervezésére, pedig szívesen segít. Megérte- A könyvtárak látogatása mellett ti a könyvtárak működtetőivel. Összefogás a könyvtárakért 19 9 5 hogy az iskolán kívül a könyvtár az egyetlen művelődési és információszerzési lehetőség, ahol a személyiség kiteljesedhet, önmegvalósításhoz, önképzéshez, ismeretekhez juthat. Hiábavaló a hivatkozás a médiákra, mert lényegében kevesebbet tudnak nyújtani a könyvtáraknál, elsősorban térbeni és időbeni korlátozásuk miatt. így, ezt felismerve, egyre több önkormányzat kéri a szakmai segítséget a helyi iskolai és a községi könyvtár összevonásánál vagy az általános művelődési központok kialakításánál. Telefonon, levélben is gyakran keresik. O pedig, az immár emberöltőnyi módszertani könyvtárosi munkájára visszatekintve, boldog embernek érzi magát. Mint elmondta: „Azt csinálhattam, amit szeretek. A megélt közel 35 év már könyv- tártörténelem.” A hálózati könyvtárosokról pedig így vélekedik: „Örülök, hogy olyan munkatársakkal dolgozhatok, akikre biztosan számíthatok.” Budaházi István 1995. október 12., csütörtök Varhato termeseredmenyek A kukorica az idén is veszteséges Javában tart az őszi béták napraforgót, ássák a répát. / ról kérdeztük Szénégető' Lász hivatal vezetőjét. — A megyében az elmúlt öt évbén — beleértve 1995- öt is — csak 1991-ben volt jövedelmező a kukoricatermesztés. Tavaly mintegy két- és fél milliárd forint veszteséget könyveltünk el, ez az összeg idén is meg fogja haladni az egymilliárd forintot. A veszteséget nem csak a tőzsdei ármozgásoknak tudhatjuk be. Az utóbbi évek tapasztalata egyértelműen azt mutatja, hogy ebben a régióban és nagyjából az egész Tiszántúlon a tavasszal vetett növények jövedelmezősége lényegesen rosszabb, mint az ősszel vetetteké. Alig van második félévben betakaruló » és jövedelmet produkáló növény. A betakarítás mértéke pillanatnyilag hetven százalék körüli. Még mindig túl nagy területen — 83 ezer hektáron — termelünk kukoricát, ehhez jön még szűk tízezer hektár silókukorica. Ennél alig több‘a jó minőségű talajúnk, nem beszélve arról, hogy a búzának és a cukorrépának is jó termőföld kell. Ez azt jelenti, hogy a kukorica arítás, aratják a kukoricát, a ! várható terméseredmények- :lót, a megyei földművelésügyi 65—70 százalékát nem megfelelő talajra vetették, ez pedig egyértelműen garantálja a veszteséget. Hatvanezer hektárnál nagyobb területen nem szabadna kukoricát termeszteni. Fel kellene ismerni végre, hogy az is nyereség, ha nem okozunk veszteséget. ■ A júliusban és augusztusban bekövetkező aszály az egész, a Dunától keletre eső országrészen visszavetette a termést. Kisebb csövek képződtek, a hozam így hektáronként négy tonna alatt lesz. A napraforgóra is hatott az aszály, de szerencsére ennek a növénynek igen mélyre hatol a gyökérzete, a kukoricánál jóval több tápanyagot tud felvenni, így jó közepes termés várható. A vetésterület idén 30 ezer hektár, utoljára a hatvanas években volt ilyen sok napraforgó a megyében. Ennek ellenére nem kell attól félni, hogy az árak leesnének, mert egyes megyékben nagyobb asJály,vott,’r^j>int1íí^tíín^'‘ 'r"} 1yA Ä megyében idéh Í5ÖÖ líék- ‘ táron vetettek cukorrépát, melynek termesztése más gondolkodást, hosszabb távú tervezést és jóval nagyobb szakértelmet igényel, mint a legtöbb növényé. A cukorrépa hozama tönkre is teheti, de magasra is emelheti a gazdát. Az átvételi árak csak közepesnek mondhatók, de aki jó talajba vetett, annak bejön a számítása. Jó hozam várható, 35 tonnán felüli termésátlagban is reménykedünk. A termelőknek azonban nem szabad szem elől veszíteniük a gazdasági realitásokat. A feldolgozóipartól való távolságnak minden növénynél, így a cukorrépánál is megvannak az ésszerű határai. Szállítási körülményektől függően negyven, hatvan kilométer az a legnagyobb távolság, melyen belül még gazdaságosan lehet cukorrépát termelni. A gyár nyilvánvalóan nem abban érdekelt, hogy meghúzza ezt a határt, a termelőnek kell eldöntenie, hogy megéri-e neki bevinni a cukorgyárba a terményt vagy nem. Ez a nagyon kemény gazdasági realitás néhány éven belül le fogja szűkíteni a termelők körét. A szatmári körzetnek például nagyon rossz pozíciói Vannak, íég’áíátíBis ä szerencsi és a kábái cukorgyár körzetében. Vasas László Kiskegyek Kegyes úr a természet- és időjárásfelelős mostanság. Kegyes hozzánk átlagemberekhez, akik fürdethetjük arcunkat édes őszi napsütésben. — kegyes a városban, sajnos egyre több „padonalvó- hoz”. — kegyes azokhoz, akik képtelenek voltak eddig befizetni a fűtéshez szükséges gáz- vagy villanyszámlát és rettegve nézne a zord idő elébe, — kegyes azokhoz, akik gallyakat cipelnek telenként hajlott hátukon vagy rozzant babakocsikon. — kegyes azokhoz, akik még reménykednek, hogy fészereikben télire más is lesz, mint az immár eltüzelhetetlen kacat- jaik, — kegyes azokhoz, akik befizették ugyan a díjakat, de szomszédjuk nem fizette be... — kegyes a hivatalhoz, mely halasztást kapott a probléma megoldására. — Tudjuk, hogy ezt a kegyet nem gyakorolhatja örökké, mert ezzel önnön törvényét szegné meg. — Tudjuk, mégis reménykedünk, hogy kegyes lesz... Bár tudjuk, hogy a valóság kegyetlen... Palotai Még mindig életveszélyben Kedden hajnalban hatalmas pukkanásra ébredtek Nyíregyházán, az Orosi úton és környékén lakók. Rövid idő leforgása alatt egy családi ház portája a földdel vált egyenlővé. Hogy mi is történt valójában, arról a lakás egyik tulajdonosát, Németh Jánosáét kérdeztük. — Az öcsémmel éltünk együtt ebben a házban kettecs- kén. Ő a hátsó felében lakott, én pedig az utca felőli részt kaptam meg. Már majdnem hatvan éve ez a ház az otthonom. Mint rendesen, azon a reggel is bekopogtam a testvérem ablakán, hogy itt az ideje felébredni. Nem szólt, de láttam, hogy elhúzta a függönyt. Visszaléptem a saját lakásomba, majd jó öt perc múlva indultam újra kifelé. Akkor hallottam a hatalmas robbanást. A portól semmit nem lehetett látni. A falak jó része leomlott, a bejárati ajtó messzire repült. Átrohantak a szomszédok is, de a romok közé nem tudtunk bemenni. Ok értesítették a mentőket, a rendőrséget és a tűzoltókat. Én addig áramtalanítot- tam a házat, nehogy még nagyobb legyen a baj. Az öcsémet súlyos égési sérülésekkel vitték be a kórházba. Megégett az arca, a lába és a karja is... ha kicsit hamarabb lépek ki, biztos, hogy a romok maguk alá temetnek engem is. Tegnap kétszer járt itt a’biztosító embere. Ezt az első részt talán még helyre lehet állítani, de a hátsó két szoba teljesen lakhatatlan. A kórház traumatológiai osztályának főorvosától, dr. Bakk Zsigmondtól a szerencsétlenül járt fiatalemberről érdeklődtünk. Kérdésünkre a főorvos elmondta, hogy a beteg állapota jelenleg kielégítő, de a fel- felületnek mintegy 50 százalékát épülés esélyeit illetőennem sok érte másod- és harmadfokú égés. biztatót tudott mondani. A test- A beteget átszállították az intenzív terápiás osztályra, ahol továbbra is mindent megtesznek életének mentéséért. Domhrádi Lászlótól, a tűzoltók városi parancsnokhelyettesétől megtudtuk, hogy bár még tartanak a vizsgálatok, a robbanást feltehetőleg a gázpalack szivárgása és egy öngyújtó szikrája okozta. A hátsó lakás konyhájában két PB-gázpa- lackot tartottak. Az egyik már kiürült, de a másikban még volt töltés. A pontos mennyiség megállapítása szintén szakértők feladata lesz. Annyi biztos, hogy amikor a tűzoltók a helyszínre értek, a gázszag még intenzíven érezhető volt. Gázpalackrobbanás Alakuló mezőgazdasági bizottságok A megyei agrárkamara 1994-óta folyamatosa építi ki szervezeti struktúráját. A szűk tagú koordináló szervezet, a falugazdászok munkáját felváltó gazdajegyzői hálózat már segíti, támogatja a megyei gazdálkodók munkáját. Most a megye teljes területét lefedő települési mező- gazdasági bizottságok létrehozása a legközelebbi cél. Minden olyan helységben, ahol legalább tíz agrárkamarai tag van, létrehozható e szervezet. E munkacsoportok fontos szerepet fognak betölteni a regionális piac és termelés szervezésben, illetve az információs rendszer működtetésében. Az agrárkamara egyik alapfilozófiája érvényesül e kiépülő tagolt szervezeti struktúrában: a problémákat ott kell megoldani, ahol keletkeznek. Az adott térség gazdálkodói ismerik környezetük lehetőségeit, ők vannak tisztában a termelőerejükkel, náluk jelentkeznek a hitel- és beruházásigények, e miatt az adott területet érintő minden lehetséges kérdésben a helyszínen célszerű dönteni. A mezőgazdasági bizottságok munkáját a területi gazdajegyző segíti, támogatja. A megyei agrárkamara irányadólag összeállított egy, a mezőgazdasági bizottságok ügyviteli rendjére vonatkozó javaslattervezetet. Az elképzelések szerint a szervezeteknek évente legalább négy alkalommal ülést kellene tartaniuk, de a tagság egyharmadának a kérésére nyolc napon belül rendkívüli összejövetelt kellene kihirdetnek A települési mezőgazdasági bizottság tagságát természetesen az adott helység minden agrár- kamarai tagja alkotja. A napirendekre tett javaslat szerint célszerű a munkaüléseket a helyi termelés és piacszervezés aktuális kérdéseivel kezdeni. Ezt a kört bővítve az agrárszféra általános problémáit — például a szabályzást és törvényi változásokat ösz- zehasonlító erdményeket — sem lehet egy-egy munka- összejövetelen mellőzni. Minden egyes megbeszélésről jegyzőkönyvet célszerű készíteni, aminek egy példányát a területi gazdajegyző őrizne meg, s egy példányát a megyei agrárkamara titkárságára kellene eljuttatni. A bizottságok vezetőségét a települési gazdálkodók választják, és legalább háromévente tisztújítást kellene végrehajtani. Célszerűnek tartaná a kamara, ha a döntéseket egyszerű szótöbbséggel hoznák meg a bizottsági tagok, természetesen a személyi kérdéseket titkos szavazással döntenék el. Az előzetes megyei agrár- kamarai elképzelések szerint az év végéig mindenképpen meg kellene alakulni az ösz- zes települési mezőgazda- sági bizottságnak, hogy az 1996-os évi tervszerű agrármunkákat a lehető legjobb hatásfokkal el lehessen kezdeni. —vip—
